A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 5. szám - Bolgár igazságügy. 1898-1899. [3. r.]

JOGESETEK TARA FKLSŐB1RÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 5. számához. Budapest, 1900. február hó 4. Köztörvényi ügyekben. A kir. Curianak az 1890. évi XXXV. t-c. 13. §-a alapján hozott Döntvényei: (Polgári ügyekben) IX. szám. Olyan kötelezvény alapján, melyben az ados a kölcsönösszeg jelzálogi biztosítását megengedi, azonban kamat fejében ingatlan haszonvételét bocsátja át a hitelezőnek, a zálogjognak a tőke erejéig való bekebelezése vagy előjegyzése elrendelhetö-e ? (Vonatkozással egyfelől a győri kir. ítélőtábla 6. számú és a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla 4. számú, másfelől a pozsonyi kir. Ítélőtábla 4. számú teljes ülési ellentétes döntvényeire.) Határozat. Olyan kötelezvény alapján, melyben az adós a kölcsönösszeg jelzálogi biztosítását megengedi, egyúttal azonban kamat fejében ingatlanának haszonélvezetét bocsátja át hitelezőjének, a zálogjognak a tőke erejéig való bekebelezése vagy előjegyzése el nem rendelhető. Indokok: Az ideigl. törv. szabályokkal hatályban fentartott 1855. évi telekk. rendtartásban, valamint az Erdélyre nézve kibocsátott 1870. évi telekk. rendeletben is a jogosság alapelve (Legalitátsprincipi igen kiterjedt mérvben van érvényre emelve. Ugy az 18öö-ki, mint az 1870-ki rendelet is a telekkönyvi birót nem csupán annak vizsgálatára kötelezi, hogy a bejegyzési kérelemnek alapul szolgáló okiratok megfelelnek-e az előirt alaki kellékeknek, hanem jogszerzésre irányuló ügyleteknél bizonyos határig kötelességévé teszi azt is, hogy hivatalból bírálja meg azt a kérdést is, hogy a bemutatott okiratokba foglalt jogügylet az anyagi törvény szempontjából érvényes-e vagy sem? és a mennyiben a felek állal előterjesztett okiratokból kitűnik, hogy a bejegyzési kérelem alapját tevő jogügylet nyilván érvénytelen, azt a 69. §. értelmében elutasítani köteles. Korábbi jogunk szerint az a szerződés, mely szerint az adós a kölcsön kamatja fejében ingatlanának haszonélvezetét köti le a hitelező részére, ha az ingatlan a hitelezőnek átadatott, zálogbirtokot létesített. Az ősiségi nyiltparancs 19. §-a a jövőre nézve az ingatlanok elzálogosításának ezt a nemét eltörölvén, az ilyen zálogbirtok létesítését célzó minden szerződést s kifejezetten ezeknek a szerződéseknek azt a nemét is, mely szerint az adós ingatlana haszonélvezetét kamat fejében engedi át a hitelezőnek, feltétlenül semmisnek jelentette ki s az ősiségi nyilt parancsnak ez a rendelkezése az ideigl. törv. szabályok L R. 20. §-a szerint a hazai törvények visszaállítása után is hatályban maradt. Ezek szerint kétséget nem szenved, hogy a telekkönyvi biró olyan okirat alapján, a mely az ilyen semmis szerződésről állíttatott ki, semmiféle bejegyzést nem rendelhet el. Téves az a felfogás, mintha ilyenkor a szerződésnek csakis az a része volna hatálytalan, a mely az ingatlannak ilynemű ! elzálogosítására vonatkozik, s hogy ettől függetlenül érvényben maradna a tőkére nézve kötött kölcsönügylet, téves pedig azért, mert a felek nem kamat nélküli kölcsön iránt szerződtek, s ekként a hitelezőnek átengedni kivánt az a jog, hogy kamat fejében az ingatlant haszonélvezze, nem mellékjog, s nem mellékes kikötése a szerződésnek, hanem az ingatlan haszonélvezete itt a tőke használatának átengedéséért adott ellenszolgáltatást képezvén, az mint ilyen a szerződésnek lényeges alkateleme, a melynek elestével mi alap sem forog fenn arra a feltevésre, hogy a szerződő felek a kölcsönszerződést e lényeges határozmánya nélkül is fentartani kívánták volna, a miből nyilvánvaló, hogy itt a tőke és kamat tekintetében létesült megállapodás oly egységes jogügyletet képez, mely természete szerint bármely lényeges alkatrészének elestével egészben szűnik meg. Igaz ugyan, hogy a szerződés egészben semmis lévén, joga van mind a két félnek az előbbi állapot visszaállításához, s ennél fogva a hitelezőnek is kétségtelen joga van ahhoz, hogy a semmis jogügylet alapján adott kölcsöntőkét az adóstól visszakövetelje, ez a joga azonban nem alapul az okiratba foglalt szerződésen, hanem az éppen ellenkezően abból a körülményből származik, hogy a szerződés hatálytalan, s ennélfogva a szerződésről kiállított okirat e szempontból sem lehet alkalmas telekkönyvi jogok szerzésére. