A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 44. szám - A postajövedéki kihágások. [1. r.]

A JOG 319 nem a megkeresett állam területén követte el, végül ha a terhére rótt cselekmény büntethetősége vagy a kiszabott büntetés végrehajthatósága meg nem szűnt. Kiadatásnak van helye a véderő elleni büntettek és vétségek miatt is. Kihágás miatt Magyarország és Ausztria közt kiadatás, figyelemmel a BTK. 14. § ára, egyáltalában nem kérhető és nem engedélyezhető, még pedig akkor sem, ha az illető cselekmény az egyik állam törvénye szerint büntettet vagy vétséget képezne is. Ausztriával szemben figyelmet kell fordítani a BTK. 17. i;-ának második bekezdésére is, mely szerint osztrák állampolgár csak saját államhatóságának adható ki. A magyar bíróságok Ausztria igazságügyi hatóságaival kiadatási ügyekben is közvetlenül érintkeznek, de a magyar bíróságok a kiadatással Ausztria hatóságait csak az igazságügyministerium jóváhagyásával kínálhatják meg és a tőlük kért kiadatás engedélyezése vagy megtagadása Ausztriával szemben is az igazságügyministerium jóváhagyásának van fentartva. A kiadatás körül felmerült költségeket saját területén mindegyik állam maga viseli. Más államok részéről vagy részére kiadott egyének átszállításának költségeit a kiadatást kérő állam az átszállítást engedélyező állam részére megtéríti. A kiadatási ügyekben Ausztria és Magyarország közt gyakorolt viszonossággal összefüggésben áll az 187(5. évi november 15-én 33,347. sz. a. (1876. évi R. T. 125. és 126. sz., 607. és 608. 1.1 kelt igazságügyministeri rendelet. 3. Bulgária. A bolgár kormány a kiadatást csak közönséges büntettek és vétségek miatt szokta engedélyezni és megtagadja azt olyan kevésbbé súlyos bűncselekményekért, a melyek miatt az általános nemzetközi jogi elvek értelmében kiadatásnak rendszerint helye nincs. E mellett figyelmet kell fordítani a berlini szerződés (1879 : VIII. t.-c.l VIII. cikkére is. 4. Németbirodalom. A külügyministerium Ausztriának a nemet szövetséghez tartozott országai számára 1854. évi április 5-én ^osztrák Bir. Törv. Lap 76. sz.) kibocsátott rendeletével kihirdette a bűntettesek kiadatása tárgyában 1854. évi január 26-án hozott szövetségi határozatot. Ennek hatálya az 1855. évi július 9-én (osztrák Bir. Törv. Lap 124. sz.) kelt külügyministeri rendelettel kiterjeszteteit Ausztriának azon országaira is, melyek nem tartoztak a fennállott német szövetséghez. A szóbanforgó német szövetségi határozat a magyar korona országainak területén hatálylyal nem bir, de tényleg van viszonosság a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadására nézve Magyarorszsg és a Németbirodalom között. A tényleges viszonossági gyakorlat az idézett szövetségi határozatnak megfelelően ugy fejlődött, hogy rendelkezéseire a fennálló gyakorlat annyiban figyelemmel van, a mennyiben azok az általános, főképpen a politikai bűntettekre nézve fennálló nemzetközi jogi elvekkel nem ellenkeznek. Kiadatási ügyekben, ha nyelvbeli nehézségek fenn nem forognak, a magyar bíróságok Poroszország hatóságaival valamint rendkívül sürgős esetekben a Németbirodalom többi államainak hatóságaival is és viszont közvetlenül érintkezhetnek az 1869. évi jun. 24-én 9,249. sz. a. (1869. évi R. T. 83. sz. 729. 1.) az 1875. évi febr. 19-én 29,212/74. sz. a. (1875. évi R. T. 12. sz. 65. 1.) az 1894. évi aug. 3-án 31.500. sz. a. (Igazs. Közi. III. évf. 274. 