A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 46. szám - A szomszéd jogok és kötelezettségekről. [2. r.]

332 A JOG szédnak, mert külömten akadna építménytulajdonos, a ki ennek ellenőrzése cimén, valójában pedig a szomszéd bosszantása végeit nap-nap után belépne, — betolakodnék. — a szomszéd udvarába. Az ily használatnak is azonban kártétel nélkül szabad megtörténni. Másként áll adolog, hae használatállandó j e 11 e g ü és a szomszéd fala a használat által ugyanazt a célt használja, a mire szolgál az épület tulajdonosának. így ha e falat a szomszéd a saját épülete, kamrája, istállója, ólja stb. hátsó elzárására használja fel, hogy tulajdonképpen ez a negyedik falat pótolja. Ezt nézetem szerint nem szabad és nem szükséges lenni, — mert igy e fal a közös tulajdon jellegével birna s idővel ilyen elbirtoklásra is vezetne. E mellett pedig ilyen ial a szomszéd részéről a folytonos elhasználásnak, koptatás és rongálásnak volna kitéve — a mit a tulajdonos, tulaj dona kizárólagossága alapján tűrni nem köteles. Ellenben az együttélés szüksége s a szomszédság különös jellege sem teszik feltétlenül szükségessé az ilyes használatot. VI. Kapcsolatban az épitkezési szomszédjogokkal, az ablak illetve kilátás- és világosság-nyitási szomszédjog megoldása képez fontos kérdést. A magyar embernek nem egyezik meg a természetével s vérével aleskelődzés, más ember házi és családi belső titkainak kifürkészése s azért belső családi életét gondosan elrejti a kíváncsi szemek elől. Semhogy szomszédjának a szeme folyton az ő udvarában fürkészkedjék —^kész potom áron is megválni házától s onnét elköltözködni. — Képes volna egész vagyonát a perre áldozni, a mely megvédeni volna hivatva öt a szomszéd kiváncsiskodása elől. Azért tehát egy esetben sem hagyja szó né'kül, hogy a szomszéd az ő udvarára ablakot nyisson — köröm szakadtig pereskedik s ha nem győzi megvárni, mig őt a peres ut megvédi szomszédja leskelődése ellen, — kész belövöldözni ezen az ablakon. Tapasztalatom szerint — nagyon, de nagyon elkeseredett perek származnak az ilyen kísérletből. Habár tehát a tulajdon kizárólagosságából folynék, hogy házam bármelyik oldalán és bármennyi ablakot vághassak, a magyar ember érzületével és jellemével megegyező jó szomszédságért, s csakugyan a családi belső élet szentélyének és titkának a kíváncsi idegen szemektől való megvédése érdekéből, törvényileg kimondandó volna, hogy senki sincs jogosítva idegen beitelekre ablakot kilátás céljára nyitni. Erre különben feltétlenül szükség sincsen, mert hisz tökéletesen megfelel a célnak, ha az utcára és saját udvarunkra van kilátásunk s valahányszor megtörténik, hogy valaki a szomszédja beltelke felé ablakot nyit, a nyíltan bevallott érdek soha sem a kilátás, hanem a világosság. A magyar ember röstellené bevallani, hogy azért nyit ablakot a szomszédja felé, hogy oda beláthasson. Más azonban a világosság kérdése. Igen sokszor az építmény sajátságos és el sem kerülhető elhelyezkedése kívánatossá, sőt szükségessé teszi, hogy az építmény egyik-másik részéhez a világosságot a szomszéd felőli oldal szolgáltassa. A világosság pedig első rangú követelmény — a mi a kilátásról nem mondható — s igy a világosság kérdésével nem lehet és nem szabad ugy bánni mint a kilátással. Nézetem szerint tehát ott, a hol el nem kerülhető, a hol szükséges s a szükségességet esetleg a szakértők meghallgatása után a bíróság is megállapítja, de csakis ily kivételes esetekben a világosság végett a szomszéd felé ablakot lehetnyitni.de az ily ablai iknak vasrácsozattal és oly üveggel kell ellátva, lennie a mi a kilátást lehetet1 e n n„é teszi, ennek dacára a világosság bebocsájtására alkalmas. Igy azután a szomszédnak attól se kell tartania, hogy az ablak az udvarába való bemászásra használtatik fel s a kilátás se fogja zavarni otthonát. A jogsérelem tehát el van hárítva és a szükségen segítve van; nem szabadván elfeledni, hogy a mikor valaki saját falán bárhol világosságot nyit, a tulajdon jogából kifolyó jogával él, s ha a szomszéd lényeges jogait se sérti, korlátozni őt ebbeli jogában, sőt indokolt szükség esetében, nem szabad. VII. Sokszor vitatott kérdést képez, mennyire lehet a szomszéd felé pincét, ür- és trágyagödröt s egyéb folyós anyagokat tartalmazó tárgyak eltakarítására szolgáló mélyítéseket eszközölni ? Szabályunk az, hogy a mi másnak nem okoz kárt s az a tulajdonjogból kifolyó jogosítványt képez, megengedendő igy nézetem szerint pincét a szomszéd telke fele addig lehet kiásni vagy kiépíteni, a meddig ezt szemközt vagy parnuza mosan a szomszéd is megteheti a pince összeomlásának veszélye nélkül. Ezért tehát nem falazott, vagy kőbe nem vágott úgynevezett földpincét csak annyira szabad kiásni a szomszéd telke fe'.