A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 8. szám - Birói meggyőződés és az 1868. L I V . t.-c. 108. §-a

A JOG 31 igazgatósági tagok ügykörébe s hogy az ily természetű teendőkért külön díjazásban részesíthetők ne volnának. A pozsonyi kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróságnak ítéletét helybenhagyja, indokainál fogva és még azért: mert a kereskedelmi törvényben nem foglaltatik tiltó rendelkezés arra nézve, hogy a részvénytársaságok igazgatósági tagjai meg ne bízathatnának oly teendőkkel, amelyek nem tartoznak az igazgatósági tagok ügykörébe s hogy az ily természetű teendőkért külön díjazásban részesíthetők ne volnának; továbbá, mert a felperes nem tagadta az alperesnek azt az állítását, hogy dr. S. B. az alperes társaság igazgatósága által még 1898-ban ennek az évnek az elején bízatott meg az ügyészi teendőkkel s ugyanekkor '200 frtban állapíttatott meg díjazása azokért a munkálatokért, amelyeket a most említett minőségben teljesitend; végre, mert nem tagadta a felperes azt sem, hogy az alperes társaság alapszabályainak 29-ik §-a értelmében az igazgatóság jogköréhez tartozik a társaság hivatalnokainak kinevezése és járandóságainak megállapítása, az alapszabályoknak azt a rendelkezését pedig, amely szerint igazgatósági tag ügyészi teendőkkel megbízható s e cimen díjazható nem volna, közelebbről meg sem jelölte, minélfogva ellenvetési alappal bíróknak el nem voltak fogadhatók. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete a benne felhozott és elfogadott indoknál fogva helyben hagyatik. (Curia 1900. június 25. 499. sz. a.) Bűnügyekben. A kolozsvári kir. ítélőtábla III. sz. teljes ülési bűnügyi döntvénye' A B. P. 110. íj-a alapján a vádianács által a székhelyen kivül levő járásbíróságnak a vizsgálat teljesítésére nézve adható megbízás magában fogialja-e a vizsgálat elrendelése iránti jogosultságot is: (Vonatkozással a2,493., 2,495.. Lj,538., 2,539., 2,540/1900 II. sz. ügyekre, a debreceni kir. it. táblánák 4.361/900. és a nagyváradi kir. it. táblának 3,385/900. számú hasontárgyu határozataira. Határozat: A B. P. no §-a alapján a vádtanács által a székhelyen kivül levő járásbíróságnak a vizsgálat teljésitésére nézve adható megbizas nem foglalja magában a vizsgálat elrendelése iránti jogosultságot is. Indokok: Midőn a főtárgyalás elrendelését vizsgálatnak kell megelőzni, ennek elrendelése rendszerint a vizsgálóbírónál indítványozandó s a vizsgálat elrendelése vagy mellőzése iránt elsőfokulag rendszerint a vizsgálóbíró határoz. (B. P. 103—105. §§.) Ezen általános szabály alól a törvény csak azt a kivételt teszi, hogy : a) a terhelt a vizsgálat elrendelését a vádirat elleni kifogásban a vádtanácsnál is kérheti (B. P. 257. §.). ; b i a vádtanács a vádirat elleni kifogások feletti tárgyalás alkalmából, ha szükségesnek találja, a mennyiben vizsgálat nem volt tartva, ezt is elrendelheti (103. §. 3. d) 262. §.) ; ci az itélőbiróság főtárgyalás alkalmából, vagy a felek indítványára, vagy ha szükségesnek találja hivatalból is elrendelheti. (B. P. 314. §. 2 p., 318. §. és a 325. §. 