A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 44. szám - A postajövedéki kihágások. [1. r.]

-A JOG 317 is feladhatta volna; végül ahhoz sem férhet kétség, hogy miután nem a posta közvetítésével juttatja a közleményt illetékes helyére, a kincstárta portóval megrövidítette. Mert hát mi is az a postajövedéki kihágás? Az állam monopolizálja a postai szállítás jogát. A posta-ipart mint üzletágat kizárólag az állam űzheti; a polgárok kizárólag az államüzem által fentartott vagy ellenőrzött hivatalok által továbbithatják küldeményeiket. És valahányszor akár egyesek, akár többen a postaintézmény megkerülésével, vagy a posta kijátszásával a portót szándékosan megvonják az államkincstártól, postajövedéki kihágást követnek el. Ha a fent idézett szabályrendelet szerint kell felfognunk a mai modern kor közlekedési és társadalmi viszonyait, ugyancsak gyakran vakarhatjuk meg a fülünk tövét. Mert bizony azt a rikkancsot sem bírságolták még meg posta jövedéki kihágás miatt, a ki az «Esti Ujság»-jait villanyos kocsin szállítja ki Rákospalota vagy Újpest községekbe és ott adogatja el egyenként. És vájjon ki szólal fel az ellen, hogy csaknem az összes napilapok a posta mellőzésével villanyoson vagy a saját külön kocsijukon viszik a szomszéd községekbe (a hol külön községi elöljáróságok és postahivatalok vannak) napilapjaikat és külön-külön osztogatják szét az előfizetőknek, pedig az világos, hogy a posta igénybevétele mellett az államkincstár tekintélyes összeget kapna. De kinek jut eszébe zúgolódni az elle n, hogy a gondolatoknak, a hirek gyorsaságának szárnyat adott a modern technika És mesterségesen csak nem akarunk az újság elevenségének kerékkötői lenni, hogy a postára kényszerítés által bénítsuk meg frisseségében. Pedig ezek az irás szerint «ujságok, melyek nyomtatás által sokszorosittattak» és a posta-jövedéki kihágások közé a császári pátens értelmében ha akarom bevonom, ha akarom nem. Mind a két álláspontot egyformán meg tudjuk okolni. De nem akarunk a modern élet vívmányaival, illetőleg ujabb példákkal még jobban rápiritani a császári pátensre, csak azokkal a kihágási esetekkel foglalkozunk most, a m elyeketavaló életben oly nagy buzgalommal kultiválnak. A postajövedéki kihágások túlnyomó részét —i bátran ide írhatjuk, hogy több mint 99°/0-át — azok a kihágási esetek alkotják, amelyeket az által követnek el, hogy csomagokba írásbeli közleményeket tesznek. Minthogy az írásbeli közleményen a 10 fillér postadíj nincs leróva (a közönséges levél portója) ezen tíz fillérrel az államkincstár megrövidült, minek folytán a jövedéki büntető eljárás a fennálló törvényes rendelkezések értelmében folyamatba teendő. Ezen kihágás megtorlására az idézett császári pátens 27. §-a a következő intézkedést tartalmazza : « a 6. § (a cikk elején idéztük) értelmében az álladalom általi szállításra fentartott minden levélért vagy iráscsomóért, akár egyenként, akár egy vagy több levéllel együtt közös borítékban kapassanak szabályellenes szállításon, egy pengő forintnyi büntetés szabandó. 2. Az egy pengő forintnyi büntetés minden bérköteles levélre vagy más oly tárgyra nézve is alkalmazandó, melynek a postaintézet általi elküldetése a dijszabályszerüleg fizetendő postailleték egészben vagy részben' mellőzésével szándékoltatik.» (A 25. és 26. ra vonatkozó büntetési határozatokat ezúttal mellőzzük.) Újólag hangsúlyozzuk, hogy csaknem az összes postajövedéki kihágások a törvényben kevésbé járatos emberek azon cselekményéből ered, hogy elküldött csomagjait értesítő levéllel toldja meg. Ezen természetű jövedéki kihágások illustrálására, illetve a követett eljárás ismertetésére álljon itt példaképen néhány jogeset. Nem fingált jogesetek ezek, hanem olyanok, a melyek az életben mindennap megtörténnek. Özv. A. B. csurogi földmivesnő véres verítékkel szerzi meg mindennapi kenyerét. Összekuporgatott pár filléréből egy kis harapnivalót küld a Budapesten szolgáló katonafiának. Ir is hozzá egy igaz érzelemből áthatott levelet és a küldeményhez csomagolja. A csomag Budapestre érkezvén, a pénzügyőr ellenőrzése alá kerül, a ki felfedezi az inkriminált levelet. Érdekében áll ez a felfedezés, mert a fentemiitett «egy pengő forint» birságnak öthatod része tettenérői jutalék címén veri a markát, és így az őszinte buzgalom nem szolgál hátrányára. És ettől a perctől kezdve a csomagnak és levélnek a sorsa a pénzügyi szabályrendeletek uralma alá kerül. A fentérintett harmincadhivatali utasítás szerint a pénzügyi közegnek legelső rendű kötelessége, hogy az egyszeres illetéket és a törvényes bírságot biztosítsa. Felhívja tehát a felet arra. hogy a 10 fillér portót és