A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 45. szám - A postajövedéki kihágások. [2. r.]

A JOG 325 És ha a iiiathematikusokat kényszeritik arra, hogy a filozófiai ismereteknek legalább egy bizonyos minimumát elsajátítsák, ugy sokkal erősebb joggal követelhetjük, hogy jogászainkat is filozófiailag képezzék ki. Erre a követelésre ellenvetéskép még azt sem felelhetjük, hogy hiszen ott van egyetemeinken és jogakadémiáinkon a jogfilozófiának a tanszéke. A ki hallgatott valaha minálunk jogfilozófiai előadásokat, az jól tudja, hogy ez az ellenvetés minden tartalom nélkül való. A római jogi tantételeknek felemás rendszerbe való foglalása, kihagyva belőle a római jognak alapját képező és lépésről lépésre kimutatható civilis ratio-t (ez az egyik iránya a hazai úgynevezett jogbölcseletnek) — még nem jogbölcselet. Ugyanezt állithatjuk a szociologikus koncepció ujabb, napjainkban divatozó rendszeréről. Legalább nem ez az, a mit mi követelünk. Mi követeljük annak a filozófiának az ismeretét, a melynek tantételei az igazán nagy, korszakot alkotó gondolkozók müveibe vannak. Annak a filozófiának az ismeretét követeljük, a melynek fejlődése összeesik az emberi gondolkozás fejlődésével. Követeljük tehát általában az egyetemes filozófia történetének ismeretét ; és különösen és főképen a gyakorlati filozófia történetének ismeretét. Nem kis és nagy káték kellenek, hanem azok a hatalmas építőkövek, a melyek a jelenleg rendszert alkotók müveiben is igazán sokszor boszantólag össze-vissza zavarba, helyet változtatva, de unos-untalan előfordulnak . . . Nemcsak általános emberi és kulturális szempontból, nemcsak az egységes világnézet, az önálló gondolkozás érdekében kell ily irányba terelnünk a jogi oktatást. A szakemberek mélytbb jogi belátásának érdekében is követelnünk kell a filozófiai képzettséget: az emberi elme eme igazi iskolázottságát. A jog nem egyéb, mint a gyakorlati filozófia (az emberi cselekvés filozófiája) egyik részének a tettek és tények világában való érvényesülése. Épp azért a jogtudomány legkülön bözőbb alapkérdései csakis a filozófiai gondolkozásnak hozzáférhetők, illetve csakis filozófiai gondolkozással oldhatók meg. Példaképen szolgáljanak a következő problémák : az állam fogalma, célja, oka csak filozófiailag oldható meg ; a büntetőjogban : a büntetés jogosultságának, a beszámításnak stb. kérdései csak filozófiailag oldhatók meg: a magánjogban : a tulajdon fogalmának, a házasság lényegének; az örökösödés és elévülés jogosultságának vagy jogosulatlanságának nagy kérdéseihez mikép merjünk filozófiai készültség nélkül közeledni? Vagy mikép oldhatók meg, máskép, ha nem filozSfiailag. a szociális élet ügyes-bajos kérdései? Találóan mondja Kautz Gyula nemzetgazdaságtani tankönyvének legelején, hogy az egész nemzetgazdaságtan nem e^yéb filozófiánál. Mikép feleljünk meg filozófiai iskolázottság nélkül a jogi kérdések kérdéseire: mi a jog célja, mi a büntetés célja, mi az állam célja ? Igazuk van-e a peszimistáknak, a kik azt állítják, hogy a gazdasági téren az egyedüli igazság a Henry George által könnyáztatva kimondott lesújtó vád : szegénység és haladás ! Igaz-e az, a mit az ellentábor állit, hogy a jóiét felé közeledünk vagy pedig arra vagyunk teremtve, hogy szenvedjünk, szenvedjünk a Danaidák módjára ; Igaz-e az, a mit S t i r n e r kiáltott kacagva az emberiség szemébe: Recht ist, was Mir Recht ist ? igaz-e az, a mit Bismarck tettek kíséretében büszkén hirdetett : Macht geht vor Recht ? Vagy pedig az Üdvözítőnek van igaza: szeresd felebarátodat mint tenmagadat; — ez az igazi egyetlen szociális parancs, törvény; alapja az ember altruisztikus természete. És Hegelnél van-e az igazság, a ki mindent átható idealizmusával definiálta az államot is, mondván : az állam az erkölcsi eszme valósága, vagy pedig a Hőbbe s-féle Leviathán-koncepció borzalmasságában van az igazság ? Mind igen fontos kérdések. Fontosságuknál fogva valamennyiünket érdekelnek ezek a kérdések. Leginkább bizonyára a szakembereket. Ezeknek a kérdéseknek a megértése és e kérdések körül az élet elevenségével lezajlott és örökösen tartó viták ismerete bővítik, öregbítik jogi belátásunkat. A minek üdvös voltát a jogi élet minden terén csakis a sötétség hívei nem látják. Ha jelen fejtegetésemben körvonalozott célunkat elérjük, akkor nincs miért panaszkodjunk. Jogászaink büszkén viselhetik a doktori süveget. Vájjon képes-e erre a kompendiumokhoz szokott fiatalságunk, — vájjon képesek-e erre tudósaink a kathedrán, a kik közül bizony sokan csak saját agyondefiniált különlegességeikre utaznak - Olyan kérdés ez. a mire csak a gyakorlat felelhet meg. Mi reméljük és hiszszük a legjobbat. A postajövedéki kihág sok Irta : RÉV MÓR, m. kir. p.