3., 4. p.) Ezek szerint a vádlóra nézve feltétlen szabály, hogy a nyomozat alapján, ha további eljárásra alapot lát, vagy vádiratot terjesszen be. vagy a vizsgálat elrendelését a vizsgáló bírónál indítványozza. A vádtanácsnál tehát közvetlen nem szorgalmazhatja a vizsgálat elrendelését. A vizsgálat teljesítése is rendszerint a vizsgáló bíró joga és kötelessége, egyes vizsgálati cselekményeket azonban megbízás utján is foganatosíttathat (B. P. 109. §.;; a vádtanács pedig fontos okból, vagy túlnyomó célszerűségi tekintetekből a vizsgálat teljesítését a székhelyen kívüli járásbíróságra is bizhatja. (110. §.) A szabály tehát az, hogy a vizsgálatokat a vizsgáló bíró teljesiti s kivétel, hogy egyes vizsgálat teljesítését a vádtanács a székhelyen kivül levő járásbíróságra is bizhatja. Ha tehát a kir. ügyész vizsgálat elrendelése iránti indítványának a vizsgáló bírónál előterjesztése alkalmából, vagy a vizsgálat elrendelése után a vádtanácsnál indítványt terjeszt elő, hogy a vizsgálat teljesítésével a székhelyen kivül levő valamelyik járásbíróság megbízassák, vagy ha ezt a vizsgáló biró indítványozza, avagy ha a vádtanács hivatalból is szükségesnek találja, a vádtanács megteszi erre vonatkozó rendelkezését. A vizsgálat teljesítése iránti megbízás tehát csak a vizsgálat elrendelése után adható. A mig a vizsgálat elrendelve nincs, annak teljesítése iránti megbízás adás nem foghat helyet. Azt megelőzően a bünper előkészítése csak nyomozati stádiumban van. Az ügy a törvényjavaslat indokai szerint is vizsgálati szakba csak akkor lép, ha a vizsgálat formaszerüen el van rendelve. Tulajdonképeni vizsgálati eljárásról tehát addig nem lehet szó, a mig indokolt határozatban a vizsgálat elrendelve nincs. (Indokok: 250 1.) A fentebbiekből folyik, hogy a vádtanácsnak a vizsgálat teljesítése iránt adható megbízása nem foglalhatja magában azon felhatalmazást is, hogy a megbízott vidéki kir. járásbíróság illető eljáró birája a vizsgálatot is elrendelje. Az ügy rendes menete mellett a vizsgálat elrendelése előtt a vádtanács nem is jöhet abba a helyzetbe, hogy a vizsgálat teljesítése iránti megbízást adhasson ; mert a fentebb mondottak szerint a vizsgálat iránti indítványt ugy a vádló, mint rendesen a terhelt is a vizsgáló bírónál kell hogy előterjeszsze s ennek az indítvány felett határozni kell s ha a vizsgálat elrendelésének alapját látja, azt elrendeli s így csak azután terjesztheti be szükség esetén az ügyet a vádtanácshoz a B. P. 110. §-a szerinti megbízás iránti intézkedés végett ; a fentebb emiitett kivételes esetekben pedig a vizsgálatot a vádtanács, vagy az itélő bíróság rendeli el. A törvény rendelkezéseivel nem egyeztethető tehát össze azon eljárás, hogy a vádtanács már a nyomozati iratokat megküldje a vidéki járásbírósághoz annak kijelentésével, hogy a vizsgálat teljesítésével öt bizza meg s hogy e megbízatás folytán jogosítva van a vizsgálatot is elrendelni. A vizsgálat elrendelése és teljesítése két külön fogalom s a törvény is azt megkülönböztetni kívánta, midőn a vizsgálatról szóló fejezetben a vizsgálat elrendeléséről és teljesítéséről külön címek alatt intézkedett. A vizsgálat elrendeléséről rendelkező cimben a vizsgálat elrendelésére jogosított közegként a vizsgáló bírót jelöli meg, mig a vizsgálat teljesítésével megbízható járásbíróságot csak a vizsgálatot teljesítő birákról rendelkező cimben emliti fel. De minthogy a vizsgálat teljesítése is rendszerint a vizsgáló biró feladata, a törvény ott, hol a vizsgálatot teljesítő személyekként a vizsgáló bírót és járásbirót egyszerre említi, azon megkülönböztetéssel él, hogy «a törvényszék vizsgálóbirája» és «a járásbíróságnak a vizsgálatot teljesítő bírája*. (115. §.) Már magában véve e körülmény kizárja, hogy a B. P. 110. §-ában használt teljesítés szónak más tágabb értelmezés adathassék, mint a mi abban szószerint kifejezve van. Ez értelmezést támogatja a B. P. 565. §-ának intézkedése is, mely szerint nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmény esetében a vizsgálatot az illetékes sajtóbiróság kerületéhez tartozó bármely kir. törvényszék vizsgáló birája elrendelheti, de köteles