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1899. évi december hó lő-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1900. évi január hó 19-én tartott teljes ülésben. Szabó Miklós, s. k. a kir. Curia elnöke. Vajdafy Emil s. k. tanácsjegyző. A bíróság a tartásdíj összegének meghatározásánál a szakértők véleményéhez kötve nincs, csak alperes vagyoni viszonyát, társadalmi állását és a gyermek szükségletét tartozik figyelembe venni ; ezekre pedig a felebbezési bíróság midőn a tartásdíj összegét megállapította tekintettel volt; egyébként pedig az, hogy minő viszonyoknak, minő összegű tartásdíj felel meg, mint ténykérdésre vonatkozó körülmény felülvizsgálat tárgyát nem képezheti. (A m. kir. Curia 1899. december 22-én, I. G. 501/sz.) Az 1893. évi XVIII. t.-c. 214. §. értelmében a sommás ügyekben hozott végzések elleni felfolyamodásra, a mennyiben a most idézett törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, az 1881. LIX. t.-c-nek a felfolyamodásokra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók az 1881, LIX. t.-c. bekezdése és 4. pontja értelmében azonban a masodbiróságnak a birói illetékesség kérdésében hozott végzése ellen a további felfolyamodás csak akkor engedtetik mégha a másodbiróság oly esetekben, melyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, az illetéktelen bíróságot illetékesnek vagy az illetékes bíróságot illetéktelennek mondotta ki és ez irányban az előlidézett 1893. XVIII. t.-c. eltérő rendelkezést nem tartalmaz, a mi kitűnik a törvénynek 184. §-ából. (A m. kir Curia 1899. dec. 22. H. 38. sz. a.) A S. E. 197. §. szerint a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás, a mennyiben az e törvényszakaszban megengedett alapon felülvizsgálati vagy csatlakozási kérelemmel megtámadva nincs, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. (A m. kir. Curia 1899. dec. 18-án G. 499/1899. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az állandóan követett birói gyakorlat szerint, tőzs-dei vagy piaci árral biró áruknál, nem fix ügylet esetében is követelheti a vevő a ktv. 356. §-a 2-ik pontjában körülirt árkülönbözetet és nincsen kötelezve tényleges fedezeti vételre. A kolozsvári kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság. (1898. június J4. 5,073. sz. a.) V. Péter felperesnek, Nagyváradi «László» gőzhenger malom részvénytársaság felszámolás alatt cég alperes ellen 2,856 frt 34 kr. tőke és járulékai iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik s köteleztetik alperesnek 835 frt 75 kr. tőkét és ennek kamatát és a perköltséget megfizetni. Indokok: Peres felek előadása szerint alperes részvénytársaság 1894 november 1-én az A) és B) alatti kötésekben jelzett minőségű lisztből és korpából, ugyancsak a kötésekben kitett árért eladott felperesnek 1895 január hóig szállitandólag 2,400 zsák lisztet és 1895 június végéig egyenlő részletekben szállitandólag 1,000 zsák korpát. Peres felek beösmerésével bizonyítva van, hogy az alperes ! részvénytársaság által a fennebbiek szerint eladott és felperes által megvásárolt liszt és korpa mennyiségből alperes tényleg csak 1,151 zsák lisztet szállított s hogy igy alperes által szállítandó lett volna még 1,249 zsák liszt és 1,000 zsák korpa. Felperes a szerződés nem teljesítése folytán felmerült kára megtérítését követeli és e cimen felszámítja: 1. azt az árkülönbözetet, mely a nem szállított áruk kötés szerinti ára és a szállítási időben fenforgott piaci ár között javára mutatkozik és ez a G7. alatti nagyváradi kereskedelmi csarnok hivatalos kimutatását véve alapul a H /. számla szerint 2,387 frt 40 kr; 2. elmaradt üzleti hajzon, melyet a nem szállított áruk kicsinyben való elárusitása folytán elért volna, az áruk piaci árának legalább 10°/0-át teszi 1,278 frt 79 kr. 3. Az F /. alatti óvás felvételével felmerült 20 frt utazási és 5 frt 90 kr. közjegyző; költség: 25 frt 90 kr.összesen 3,692 frt 09 kr. Ezen összegből leszámít 835 frt 75 krt, mint a mely összeggel a szállított liszt áruk fejében alperes cégnek tartozik; a fenmaradó 2,856 frt 34 kr. tőke és járulékai megfizetésére kéri alperes részvénytársaságot kötelezni. Ezzel szemben alperes azzal védekezik, hogy felperes a lisztet a kötés értelmében 1895. január haváig, a korpát pedig 1895. június hó végéig egyenlő arányban tartozott volna átvenni; miután pedig 1895. január hóig felperes csak 912 zsák lisztet vett át, korpát pedig egyáltalán nem: felperes volt késedelemben; azért felperest a D7. a. levélben felhívta, hogy a megvett áruk-