1.), az 1895. évi jul. 6-án 27,013. sz. a. (Igazs. Közi. IV. évf. 241. lap.) és az 1894. évi márc. 5-én 6,798. sz. a. (Igazs. Közi. III. évf. 59. I.) kelt igazságügyminiszteri rendeletek értelmében, de a magyar bíróságoknak rendszerint a diplomatiai utat kell követniök. A közvetlen érintkezés esetében is fennáll azonban az a szabály, hogy a magyar biróságók a kiadatással a porosz vagy a többi német hatóságokat csak az igazságügyminiszterium jóváhagyásával kínálhatják meg és a tőlünk kért kiadatás engedélyezése vagy megtagadása a Németbirodalom összes államaival szemben szintén az igazságügy ministeriumnak van feutartva. Bajorország irányában a bűntettesek előzetes leartóztatása körül követendő eljárást az 1891. évi febr. 15-én 5,252. sz. a. (1891. évi R. T. 19. sz. 54. 1. kelt igazságügyministeri, valamint az ennek kíséretében közölt 1891. évi jan. 29 én 99,421. sz. a. (1891. évi R. T. 2. sz. 4 I.) kelt belügyministeri rendelet szabályozza. Bajorországgal szemben a magyar igazságügyi kormány még az 1874. évben beleegyezett abba, hogy a bűntettesek kiadatása esetében a kiadatási költségek kölcsönösen compensáltaknak tekintessenek s ilyen költség megtérítését egyik állam se követelje a másiktól. A Xémetbirodalom többi államaival szemben az a gyakorlat áll fenn, hogy a kiadatási költségek a megkereső államot terhelik. A Németbirodalom államaival katonaszökevényeknek kölcsönös kiadatása iránt is állunk viszonossági gyakorlatban, de a magyar területen tartózkodó német katonaszökevény kiadatására vonatkozó eljárás — a katonaszökevény nyomoztatása, elfogatása és kiadatása — közigazgatási útra tartozik, s a kiadatást a kir. belügyministerium engedélyezi. Ennélfogva ha valamely német hatóságtól német katonaszökevény nyomozására, elfogatására vagy kiadatására vonatkozó közvetlen megkeresés érkezik a kir ügyészséghez vagy a kir. bírósághoz, a megkeresés intézkedés végett a legközelebbi közigazgatási hatósághoz hivatalból átteendő. Ha azonban a megkeresésből kitűnik, hogy a német katonaszökevény oly büntete.idő cselekmény miatt is üldöztetik, mely miatt ellene a bűnvádi eljárás a magyar büntetőtörvények értelmében belföldön folyamatba teendő vagy mely miatt a kiadatási eljárás a kir. bíróságoknak, a kiadatás engedélyezése pedig az igazságügyministeriumnak hatáskörébe tartozik, ezekben az esetekben a katonaszökevény ellen az illetékes hazai bíróságnál a bűnvádi eliárásnak, illetve a kiadatási eljárásnak folyamatba tételét kell indítványozni. Ily esetekben a német katonaszökevény nyomozása és elfogása a kir. bíróságokra tartozik és a katonaszökevény csak az ellene folyamatba tett bírósági eljárás végérvényes befejezése és az ellene netalán megállapított büntetésnek kiállása vagy elengedése után lesz a közigazgatási hatóságnak átadandó. A mennyiben valamely német hatóság megkeresésére letartóztatott német katonaszökevény a kir. ügyészséghez bekisértetnék és nem merül fel annak gyanúja, hogy az illető a magyar büntető törvények szerint elbírálandó, vagy a rendes kiadatási eljárás alapjául szolgáló közbüncselekményt is követett el, átvételét meg kell tagadni és a bekísérő közegeket arra kell utasítani, hogy a bekísért egyént a legközelebbi közigazgatási hatóságoknak adják át. 5. R o m á n i a. Románia és Magyarország közt kiadatási ügyekben a viszonossági gyakorlat oly értelemben fejlődött, hogy mindkét állam engedélyez egymásnak kiadatást olyan nem politikai bűncselekmények miatt, melyekért a megkeresett államnak más államokkal kötött államszerződései szerint is volna kiadatásnak helye. Ha e részben a kir. ügyészségnél vagy a kir. bíróságnál kétség merülne fel, az igazságügyministeriumhoz kell fordulni felvilágosításért. 