A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1900 / 50. szám - A PTKV. tervezetének a törvénytelen gyermek viszonyait tárgyazó rendelkezései összehasonlítva a német polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseivel
A JOG 367 magyar honpolgár jogviszonyait élők között és halál esetére szabályozni. Ls en azért felette nagy súlyt fektetek arra, hogy a közjegyzői kar közreműködjék a polgári törvénykönyv nagy nemzeti munkájának megalkotásában. A minister igy végezte beszédét: Legyenek arról meggyőződve, hogy a mennyire tőlem, az én tehetsegemtol, az én akaratomtól függ, semmi sem fog munkájuk eredményéből, a mely a közjóra üdvös, elveszni. R u p p elnök köszönte meg a minister meleg érdeklődését. Azután rátért arra, hogy ime, a mai jubiláris korszakban jubileumot ülnek a körjegyzők is. Az intézmény negyedszázados fennállását. Nem sablonos módon akarnak ünnepelni ó'k, sanyarú helyzetük kizárja ezt: — a bajaik íellárása s a segítés módján való tanácskozás lesz tárgya e tanácskozásnak. Az előkészítési bizottság a közjegyzői kar sérelmeiről, bajairól memorandumot készített és két csoportra osztott.i a kívánságokat; az egyik csoportban azok vannak, melyeknek teljesülése a közeli, a másikban azok, melyeknek teljesülése a távolabbi jövő kérdése. Ürömmel konstatálja, hogy a második csoportból sok kívánság lépett elő az elsőbe most, hogy a polgári törvénykönyv tervezete megjelent. R up p elnök ekkor még egyszer üdvözölvén a ministert s a többi illustris vendéget, átadta a szót dr. C h a r m a n t Oszkár budapesti közjegyzőnek, hogy mondja el az ünnepi beszédet Charmant másfélóra hosszat tartó érdekes, tartalmas és sokszor meleglendületü beszédben ismertette a közjegyzői intézmény most lefolyt első negyedszázadának történetét, különösen szépen emlékezve meg H o rvá t h Boldizsárról, mint a magyar közjegyzői intézmény atyjáról. Éljenzés szakította meg többször is a nagyhatású beszédet s mikor a szónok végére ért szavainak s lecsilapult a tetszés hosszas zaja is, Rupp elnök indítványára egyhangúlag elhatározták, hogy «e nagy tudásról tanúskodó, mély eszmei tartalmú és formailag is szép» beszédet a jegyzőkönyvben egész terjedelmében megörökítik, a szónoknak köszönetet mondanak s beszédét kinyomatva, megküldik az összes közjegyzőknek. Ezzel a kongressus ünnepi része véget ért, Plósz minister és az államtitkárok, valamint az ünnepi ülés többi vendégei eltávoztak s a kongressus tíz percnyi szünet után hozzáfogott a komoly munkához: a napirend letárgyalásához. — A tanácskozási most Boncs Döme társelnök vezette, Rupp pedig az előadói asztalhoz ült és a tárgysorozat egyes pontjait ismertette. A kongressus minden nagyobb vita nélkül elfogadta a programm első részében foglalt elvi kijelentéseket, melyek csak a távolabb jövőben: az egész jogrendszert átkaroló gyökeres törvényalkotásokkal megvalósítandó óhajokat tárgyalják, különösen, hogy a közjegyzői intézménynek az uj törvénynyel felépítendő jogrendszerben olyan helyet biztosítsanak, mely azt tulajdonképeni rendeltetésénél, természeténél fogva és a modern jogállamok példájára megilleti s hogy a perenkivüii eljárást a peres eljárástól szigorúan válaszszák el, vagyis az 1869—1874. törvényhozások által megkezdett ebbeli munkálatokat következetesen fejezzék be és a peren kivüli eljárást a közjegyzői intézményre ruházzák. Nagyobb vitát keltett a napirend második pontjának, az inkompatibilitásnak a kérdése. Beható vita után a kongressus nagy szótöbbséggel elfogadta az előadói javaslatot, hogy a törvényhozástól elvárják, hogy szüntettessék meg az országgyűlési mandátumnak a közjegyzői állással való összeférhetetlensége. December 9. Az elnöki tisztet Boncs Döme, az aradi közjegyzői kamara elnöke vette át, mert Rupp Zsigmond, a kongresszus elnöke, mint előadó működött. A kongressus a következő határozatokat hozta: mondja ki a kongressus óhajkép, hogy az 1874. t.