A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 4. szám - Bányatársulatok által a bányarészek (kuxok) után fizetendő II. fok. illetékeiről

A JOG 15 M. Róza bordélyházában mulatott hajnalig s ez idő' alatt P. Erzsébettel szobán is volt s előadja, hogy ott idó'zése alatt a néhai több izben emiitette neki, hogy szeretne meghalni. — Előadja továbbá hogy P. Erzsébet iránt, a kit félév óta ismert, szerelemre gyulladt s szerette volna őt nőül venni, de ezt nem tehette azért, mert P. Erzsébetnek a bordélyházban 70 frtnyi tartozása volt, onnan nem léphetett ki addig, mig e tartozását ki nem fizeti, ö pedig nem tudott annyi pénzt összeszerezni, hogy ennek adósságát kifizesse, s e miatti elkeseredésében tettének elkövetése előtt 3 nappal elhatározta, hogy megöli P. Erzsébetet s azután önmagát. Hogy e szándékát végrehajtsa, a bordélyházból eljőve reggel elment E. János puskamüveshez s tőle 1 frt 80 krért megvette a bünjelkép lefoglalt egy drb kétcsövű pisztolyt, azután B. József üzletéből 4 drb éles töltényt s K. Jakabtól pedig lőport vásárolt. Ekkép felszerelve visszatért a bordélyházba, de előbb útközben a K. hegyen egy lövéssel a pisztolyt kipróbálta. A bordélyházban egyenesen a P. Erzsébet szobájába nyitott, hol őt ágyban fekve, levetkőzve ébren találta; ekkor felöltözve melléje feküdt s közvetlen közelről P. Erzsébetet mellbe lőtte ; ez a lövés zajára felugrott, s a szobából kiszaladt és futásközben vádlott még egyszer utána lőtt, de e lövés nem talált. Ezután vádlott a szobát magára zárta, előadása szerint oly szándékkal, hogy önmagát is megölje, de ezt nem tehette, mert mialatt még egy töltényt akart a pisztolyba tenni, F. Sándor kucséber betörte az ajtót s tőle a pisztolyt elvette. Néhai P. Erzsébet vallomásával szemben, kinek vallomását T. Florika tanú is megerősité, előadja vádlott, mikép nem tud arról, hogy a néhaira kétszer lőtt volna, mindazonáltal beismeri, hogy ez megtörténhetett. Ezt megerősítik a vizsgálat egyéb adatai is. Ugyanis vádlott négy éles töltényt vett, ebből egyet a Kakashegyen kilőtt, a P. Erzsébet szobájában pedig a rendőrség két üres s egy éles töltényt talált, melyek vádlott tulajdonai s beismerése szerint azon töltények voltak, melyekkel P. Erzsébet szobájába lépeit. E tényállásból kifolyólag vádlott cselekményét a kir. tszék. a btkv. 278 Jj-ába ütköző gyilkosság bűntettének minősítette, mert azok a körülmények, miket vádlott maga is beismer, hogy tettének elkövetése előtt már három napon keresztül gondolkozott azon, hogy P. Erzsébetet megölje, s hogy e tettét végrehajthassa a pisztolyt még ki is próbálta, továbbá mint vádlott maga is határozottan állítja a gyilkosságot megelőző egész éjen át, valamint a tett elkövetésekor is teljesen józan volt és hogy az emberi élet kioltására alkalmas pisztolyt közvetlen közelből sütötte a néhaira, mind a mellett bizonyítanak, hogy szándéka a kiszemelt áldozat meggyilkolására irányult s e szándékát előzetes terv szerint megfontolás után hajtotta végre. Azt a védekezését vádlottnak, hogy önmagát is ki akarta végezni s ebben csak F. Sándor akadályozta meg, a kir. tszék, nem fogadta el, mert még ha állna is tanúnak az az állítása, hogy vádlottat, mikor hozzá berontott, a szoba közepén állva a pisztolyt önmagára irányozva találta, az öngyilkossági szándékot megcáfolja az a körülmény, hogy a pisztolyban ekkor már töltény nem volt; és ha vádlottnak e tekintetben