A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 5. szám - Bolgár igazságügy. 1898-1899. [3. r.]

A JOG 19 hívásához képest a még át nem vett hátralékos lisztmennyiséget átvegye, de ennek dacára felperes az átvétel iránt nem rendelkezett, sőt 2 ". alatti leveléből arra vonható következtetés, hogy az átvételt nem is akarta eszközölni. Az emiitett indokok pedig azért mellőztettek, mert a vételár nem pontos fizetésének kifogásával maga az alperes sem élt, a minthogy a 2 •/. alatti felperesi levélre adott E) a. válaszában sem hozta fel alperes az .A és B •/• a. kötések stornirozásának indokául a felperesnek állítólagos fizetési késedelmét; és mert az állandóan követett birói gyakorlat szerint tőzsdei vagy piaci árral biró áruknál nem fix ügylet esetében is követelheti a vevő a keresk. törv. 356. §-a 2. pontjában körülirt árkülönbözetet s nincsen kötelezve tényleges fedezeti vételre. Bűnügyekben. A btkv. 374. §ában meghatározott csalás benső elemét jog- j talán vagyoni haszon célzata képezi de a csalás tényálladékához ezen felül szükséges az is, hogy a vagyoni kár tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás következménye legyen, és hogy Ugyanaz a személy szenvedje a kárt, a ki tévedésbe ejtetett. A pestvidéki kir. törvényszék mint büntető bíróság. (1899. j május hó 30. 6,627 sz. a.) Csalás miatt terhelt Sz. Gyula elleni bű nügyben következően hozott végzést: A kir. törvényszék Sz Gyulát a btk. 379. §-ába ütköző és a 380- §-szerint minősülő csalás vétsége miatt vád alá helyezi ; azonban a végtárgyalás megtartására csak ezen végzés jogérvé- 1 nyessé válta után tüz ki határnapot, és ezen végzés kézbesítésé- [ vei értesiti vádlottat, hogy jogában áll védő ügyvédet választani. A kitűzendő végtárgyalásra a kir. ügyész indítványához képest meghivatja N. Nándor tanút, továbbá B. Vilmos károst azzal, hogy meg nem jelenése esetén ugy fog tekintetni, mintha panaszától elállott volna , ez esetben azonban a felmerülendő költségekben elmarasztaltatni fog. Indokok: A vizsgálat anyaga szerint lovag B. Vilmos gazdatisztnek fogadta fel mult év nyarán Sz. Gyulát és védelmül egy revolvert adott át neki. Sz. Gyula azonban megbetegedvén, a gazdaságot elhagyta és ekkor a revolvert B. Vilmos béresgazdájának N. Sándornak átadta. Mult év december havában terhelt azon ürügygyei, hogy panaszos követeli tőle a revolvert, ismét elvette N. Sándortól a revolvert aztán eladta, az árát pedig elhasználta. Sz Gyula a revolver eladását beismeri, de tagadja, hogy azt B. Vilmos részére leendő visszaadás ürügye alatt kérte volna el N. Sándortól és azt állitja, hogy a forgópisztoly nála maradt és azért adta el, mert szükségben volt és B. Vilmos jogos követelését kielégíteni vonakodott. Minthogy azonban N. Sándor vallomásával bizonyítható a tévedésbe ejtésre alkalmas ürügy felhasználása és így Sz. ravasz fordulattal jutott a forgópisztoly J birtokába, cselekményében a btk. 379. ij-ába ütköző és a pisztoly érté I kére való tekintettel a 380. §. szerint minősülő csalás vétségének I ismérvei felismerhetők lévén, Sz. Gyulát a csalás vétsége miatt vád alá kellett helyezni. A budapesti kir. itélő-tabla (10,484. sz. a. 1899. évi október 3-án^ az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja, s Sz. Gyula irányában a btkv. 379. és 380. §§-ai alá eső csalás vétsége miatt a további bűnvádi eljárást megszünteti. Indokolás: A btkv. 379. §-ában meghatározott csalás benső elemét a jogtalan vagyoni haszon célzata képezi; de a csalás tényálladékához ezenfelül szükséges az is, hogy a vagyoni kár a tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás következménye legyen s