-c. 2. §-a aj pontjának visszaállítását, a két évi közjegyzői gyakorlatot illetőleg, a megállapítandó kivételek esetében is kiván oly intézkedéseket, melyek az érdemes karbeli pályázóknak a karonkivüliekkel szemben alapos ok nélkül való háttérbeszoritását kizárják s hogy kívánatosnak tartja a kamarák autonómiája és jogkörének tágítását, különösen a fegyelem tekintében. A magánokirat felvételének tilalma kérdésében hosszabb eszmecsere fejlődött ki. Ennek eredményeként Rupp Zsigmond következő indítványa fogadtatott el: «A kongressus a magánokiratok tilalmát szabály gyanánt fentartandónak tartja ugyan, jogositassék azonban fel a közjegyző, oly esetekben, a midőn közjegyzői okirat felvétele nem lehetséges, magánokiratot is vehessen fel kivételképen és ennek indokát a magánokiratokról vezetendő lajstromban említse meg. Kimondja ezenkívül a kongressus, hogy a tilalom ellensúlyozása gyanánt, a francia törvény példájára, csekélyebb jelentőségű (például 300 korona értékig terjedő; egy és kétoldalú jogügyletet, mint meghatalmazások, nyilatkozatok, kötvényekről stb. felveendő közjegyzői okiratok, a menynyiben az ügylet érvényessége közjegyzői okirathoz kötve nincs és a mennyiben az érdekelt felek egyhangúlag kívánják: az illető félnek eredetben kiadhatók. Az ily kiadandó okiratok azonban végrehajthatóságukat vesztik. Ezen okiratok a közjegyzőnél ismét őrizetbe visszahelyezhetők, minek folytán az őrizés és kiadványok tekintetében ugyanazon szabályok alá vonandók, mint az egyéb közjegyzői okiratok. Hasonlókép terjedelmes vita fejlődött a közjegyzői intézménynek a telekkönyvi intézményhez való viszonyáról. Határozat gyanánt kimondatott, hogy a kongressus szükségesnek tartja miszerint a telekkönyv tárgyát képező ingatlanok átruházásáról rendelkező ügyletek felvétele dolgában kötelező közbenjárás megállapittassék, illetőleg, hogy a közhitelesség elvein alapuló oly intézkedések létesíttessenek, a melyeket a közhitel és közforgalom, de különösen a telekkönyvi nyilvánossági elv rendkívüli fontossága megkövetel. Továbbá, hogy a közjegyzői közbenjárás mellett létrejött jogügyleteknek a telekkönyvbe való bevezetése biztosittassék. Óhajtja a kongressus, hogy a közjegyzői kötelező közbenjárás szülők és gyermekek közt kötendő ingóságokat tárgyazó szerződésekre kiterjesztessék; továbbá kívánatosnak tartja, miszerint közintézetek és közalapítványok és irni-olvasni nem tudók ügyleteiben, ezek ellenében csak közjegyzői okirat alapján lehessen bizonyítékot leszármaztatni, vagyis az 1886. évi VII. t.-c. 21. §-a szabályának kiterjesztését a most jelzett ügyletekre. Kivánja a kongressus a csődbiztosi állásnak közjegyzőkre ruházását. Az örökösödési eljárást illetőleg a közjegyzői hatáskörnek önállósítását és a bíróságoktól való függetlenitését és az értéktelen hirdetményi eljáráson alapuló örökösödési és hagyományi bizonyítvány intézményének megszüntetését. Óhajtja az ingatlanok elárverezéséből befolyt vételárak . továbbá csődtömegek felosztásának (bizonyos minimumon felüi kötelezőleg közjegyzőkre való ruházását. Kivánja a kongressus, a sok tekintetben már rég elavult és tarthatatlan közjegyzői dijaknak szabályozását és méltányos felemelését, garanciákat a dijak biztosítása és behajlása tekintetében. Kívánja az örökség tárgyát képező vagyon árverésének az eljáró közjegyzőre való ruházását.» Ezután dr. Charmant