komoly szándéka lett volna, azt könyen is végrehajthatta volna, mert azon időponttól kezdve, midőn a szobaajtót magára zárta, elég ideje volt addig, mig az álmából felköltött T. Sándor az ajtót a sarkából kiemelve, tőle a pisztolyt elvette, de ezt megelőzőleg a második lövést magára irányíthatta volna. A mi pedig a beszámithatóságot illeti, erre nézve támpontot nyújt az orvosszakértők véleménye, mely szerint vádlott teljesen épeszű egyén és sem a gyilkosság elkövetésekor, sem azt megelőzőleg, sem a vizsgálat alatt nem szenvedett elmezavarban vagy kóros öntudatlanságban, a mi a beszámithatóságot némileg korlátozta volna, vádlott pedig maga beismeri, hogy a tett elkövetésekor nemcsak, hogy nem volt ittas, de teljesen józan volt. S a vizsgálat és végtárgyalás adatai sem mutatnak fel oly adatot, a mi a mellett bizonyíthatna, hogy a tett elkövetésekor vádlott lelki állapota zavart lett volna. Mindazonáltal a kir. tszék. figyelembe vette vádlott fiatal korát, elhanyagolt nevelését, töredelmes beismerését, büntetlen előéletét és bűnbánó magatartását stb. Vádlottnak a bűnügyi költségben történt elmarasztalása a bűnösség kimondásának következménye stb. A kolozsvári kir. itélő tábla (1899. szeptember 21-én 2,926 sz. a.i A kir. törvényszék Ítélete helyben hagyatik stb. A m. kir. Curia (1899. december 6. 11,125. sz. a.) Mindkét alsó fokú bíróság ítéletének részben megváltoztatásával vádlott a btk. 279. §-ában meghatározott szándékos emberölésben mondatik ki bűnösnek, fegyházbüntetése 10 évi tartamban állapittatik meg, melyből 5 hónap vétetik kitöltöttnek, stb. Indokok: A gyilkosság bűntettének alkotó elemét: a higgadtan előre megfontolt ölési szándékot, mind a két alsóbiróság a vádlott által beismert körülményeknél fogva állapította meg; de arra a kérdésre, vájjon mikor, miként és mire határozta el magát a vádlott? beismerésén kivül más adat a bizonyítás anyagában nincsen. A beismerés azonban egész teljességében veendő fel, vagyis annak a vádra előnyös és hátrányos tételei összetéve mérlegelendők. Ebben az esetben pedig beismerte ugyan a vádlott hogy magát már három nap előtt elhatározta, de beismerése szerint, szerelmi bánatában, elkeseredettségből akként fogamzott meg benne az elhatározás, hogy nemcsak a leányt, hanem önmagát is agyonlövi. T. Sándor tanú bizonyítja is, hogy a midőn a megölt leány szobájába berohant, vádlottat a szoba közepén állva találta és a pisztolyt maga felé tartotta. A beismerésnek az öngyilkosságra vonatkozó tételét mégis az alsóbiróságok azért tekintették kizártnak, mert a pisztoly, a mikor azt a vádlott magára fogta, már üres volt, holott ha saját életének kioltása a vádlottnak komoly szándéka volt volna, ezt könnyen végrehajthatta volna. Ámde ez a megállapítás puszta föltevésen és így tévedésen alapulhat, mert az a tény, hogy vádlott az ölés végrehajtása után önmagára kilőtt pisztolyt fogott, vádlottnak a cselekmény elkövetése alatt, lelki zavarának megállapításához is jelenségül szolgálhat. Midőn tehát a bizonyítás eredménye szerint kizártnak vehető, hogy a vádlott akaratelhatározásának a szerelmi szenvedélyből támadt elkeseredésen kivül más rugója is lehetett ; midőn vád( lott a cselekmény elkövetését megelőző egész időt folyton tartó • dőzsöléssel töltötte el és az ily módon átélt éj után reggel fogott az előkészületi cselekményekhez : azután pedig nyomban indult a cselekmény végrehajtására : vádlott