A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 52. szám - A rendkívüli semmiségi panasz (perorvoslat a jogegység érdekében) alkalmazhatásának egy vitás esetéről

382 A JOG de nem is tulajdonit a honosításnak visszaható erőt. Helyessége pedig nyilvánvaló abból a körülményből is. hogy alkalmazható a H. T. 77. §-ának ugy az a), mint a b) pontjára; mig a Curiának jelenteg érvényben levő gyakorlata szerint, ha a külföldinek maradt házastárs ismeretlen helyen lakik, a H. T. 77. §-át nem lehet alkalmazni és pedig nem a törvényben gyökerező oknál fogva, hanem pusztán azért, mivel a judikatura által törvénymagyarázat alapján felá'litott kellék, t. i. az előzetes magánértesités nem foganatosítható. Ez a felfogás tehát kizárná, lehetetlenné tenné a törvény alkalmazását, a mi nyilvánvalóan helytelen és meg nem engedhető.2) Kétségtelen azonban, hogy bármelyik itt vázolt felfogás csak a magyar honosra nézve megfelelő, mig a külföldinek maradt házastárs helyzete és jogállása a régi maradt, habár házastársa magyar állampolgárrá lett. Saját hazájának a törvényei szerint tehát joggal nem tér vissza házastársához és támaszkodhatik a szabályszerűen meghozott és reá nézve érvényben levő elválasztó ítéletre. Tagadhatatlanul fonákká lesz különösen a helyzet akkor, ha a felbontó ítélet a H. T. alapján vétkesnek mondja ki a külföldi házastársat, a mi azonban kikerülhetetlen, mert az ő magatartása a H. T. értelmében jogtalan és törvénytelen s okot ad vele a házasság felbontására, tehát kétségtelenül ő a vétkes fél. Ilyen ellentétek és komplikációk, ha a házasfelek a házasság felbontására nézve eltérő rendelkezéseket tartalmazó jogrendszerek uralma alá tartoznak, kikerülhetetlenek.3) Ha azonban a bíróilag felhívott külföldi házastárs a felhívó végzésben kitűzött határidő alatt helyreállítja az életközösséget, vagy ha a tárgyaláson bebizonyítja, hogy a közös megegyezésen alapuló külföldi válóitéleten kívül egyéb jogos oka van a vissza nem térésre: a hűtlen elhagyás bontó oka természetesen nem áll meg s felperest keresetével elutasítják. III. Fel kell még vetni azt a kérdést, hogy abban az esetben, ha külföldön közös megegyezés alapján különélő, de ágytól és asztaltól el nem választott házastársak egyike magyar állampolgár lesz és a 77. §-t óhajtja alkalmazni, a Curia gyakorlata szerint szükséges-e az előzetes értesítés s csak ha ettől számítva hat hó eltelt, léphet-e fel ezen §. alapján, vagy pedig elég-e ehhez egyszerűen hat havi különélés, mint az I. alatti esetnél ? Tudtommal nem merült még fel ilyen jogeset judikaturánkban; de mivel a külföldi házassági jogok szerint is jogellenes minden különélés, még ha közös megegyezésen alapszik is: olykép oldandó meg ez a kérdés, hogy ilyen esetben csak hat haú különélés kívántatik meg s ebbe az időtartamba beleszámitható a különélésnek az az időszaka is, a mely alatt a magyar honossá lett házastárs még külföldi honpolgár volt. IV. Meg kell emlékezni e helyütt arról az esetről is, ha a külföldön közös megegyezés alapján ágytól és asztaltól elválasztott házastársak utóbb mindketten magyar honpolgárok lesznek és a különélést Magyarországon folytatják. Ez esetben, a II. alatt kifejtettek szerint, a külföldi elválasztó határozat mind a két házasfélre nézve hatályát vesztette, minélfogva lényegileg az I. alatti eset forog fenn, vagyis különélés közös megegyezésen alapulónak tekintendő, a mely jogtalan lévén, bármelyik házastárs felléphet és kérheti a 77. § alapján a birói felhívás kibocsátását, mégis azzal a feltétellel hogy a indokolja továbbá azt a kijelentést, miért nem állapitható meg a birói meghagyás kibocsátásához a H. T. szerint megkívántató előfeltétel az életközösség helyreállításának megkísérlése nélkül. Sőt azt sem fejti ki, micsoda «előfeltétel»-t ért, a melyet az általa megkívánt magáncselekmény pótolna. -) Kívánatos, hogy határozott rendelkezést ]tartal mázon az uj perrendtaitási törvény az itt tárgyalt esetre, ha kölcsönös beleegyezés alapján ágytól és asztaltól elválasztott házastársak valamelyike a H. T. 77. §-át óhajtja alkalmazni. A birói gyakorlat ingadozására és a felmerült ellentétes nézetekre való tekintettel ugyanis nem remélhető, hogy ezt a kiváló fontoságu vitás kérdést egyébként megnyugtatóan meg lehessen oldani. Nézetünk szerint a következőket kellene e tekintetben törvénybe iktatni: «Ha az ágytól és asztaltól kölcsönös beleegyezés alapján külföldön elválasztott mindkét házastárs, vagy azok egyike, utóbb magyar állampolgár lesz, a magyar állampolgárrá lett házastárs kérheti a H. T. 77. S-a alapján az életközösség helyreállítására kötelező birói hatátozat, illetve hirdetmény kibocsátását, ha a magyar állampolgári eskü letételétől számítva, legalább hat hó, illetve legalább egy év eltelt s azóta szakadatlanul tart a különélés.» 