A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 48. szám - Az ügyvédi nyugdíjintézet kérdéséhez. [Hozzászólás Somogyi Miksa: Az ügyvédi nyugdíjintézet kérdéséhez című cikkéhez. A Jog, 1900. 46. sz. 329-330. p.]

A JOG 349 gyi Miksa ur a vita hevében még azt is kétségbe vonja, a mit ellenfele tény gyanánt állit, az hatalmas rhetorikai eszköz lehet: de azt a vitatkozási módot én nem helyeselhetem s követni sem fogom, mert az irodalomba átvitt jogvitában az esetlegességi elv nincs elfogadva: sőt az óvatosságból vka 1 ó tagadások rendszere már a polgári peres eljárásban is rég meg van haladva. Nem fogo'í válaszolni azon megjegyzésekre, a melyekkel t. kollegám a maga fejtegetését fűszerezte ; mert nem fogadhatom el sem a bókot, sem a csúfolódást ; mert azt hiszem, hogy ebben az ügyben nem a dr. Nagy Dezső ur elévülhet len érdemeiről van szó. De nincs szó az én csekélységemről sem. Ezért nem válaszolok azon t. kollega cikkére sem, ki «az ő vidéki eszével» (ipsissima verba ! a világért sem mondanám, ha ö nem mondta volna) azt látja kötelességemnek, hogy hallgassak most is — ha már eddig hallgattam! Ha tehát újból szót emelek, csak azért teszem, mert van mondanivalóm: mert dr. Somogyi Miksa t. kollegám cikkét olyan félhivatalos nyilatkozatnak tekintem, a mely a kamaia vezetőinek nézetét és álláspontját tükrözteti vissza. Dr. Somogyi t. kollegám pedig a nyugdijintézet kérdésének megérlelüdését most lényegesen előre vitte. Most, e cikk megjelenése után, a kérdés sokkal egyszerűbb, sokkal megérthetőbb. mint a milyen azelőtt volt. * * * * Midőn a nyugdijintézet tervezetét a t. választmány közzétette, ezt a tervezetet olyan egy kommentárral kisérte, a mely nem volt a tervezet indokolásába világosan beiktatva: Azt mondták t. i.. hogy a nyugdíjellátás időről időre lényegesen növekedni tog. és pedig azért, mert az ügyvédi kar tagjainak tetemes része fog lemondani a 156 koronányi évi nyugdíjról, és igy azokkal a dijakkal, a melyeket ezen kartársak befizettek, lényegesen szaporodni fog majd az az összeg, a mely a valóban szegény ügyvédek nyugdíjazására lesz fordítható. Mondhatom, a nyugdijintézet tervezetének bírálatában ez az érv tette a legnagyobb hatást. A nyugdijintézet alapitói ezt az érvet mindannyiszor hangoztatták, a mikor csak szóba került, hogy az az ellátás, a melyet a nyugdijintézet egy munkaképtelen elaggott ügyvédnek biztosit, egy hivatalszolga életfentartására is elégtelen, nemhogy egy ügyvéd életfentartására elegendő volna. Maga d r. S o m o gy i Miksa t. barátom is gyakran forgatta meg ezt az argumentumot az én fejem fölött, gyakran hallottam tőle, hogy ezt az intézményt a mai ügyvédség a jövő nemzedékek számára alkotja. Én felismertem, hogy ha ennek az érvnek belső tartalma valóság, akkor az érvelőknek igazságuk van; de felismertem azt is, hogy ennek az érvelésnek belső tartalma csalódás hogy ezen argumentum a milyen tetszetős kívülről, — belülről annyira üres. És midőn ezt felismertem, csak azért fogtam tollat, hogy eloszlassam azt a csalódást, a melyet a nyugdijintézet tervezői ezzel az érvvel felidéztek. vény megakadályozni. A gyilkos vérdíj fejében vagyonának 2/3-át elveszti; ha kevés a vagyona, szabadságától is megfosztják. A vérdij nagyságát tehát nem az áldozat rangja, hanem a gyilkos vagyona szabta meg. Ha nemes ember más nemes ember kárára tör és ott erőszakoskodik, vagyonának 2/3-át elveszti, ha pedig nincs vagyona, leborotválva és megkorbácsolva rabszolgának adatik ei. László törvényeiben egy nagy és fontos elv érvényesült: a bün nem maradhat megtorlatlanul, bármily magas állású is az, a ki elkövette. Kálmán igazságügyi törvényeit a bírói hatalomnak az eddiginél helyesebb megosztása és az eddigi büntető törvények szigorának enyhítése jellemzi. Minden püspökségben évenkint kétszer: május t. és szept. 29-én zsinatot tartottak, melyen az ispánok és más elöljárók, a püspökök köré gyülekezve, ítélkeztek az ispánok és apátok vitás dolgaiban és döntöttek a király tisztviselői ellen emelt perekben. Kálmán is a királyi hatalom gyakorlásáért beutazta az országot, de nem akart minden apró ügyben ítélkezni és azért maga mellé vett két megyei birót és ezek intézték el a nép pereit. A büntetések általában nem oly szigorúak. A lopás büntetése többé nem a halál, hanem a vakitás és a templomba menekült tolvajnak a testcsonkitást is elengedte. Az egyház növekvő befolyását mutatja a püspököknek átadott bírói hatalom : nőrablás, házasságtörés stb. eseteiben és a vezeklésnek, mint büntetésnek gyakori alkalmazása. Istenitélet