A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 50. szám - A PTKV. tervezetének a törvénytelen gyermek viszonyait tárgyazó rendelkezései összehasonlítva a német polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseivel

366 A JOG kezése megegyezik a n. t 1,706. §-ának első bekezdésével, mig az, hogy az utónevet az anyának van joga meghatározni, a német törvényben nem fordul elő. Hátra vannak még a tervezet 345.. 346.. 347. §-ai és a n. t. 1,706 §. 2. bekezdése s 1,707. §-a. Ezek egymással részben teljesen ellentétes rendelkezéseket tartalmaznak, az 1.706. s 1,707. §§. olyanokat, melyek sem eddigi jogrendszerünkben nem ismeretesek, sem pedig tervbe véve nincsenek. Azo 1,706. §. 2. bekezdése szerint, ha az anya házassága folytán nem családnevét, hanem mást visel, akkor a gyermek azon családi nevet viseli, melyet az anya házassága előtt birt. Azonban az anyának a férje, az illetékes hatóság előtt teendő nyilatkozattal, a gyermek és anya beleegyezésével, a gyermeknek megengedheti, hogy az ő nevét viselje. Mindhárom nyilatkozat közokiratba foglalandó. Ezen rendelkezéssel szemben sokkal helyesebbnek tartom a terv. 347. §-át, mely a természetes atya családnevét ruházza a gyermekre. Habár van jogosultsága a német állás pontnak is, hogy pl. egy házaspárral közös háztartásban élő törvénytelen gyermek a családfőnek nevét viselje és igy a világgal szemben mint törvényes jelentkezzék, azonban etnikai szempontból mégis inkább érthető, hogy a gyermek az atya nevét viselje, mint az anya férjéét. Sőt a természetes atya jogai közé soroznám, ha már a gyermekért gondoskodni köteles, követelhesse, hogy a gyermek az ő nevét viselje. Ha pedig az anya. vagy — mint a terv. 346. §-a a beleegyezést megkívánja — a 14 éven felüli gyermek belé nem egyezik, akkor a gyámhatóságot kellene a döntés jogával felruházni. De szabatosabb is a 346. § ; mint az 1,706. §., mert hát az utóbbi nem mondja meg, hogy hány éves kortól kell a gyermek beleegyezése, vagy ha a gyermek még oly fejletlen, hogy nyilatkozatának horderejét felfogni nem képes, ki pótolja a gyermek beleegyezését, vagy ilyen esetben az anya férjének neve egyáltalán nem ruházható reá ? Különben a mi a gyermek beleegyezését illeti, azt inkább találom helyén valónak, ha arról van szó, hogy egy reá nézve voltaképen idegen férfi nevét viselje, mint a róla gondoskodni tartozó természetes atyjáét. Az 1,707. §. teljesen ismeretlen jogrendszerünkben. E szakasz szerint az anya a törvénytelen gyermekre nézve szülői joggal nem bir Joga és kötelessége a gyermek személyeért gondoskodni, a gyermeket képviselni azonban nem jogosult. A gyermek gyámja, amennyiben az anyát a gondosko- i dás kötelessége terheli, gondnok, ellenőrző gyám (Beistand) | jogi állásával bir. Látjuk tehát, hogy a mi jogrendszerünk I ettől teljesen elütő, mert, •— és ezt a terv. 345. §-a is fentartja, — az anyának nem csak a gondoskodás jogát, mely inkább kötelesség, adja meg, hanem mindazon jogokat, melyeket különben az atya gyakorolna. Egyedül a kiskorú anya képviseleti, haszonélvezeti és vagyonkezelési joga tekin'etetében egyezik meg a két jogrendszer. Végre a tervezet már mult alkalommal ismertetett 347. §-ának megfelelő rendelkezéseket egyáltalán nem találunk a német törvényben. Miként jelen cikkem elején emlitém, a német törvény a fogantatás időszakát másképpen határozza meg, mint a tervezet, Meghatározza pedig a következőkép (1.592. §. 