é a mennyire a talaj minősége engedi, a fentebb jelzett teltétel mellett. Mennél összetartóbb a talaj, annál jobban megközelíthető a szomszéd telke és megfordítva. Ez eset. ől-esetre esetleg szakértők közbenjöttével állapitható meg. Jogsérelemmel e teltétel nem jár, mert ha ily célra vastag földréteg volna kihagyandó s talán e miatt megfelelő pince nem volna ashatomég mindig módjában álland a föld tulajdonosának, kobol, téglából építeni pincét, ez pedig közvetlenül egésszen a szomszéd telkéhez helyezhető el. Tagadhatatlan, hogy senki sem tartozik tűrni, miszerint idegen pince ássassék az ő ingatlana alá, mert hisz ez elzárja annak lehetőségét, hogy ő saját ingatlanát ilyen vagy egyéb földalatti építményekre kihasználja s igy tulajdonában van korlátolva, mert a földnek nemcsak a felszíne az övé, hanem lefelé addig, mig uralma terjedhet. A jövőben ilyesmi tehát csak a föld tulajdonosa hozzájárulásával történhetik és absolut joghatályt csak is szolgalomkénti telekkönyvi bejegyzés által nyerne, — de a hol már ez az állapot eddig fennáll, szintén rendezendő. A kérdés most már az, mi módon történjék ezen rendezés? mert a jogbiztonsággal össze nem fér, hogy a jövőben is nyilt kérdést képezzen adott esetben az, hogy idegen birtokos pincéjének bejáratát avagy altalaját köteles-e és miként szolgáltatni az én ingatlanomon. A megosztott tulajdonnak én nem vagyok barátja, — ez népünk értelmével nem egyezik meg és igen sok komplicatiora szolgáltat okot s azért is a megosztott tulajdonnak egy ujabbi faját: a pince különálló dologként való elismerését, akkor is, ha idegen ingatlan alatt fekszik el, én nem szívesen concedálnám. Nem, már azért is, mert akkor egy és ugyanazon pince is kétféleképpen volna elbírálandó, részben mint a földtulajdonnal kapcsolatos és részben mint ettől külön álló dolog. Ha a föld területéről el nem törülhetjük ezt a germán zagyva intézményt, ne állapítsuk meg egy uj, egy földalatti faját a tulajdonmegosztásnak. Különben ezt csak — inter parentesim, — mert hisz a polgári törvénykönyvet előkészítő bizottság a pince-kérdést eléggé, sőt talán érdemen felül tárgyalta s én a fenti kijelentésekkel csak álláspontomat kívántam jelezni. Csatlakozva tehát azokhoz, a kik a pincéknek ha egészben, vagy részben idegen ingatlan alatt feküsznek — szolgalomként való kitüntetését kívánnák — a kérdés gyakorlati eldöntése végett megkívánnám, hogy mindazoknak, a kik igényt tartanak ahhoz, hogy pincéjük egészben, vagy részben eddig vagy még nagyobb mérvben idegen talaj alá helyezkedjék el, záros határidő, mondjuk 3 év adatnék, mely alatt ebbeli igényüket egyezményileg vagy bíróilag elismertetni és telekkönyvileg szolgalomként kitüntetni tartoznának. Különben pedig a jogtalan használat vélelme fog ellenükben felállíttatni s a használat jogossága a pincebirtokos által lesz igazolandó. A pince-kérdésnél az a kérdés is felmerülhet még, hogy ha a pincebejárat vagy a pince maga, vagy mind a kettő idegen feltalaj alatt fekszik — ezen feltalaj használata kit illessen és miként használhatja ez azt. Miután én a pincét szolgalmi jog jellegével ruháznám fel akkor, ha idegen terület alatt fekszik, — igy természetesen az ingatlan tulajdonosának jogkörébe tartoznék az, a mi szorossan véve a pincehasználaton kivül esik. E használatnak azonban a pince kárára soha se szabad történni: igy a szelelő lyukat eltávolítani avagy betömni, a pincét beáztatni, erős gyökerű s igy romboló behatásu fákkal beültetni nem szabad. A pincének mint szolgalmi jognak kitüntetése a saját ingatlanon természetesen elmaradna addig, a mig pince és talajtulajdon el nem különittetnének. A mi már most az ür- és trágyagödrök, ugy egyéb hasoncélu mélyítéseket illeti, azok elhelyezésénél szabályul szolgálna, hogy az átszivárgás a szomszédnak sem egészségbeli, sem egyéb hátrányát ne okozza. Itt is tehát a talaj minősége volna első sorban döntő. Ha ezen gödrök építettek és vizáthatlan vakolattal látvák el, közvetlenül a szo.nszéd beltelkéhez is elhelyezhetők, de ha a talaj laza és nem épített gödör használtatik, ez távolabb és