tartását csak püspöki székhelyen engedte meg, és ha nem is tiltotta el általában a boszorkánypereket, — mint régebben .hitték, — legalább az u. n. strigákra kimondotta, hogy nincsenek, tehát róluk kérdés ne is tétessék. A KJ o g« 43-ik számában kimutattam, hogy semmi kilátás nincs ahhoz, hogy a nyugdijintézet akár a XXI. évszázad ügyvédeit is állásuknak megfelelő nyugdjban részesítse, sőt azt vitattam, hogy az egyes kamarai tagok lemondásából előálló tőkeszaporodás a nyugdíjellátás gyarap'lását még akkora mértékben sem fogja lehetővé tenni, a mekkora mérvben az életviszonyok a mostaniaknál diágábbak lesznek. Hivatkoztam arra a példára, hogy a XIX. század első felében a pénz legalább háromszor annyit ért, mint azon század második felében ; és utaltam a közgazdasági tudomány azon aranyszabályára, mely a polgárosodás fejlődésének egyik alapkövét képezi, hogy t. i. a pénz értéke nemzedékről nemzedékre csökken : a munkaszolgáltatások értéke pedig nemzedéktől nemzedékre nő. Joggal mondhattam tehát, hogy a járadék ö ;szegének növekedése az életviszonyokkal jár 3 igények növ kedésével nem fog lépést tartani. Ugy látszik, én ezzel az érvel sel dr. Somogyi urat meg is győztem, mert cikkében azt mondja, hogy én tévedek, ha az intézmény fejlődésképességét azon reményben látom, hogy a vagyonos ügyvédek ellátási igényeik; ől le fognak mondani, — s még jobban tévedek, ha ezen állítást a tervezet indokolásából mentettem. Ilyesmi — mondja dr. Somogyi ur —boldogult di. Robitsek József elejtett tervezetében foiduIt e'ő, de a budapesti ügyvédi kamara tervezete tisztán mathematikai alapon nyugszik. Hát én ebben a kijelentésben vagy azt látom, hogy dr. Somogyi t. kollegám maga isfelismeii azt, hogy a nyugdíjellátás összegeinek lényeges gyarapodása még a messze jövendőben sem várható, vagy pedig azt kell hinnem, hogy dr. Somogyi Miksa t. barátom, ki előttem a lemondásokból előálló nyugdíj gyarapodás reménységét annyiszor hangoztatta, — nem azonos avval a Dr. Somogyi Miksa budapesti ügyvéd úrral, a ki a «J o g» f. évi 46-ik számában dr. Nagy Dezső homlokára a halhatatlanság koszorúját fonta. En tehát most csak azért szólaltam fel. 1 )gy rámutass? k arra a kijelentésre, a melyet a «J o g» 46. számában dr. Somogyi t. kollegám, a kamara választmányi tagja, a nyugdijintézet alapitóinak egyike tett. ki itt elismerte, a mit én mondani és bizonyítani akartam, hogy t. i. a nyugdijjáradék összegének lényegesnövekedése az egyes fizető tagok lemondásaiból nem várható! De hát akkor ugyan miből várható? Vagy 78—128 frttt. akar az én t. kollegám egy munkaképtelen szegény ügyvédet nyugdíjazni ? Ebben rejlik talán a solidság és a genialitás, a melyek jellegét a nyugdijintézet javaslala — dr. S o m o g y i ur szerint — egyaránt viseli magán f Vagy azt hiszi t. ellenfelem, hogy 78—155 írtig terjedő évjáradék egy munkaképtelen, szegény öreg ügy\ 'd életfentartását biztosítja ? Csak arra vagyok kíváncsi, hogy az ellátásnak ezt a szándékát s o 1 i d n a k vagy g e n i a 1 i s n a k fogja e majd mondani az első szerencsétlen pály;"ársunk, a ki egy küzdelmes életben munkaképességét elvcjzté, és a III. B é 1 á r ó 1 csak annyit ír a szűkszavú nemzeti krónika : «üldözte a tolvajokat és rablókat és az Írásban való folyamodásnak adott eredetet». Mint elődei bejárta az országot, igazságot szolgáltatva, törvényt ülve — mint egy oklevele mondja — S c e n a ispán házában egy nagy tölgyfa alatt. «Nehogy — mondja egyik oklevelében — a jelenlétemben letárgyalt és eldöntött ügyek érvényességüket elveszítsék, szükségesnek tartottam, hogy minden jelenlétemben tárgyalt ügyet írásbeli bizonyság erősítsen meg.» Nevéhez fűződik a királyi kancellária felállítása, kancellárral, alkancellánal és nótáriusokkal Rendkívül érdekes és nagyméretű a «rendi alkotmány kezdetei» cimü fejezet, mely az 1222-diki aranybulla keletkezését széles ecsettel festi. De ezen már amúgy is történelmi alapon nyugvó magyar magna chartának részletes ismertetéséről már le kell mondanunk. Célunk volt kitüntetni, hogy mily odaadással és mily plastikusan tudják e világtörténet szerzői az érdeklődést folyton ébrentartani, a még oly száraz tárgyat vonzóvá tenni. Mert ugyanazon fényes irálylyal, de egyúttal lelkiismeretes kutatással és kritikával találkozunk a mű bármely részében. És mindehhez járul a pazar kiállítás, a műbecscsel bíró képek, rajzok és térképek nagy mennyisége, — ugy hogy ritkán akad munka, melyet oly jóhiszeműen lehet olvasóink figyelmébe ajánlani, mint a jelen világtörténelmet. Dr. Révai Lajos.