A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 5. szám - A fokozatos illeték alá tartozó jogügyletek után kiszabandó illeték alapjául veendő értékről. [3. r.]

38 A JOG mint az alaki jogbanérvényesithető, azanyagi jogot nem érintheti. A magánvádlónak és a sértettnek engedett igazolás esetében gondosan mérlegelendő lesz az, hogy az igazolást csakugyan vétlen mulasztás előzte-e meg és nem pusztán csak az ügy elhúzása vagy éppen visszaélés okából kérték. A törvény néhány esetben zárja ki az igazolást, a mit a megfelelő helyeken kiemel. Az igazolás eseteiből néhányat a bp. javaslatának indokolása példaképen fölemiit. Ezekből hivatkozom a következőkre : Ha a terhelt a vádirat elleni kifogások elmulasztását kimenti, az igazolásnak hely adandó és a főtáigyalás kitűzése visszavonandó. Midőn a magánvádló elmaradása folytán az eljárást megszüntették, kellő mentség esetében az igazolás meg nem tagadható. A kir. ügyész mellett működő magánvádlónak, a csatlakozónak vagy a sértettnek mulasztása tárgyában rendszerint nem lesz helye igazolásnak ; kivéve, ha a mulasztás az eljárás megszüntetésének alapjául szolgált, vagy ha oly bizonyíték bemutatása maradt el, mely a hozott határozat alapját megváltoztatja. Perorvoslatnak elmulasztása tárgyában, ha az illető határozat e miatt jogerőre emelkedett, a kellőleg indokolt igazolás iránti kérelem meg nem tagadható, mivel a mulasztás a felsőbb bíróság intézkedését kizárta és ennélfogva az ügy elintézése módjára befolyást gyakorolt. (Jav. ind. 078., (i79. 1.) A fokozatos illeték alá tartozó jogügyletek után kiszabandó illeték alapjául veendő értékről. Irta : dr. DÉNES ISTVÁN p. ü. fogalmazó, Budapest. III. Ismétlődő nem egyenlő szolgáltatásokat magában foglaló jogügyletek. A szerződő felek vagy határozott, vagy bizonytalan, vagy határozott és ezenkívül még bizonytalan időre vállalhatnak bizonyos kötelezettséget, melynek fejében vagy egyszer-mindenkorra egy összegben kifejezett, vagy évenkint egyenlő, vagy évenkint fogyó illetve emelkedő mérvben előre megállapított, vagy végül előre me nem állapított sőt meg sem állapitható, a szolgálati tétel eredményéhez vagy más körülményekhez és viszonyokhoz képest esetleg változó mérvű és évenkint ismétlődő ellenérték van kikötve. A kötelezettség ellenértékét képező szolgáltatás lehet tehát vagy előre meghatározott, vagy előre meg nem határozott; s pedig vagy egyszersmindenkorra egy összegben, vagy évenkint ismétlődőleg fizetendő összeg. Az ismétlődő szolgáltatás ismét lehet — ha előre van állapítva — évenkint egyenlő vagy változó, ha pedig nincs előre megállapítva, a viszonyokhoz képest változó vagy esetleg egyenlő. Ha az okiratban a szolgáltatás egyszeismindenkorra fizetendő egy összegben van kikötve, a fizetendő teljes érték képezi az illeték alapját, de ha a szolgáltatás ismétlődő, akkor — a menynyiben annak értéke előre meg van határozva — az ül. szabályok 61. §-a, ellenesetben a 61. §-ban lefektetett elvek figyelembe vétele mellett a 73. §. alapján állapítandó meg az illeték alapjául veendő érték. Az ül. szabályok 61. §-ának a) pontja szerint, ha az ismétlődő szolgáltatás — legyen az akár egyenlő, akár változó — határozott, de tíz évre nem terjedő időre szól. az illeték a szerződés tartamára megállapított, vagy ha az előre megállapítva nem volna, a szerződés lejártakor kipuhatolandó tényleg érdembe hozott összeg után jár; a 61. §. b) pontja szerint pedig, ha a szolgáltatás tiz évre vagy ennél hosszabb időtartamra köttetett ki. az illeték alapját az évi szolgáltatás tízszeres összege képezi; az e) pont szerint, ha a szolgáltatás bizonytalan időre köttetett ki, az illeték az évi szolgáltatás háromszoros éttékétől számítandó; végül a g) pont akkép rendelkezik, hogy ha a tiz éven tul terjedő évi szolgáltatások nem egyenlők, a szolgáltatások egy évi értéke az összes szolgáltatás átlaga szerint állapítandó meg. A bélyegtörvény az ismétlődő szolgáltatások értékének fentjelzett megállapítása tekintetében hézagos, mert egyrészt sem a hivatkozott 61. §-ban, sem az egész törvényben nem találunk arra rendelkezést, hogy mi vétessék az illeték alapjául, ha a szerződés épen tiz évre, vagy bizonytalan időre köttetett és a szolgáltatások nem egyenlők; másrészt mert — mint az alábbiakban ki fogom fejteni — a b) pont a törvény szövegében szó szerint nem vehető, hanem csak bizonyos hozzáadással állhat meg. Kétséget nem szenved ugyan, hogy — ha a szerződés bizonytalan időre vagy épen tiz évre szól és a szolgáltatások nem egyenlők — a g) pontban kimondott elv ezeri esetekre is alkalmazható, azaz a tiz évre szóló szerződéseknél az egy évi átlag tízszerese vagyis a tiz év alatt érdembe ^ hozott összes szolgáltatás után, a bizonytalan időre kötött szerződéseknél az évi átlag háromszoros értéke