A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 5. szám - Bolgár igazságügy. 1898-1899. [3. r.]

18 A JOG kai rendelkezzék. Felperes ezen felhívásra a 2'/. a. levélben, melyben az 1895. március 15-éig állítólag adott halasztásra hivatkozik, kijelenti, hogy a lisztet március 15-éig sem lesz képes átvenni és március 15-én tul, még két havi határidő halasztást kér. Ily körülmények között alperes a szerződéstől elállván, a liszt és korpa kötést törölte és erről felperest az Ey. a. levélben értesítette. Ennélfogva felperes lévén késedelmes, kéri kereseti követelésével elutasítani és miután saját beösmerése szerint, a részére szállított liszt áruk árában 835 frt 75 kr.-ral hátralékban van, ezen összeg és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezni. A jelen per elbírálásánál döntő, hogy melyik fél sértette meg kötelességét az áru átadására és átvételére meghatározott határidő megtartása körül. Felperes, utalással a C '. alá mellékelt levélre, arra hivatkozik, hogy alperes neki a liszt átvételére 1895. március 15-ig haladékot adott; a C/. alatti levél azonban azt nem igazolja, abban a részvénytársaság utazója R. Sándor csak kilátásba helyezi felperesnek, hogy 6 8 waggon lisztnek a szállítását alperes részvénytársaságnál prolongáltatni fogja; hogy pedig az Írásbeli szerződésben az áru átvételének foganatosítására kitűzve volt határidő tényleg meghosszabbítva nem lett: igazolva van magának R. Sándornak esküvel erősített vallomásával; de eltekintve attól, hogy az átvételre kitűzve volt határidő meghosszabbittatott-e vagy sem, felperes tekintendő késedelmesnek; mert maga a felperes, miután alperes részvénytársaság a Dy. a. levélben 1895. február 13-án a még át nem vett 1,493 zsák lisztet rendelkezésére bocsátja, a 2'j. alatti levélben beismeri, hogy nem képes a szerződésileg elvállalt kötelezettséget teljesíteni és a liszt átvételére az állítólag 1895. március 15-éig meghosszabbított határidőn kivül még további 2 havi határidő meghosszabbítást kért. Felperes a 27. a. levélben kijelentvén, hogy szerződési kötelezettségének még az állítólag meghosszabbított határidőben sem tehet eleget, alperes tehát az A) és B/• alatti kötés értelmében jogosítva volt minden további határidő kitűzése nélkül a kötést törölni, a mint azt tette és erről felperest kellő időben 1895. február 18-án E7. alatti levélben értesítette. Ezen tényállás mellett és tekintettel a B/. alatti kötésre, mely szerint felperes 1,000 zsák korpát vett azon kötelezettséggel, hogy azt egyenlő részletekben 1895. június végéig átveszi, tartozott volna tehát felperes az ügylet megkötéséből 1894 november l-től egyenlő részletekben a korpát elszállítani, már pedig saját beismerése szerint korpát egyáltalában nem vett át, a 15—22/.-ek alatti megrendelések szerint 1894-. november és december hóban korpát nem is rendelt, csak 1895. január 6-án 1,000 zsák korpát s hogy igy az 1,000 zsák korpának egyenlő részletekben átvétele tekintetében elvállalt kötelezettségének sem tett eleget, s már 1894. november és december havában a korpa átvétele tekintetében késedelemben volt s igy a B7- alatti kötést illetőleg ezen okból is felperes szerződésszegőnek lévén tekintendő: a kereskedelmi törvény 335. §. értelmében annak teljesítését és illetve a keresk. törvény 353. és következő §-ok alapján annak nem teljesítéséből eredő kára megtérítését alperestől nem követelheti, miért is őt kártérítési követelésével el kellett utasítani. Elutasítandó volt felperes kártérítési keresetével azon okból is, mert a felek között létre jött ügylet sem tekintendő a keresk. törvény 355. §-ának rendelkezése alá eső fix ügyletnek és hogy ennélfogva a felek között létre jött ügyletből folyó jogaik és kötelezettségeik a kereskedelmi törvény 352—354. §-ok értelmében birálandók el, a