A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 47. szám - A hagyatéki eljárás némely hiányairól. Az 1894. évi XVI. t.-c. 120. és 48, §-ai. - A törvénytelen gyemek jogviszonyai a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete szerint

A JOG 339 A határfák ültetése a külső birtokoknál káros. A gyökértenedés. az árnyék és a fa koronája alatt elterülő földtől az tsőviz elvonása hátrányára válik ugy a művelésnek, mint a termékeknek; azért is utóbbi időkben még a régi határták is kipusztíttatnak. Ha megint a fákat a határtói egy ölnyi megengedett távolságra ültetjük, elvesztik határfa jellegüket. A határkövek, oszlopok és karókra nézve még az eddigieken felül felhozandónak tartom, hogy ha ezeket a határjeleket az állam ingyen osztaná ki, egyediségük biztosan meg volna jelelve és sok per-patvar után felállításuk helye is végre meghatároztatnék, a kivánt cél el nem volna érve, mert a legtöbb ember örökké bolygatná s tologatná ezeket odább a szomszéd ingatlanába, a fa határjeleket pedig a szegény emberiség, a bolyongó cigányok tüzelőre használnák. Egy-két év alatt tehát kárba veszne minden költség és fáradság. A birtokhatárok megjelölésének a közutak felé is meg kellene történni, sőt közérdek szempontjából még ezen oldalon leginkább, mert igy azután a közutaknak elfoglalása majdnem lehetetlenné válnék, már pedig hátrányos, hogy a legtöbb vidéken, a nem árkolt utaknak sokszor több mint fele mindkét oldalról el van foglalva s közlekedni is már alig lehet az ilyen utakon. (Vége következik. v • A hagyatéki eljárás némely hiányairól. Az 1894. XVI. t.-c. 120. és 48, §-ai. Irta : BEREZNAY JÁNOS kir. albiró, Szatmár. A kir. járásbíróságnak azt a jogot adják meg, hogy a halálesetfelvételi ív és leltár felvételével megbízott közegeket (községi és körjegyzőket, városi leltározó közegeket) a haláleset felvétel és leltározás körül tanúsított mulasztásért 20 koronáig terjedhető pénzbirsággal sújtsa. Köztudomású dolog, hogy mai közigazgatásunk mellett, alig van rá eset, hogy egy hagyatéki ügyet ugy bonyolítson le a kir. járásbíróság, hogy az idézett szakaszokat ne alkal mázza. Xsm célom feltárni azokat az okokat, amelyekre a leltározó közegek hanyagsága visszavezethető, mert akkor nagyon alaposan kellene közigazgatásunk szervezetébe belenyúlni, elég az hozzá, hogy a leltározó közegek hanyagsága a bíróságot e szakaszok alkalmazására reá kényszeríti, mert a havi kimutatások nagy hátralékot mutatnak, a felügyeleti hatóság pedig hátralékot, bármi okból származzék is az, — nem tür. A kir. járásbíróság tehát a szakaszokat alkalmazza és nem ritka eset az, hogy a leltározó közeg, dacára annak, hogy a bíróság őt négy-öt ízben is pénzbirsággal sujtja; a halálesetfelvételi ivet, avagy leltárt be nem terjeszti. Ily esetben mit tehet a bíróság egyebet, mint a főszolgabírói hivatalt az iránt keresi meg. hogy a körjegyzőnek a birói ügymenetet késleltető hanyagságát fegyelmi uton torolja meg és őt a haláleset, vagy leltár azonnali beterjesztésére kényszerítse. És itt következik azután az az állapot, amelyre rá akarok mutatni. A megkeresett főszolgabírói hivatalok egyike a fegyelmi eljárást megindítja és két-három hó multán — addig persze az ügy nyilvántartásban pihen — azután értesiti a bíróságot, hogy a körjegyző mulasztását igazolván, a fegyelmi eljárás ellene be volt szüntetendő. A másik főszolgabírói hivatal a bíróság megkeresésére sürgetés dacára nem is válaszol s bevárja, hogy a bíróság el ene is megkérje a semmi eredményre nem vezető fegyelmi vizsgálatot. Egy másik főszolgabírói hivatal ismét közöl egy következő határozatot: «A főszolgabírói hivatal a kir. járásbíróság megkeresését elutasítja, mert N. N. körjegyző a Kis Péter leltárának be nem terjesztése miatt az 1894: XVI. t.