Oszkár budapesti közjegyző indítványára kimondatott, hogy tekintettel arra, miszerint a polgári törvénykönyv tervezetének megjelenése óta sokkal rövidebb idő múlt el, semhogy az elegendő lett volna a tervezetnek alapos áttanulmányozására, jelesen abból a szempontból, hogy a polgári törvénykönyv a perenkivüli törvénykezésben irányadóul szolgáló anyagi jogelveket minő gyakorlati irányban állapítsa meg, ennélfogva a kongressus egy szűkebb bizottságot választ, a melynek feladata lesz a polgári törvénykönyvet az emiitett szempontból és azon határozatoknak szemmeltartása mellett, melyeket a kongresszus a kir. közjegyzői hatáskör tárgyában folyt vita során hozott, biráló tanulmányává tenni és tanulmánya eredményét a kodifikáló bizottsággal közölni. A kongressus Charmant dr. indítványára azt is kimondotta, hogy a polgári törvényköny ó. része 6. címének olyatén reformálását tartja szükségesnek, melynél fogva a polgári törvényben foglalt jogelvek útját ne vágják annak, hogy a hagyatéki eljárás jövendőben a birói kéztől függetlenittessék, illetve a perenkivüli törvénykezés ilyen értelemben a modern követelményeknek megfelelően reiormáltassék. Kimondotta még a kongressus, — ugyancsak Charmant dr. indítványa folytán — hogy főkép közgazdászati szempontból a hitelnek és forgalomnak emelése céljából az ingó jelzálog intézményének behozatalát kívánatosnak tartja. Elfogadtatott Gaszner Béla budapesti közjegyző azon indítványa, hogy az óváskönyv megszüntettessék. Rupp Zsimondnak, a kongressus elnökének indítványára kimondatott: Szabályoztassék a közjegyzői okiratok intézménye és pedig oly elvek alapján, a melyek a közjegyzői okiratok megtámadhatlanságának megfelelő gaianciát nyújtanak, az okiratok érvényességét főleg a tanuk emberi gyarlóságától (rossz emlékező tehetség, rosszhiszeműség stb.) megóvják. Kimondotta {továbbá óhajképen a kongressus, hogy a kamarák véleményének, különösen a közjegyzői állások betöltése kérdésében, nagyobb suly tulajdonittassék, főleg pedig a karbeli pályázók karonkivüliekkel szemben az eddigi gyakorlattól eltérőleg, nagyobb méltánylásban részesittessenek, vagyis, hogy karonkivüli pályázó csak oly esetben vétessék figyelembe, ha azt a közjegyzői intézmény, vagy a közönség érdeke különösen megköveteli (különös helyi okok, nyelvismeret stb.), hogy a közjegyzői állások szaporítása körül (a közjegyzői hatáskör megfelelő kiterjesztése előtt) a legnagyobb óvatosság követtessék, vagyis azoknak szaporítása csak a legritkább esetekre szorittassék, a midőn azt a közönség indokolt érdeke elutasithatatlanul megköveteli és az e részben szerzett jogok méltányos figyelembevételét is, vagyis, hogy a már kinevezett közjegyzők tisztességes megélhetése lehetetlenné ne tétessék. Kivánja a kongressus a zugirászat és pedig az úgynevezett szabadalmazott zugirászat leküzdését célzó intézkedéseket illetőleg, hogy a meglevő törvényes intézkedések alkalmaztassanak szigorúbban s végül, hogy a közjegyzői testület nagyobb méltatásban részesittessék, különösen a kodifikacionális munkálkodásban való bevonása mellett. A kongressus kimondotta a nyugdíjintézet megalkotásának szükségét. Rupp Zsigmond indítványára kívánatosnak tartja a kongressus a közjegyző-helyettesek és jelöltek hatáskörének megfelelő kiterjesztését. Elhatározták, — ugyancsak Rupp Zsigmond indítványára — hogy a kongressus melegen üdvözli a polgári törvénykönyv tervezetét és köszönetét fejezi ki az igazságügyministernek, hogy azt közzétette és véleményadás végett a kamaráknak kiadta. Mindezen javaslatoknak formulázására egy, az összes kamarák küldötteiből álló szövegező-bizottság küldetett ki.