szerint pedig felperes a szerződés nem teljesítése miatt séma keresk. törvény 356. §-a 2. p. értelmében árkülönbözetet, hanem a tényleges kárát követelheti, már pedig nem mutatta ki, hogy az alperes részvénytársaságtól vásárolt, de ez által nem szállított liszt és korpa áru helyett mást vásárolt és pedig a szerződés teljesítésére kikötött határidő után és hogy a kereskedő gondosságával eszközölt ezen bevásárlás következtében kiadási többlet merült fel és hogy ezen kiadási többlet illetve az árkülönbözet mekkora értéket képvisel. Felperes elmaradt üzleti haszonul, melyet a nem szállított áruk kicsinyben való elárusitása által elért volna, az áruk piaci árának 10%-át 1,287 frt 79 krt, mint kárt számit fel alperes ellen. Felperes elmaradt haszon címén felszámított ezen követelése jogos alappal nem bír; mert ha alperes a kötés értelmében a lisztet és korpát nem szállított felperes részére, módjában állott azokat a piaci áron beszerezni, már pedig ha beszerezte, eladhatta kicsinyben és nem vesztett semmi hasznot; mert a mennyiben a piaci ár drágább lett volna, azt az árkülönbözetet alperes tartozik késedelmességének megállapítása esetében hordozni; a mennyiben pedig felperes elmulasztotta az áruknak piaci árakon való beszerzését, ez az ő személyes akaratán mult, a melyért aperes felelőssé nem tehető. Felperes a tárgyalás rendén beösmerte, hogy a részére szállított lisztek vételárában, alperesnek a viszonkeresetében kitett 835 frt 75 kr.-ral hátralékban maradt, ennélfogva ezen összeg és annak az esedékesség napjától járó törvényes késedelmi kamatai megfizetésére kötelezendő volt. stb. A kolozsvári kir. Ítélőtábla. (1898. november 16. 11,418. sz.i Az első bíróság ítélete meg.áltoztatik s alperes köteleztetik, hogy felperesnek 905 frt 90 kr. tőkét és ennek kamatát megfizesse; a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek s alperes feljogosittatik, hogy a viszonkeresetileg részére megítélt összeget és kamatait az általa felperesnek fizetni tartozó összegbe beszámíthassa, egyebekben azonban az első bíróság ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: A valószínűség tekintetében nem kifogasolt B 7 alatti kötés szerint, mely az A •/. alatti kötésből egészen független önálló kötés, a felperes által alperestől vásárolt 1,000 zsák korpa 1895. június végéig egyenlő részletekben volt szállítandó. A felperes nem is állítja, hogy az egyes részletek szállítására nézve valamely határidő megállapítva lett volna, s minthogy a hivatkozott kötés szerint a szállításra megállapított véghatáridőn belül az egyes részletek szállításának határideje nem volt a felperes tetszésére bizva, a véghatáridő több hóra terjedvén, a szállítás havonkénti egyenlő részletekben volt teljesítendő, mit különben a szóban forgó ügylet kötését közvetítő R. Sándor tanú vallomása is bizonyít. Habár felperes nem is állítja, hogy 1894. november^ és december hónapokban korpa-szállítást kívánt volna, mindazonáltal késedelme ez alapon megállapítható nem volt; mert alperes 1895. évben kelt M) és P) alatti levelei szerint a korpa szállítása iránt ismételten ígéretet tevén, a B/. alatti kötést a maga részéről is érvényben akarta tartani, sőt mentegetó'dzik, hogy az üzem beszüntetése miatt alperes korpa küldése iránti rendelkezésének ez idő szerint nem tehet eleget s minthogy a D) alatti levélben is, csak a liszt átvételére szólítja fel felperest, mire válaszolva felperes 2 •/. alatti levelében is kérdi az alperestől, hogy mikor szállíthat korpát s minthogy a korpa szállítás véghatárideje még le nem járt, kétségtelen, hogy felperest e tekintetben késedelem nem terheli, s alperes e szerint a korpa szállítása iránti szerződéstől elállani nem volt jogosult, s minthogy a felperes az alperest az F) alatti szerint értesítette, hogy teljesítés helyett