-ü. fogalmazó Nagy-Becskereken. (Vége.; Az itt most felsorolt büntetendő cselekményeket súlyos ságok szerint a következőkép kell csoportosítanunk. Első a bűntett. Ez a bűncselekmény a legsúlyosabb, tehát az egészséges logika szerint az előzetes eljárásnál a legszigorúbb elbánás alá kellene, hogy essék. Második a vétség, a mely esetleg enyhébb elbánást vonhatna maga után. És utolsónak következnék a kihágás, amely a legnagyobb elnézést érdemelné meg. Hogy van azonban a való életben ? A kihágásnál a postának a saját hatáskörében kötelessége a kihágás tárgyát lefoglalni és az illetékes pénzügyi közegnek átszoígáltatni. Csak az esetben adhatja ki a tárgyat, ha a maximális bírságot lefizette a fél. A bűntettnél és vétségnél azonban sem a postásnak, de még a rendőrkapitánynak, főszol gabirónak stb. sincs joga a lefoglalást elrendelni, sőt ha az előbb említettek 24 óra alatt a lefoglalásra bírói végzést nem eszközölnek ki, a küldemény minden további késedelem nélkü rendes módon kezelendő. A polgári törvények utján meg épenséggel nem lehet a postai küldeményekhez hozzá férni. Az 1881. LX. t.-c. 52. §-a értelmében a postaküldemények a birói végrehajtás aló! ki vannak véve, miért is a postatarifa szerint : ha a bíróság által tévedésből azokra végrehajtás rendeltetnék el, a végzést foganositani nem szabad. Szóval ha végig tekintünk perrendtartásunkon, végrehaj tási törvényünkön és büntető jogunkon, mindenütt látjuk hogy a modern elveknek megfelelőleg egészen más szemüveggel nézik a postát, mint az 1850 ik évi császári pátens. Nem térünk ki az esetleges ellenvetések elől sem. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a jövedék biztosítására különleges és kivételes rendszabályok szükségesek. (Szerintünk azonban nem olyanok, mint a milyenek jelenleg vannak érvényben.) De ha megismertetjük azt a módszert, a melyet a postajövedéki kihágásoknál követnek,következtetéseinknek mindenki iga'.at fogadni Előbb vázoltuk már, hogy ha a csomag levelet tartalmaz, a csomagot és levelet 2 korora 20 fillér ellenében kiadják, természetesen a birság lefizetése után is fenmarad a félnek felebbezési joga. Ha a fél a csomagot és levelet nem váltja ki. amennyiben a csomag romlandó anyagot tartalmaz, ez potom áron elárvereztetik és a befolyandó vételár a birság biztosítására szolgál. Akár lefizette a fél a bírságot, akár nem, a rendes eljárás folytatását kérelmezheti. Ez pedig a következő : A foglalást teljesítő pénzügyőr (a legegyszerűbb esetet vesszük, a mikor t. i. a lefcglaló p. ü. közeg) tény leírást vesz fel és ezt különböző elkönyvelések után (a fogyasztási adóhivatalnál is elkönyve'endő a tényleirásj felterjeszti a pénzügyőri szakaszhoz. A pénzügyőri szakasz felterjeszti a pénzügyőri biztossághoz. A pénzügyőri biztosság tovább terjeszti a pénzügyi igazgatósághoz. Ezek után a pénzügyigazgatóság le adja a tényleirást a pénzügyi biztossághoz azzal az utasítással, hogy a jövedéki vizsgálatot vezesse keresztül. A pénzügyőri biztosság hasonló rendelettel adja le az alatta álló pénzügyőri szakasznak. A pénzügyőri szakasz beidézi a felet, a tanukat, részletesen kihallgatja őket, jegyzőkönyvbe foglalja a vallomásokat és a többször említett szolgálati utón ismét felkerülnek az akták a pénzügyigazgatósághoz. (Ujolag ideirjuk, hogv ez a legegyszerűbb és legritkább eset. mert a feladó többnyire vidéki ember és a legtöbb esetben valamely vidéki pénzügyigazgatóság interventióját is igénybe kell venni, mely a saját közegeit foglalkoztatja a leirt szolgálati uton.) Ha a pénzügyigazgatósághoz felterjesztett iratok nem foglalják magukban teljesen a vád anyagát, újra leadja a megfelelő pótlások végett (a mi igen gyakori eset) míg végre a teljesen kimerített vizsgálat alapján a kir. törvényszékhez intézett vádkeresetet szerkeszt, a pénzügyigazgatóság megvádolja a felet azzal, hogy 10 fillér postadíjjal megkárosította a kincstárt, miért is kéri. hogy 2 korona 10 fillér birságban marasztalja el. Erre azután a törvényszék a vádkereset tárgyalása alkalmával három tagból álló tanácsban komolyan vitatkozik azon. hogv megkárositotta-e a fél 10 fillérrel a kincstárt és meghozza felmentő vagy marasztaló ítéletét. Ha a felet felmentik, rendszerint a pénzügyigazgatóság felebbezi meg a sérelmes ítéletet, ha elitélik, akkor a fél felebbez. Ily módon aztán feljut az ügy végérvényes elbírálás céljából a kir. Ítélőtáblához, a hol az öt tagból álló tanács kimondja az utolsó szót abban a fontos kérdésben, hogy megkárosodott-e a kincstár 10 fillérj rel vagy nem? És a végérvényes ítélet meghozása siketül is I a legtöbb esetben néhány év lefolyása alatt.