A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 6. szám - A huszadik század első igazságügyi költségvetése. [6. r.]

A JOG 43 nyesen létre sem jöhet. Ha azonban az örökbefogadott utóbb az öröklésre érdemetlenné válik, vagy oly magatartást tanúsított, mely miatt a törvényes örökös az öröklésből kitagadható, az örökbefogadó épugy jogosított őt végrendeletében az örökségből kizárni, mint az érdemetlenné vált vagy kitagadható törvényes leszármazójával tehetné. *) Ha már most az örökhagyónak jogában áll halála esetére az örökbefogadottat törvényes örökösödési jogától megfosztani, nem találok okot annak kizárására, hogy az örökbefogadó az irányában súlyosan vétkező örökbefogadottat már életében megne foszthassa ettől az öröklési jogtól az által, hogy az örökbefogadási szerződésnek bírói uton való felbontását követeli. Ha az örökbefogadott súlyosan vétkezett az örökbefogadó ellen és ez amazt öröklési jogától meg akarja fosztani, miért legyen kényszerítve az örökbefogadó a köztük szerződésen alapuló jogviszony fennállását haláláig tűrni s miért kényszeríttessenek az örökbefogadó örökösei perbe szállni az örökbefogadottal szemben annak bizonyítására, hogy a kitagadási vagy érdemetlenségi ok valóban keletkezett ? Minek támasztassék jogbizonytalanság oly idében. amikor a bizonyítás már nehezebbé válik, midőn mindez a jogbizonytalanság korábban és könyebb módon bocsátható birói döntés alá. Ezért tartom helyesnek és célszerűnek, ha adott esetben a birói joggyakorlat most kifejtett álláspontomra helyezkednék, a melynek megszivlelését magánjogi törvénykönyvünk condificatorainak is szives figyelmébe ajánlok. Az örökbefogadott részére azonban csak akkor volna biztosítandó a jog a szerződés felbontására, ha az kiskorúságában köttetett meg s ő nagykorúságának elértével záros határidő alatt annak felbontását abból az okból követeli, mert az reá nésve hátiányos. Ott. ahol hazánkban az osztrák polgári törvénykönyv van ideiglenesen érvényben, a felvetett kérdés e törvénykönyv alapján oldandó meg. Arra a kérdésre, hogy az örökbefogadási szerződé; osztrák jog szerint egyoldalúan felbontható-e, az osztrák polgári törvénykönyv határozott és világos feleletet nem ad. A polg törvénykönyv 185. §-ának szövege, hogy «a fogadószülék és fogadott gyermek közötti jogi viszony addig, mig a fogadott gyermek k'skoru, csak ennek képviselői és a bíróság beleegyezésével szüntethető meg» azt a magyarázatot is meg*) Az érdemetlenség és kitagadási okok közti különbségre nézve lsd. Kern: Magyar öröklési jog 30 s köv. lapjait. engedi, hogy az örökbefogadási szerződés felbontásához a szerződéshez járult összes tényezők beleegyezése csak az örökbefogadott kiskorúságában követeltetvén meg, ez utóbbinak ragy korusága esetében eme tényezők beleegyezése nélkül is felbontható a szerződés. S e 184. §. ezt a magyarázatot megengedvén, azt vélem, hogy mindama esetekben, amikor a nagykorú örökbefogadott az örökbefogadási szerződésben elvállalt kötelezettségének nem tesz eleget, az örökbefogadónak jogában áll az örökbefogadási szerződésnek birói felbontását szorgalmazni. A huszadik század első igazságügyi költségvetése, (Folytatás.) A bpesti kir. polgá rí törvényszékről csak annyi a megjegyzésünk hogy a perek előadása igen lassan folyik. Hir szerint az egyik albirónak biróvá történt előléptetése folytán ezen albirói állás többé betöltve nem lesz. Ezt csak sajnálattal registráljuk, mert ez azonos a restanciák fokozásával. A mit az ügyvédeknek és lapunknak is éveken át kivivnia nem sikerült, — azt most az építészeti hivatalnak egy egyszerű átirata varázsütésre hozta létre. A járásbirák és albirák eddig, minden tekintet nélkül tárgyaló szobájuk befogadó képességére, az első tárgyalást 9 órára tűzték és igy gyakran 50—100 ember volt kénytelen egy szük, íegfölebb 15—20 ember befogadására képes szobában lökdösődni és tolongani. Ez az építési hivatal szerint nem ugyan életveszélyes (mert ki törődik a peres felek és ügyvédek vagy bírák életével) — de a falakat és a szobák alapzatát megrongálja. És azért az itteni járásbíróságokat most elnökileg oda kellett utasítani, hogy a tárgyalásokat külön-külön órára tűzzék ki és hogy legyenek arra is tekintettel, hogy mely bíróság, mely napon tárgyal. — Szóval : ha szorul a kapca, jó lesz mindig az építési hivatalt szövetséges-társnak megnyerni — előtte meghajol a copf is és ötletei, azt meg kell adni — egészen életrevalóak. * * * A tszékek és járásbíróságok rendes kiadásainak főösszege 21.113,037 k. (1899: 20.176.712 k.) Ebből esik a személyi járandóságokra : fizetések és lakpénzek cimén 10.391.061 k. (1899 : 15.725,758 k.) ; segélydijak 330.000 k.; dijnokok díjazása: 2.000,000 k. ; (1899: 1.800.000 k.); ruhailletmény közt ez is előfordul: wjelenleg állandó magyar tanács van Ő felsége oldala mellett, s ennek tagjai felelősek lesznek eljárásukért az országgyűlésnek....)) (Jászai Pál okmánygyüjteményéből) Esterházy Miklós nádor 1637. évben kelt emlékiratának 12 ik pontja érinti azon eszmét, hogy a jó kormányzás és a törvények sikeres végrehajtása érdekében a királyi kormány felelőssé teendő. (A most emiitett célból 11. Ulászló törvényét (1507. VIII. t.