kárt követel, az alperes a G) és H'/. alatti szerint a nem szállított 1,000 zsák korpa árkülönbözet címén követelt 900 frt kár, valamint az F •/'. alatti értesítéssel felmerült 5 frt 90 kr. közjegyzői dij s ezen összegek után a kereset beadásától járó késedelmi kamatai megfizetésére kötelezendő volt. A beszámítás a kölcsönös követelések kiegyenlítésének egyik módja lévén, alperest feljogosítani kellett, hogy a viszonkeresetileg követeit s részére megítélt összeget és kamatait az általa felperesnek fizetni tartozó összeg és kamataiba beszámíthassa. Az F •/. alatti értesítés eszközlése céljából Nagy-Váradra utazás címén felszámított 20 frt, minthogy az értesítés alperes lakhelyéről is teljesíthető lett volna, mint olyan, mely nem okvetlen szükséges a keresetileg igényeit jog érvényesítésére, az alperest nem terhelheti. A kereset beadását megelőző időre követelt kamat iránti kereseti kérelmével a felperes helyesen utasíttatott el; mert a kár összege csak a kereset folytán nyervén megállapítást, azt megelőzőleg alperes nem tekinthető késedelmesnek. A perköltségek pedig azért voltak kölcsönösen megszüntetendők, mert mindkét fél részben nyertes, részben pedig vesztes és a követelt összeghez mérten aránytalanul csekély az az összeg, melyet az alperes a felperesnek a leszámítás folytán fizetni köteles leend. Egyebekben azonban az első bíróság ítélete indokainál fogva és azért volt helybenhagyandó, mert maga felperes sem tekintette a liszt szállítására az A :/. alattiban kifejezetten megállapított határidőt 1895. március 15-ig meghosszabbítottnak, minthogy ez esetben 2 '/. alatti levélben e szavakkal: «kérem az átvételt március 15-ig prolongálni* nem kívánta volna a határidő meghosszabbítását és mert tekintettel arra, hogy a szállított liszt árát a szerződésileg megállapított határidőben nem fizette le teljesen, ez alapon is a szerződés teljesítése tekintetéből késedelmesnek volt tekintendő, ki pedig a maga részéről nem tesz eleget szerződési kötelezettségének, a másik féltől szerződés teljesítését, illetőleg e helyett kártérítést követelni nem jogosult. De nem volt figyelembe vehető felperesnek az R •'. alattira alapított ama érvelése sem, hogy alperes elismerte volna, hogy felperes a szóban forgó ügylet alapján kárt szenvedett, mert az R •/. alatti egy peres követelés, egyezség utján leendő megszüntetésére tett ajánlatot foglal magában, melyet felperes 14 • . alatti levele szerint nem fogadván el, annak hatálya megszűnt s abból nem vonható érv arra, hogy alperes feltétlenül elismerte volna a kereseti kárkövetelés jogosultságát. A m. kir. Curia. (1899. december 5,894. sz. a.) A kir. ítélőtábla ítélete helybenhagyatik. stb. I n d o k ok: A kir. ítélőtáblának ítélete a benne foglalt annak az indoknak elhagyásával, mely szerint a felperes az általa át nem vett 1,249 zsák liszt után azért sem követelhet kártérítést, mert a már szállított liszt árát sem fizette meg teljesen a kikötött időben, valamint továbbá az első fokú bíróság ítéletéből átvett annak az indoknak mellőzésével, mely szerint az alperes által nem szállított liszt után kártérítésként követelt árkülönbözet azért sem illeti meg a felperest, mert felperes nem is állította, hogy a nem szállított liszt mennyiséget mástól beszerezte volna, végül annak megjegyzésével, hogy az 1,000 zsák korpa a B /. alatti kötlevél szerint 1895. június hó végéig egyenlő részletekben volt ugyan szállítandó, de nem havonkénti egyenlő részletekben- egyébként a benne foglalt és az első bíróság ítéletéből elfogadott megfelelő indokoknál fogva és még azért volt helybenhagyandó, mert a D), i •/ és az E •/. alatt csatolt levelek szerint az 1895. január dl-en ejart lisztszállitási határidő leteltével elegendő idő állott jendelkezesere, hog az alperesnek D) alatti levelében foglalt fel-