beismeréséből az öngyilkosságra irányzott szándékot megcáfoltnak venni, s ennek folytán a gyikosság tényálladékát megállapítani nem lehet. Ez lévén az ügy állása : ehhez képest az alsó fokú bíróságok a vádbeli cselekményt gyilkosságnak tévesen minősítették, melynek következtében stb. vádlott bűnösségét megállapítani és őt elitélni kellett, slb. A bírói illetékességet a bűnvádi feljelentésnek hol történt puszta beadása nem érintheti, célszerűségi okok pedig csakis . kétes esetekben jöhetnek figyelembe, ennélfogva tekintettel arra, hogy megelőzésről szó sem lehet, a tett elkövetési helye pedig j biztosan megállapítható, a feljelentés folytán való szabályszerű I eljárásra a tett elkövetési helye szerinti törvényszék illetékessége volt kimondandó. A m. kir. Curia (1899. december 12. 11,876 sz. a.) A pécsi és zombori törvényszék között hatóság elleni erőszak büntette és közcsend elleni kihágás miatt terhelt S. Illés elleni bűnügyben felmerült illetékességi összeütközést a következő végzéssel intézte el: Ebben az ügyben a pécsi kir. törvényszék illetékessége állapittatik meg. stb. Indokok: A zombori kir. törvényszék területén levő apatini kir. jbiróság azzal, hogy a hozzá bekísért gyanúsítottat kihallgatta és szabadlábra helyezte, csakis a rendőri letartóztatás tényéből folyó oly elodázhatlan előnyomozati lépést teljesített, mely a feljelentett büntetendő cselekmény felderítésére irányuló vizsgálati intézkedésnek nem tekinthető. Minthogy pedig a bírói illetékességet a bűnvádi feljelentésnek hol történt puszta beadása nem érintheti, célszerűségi okok pedig csakis kétes esetekben jöhetnének figyelembe, ennélfogva j tekintettel arra, hogy jelen esetben megelőzésről szó sem lehet, a tett elkövetési helye pedig biztosan megállapítható: a feljelentés folytán való szabályszerű eljárásra a tett elkövetési helye ' szerinti pécsi kir. törvényszék illetékessége volt kimondandó. Vádlott a panaszost levélben arról értesítette, hogy abban az esetben, ha elvállalt fizetési kötelezettségének a meghosszabbított határidő alatt sem teend eleget, terhelt az adott becsületszó beváltásának elmulasztását nyilvánosan konstatálni, egyben sértett ellen a csődeljárást kérelmezni fogja. Vádlott a zsarolás vádja alól felmentetett, mert kitűnt, hogy sértett tartozásának kifizetését becsületszavának lekötése mellett igérte. (A m. kir. Curia 1899. évi december 15. 11,776/99. sz. a.) A Btk. 418. §-a alá eső vagyonrongálás vétségére mellékbüntetésként meghatározott pénzbüntetés legkisebb mertéke 50 frt lévén, ennek lejebb szállítása csakis a főbüntetésül alkalmazandó szabadságvesztés-büntetésre nézve és a Btk. 92. §-ának egyidejüleges alkalmazásával lehetséges. (A m. kir. Curia 1899. évi december 7. 2,627/99. sz. a.) A műveletlen állapotból és durva zabolátlan természetből megállapított enyhítő körülmény mellőztetett, mert a vádlott elmetehetsége kifogástalan ; a durva hajlamoknak müvelés által való szeliditése pedig nem szükséges a más ember, de különösen a házastárs bántalmazásától való tartózkodás kötelességének felismerésére. (A m. kir. Curia 1899. évi december hó 21. 3,989/99. sz. a.j Saját ingóinak erőszakkal való elvitele mint zsarolás büntettetett. (A m. kir. Curia 1899. évi december 7.3,323/99. sz.a. Aki a tűzoltásnál működő egyénnek levetett kabátjából lop, a Btk. 336. §. 5. pontja alapján büntetendő. (A m. kir. Curia 1899. évi november 3. 5,481/99. sz. a.)