a 2 korona 10 fillér bírságot fizesse le, mely esetben kiadják a csomagot is, a levelet is. Természetes azonban, hogy ennek a földhöz ragadt szegény katonának nincsen 2 korona 20 fillérje (a Löhnungból nem futja) és igy a csomagot nem képes kiváltani. A harmincadhivatali utasítás értelmében a levelet és csomagot a bírság biztosítására lékeli foglalni. így azután a szegény özvegy asszony anyai szeretetének fáradságom gyümölcse kárba vész, a szerencsétlen katonának anyagi és erkölcsi kárt okoz a küldemény és a mellett érthető elkeseredést szül mindkét oldalon, és a mi a fő — az államkincstárnak is tetemes anyagi áldozatába kerül ez az eljárás, mint azt később be fogjuk igazolni. — Hogy ilyen esetek nem szórványosak, azt a gyakorlati életben járatos emberek előtt bizonyítanunk felesleges. Felhozunk egy másik tényleg megtörtént esetet. Egy vagyonos parasztgazda, jóval a cséplési idény megkezdése előtt cséplőgépének hét külön álló géprészletét küldötte be egyik fővárosi gépgyároshoz azzal a kérelemmel, hogy azokon a szükséges javításokat lehetői eg gyorsan eszközölje. A gazda, hogy a gyárost a megfelelő javítások minőségéről kellőképen informálja, minden géprészletre ráirta, hogy milyen természetű javításoknak kell azokat alávetni. A mint a küldemény Budapestre érkezett, a pénzügyőrség hét írásbeli közlemény miatt felvette a tényleirást és felhívta a gyárost, hogy a portó és bírság biztositásáia fizessen le 15 korona 40 fillért és váltsa ki az árut. A gyáros természetesen ennek a felhívásnak nem tett eleget, minek folytán a hét géprészletet lefoglalták. Azt felesleges leírnunk, hogy a géprészleteknek feloldása tekintélyes időt emésztett fel, és azt sem szükséges igtatnunk, hogy a parasztgazda a lefoglalás évében aligha a saját cséplőgépjével csépelt — ha egyáltalán csépelt. Egy más alkalommal a férj többek között egy kis orvosságos üveget is küldött egy igen fontos közleményeket tartalmazó levéllel együtt — csomagban. Természetesen lefoglalták a tárgyat és levelet. A jövedéki vizsgálat során lefizette a bírságot, kiváltotta a levelet ezzel a kijelentéssel: « Lefizetem a bírságot, de felebbezek, mert a pénzügyi közegek okozták a feleségem halálát.* Feleleveníthetnék nem egy szomorú példát a gyakorlati élet zűrzavarából, de azt hisszük, hogy az elősorolt jogesetek kellő tájékozást nyújtanak a mai napság üldözött postajövedéki kihágásokról. Ezek a kihágási esetek az előzetes eljárásra nézve bizony nem egy olyan rendelkezésre kényszeritették a postát, amelyek a modern jog elveivel meglehetősen ellenkezésben vannak. A m. kir. postának a szentirása a postai tariffa. Ennek 1886. évi kiadása a postajövedéki kihágásokra nézve hiven tartalmazza a pénzügyi törvények intencióját is. De tartalmazza egyúttal a modern büntető jog magasabb eszményi felfogását is. Ide igtatjuk a p. tariffa I. R. Levélposta fejezetének (87. lap) a kivételes eljárást szabályozó 23. g) és h) pontjait és azután levonjuk következtetéseinket. 23. g) Oly belföldi levélpostai küldeményről, melylyel postajövedéki áthágás követtetett el (pl. nyomtatvány küldemény, melyhez írásbeli közlemény van csatolva) tényálladéki jegyzőkönyv vétetik fel. E küldemények csak az esetben kézbesittetnek, ha az áthágást involváló levelek száma egy címzett részére ötnél nem nagyobb, és címzett ugy az egyes levelek súlya szerint esedékes pótdíj nélküli egyszerű portót, mint a bírságot (levelenkint o. é. 1 frt.) lefizeti. Különben az ilyküldemények jegyzőkönyvvel együtta legközelebbi pénzügyi hatósághoz küldetnek át (hol lefoglaltatnak). h) A postaküldeményeknek a továbbítás vagy kézbesítés előtt a postahivatalban való lefoglalására csakis a büntettek és az 1890, évi XXXVII. t.-c. 39. §-ában a m. kir. törvényszékek hatáskörébe utalt vétségek eseteiben eljáró kir. ügyészek, alügyészek, vizsgálóbirák (tör vényszéki birák, járásbirák, albirák, stb.) vagy az illető törvényszékek vannak feljogosítva stb. -— Más hivatalok, vagy a rendőrségi ügyek vezetésére illetékes hivatali közegek, pl. rendőrkapitány, főszolgabíró, szolgabíró stb. — nincsenek feljogosítva a postaküldemények lefoglalására, hanem a postahivatalhoz intézett írásbeli megkereséssel csak azt kívánhatják, hogy a postahivatal a postaküldemények feladására és kézbesítésére vonatkozó adatokat, t. i. hogy bizonyos személy mily postaküldeményt adott fel, vagy számára milyenek érkeznek, velük közölje; vagy hogy az általuk kijelölt bizonyos postaküldeményt a postahivatalnál 24 óra eltel ése előtt ne kézbesítsen. Ha a megkereső a postaküldemény lefoglalására 24 óra alatt birói végzést nem eszközöl ki, a kijelölt küldeményt kellő meg-