A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 46. szám - A szomszéd jogok és kötelezettségekről. [2. r.]

A JOG 331 M ország összes ügyvédeivel — tekintet nélkül azok korára, egészségi állapotára, a feleségeik fiatalságára, egészséges voltára, — ezt az üzletet megcsinálni. Azt hiszem, hogy ilyent majd csak a jövő ezredév dr. Bleuer-jei fognak alapítani, a kik a lelkesültségükkel és az ügyvédi kar közérdeke iránt érzett áldozatkészségükkel ezerszeresen felülmúlják a budapesti ügyvédi kamara jelenlegi tisztviselőit, a kik az országos nyugdíjintézet megvalósítása esetén reájuk háramló munkát készek ingyen végezni, s különösen dr. Nagy Dezső lelkesültségét, a ki ha a tisztelt kartárs szeme előtt rendhagyóságban szenvedő, írói és szónoki stílusával is, de a tisztelt kartárs cikkének megírásához szükségesnél mindenesetre nagyobb előkésziiltséggel, hoszabb időn át nagyobb szorgalommal és hiába! mondhatjuk, az ország ügyvédeinek többségét tiszteletre parancsoló képességgel, a tervezetet és a meggyőző indokolást kidolgozta. S ha a fentiek mellett még figyelembe vesszük, hogy a tervezet 18-ik § a szerint, az özvegy számára biztosított fenti összeget, ennek elhalálozása esetén az árvák is megkapják mindaddig, míg a legfiatalabb is eléri 18-ik életévét, ugy igazán alig érthetjük meg a tisztelt kartársnak ama egyedüli kifogását, hogy a tervezet az évi 60 korona dijjal szemben, kevés ellenszolgáltatást helyez kilátásba. De ha a cikknek minden részét figyelemre méltatjuk, megtaláljuk e rejtély kulcsát, s ez az, hogy a tisztelt kartárs még évi 60 koronát sem akar esetleg más kartársak helyett befizetni! Ezért dobja oda azt az állítását a kartársak közé, «hogy bármely járadékbiztositó vállalat hajlandó lesz az ügyvédi nyugdijintézetnél előnyösebb feltételekkel való biztosítást eszközölni)). S ha ezen állítása után nem jönne még egy pont, esetleg elérhetett volna cikkével annyit, hogy mi vidéki kartársak, a kik nem vagyunk annyira számító emberek, mint ugy látszik ő — s a kik a nagy biztosítási vállalatok feltételeit nem ismerjük annyira, mint a látszat szerint ő. — talán oda törekedtünk volna, hogy rendkívüli közgyűléseinken visszaszívjuk, vagy esetleg hatályukban felfüggeszteni kívánjuk a tervezetet pártoló és elfogadó határozatainkat, mig a tisztelt kartárs u nak ideje lesz és módjában fog állani az általa ismert biztosító vállalat kedvezőbb feltételeit velünk közölni. De mikor a fenti állítás után egyszerre azt is oda állítja érvül, hogy az a biztosító vállalat «előnyösebb feltételeket annál is inkább tehet, mert az ő biztosító ügyfelei csak is önmagukért fizetnek, s az ilyen magánvállalat nem hárítja át fizetésképtelen ügyfelek biztosítási diját a fizetésképes felekre», — akkor mi, a kik nem pusztán a magunk érdekéből vizsgáljuk a dolgot és a kiknek az a célunk, hogy az összes érdemes ügyvédek biztosítva legyenek, nem pedig csak a vagyonosak, sőt a szegén vek inkább mint a gazdagok, nem ülünk fel a szűkkeblűség iugallta kifogásnak, hanem inkább «ugrunk» Nagy Dezsővel akkorát, hogy az ismert tűrhetetlen helyzetből, mathematikailag is kedvezőbbnek bizonyított uj korszakba jussunk, mintsem a nyugdíjintézet eszméjét elhagyjuk posványosodni ! S ezzel — a magam nevében tett, — de remélem más kartársaim által is helyeslendő kijelentéssel — egyszersmind indokolom felszólalásomat s kijelentem, hogy távol állott tőlem, akár Nagy Dezsőnek, akár tervezetének megvédése, — mert hisz azok arra nem szorultak, — de igen, önmagam iránti kötelességet teljesítek, midőn kijelentem, hogy habár dr. Nagy Dizsőnek sem akarok akisérleti nyulacskája» lenni és azzal sem vagyok hajlandó a sötétbe ugrani, de még ha nem volnék is képes önálló gondolkozás után meggyőződésre jutni, s nem látnám is azt, hogy a tervezett nyugdíjintézet az ügyvédi kar erkölcsi és anyagi érdekeit az eddiginél feltétlenül kedvezőbb helyzetbe juttatja, akkor is inkább engednék a meggyőző érvek alapján álló lelkesültség suggestiójának, mint a tisztán magánérdekből folyó visszatartási törekvésnek. Inkább tartok azokkal a kartársakkal, a kik nem jósok, s igy nem iátják biztosan még azt sem, hogy nem-e lesz az ő özvegyeiknek is szükségük a biztosított ellátási összegre, és igy bizonyos jogos önzéssel is támogatják a nyugdíj eszméjét: mint a Cassandrákkal, a kik csak azért tesznek oly