1. bekezdése, azonos az 1,717 §. 2. bekezdésével): «A fogantatás idejéül tekintendő, a gyermek születése napját megelőző 181 naptól a 302. napig terjedő idő, ugy a 181-ik mint pedig a 302-ik nap beszámításával.)) A tervezet 181. és 300. napot emlit. Egy további eltérés, hogy a tervezet uta'ván a 360. §-ban a 188. §-ra, tehát a 188. §. a maga egészében és igy azon rendelkezés i s, hogy : «a gyermek törvényessége érdekében lehet bizonyítani, hogy a születése napját megelőző 300 napnál előbb fogantatott*., alkalmazandó a törvénytelen gyermekre, ellenben az utóbbi tekintetében a német törvényben 'ezen rendelkezés nem foglaltatik, hanem az 1,592. §. 2. bekezdésében csupán a törvényes gyermek tekintetében. A német polgári törvénykönyvnek fent ismertetett szakaszaiból láthatjuk tehát, hogy azok a tervezet vonatkozó szakaszai nagy részének mintául szolgáltak. De nem egy helyen, hol mintául szolgáltak, vannak a tervezetben eltérések részint az érdemi helyesebb rendelkezések tekintetében, részi nt pedig abban a tekintetben, hogy a vonatkozó szakasz nem öleli fel minda-t. a mi a német szakaszban foglaltatik. De még ott is, hol a tervezetbe felvett rendelkezések a mintául szolgáló német szakasznak mindenben megfelelnek, van a tervezet előnyére a világosabb és könnyebben megérthető szöveegzés tekintetében a kettő között eltérés, muitán a német polgári törvénykönyvben nem egy helyen a regi német nehézkes irályra akadhatunk. Másrészt azonban nem tagadható, hogy a német törvényben részben olyan rendelkezések is foglaltatnak, melyek a tervezetbe fel nem vétettek, melyeknek felvétele azonban indokolt lenne és viszont a tervezetben van oly rendelkezés, mely a törvénytelen gyermek viszonyait tárgyazó fejezetnél a német törvényben, ennek előnyére, hiányzik. A kir. közjegyzők országos congressusa. A kir. közjegyzők a közjegyzői intézmény 25 éves fennállá' sának alkalmából országos congressusra gyűltek össze két napi | tanácskozásra Budapestre, melynek lefolyásáról következőkép szá} mólunk be. December 8. Jóval az ülés kezdete előtt rendkívül számosan töltötték be ! a városháza dísztermét, hol a congressus tartandó volt. Az első padsorban helyezkedtek el P 1 ó s z Sándor igazságá ügyminister, kit hosszantartó éljenzéssel fogadtak, tovább| Bernáth Géza és Vörösmarty Béla igazságügyi államtitká • rok, Szabó Miklós, a Curia elnöke, C zord a Bódog curiai : elnök, Sárkány József táblai alelnök, azután az ügyvédi kaj mara képviseletében Győry Elek ügyvéd, országgyűlési képviselő és Friedmann Bernát kamarai alelnök, Horváth I Ferenc, a budapesti törvényszék elnöke, Seyfried József, a J pestvidéki törvényszék elnöke, Sipőc Lászl '> fővárosi árva; széki elnök, D a 1 m a d y Győző stb. Rónay budai közjegyző ajánlotta, hogy korelnöknek váj laszszák meg Boncs Dömét, az aradi közjegyzői kamara elnökét. ' Ez meg is történt, Boncs Döme mindenekelőtt üdvözölte a l kongressus tagjait és vendégeit, majd intézkedett az elnök megI választásáról. Közfelkiáltással Rupp Zsigmondot választották i meg elnöknek. A most már megválasztott elnök erre a tisztikart közfelkiáltás után igy alakította meg: Társelnökök: Boncs Döme, az aradi kamarának elnöke és j Szmrecsányi László, a kassai kamarának