a sajtóbiróság vádtanácsát erről értesíteni, mely vádtanács a már elrendelt vizsgálat teljesítését vagy a sajtóbiróság vizsgáló birájának tarthatja fenn vagy meghatározhatja, hogy azt a területen működő melyik vizsgáló biró teljesítse vagy folytassa. Ezen esetben is a törvény jelöli meg a vizsgálat elrendelésére jogosult közeget s a vádtanácsnak csak azt a jogot adja, hogy a teljesítés tekintetében adhasson megbízást. Az pedig, hogy a B. P. 110. §-a szerint a vizsgálat teljesítésére vonatkozó megbízás már a vizsgálat elrendelése előtt kieszközölhető volna s igy az más tartalommal bírhatna, mint az előbb idézett 565. §. szerint adható megbízás, sem a törvény hasonló esetet szabályozó célzatából merített indokok, sem pedig célszerűségi tekintetek által nem indokolható. Ha a vádtanács a vizsgálat elrendelése előtt volna jogosított a vizsgálat teljesítésével a székhelyen kivül levő járásbíróságot megbízni s ez a megbízás folytán a vizsgálat elrendelése vagy mellőzése kérdésében is jogosult volna határozni, beállhatna az az anomália, hogy a járásbíróság mellőzné a vizsgálat elrendelését és igy a vizsgálat teljesítésére adott megbízás kelte után felebbvitel esetén magának a vádtanácsnak kellene a vizsgálat elrendelése vagy mellőzése kérdésében határozni s a midőn a vizsgálat mellőzését kimondó járásbirósági határozatot helybenhagyná, megbízása tulajdonképen hatálytalan maradna, de minden esetben az ügymenet késleltetésére vezetne. Az előadottak helyességét nem gyöngíti az a körülmény hogy a Bp. 104. és 105 §-aiban a «rendszerint» kifejezés használtatik, mert a törvényben fel vannak sorolva a fentebb emiitett ama kivételek, melyekben nem a vizsgálóbíró, hanem a vádtanács, illetőleg az itélő bíróság rendelheti el a vizsgálatot s igy a «rendszerint» kifejezés nem a vizsgálat teljesítésével megbízott járásbíróságnak vizsgálatot elrendelő jogosultságára, hanem a fent említett kivételes esetekre vonatkozik. Az ellenkező felfogásra még abból a körülményből sem lehet érvet meríteni, hogy a vizsgálat megszüntetésére a megbízott járásbíróság jogosult, mert erre mint szükségkép a teljesítés után bekövetkezhető jogcselekményre éppen ugy, mint a vizsgálatnak más tettre vagy más egyénre való kiterjesztésére (106. §.), valamint a 117. és következő §-aiban irt jogcselekményekre is, a megbízott járásbiró jogosultsága a B. P. 110. §. 2-dik bekezdése alapján kiterjed. De a vizsgálat megszüntetése tekintetében a vizsgáló bírónak adott jogkör nem is tekinthető egyenlő fontosságúnak a vizsgálat elrendelése iránti jogosultsággal, miután a B. P. 128. §. szerint a vizsgálóbíró és következően a vizsgálat teljesítésével megbízott járásbiró a vizsgálatot csak abban az esetben szüntetheti meg s illetve köteles megszüntetni, ha a vádló vádját elejti és a vád képviseletét az arra jogosított sértett sem veszi át. Minden más esetben a vizsgálat megszüntetése iránti határozat a vádtanácsnak van fentartva. Ezek szerint a vizsgálóbíró megszüntetési határozata tulajdonképen csak annak megállapítására vonatkozik, hogy törvényes vád nem forog fenn. E szerint tehát a vizsgálat megszüntetése iránti határozat hozatalára vonatkozó jogosultságból nem meríthető érv a vizsgálat elrendelésének jogára. Szintén nem gyengíti a fentebbiekben nyilvánuló felfogás helyességét a már többször idézett 110. §. 2. bekezdésének az a rendelkezése sem, hogy a törvénynek a vizsgálatra vonatkozó intézkedései a székhelyen kivül levő járásbíróságnak arra a birájára is értendők, a ki a vádtanács megbízása alapján eljár. Eme jogosultságot ugyanis a székhelyen kivül levő járásbíróságnak a