indítványt, hogy ők és azok, a kik most képesek, ajándékozzanak a szegény kartársaknak akkora összeget, a mi nagyobb a biztosítottnál, mert tudják, hogy indítványukat el nem fogadják és igy aztán az ajánlatukkal járó kötelezettség alól maguk is felszabadulnak. Dr. Kováts István, soproni ügyvéd. A szomszéd jogok és kötelezettségekről. Irta: Csebi POGÁNY VIRGIL lévai kir. járásbiró. Második közlemény IV. Az építkezésnél egy további főszabályul szolgálhatna, hogy a ki az építkezés által bármi, — de főképpen foglalás által jogaiban sértve érzi magát, az tartozik azonnal, de legkésőbb az építmény födéJ alá hozatala előtt a jogsérelem orvoslását keresni, avagy e célból az építtetőt a bíróság, közjegyző, vagy legalább a helyi elöljáróság által felintetni ; különben későbben az építmény megbontását nem igényelheti startozik beérni kárának pénzbeli megtérítésével. Ezen szabály alól csak a távollevőre nézve volna kivétel; a kivel szemben az építtető az épület megbontása vagy részbeni s esetleg egészbeni eltávolításának | hátrányát, — az egyszerű kártérítési kötelezettség fentartásával, — csak ugy háríthatná el, ha azt az épitkézésről annak megkezdése előtt s megfelelő módon, szükség esetén bíróilag kinevezendő ügygondnok által értesiti. A múltra visszamenőleg pedig ugyanily építkezési sérelmekre nézve egy bizonyos határidő, mondjuk ismét 3 év alatt, a szomszéd kötelezve volna, — érvényesíteni az előbbi állapotbani visszahelyezésre vonatkozó igényét, — ha pénzbeli kár; térítéssel be nem érné, — bírói uton ; de mégis azzal a j felfüggesztő hatálylyal, hogy az ítélet akkor I lesz végrehajtható, ha az épület külső vagy belső okok illetve természeti működés avagy az épület birlalójának elhatározásából egészben avagyjelentékenyrészében megsemmisül. És ezen korlátozás telekkönyv leg kitüntetve 3-ik jogszerzővel szemben is érvényben maradna. Ily intézkedésekre azért van szükség, mert a jogbiztonsággal sehogy sem egyeztethető össze, hogy évek multával meglepetés szerüleg lehessen megtámadni az építtetőt, esetleg teljesen jóhiszemű birtokutódát, indolens vagy éppen rosszhiszemű hallgatás sőt talán kártérítési, vagy esetleg zsarolási célzattal s köteleztetni arra, hogy épületét vagy ennek egy részét, mondjuk egy-két ölnyi vagy éppen csak egy-két lábnyi foglalás miatt bontassa le. Ily esetben érje be a szomszéd a pénzbeli kárpótlással. Ezen kérdést a múltra nézve is szabályozni kell, mert az ily természetű perek napirenden vannak. Mi sem méltányosabb pedig, hogy a múltra nézve ezen kérdés akként nyerjen megoldást, hogy az, akinek bármi okból szüksége lehet szomszédja vagy birtokelődje által elfoglalt, beépített egy-két ölnyi vagv lábnyi területre s a ki többre becsüli ez r, mint bárminemű kárpótlást, egy bizonyos idő alatt a jogbizonytalanság megszüntetése végett ebbeli igényeit egyezményileg vagy bíróilag állapittassa meg; de ne kívánhassa előbb az ítélet végrehajtását, mint a mikor már ennek végrehajtása az építmény tulajdonosának is jelentéktelenebb kárával járhat s a mikor már nem szükséges külön e célra az egész építményt lebontani vagy lényegében átalakítani. Ellenben mindaddig, mig ez be nem következik, időleges kárpótlást igényelhet. Ennél tovább menni már csak azért se lehet, mert a rosszhiszeműség az építtetőnél'ritkán mutatható ki s legritkábI ban bizonyítható reá ez a birtokutódra; ellenben az építkezés idejébeni szomszédnak a hallgatása s a birtokutódnak a történtekhez való hallgatag hozzájárulása is mentheti az építkezőt. Természetesen, hogy 3-ik személyek ellen is joghatályos legyen a jelzett felfüggesztő hatályú korlátozás, tehát telekkönyvileg is kitüntetendő, Minden kétség kizárása végett megjegyeztetik, hogy a rosszhiszemű foglaló ugyanoly elbánás alá esnék, mint általában véve a rosszhiszemű bir> tokos, de a vélelem mindig a jóhiszeműség mellett harcol. Továbbá a kártérítési követelés — csak ugy mint egyéb követelés általában véve — a rendes elévülési időn belül érvényesíthető. V. Igen elterjedt szokás, hogy a szomszéd az épületnek felé eső hátsó falát tele akasztja gazdasági eszközökkel, vagy ilyen dolgokat a falhoz támogat, melyből torzsalkodások származnak. Tekintettel arra, hogy építkezésünk s az épületek tatarozása által szomszédunknak ugy is eleget kell tűrni, e csekély recompensatió annyival inkábbb megengedhető a szom-