-c.) akarja — a mint látszik — az emlékirat felújítani.) Az 1741. évi országgyűlésen szőnyegre került egy független magyar ministerium fölállításának indítványa, melyet a Tiszán inneni és ttili követek kerületi táblája ekkép fogalmazott: 8. pont. Nádor választatván és annak hatásköre teljesen helyreállíttatván, az ez által változott kormányforma és uj viszonyok, valamint az 1681. II. t.-c. azt kívánja, hogy a kir. helytartótanács töröltessék el. Mivel azon bőséges mennyiségű országos törvények követelik az , hogy az összes magyar ügyeket magyarok vezessék, annálfogva az 1519. XXXIX. és 1608. k. e. XVIII. t.-c. értelmében atisztán magyarokból álló ministerium alkottassék», oly mód, hogy arra idegenek befolyást ne gyakoroljanak. A tiszamellékiek nem mondják ugyan ki a felelősség eszméjét, hanem maga az elv benne rejlik, s épen mivel a helytartótanács ellen ajánltatik, a részletesebb formulázást a felelősség vezeti vala, a mi nem volt idegen a magyar törvények és szokásokban. (Salamon Ferenc.) Pozsonymegye 1790. (9/IV.) kelt föliratában tiltakozik az ellen, hogy József hűtlen tanácsosait meghagyják magas állami hivatalaikban, holott az ország törvényei szerint száműzetéssel és jószágaik elkobzásával kellene őket büntetni. Az 1790/91. országgyűlésen a valóságos felelős kormány eszméje is fölmerült. A független felelős nemzeti kormánytanács tervezete ez volt. Elnöke a nádor, tagjai a primás, az országbíró, a bán, a rendek által választandó zászlós ur, két püspök. Ezeken felül a főrendek köréből öt, s a nemesek sorából szintén öt tanácsos, négy-négy az ország négy kerülete s egy-egy Horvát-Slavon, Dalmát országból, az illető kerületek megyéi által ajánlva. Ezek testületileg s egyenként is az országgyűlésnek felelősek lettek volna, s ugyancsak az országgyűlésnek akarták a jogot megadni, hogy a felelős testületet egészben és tagjaiban mégis büntethesse. 1790. jul. 24-én a Tiszán inneni és tuli kerület az ország főtanácsát tárgyalva, a 7. pontban a következőkben állapodott meg, hogy az ország főtanácsa az országgyűlésnek felelős, melynek joga van a tanácsot arra szorítani, hogy tetteiről és cselekedeteiről számot adjon, valamint azon esetben, hogy az vagy tagjaiban, vagy együttesen kötelességét nem teljesítette, a bűntény foka szerint megbüntetni. Megjegyeztetvén, hogy a javaslat 1-ső pontjában kötelességévé van téve a tanácsnak, hogy folytonosan őrködjék, nehogy az ország alkotmánya valamiben megsértessék. A Dunán inneni és túliak ugyanakkor igy deliberáltak az ország nemzeti főtanácsa tárgyában : 13. p. mindmaga a főtanács együttvéve, mind pedig annak egyes tagjai az országgyűlésnek felelősek, ad venatum, ad reddendam rationem actorum et factorum suotum stringendi eumque siquo pacto officio suo defuisse compererit, sive in membris sive in corpore pro ratione delicti puniendi, uno totam etiam Senatum dissolvendi jus. Az 1802. évi országgyűlésen azonban a kormányon levők ennek ellenkezőjét vitatták, különösen pedig akkor, midőn többen a kamarától kidollgozott sófogyasztási táblázat hiteles sége ellen is kételyt emeltek s indítványukra a rendek a kamara elnökét feleletre vonták. De ez oly válasszal utasitá el a rendek követelését, hogy királyi hivatalnok levén, a király parancsa nélkül nekik nem telelhet. Az 1802. évi országgyűlésen fölmerült a kérdés, hogy mi történt azon közpénztárral, mely 1792-ben az anyagi érdekek gyámolitására a sóár fölemelése által alkottatott, s melynek 10 év alatt már több millió forintra kellett szaporodnia. Hol vannak annak számadásai, s miért nem adatnak elő a törvényhozásnak? Alig merült föl a kérdés, a rendek többsége mindenek előtt számadást akart követelni a kormánytól, midőn pedig a főrendek ezt ellenezték, a többség akként nyilatkozott, hogy minek alkottatnék ilyféle pénztár ujabban is, mig az ország sem arról nincs biztosítva, hogy 1*