elnöke, jegyzők pedig dr. Baranyai Béla és dr. Rónay Károly. Rupp elnök erre lendületes néhány szóban megköszönte az egybegyűltek megjelenését, különösen a vidékiekét, kik közül nem egynek olyanok a viszonyai, hogy Budapestre felrándulása áldozatszámba megy. Örömmel konstatálja, hogy az országnak csaknem valamennyi közjegyzője gyűlt itt össze ma. Kétszázhatvanhét közjegyzői állás van most betöltve Magyarországon, ezek közül százhetvenen személyesen jelentek meg ma a kongressuson, negyvenhármán levélben mentették ki magukat, megjegyezvén, hogy a kongressus határozatainak alávetik magukat. Mondhatni tehát, hogy együtt van ime az egész közjegyzői kar. Az elnök most a tanácskozás illustris vendégeit üdvözölte egyenkint, első sorban P 1 ó s z Sándor igazságügyministert. Erre Plósz minister megköszönte az üdvözletet és a bizalom meleg megnyilatkozását, azután igy folytatta: Szívesen jöttem el a közjegyzők országos értekezletének ünnepi megnyitójára, nemcsak azért, hogy ezáltal kötelességszerűen érdeklődésemnek kifejezést adjak, hanem eljöttem, hogy tanúságot tegyek azon meggyőződésemről, hogy nézetem szerint a közjegyzőségnek Magyarországon felette fontos szerepe van és lesz. (Elénk éljenzés.) A közjegyzői intézmény 25 éves fennállása után egész nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ez az intézmény azok közé az alkutások közé tartozik, a melyek teljesen beváltak. Semmi kétség sincs abban az irányban, hogy ezt az intézményt továbbra is fenn kell tartanunk, hogy azt ápolnuk kell. (Éljenzés.) A ki ezen intézmény fontosságában kétkednék, azt csak arra kell utalnunk, képzelje el jogéletünk gépezetét ezen fontos kerék nélkül. Hogy a közjegyzői intézmény már ennyire is meggyökeresedett, hogy az áldásosán működik, ezért az elismerés első sorban a közjegyzői kart illeti meg. Én tisztelt uraim, nem vagyok barátja annak, hogy a forgalomnak szükségképeni szabadsága kényszerrendszabályokkal feleslegesen megnehezittessék, korlátoztassék. Ezt, ugy tudom, uraim, önök sem kívánják. De azt hiszem, hogy nem lehet elzárkózni az elől, hogy komoly megfontolás tárgyává tegyük, hogy jogviszonyaink rendezettsége, megszilárdítása érdekében nem kell-e a közjegyzői intézménynek további tért engedni. (Élénk éljenzés.) Midőn önök, uraim, ebben az irányban folytatnak egyes kérdésekről tárgyalásokat, én örömmel látom önöket munkálkodni és üdvözlöm önöket, mint munkatársaimat. Előttem, t. uraim, a cél lebeg és az intézményben s a közjegyzői karban csak ezen cél előmozdítóját látom. De jól tudom azt, hogy a cél, az intézmény és a közjegyzői kar elválaszthatatlan. Nagyon fontosnak tartom ezért azt is, hogy a közjegyzők saját bajaikat, saját érdekeiket is megvitatás tárgyává teszik. ILs mindazt, a mi ebből a közjóra nézve szükséges, részemről — a mennyire tőlem telik — szívesen fogom figyelembe venni és előmozdítani. (Élénk éljenzés.) Különös örömmel üdvözlöm önöket, uraim, abban az irányban, hogy a polgári törvényköny tervezetét is megbeszélés tárgyává teszik, hogy annak bírálását is előkészíteni kívánják. A közjegyzői kar, tisztelt uraim, a jogviszonyok békés alakításában működik közre és így leginkább van abban a helyzetben, hogy e téren a nemzet szükségleteit és hajlamait megismerje. Leginkább van abban a helyzetben, hogy tanúságot tehessen arról, hogy miként óhajtja a