hogy ugyanaz a személy szenvedje a kárt, a ki tévedésbe ejtetett. Minthogy pedig a fenforgó esetben vádlott a neki átadott forgópisztolyt nem jogtalan vagyoni haszon szerzése végett adta el, hanem meg nem cáfolt állítása szerint azért, mert jogos követelésére nézve, mely iránt közte és panaszos közt jelenleg is per van folyamatban, panaszos őt kielégíteni nem akarta s vádlott nagy nyomorba jutván, a pisztolyt követelésének részbeni fedezése végett a szükség által kényszerítve adta el, — minthogy továbbá maga a panaszos által becsatolt levél tartalma szerint vádlott a panaszost előzőleg felhívta, hogy az általa fedezett gyó- 1 gyitási költséget 3 nap alatt fizesse meg, ellen esetben a nála levő forgópisztolyt eladja, ily körülmények közt pedig nemcsak a panaszos tévedésbe ejtése, hanem az is ki van zárva, hogy az állítólagos vagyoni kár a panaszos tévedésbe ejtése következtében állott volna be, végül minthogy vádlottnak az a ténykedése, hogy a kérdéses forgópisztolyt a panaszos cselédjétől N. Sándortól azért vette vissza, hogy azt a panaszosnak fogja visszaadni, a csalás tényálladékához szükséges ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtésnek nem tekinthető, mert a panaszos vádlott által j egyáltalában nem lett tévedésbe ejtve s másrészt vádlott a forgó- 1 pisztolyt panaszos, mint tulajdonosnak még át nem adta, s igy | miután a felelősség ez irányban őt terhelte, azt a nevezett cseléd- I tői visszavenni jogosítva volt: mindezeknél fogva vádlott cselek- I ményében sem a csalás, sem egyéb büntetendő cselekmény ismérvei fei nem találhatók s az legfeljebb az önbíráskodás jelen- | ségeit tünteti fel, a mi miatt azonban büntetőjogilag felelősségre j nem vonható, miért is irányában a további bűnvádi eljárást megszüntetni kellett. A m. kir. Curia. (1900. január 5. 12,649. sz. a.) következő végzést hozott: A felebbezés visszautasittatik stb. stb. Ügyvédi rendtartási ügyekben Az ügyvédi rendtartás 71. §-ának az a rendelkezése, hogy az ügyvéd ellen, képviseletéből folyó kártérítési kötelezettség az illetékes polgári trvszék előtt érvényesítendő, nem zárja ki azt, hogy az ügyvéd esetleges károsító cselekménye vagy mulasztása az általa igényelt munkadíj iránti perben figyelembe ne vetessék, mert az ügyvéd annak az eljárásnak díjazását, mely az ő hibájából vagy mulasztásából sikerre nem vezetett, jogszerűen nem követelheti. A bpesti kir. keresk. váltótörvényszék fi898 március 26. 99,753. sz. a.) dr. B. Illés ügyvéd felperesnek S. Heléna alperes ellen 161 frt 22 kr. ügyvédi költség és jár. iránti perében következőleg itélt: A kir. törvényszék a 161 írt 22 krt tőkét és járulékait és 9 frt 70 kr. perköltséget megállapítja és alperest elmarasztalja stb. Indokok: Alperesnek azt a kifogását, hogy a peren kívüli és a végrehajtási eljárás folyamán felmerült költséget és munkadijat ezen kir. tszék előtt érvényesíteni nem lehet, figyelmen kivül kellett hagyni, mert azon váltóperek, a melyekből kifolyólag az érvényesített perenkivüli és a végrehajtási költségek felmerültek, ezen kir. tszék előtt folytattattak és ez alapon felperes nem csak a perbeli, hanem perenkivüli és végrehajtás folyamán felmerült munkadiját és költségét is ezen kir. tszék előtt érvényesítheti. Figyelmen kivül kellett hagyni alperesnek azt a kifogását is, hogy a felperessel arra a megállapodásra jutott, hogy felperes tőle csak kész kiadásait és azt is csak annyiban igényelheti, ha az adósoktól behajthatatlan marad; mert az ügyvédi munkadíj iránt előleges megállapodás érvényességéhez az ügyvédi rendtartás 54. §-a értelmében okirat szükséges, már pedig alperes előadása szerint a vitatott megállapodás szóbelileg történt. Azt a kifogását sem lehetett figyelembe venni, hogy felperes az általa felvett összegekről el nem számolt és ennélfogva munkadiját nem követelheti, mert felperes tagadásával szemben alperes nem bizonyította azt, hogy felperes a reá bízott ügyekből kifolyólag bármily összeget felvett volna. Alperes azt hozta fel, hogy felperes neki kártérítéssel tartozik, mert a reá bizott K.