után számítandó az illeték. Azonban az illeték alapjául szolgáló értéknek ily módon való megállapítása nem minden esetben volna helyes. P. o. A 10 évre szóló szerződéssel kötelezte magát B-nek árukat bizományba adni, s ennek szolgálata fejében a bruttó bevételből 20°Vot biztosított; a szerződést azonban a hatodik év végével felbontják. Ezen esetben az ill. szabályok 101. §-ának második bekezdésére va'ó tekintettel a hat évben érdembe hozott összeg egy évi átlagának tízszerese után számított illetéknek 6/l0-része járna, de ezen idő előtt megszűnő szerződést ugy is tekinthetjük, mintha már eleve hat évre köttetett volna, s akkor az illeték a 61. §• a) pontja szerint a hat évben tényleg érdembe hozott összeg után számítandó. Az első számítási mód mellett legtöbb esetben az illetékköteles fél javára eső igen csekély eltérés mutatkozik ugyan, mindazonáltal nézetem szerint az illeték alapját mindenkor a szolgáltatás értéke képezvén, ez esetben is tehát a tényleg érdembe hozott összegtől számítandó az illeték. Ha pedig a fentjelzett szerződés bizonytalan időre köttetett, kérdésessé válik először, hány év eredményéből vétessék az évi átlag, másodszor vájjon minden esetben az egy évi átlag háromszoros összege képezheti-e csak nz illeték alapját. A szó szerinti szövegből is következtetve, a törvény intentiója, hogy az első három évi eredmény után számittassék az illeték, s ennélfogva, ha a szolgáltatás előre megállapítva nincsen, az első három évben, illetve — a mennyiben a szerződés a három év letelte előtt felbontatott — a fennállás időtartama alatt érdembe hozott összeg egy évi átlagának háromszoros összege képezi az illeték alapját, mert a hivatkozott 61. §. e) pontja, tekintet nélkül arra, hogy a szerződés mennyi ideig marad érvényben, az évi szolgáltatás háromszoros'összege után rendeli az illeték számítását.1) Ennélfogva ha a szerződés p. o. öt évre és további bizonytalan időre köttetett és az a hatodik évben felbontatott, akkor az imént kifejtett elvnél fogva és a 61. §. f) pontja alapján, az öt évben érdembe hozott összeg és ezer öt év átlagának háromszoros összege után számítandó az illeték, mert a szerződés második, bizonytalan időre szóló része is foganatba vétetett, ellenben ha ezen szerződés p. o. a 4-ik évben bontatott volna fel, kétségtelenül csak a 4. évben érdembe hozott összeg után jár az illeték, mert a szerződés bizonytalan időre szóló részére, — ez foganatba nem menvén — illeték sem szabható ki. Az ill. szabályok 61. §. b) pontjának a 10 éven tul terjedő szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezése is, a mennyiben az évi szolgáltatások nem egyenlők,ugyancsak helyesbítésre szorul. Ugyanis a hivatkozott b) pont szerint, figyelemmel a g) pontra, ha a szolgáltatások nem egyenlők és tiz éven tul terjednek, az illeték az évi átlag tízszeres összege után számítandó. Ezen rendelkezés statuálásánál a törvényhozás nyilvánvalólag csak az évenkint emelkedő vagy váltakozva emelkedő szolgáltatásokra gondolhatott és ké'ségtelenül figyelmen kivül maradt azon eshetőség, hogy a szerződő felek folyton erősen csökkenő szolgáltatást is köthetnek ki, mely esetben ezen rendelkezés a bélyegtörvény egészének szellemével ellenkezésbe jut és meg nem állhat. P. o. a szerződés 20 évre szól, az első évben fizetendő 200 frt, ? második évben 100 frt, a harmadikban 90 frt s így tovább. Ez esetben 200+100+90+80+70+ 60+50 +40+30+10-1-9+8+7+6+5+4+3+2+ 1=795 frt lesz a szolgáltatások összértéke, egy évre esik átlag 39 frt 7o kr, s igy a 61. §. b) pont szerint, tekintettel a g) pontban kimondott elvre, járna az illeték 397 frt 50 krtól; már pedig ha a szerződés csak négy évig állott volna fenn, illetve a negyedik év végén felbontatott volna, í 70 frt után volna az illeték fizetendő. Az illetéknek az előadott esetben a fentjelzett módon való számítása a logika elvével ellenkezik, s magyarázatra sem szorul, hogy a törvénynek nem az az intentiója, hogy a tiz évnél rövidebb időre kötött szerződéseket esetleg több illetékkel rója meg, mint a tiz évr.él hosszabb időre kötötteket. A pénzügyi bíróság 1893. évben 1,857. sz. elvi jelentőségű határozatával akkép ítélkezett, hogy ha a tiz évnél hosszabb időre kötött bérleti szerződés időközben, de tiz év eltelte után szűnik meg, illetékleirásnak helye nem lehet, mert ha a szerződés csak tiz évre köttetett volna, akkor is csak annyi illeték szabdtott volna ki. S ha ezen ítélet tárgyát képező jogügyletben foglalt szolgálta») A pénzügyi bíróság 1893. évben 1,931. és 1895. évben 2,065szamu elvi j. határozatával ezen álláspontra helyezkedett, kimondván, hogyha a bizonytalan időre kötött szerződések időközben megszűnnek, az evi szolgáltatás háromszoros összege után kiszabott illeték aránylagos része nem törölhető. ' 5