6. Spanyolország. A bűntettesek kölcsönös kiadása iránt Spanyolországgal Bécsben 1861. évi április 17-én államszerződés jött létre. Ez az államszerződés nálunk becikkelyezve nincsen és minthogy azt a magyar törvényhozás utólagosan sem tartotta fenn, rendelkezései Magyarországban csak viszonossági gyakorlat alapjául szolgálhatnak. Felmerülő esetben a szükséges útbaigazításért az igazságügyministeriumhoz kell fordulni. 7. Törökors z'ág-Törökországgal szemben az a gyakorlat fejlődött, hogy Törökország kiadja nekünk a szökevény bűntetteseket, ha nem tértek át az ott uralkodó vallásra és ha nem politikai bűncselekmény miatt üldöztetnek. Viszont mi is gyakorlunk viszonosságot kiadatási ügyekben Törökország irányában. A mi a kiadatási eljárást illeti, az lényegesen eltér a különben szokásos eljárástól. A porta ugyanis nem ellenzi azt, hogy a szökevény bűntettesek hazaszállítása iránt az illető consulok intézkedjenek, kik azonban a török hatóságok közreműködését is igénybe vehetik, ha az üldözött egyén tartózkodási helyén nincsen konzulátus vagy ha a letartóztatás egyébként nehézségekkel járna. 8. Más országok. Az eddig elő nem sorolt külföldi államokkal sem kiadatási államszerződésünk nincs, sem állandó viszonosságot nem gyakorolunk. Ez azonban nem akadályozza azt, hogy esetről-esetre az illető államok részére magyar területen tartózkodó külföldi honosokat kiadjunk és viszont ott tartózkodó egyéneknek kiadatását magyar bíróság részére kérjük. Az e végből indított eljárásnál irányadó elv, hogy politikai jellegű bűncselekmény miatt kiadatásnak nincs helye és hogy a hasonló esetben gyakorlandó viszonosság kikötése mellett is csak a megkeresett állam kiadatási szerződéseiben foglalt feltételek alatt, különösen pedig csak oly bűntett vagy vétség miatt engedélyezhető a kiadatás, mely bűncselekmény a megkeresett államnak valamely kiadatási szerződésben kiadatási bűncselekménynek van nyilvánítva Vegyesek. Ügyvéd és káptalani karnagy. A székesfehérvári ügyvédi kamara : Dr. K. F. ügyvéd székesfehérvári lakos ügyvédkedési jogosultságát a budapesti ügyvédvizsgáló bizottság f. évi június 26-án 124. sz. a. kiadott oklevéllel, a kamara kerületében lakását a székesfehérvári rendőrkapitányi hivatal f. évi június hó 29-én 83. sz. a. kiadott bizonyítványával igazolván s így az 1874 : XXXIV. t.-c. 2. §-ában kivánt kellékeknek eleget tevén, tekintettel arra, hogy a székesfehérvári káptalannál viselt karnagyi állása a becsatolt bizonyítvány " szerint semmiféle állandó lekötelezettséggel nem jár, alárendeltségi viszonyt, fegyelmi fenhatóságot maga után nem von s mint ilyen az ügyvédi hivatással és az állás tekintélyével összeférhetetlennek és így a hivatkozott törvény 10. §-ába ütközőnek nem tekinthető, a székesfehérvári ügyvédi kamara dr. K. F. ügyvédet Székesfehérvár székhelylyel az ügyvédek lajstromába felveszi, annak II. kötete 3. lapján beiktatja s a felvételt ezen végzés jogerőre emelkedése után törvényszabta módon közzéteszi. A m. kir. Curia : A székesfehérvári ügyvédi kamara választmányának 357/900. sz. végzése indokainál fogva helybenhagyatik. (1900. évi szeztember 13. 5,383. sz.) (Ü. L.) Hol fizetendő az ügynöki provizió ? A budapesti Ítélőtábla . . . Minthogy az ügynöki provizió természetéből következik hogy a kiérdemelt ügynöki dijak felvétele végett az ügynök köteles főnökét felkeresni és nem a főnök tartozik a dijakat az ügy-