-féle per eredményéről nem értesítette; a perben hibásan védekezett, s mart 2 drb neki átadott váltót nem perelt. Minthogy az ily kártérítési igény megállapítása az ügyvédi rendtartás 71. §-a értelmében nem ezen kir. tszék hatáskörébe tartozik, alperesnek ezen kifogását figyelmen kivül kellett hagyni. Alperes azzal védekezett továbbá, hogy felperes készkiadásai fejében neki 45 trtot fizetett. Felperes elismerte ezen összeg átvételét, azonban azt állította, hogy a fizetéskor az öszszeg hováforditása iránt rendelkezés nem történt és azért ö azt alperesnek régebbi tartozásának törlesztésére fordította. Alperes felperesnek ezen ténybeli állítását nem tagadván, valónak vétetett és ennélfogva alperesnek kifogása, melynélfogva a fizetett 45 frtot a perbeli követelésre kérte beszámítani, figyelmen kivül hagyatott. Áttérve a költségjegyzék kifogásolt egyes tételeire, a kir. tszék alperesnek az elleniratban használt azon kitételét, hogy a «megállapitott költségeken felüli tételeket, mint nem igazoltakat tagadja* figyelmen kivül hagyta, mert e tagadásban sem a munka teljesítése és a készkiadás felmerülése, sem az azokért felszámított összeg nagysága kifogásolva nincsen; és alperesnek a viszonválasziratban felhozott azon tagadását, hogy a költségjegyzékben felsorolt ajánlott leveleket nem kapta meg, mint elkésett kifogást mellőzte. Alperes elleniratában azt adta elő, hogy a költségjegyzék 7. és 8. tétele alatt megjelölt leveleket nem kapta meg. E kifogás azonban jelentőséggel nem bír, mert a költségjegyzék vonatkozó tételei alatt nem alperesnek, hanem dr. N. Alfréd dr. F. Sándornak irott levelekért számíttatik munkadíj, a minek valódisága és szükségessége kifogásolva nincsen. A 13. és 14. tételek alatt felszámított összegeket alperes azért kifogásolta, mert azok, mint előnyös tételek az árverés megtartása folytán kiegyenlítést nyertek. A tételeket azonban alperessel szemben meg kellett állapítani, alperes nem igazolta, hogy ezen tételek, mint előnyös tételek kiegyenlittettek, az árverés kitűzése pedig a G. (alatti, a hirdetési dij felmerülése pedig a H.) alatti okiratokkal igazolva van. A 16. és 18. tételek alatt elsőbbségi tárgyalásokért felszámított 5—5 frt. munkadijat alperessel szemben meg kellett állapítani, mert felperes az elsőbbségi tárgyalás megtartását az J. és K. alatti végzésekkel igazolta. Ezek szerint, minthogy alperes a még meg nem állapított munkadíj-tételek összege ellen kifogást nem emelt, azokat a felszámított összegekben megállapítani és alperest ugy az eddigi és a jelenleg megállapitottt költség és munkadíjnak stb. megfizetésében marasztalni kellett. A bpesti kir. ítélőtábla (1899. január 26. 1,725/898. sz. a.) az elsőbiróság ítéletének felebbezett részét oly változtatással hagyja helyben, hogy a marasztalási tőkét 156 frt 22 krra szállítja le, 5 írtra és ennek kamatára nézve pedig felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének felebbezett része az alább indokolandó változtatással s az alperes által fizetettnek vitatott s az indokolásban helytelenül 45 írtra tett összegnek 30 frtra kiigazításával a benne felhozott vonatkozó egyéb indokoknál fogva s azért hagyatott helyben, mert alperesnek a hozzá intézett leve-