-c. 20. §-a alapján 20 korona pénzbirsággal büntetve lett már, az 1886: XXII. t. cikk szelleme és joggyakorlatunk szerint ugyanazon mulasztásért kétszer nem büntetendő.)) Az első két esetet e helyütt szó nélkül hagyom, mert ezúttal csak a harmadik eset folytán előálló tarthatatlan helyzetet célom feltárni. Ha ugyanis az idézett főszolgabírói határozat indoka megáll, akkor az a körjegyző, aki vagyontalan és aki ellen már bizonyos hagyatéki ügyben a halálesetfelvétel, vagy leltár be nem terjesztése miatt pénzbírság lett kiróva, ebben a bizonyos hagyatéki ügyben a bíróságnak a halálesetfelvétel vagy leltár beterjesztését szorgalmazó minden további felhívásait és sürgetéseit egyszerűen félredobhatja, a hagyatéki ügy pedig akár örökké folyamatba lehet, mert az ellene kirótt pénzbírság vagyontalansága folytán be nem hajtható s fizetéséből sem vonható le, a pénzbírság tehát rá nem büntetés, fegyelmi uton pedig épen azért, mert már pénzbirsággal sújtva volt, a fenti határozat szerint felelősségre nem vonható. Ha pedig az idézett főszolgabírói határozat indokolása meg nem áll, kérdés, — hogy segíthet a bíróság ezen az állapoton ? A fegyelmi határozatot a bíróság fel nem folyamodhatja, ! a további bírságolás pedig, — mivel a körjegyző vagyontalan, — s igy a pénzügyigazgatóság a pénzbírságot be nem hajthatja, célhoz nem vezet. Talán — de lege ferenda — azt tehetné a bíróság, hogy ily esetben a közölt fegyelmi határozatot a megyei tiszti főügyészhez azzal a megkereséssel tenné át, hogy ez azt feltolyamodja. Igen, de ha a megyei főügyész ezt megtagadja, vagy ha az alispán és közigatási bizottság a főszolgabírói határozatot ! magáévá teszi, mit tegyen és tehet ekkor a bíróság ?! Szerény véleményem szerint a bajon ugy lehetne segi' teni, hogy ha a törvényhozás kimondaná, hogy az 1894: XVI. , t.-c. 20. §-a alapján pénzbírságot kiszabó végzés ellen nem j előterjesztésnek, de a kir. törvényszékhez egy fokú felfolyamo; dásnak van helye és hogy a kiszabott pénzbírság behajthatat! lanság esetén elzárásra is átváltoztatható. Ezzel el volna érve 1 az a cél, hogy a hagyatéki ügyek, melyeknek gyors befejezése az örökösökre nézve gazdasági és hitel szempontjából is fon! tossággal bir és igy közérdeket is képez, lehető leggyorsab ! ban bonyolittatnának le. Addig, mig a bíróságok hathatósabb kényszereszközzel nem rendelkeznek, a hagyatéki ügyek lebonyolítása már a leltározó közegek hanyagságán, a legeslegeleién megakad. Ha pedig a biióság — a jelen körülmények között — mégis el akarja azt a célt érni, hogy a hagyatéki ügyek hátralékát apaszsza, nem marad egyéb hátra, mint a jáiása területén levő községi és körjegyzők vagyoni bizonylatát beszerezni, aztán az oly hanyag jegyzőket, akiknek vagyonuk van és igy tőlük a pénzbírság behajtható, — kérlelheilenül bírságolni, az oly hanyag jegyzők ellen pedig, akiknek vagyonuk nincsen, a főszolgabírói hivataloknál hanyagságuknak fegyelmi uton leendő megtorlását kérni. Mivel azonban ez utóbbi esetben a főszolgabírói hivatalok értesítése rendesen ugy szól, hogy N. N. körjegyző mulasztását igazolván, a fegyelmi eljárás ellene be volt szüntetendő, a hagyatéki ügyeket elintéző biró — kényszereszköz hiján — mit tehet egyebet, mint türelmesen várni a közigazgatásunk államosítását, hónapokon, sőt éveken keresztül tovább sürgetni a vagyontalan körjegyzőket és a főszolgabírói hivatalokat. A törvénytelen gyrmek jogviszonyai a I magyar általános polgári törvénykönyv tervezete szerint. Irta : dr. FARKAS ÖDÖN, szolnoki kir. tvszéki jegyző. A PTK. tervezete lényeges és mélyreható uj rendelkezéseket tartalmaz a törvénytelen gyermek jogállása tekintetében. A második rész (családjog) második cime (rokonság) hetedik fejezetének, mely a törvénytelen gyermek jogviszonyait szabályozza, leglényegesebb rendelkezését ezen fejezet utolsó 1 szakasza, a 360. §, tartalmazza, mely az exceptio plurium concubentiumnak helyt ád. A minek tehát joggyakorlatunk eddig rendszerint helyt nem adott, annak a tervezet minden megszorítás nélkül helyt ad, kimondván, hogy: «a gyermek természetes atyjául azt kell tekinteni, a ki a fogantatás időszakában (188 § ) az anyával közösült, kivéve ha a fogantatás időszakában azanyamássalis közösült.)) Nem köti tehát ezen exceptiót bizonyos cautélákhoz, mint jelenlegi joggyakorlatunk, mely az anya feslett életmódjának bizonyítását követeli. De ezen szakasz második bekezdése egy másik nem kevésbbé fontos és a jelenlegi joggyakorlattól lényegesen elütő rendelkezést is tartalmaz, midőn megállapítja, hogy «oly közösülés, mely a tenforgó körülményeket számbavéve a fogantatást nem okozhatta, figyelembe nem vehető.» 1 Fontosnak mondom ezen rendelkezést azért, mert olvastam j oly curiai határozatot, mely alperesnek azon beismerésével I szemben, hogy ő felperessel a kritikus időben közösü!t, nem engedte meg szakértők általi bizonyítását annak, hogy ő. alperes a nemzésre képtelen. A kifogás érvényesítését ezen sza-