3) A H. T. életbeléptetése előtt a szövegben tárgyalt~esettel azonos eset'merült fel akkor, ha az olyan házastársak egyike, a kiknek házasságába felekezeti házassági jog szerint felbonthatatlan volt, (pl. aróm. kath. vallásról; kitért és uj (pl. ág. ev.) hitfeletkezetének házassági joga alapján kérte a felbontást. A másik házastárs a megváltozott ^helyzetet és a házasság felbontását tűrni kénytelen, pusztán a kitérés,' illetve honosítás folytán. kérvény mellett ki kell itt is mutatni, hogy a folyamodó fél legalább hat hónapja magyar honpolgár és hogy különélésük Magyarországon a honosítás óta folytonosan és legalább hat hónapja tart. A Curia azonban, fentebb (II. alatt) ismertetett gyakorlata folytán, bizonyára megkívánná ily esetben is az előzetes értesítést s csak ha ennek sikere nem lenne és az értesítéstől kezdve legalább hat hó eltelik, lehetne megindítani az eljárást. A rendkívüli semmiségi panasz (perorvoslat a jogegység érdekében) alkalmazhatásának egy vitás esetéről. Irta: DOROGHI ERVIN, Budapesten. A minap a Magyar Jogászegyletben a koronaügyészi állás és functió mibenlétéről, illetőleg határairól folyt a vita. A koronaügyész hatáskörébe tartozik a rendkívüli semmiségi panasz megtétele is, melynek egyik vitás — bár, mint részletkérdés, fenti vitában nem tárgyalt — pontjával szándékozunk az alábbiakban foglalkozni. A kérdés, melyre a feleletet az alábbiakban szándékozunk megadni és megindokolni, a következő: «Van-e helye perorvoslatnak a jogegység érdekében azon esetben, ha az esküdtbíróság halálos ítéletet hozott és semmiségi panasz — horribile dictu — nem adatván be, a Curia csak a kegyelmi kérdésben mondott véleményt ?» Nyilvánvaló, hogy a kétséget Bűnvádi Perrendtartásunk 441. §-ának 3. kikezdése okozza, mely szerint «olyan bűnvádi ügyben, melyben a kir. Curia már érdemileg határozott, a jogegység érdekében perorvoslatnak nincs helye.a A kérdés értelmezési kérdés : a körül forog, hogy a kegyelmi kérdésben adott vélemény érdemi határozatnak vehető és veendő-e, vagy sem ? A törvény értelmezésénél két uton járhatunk : vagy egyedül a törvény szavait, kifejezéseit vesszük alapul; vagy pedig a törvény ratiójából, intentiójából igyekszünk a törvény helyes értelmét megállapítani. Amaz a grammatikai, emez a logikai interpretatió. Kisértsük meg mindakettőt. Ha tisztán a szó szerinti értelmezés alapján állunk, a kegyelmi kérdésben adott véleményt, sőt magát a kegyelmezés tényét sem tarthatjuk a jogkérdés érdemére vonatkozónak. Nem változtat a kegyelem a már meghozott ítélet jogerején, nem is jogi, hanem méltányossági, erkölcsi szempontokból indul ki és hárítja el a jogerős birói ítélet némely következményét. Némely következményét, mondom, mert másokat, pld. a magánjogiakat nem érintheti. Az Ítélet végrehajtását akadályozza, illetőleg enyhíti, de az ítélet végrehajtása — bármennyire fontos is — a jogkérdés meritumára nem vonatkozik. Olyan tétel ez, melyet nem von kétségbe senki és ez oldalról kérdésünk eldöntöttnek látszik. De megelégedhetünk-e a grammatikai interpretatió eredményével ? Nem akarjuk túlbecsülni a kérdés fontosságát, és talán azzal érvelni az egyszerű grammatikai értelmezés elégtelensége mellett; de, ha tekintetbe vesszük, hogy a fenti eset bármily ritka, elvégre mégis előfordulhat, s illyenkor az illetékes közeg nehéz felelősségének terhe alól fenti tetszetős és egyszerű magyarázattal magát felmentve aligha fogja érezni; ha tekintetbe vesszük, hogy mai törvényeinknek különböző bizottságok és a törvényhozótestület által negrostált és sokszorosan « módosított)) szövegébe gyakran csúszik egy-egy szócska, melynek, a gyakorlat végnélKül változatos eseteire való merev grammatikai szabályok szerint való alkalmazásából eredő következményeit a törvényhozó alig láthatta át előre és azokat talán távolról sem szándékolta1) — ha, mondom, ezeket tekintetbe vesszük, akkor talán nem kell bővebben indokolnom, hogy nem elégedve meg a grammatikai magyarázattal, a törvény ratiójából igyekszem a feltett kérdésre adható feleletet kutatni, mindig arra figyelvén, a mi a helyes interpretatiónak egyik főszabálya. — milyen következményeket von maga után a bizonyos módon interpretált törvényszöveg alkalmazása a gyakorlatban. A rendkívüli semmiségi panasznak — amint a jogegység érdekében használt perorvoslatot nevezni szokták — alapjául szolgáló B. P.-unk 441. §-a 1. kikezdése szerint . «A koronaügyész bármely büntető bíróságnak jogerős határozata vagy ») Classikus példa erre a B. P. ő. §-a!