A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 43. szám - Felebbezésünk és a sommás eljárás

170 A JOG sági viszonyt továbbra is fentartani nem óhajtja, ugyanazért figyelemmel arra, hogy vagyoni és gyermektartási kérdés fenn nem forog, kérte hogy az alperessel kötött házassága a H. T. 80. §-nak a) pontja alapján itéletileg felbontassék és alperes vétkességének megállapítása mellett a perköltségek megfizetésére köteleztessék. Tekintve, hogy az előadottak szerint felperes a panaszlott cselekményekről, még az 1894: XXXI. t.-c. éleibe lépte vagyis 1895. évi október 1-seje előtt tudomással birt, tartozottt volna az idézett törvény 83. §. szerint keresetét a vétkes cselekmény tudomására jutásától illetve 1895. október 1-től számított hat hónap alatt megindítani; minthogy azonban keresetét csak 1897. évi június 2 án s igy nyilván elkésetten indította meg, azt pedig hogy annak megindításában erőhatalom, vagy cselekvőképtelenség által gátolva volt volna, a perben nem is állította s ekként a felperesnek a keresetben felhozott bontó okra alapított kereseti joga elenyészett: Mindezeknélfogva felperest keresetével elutasítani s mint pervesztes felet a perköltség megfizetésében marasztalni kellett. A szegedi kir. itélő tábla (1900 febr. 27-én 73. sz. a.) az első bíróság ítéletét helybenhagyja. A magyar kir. Curia által (1900 szep. 26-án 3,527. sz. a.) mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával kimondatik, hogy felperes kereseti joga nem enyészett el és ennek folyományaként utasittatik az első bíróság, hogy peres felekkel ujabb tárgyalást tartson, melyhez alperes személyesen megidézendő s a kifejlendőkhöz képest hozzon uj határozatot. Indokok: Alperes az által, hogy nejét és gyermekét 1883-ban elhagyta s róluk a kereset beadásáig sem gondoskodott, házastársi kötelességét állandóan és súlyosan megsértette, mely mulasztásának folytonossága miatt felperesnek kereseti joga nem enyészett el. Ebből az okból felperes keresete az 1891: XXXI. t.-c. 83. és 145. §§-ai alapján nem utasítható el. Tekintve pedig, hogy alperes, aki a kereset beadásakor Módoson tartózkodott és Hódmezővásárhely tanácsának F) alatti bizonyítványa alapján vétetett ismeretlen tartózkodásunak, a 22,668/99. számú kérvényhez csatolt nyilatkozat szerint 1899 dec. 5-én hmvásárhelyi lakos volt, az elsöbiróságot ujabb tárgyalás tartására utasítani kellett. Kereskedelmi csőd- és váltó-ügyek A csődtörvény 145. §-a az ott megjelölt külön perekre nézve csak az eljárást szabályozza, azonban az anyagi jogot egyáltalán nem érinti, miből következik, hogy minden ügyben az érdemleges elbírálás tekintetében azok az anyagi jogszabályok irányadók, melyek alá az ügy jogi mivoltánál fogva tartozik. Felperes csődbejelentését és keresetét váltóra alapítván, a valóságra nézve alperesek által kétségbe nem vont kereseti váltón kivül temmiféle más bizonyítékot szolgáltatni nem tartozik, hanem alpereseket terheli a bizonyítás kötelezettsége arra nézve, hogy közadós a kereseti váltó elfogadása által a többi hitelezők megkárosítására irányuló és igy a csődtörvény III. fejezete értelmében megtámadható koholt jogügyletet létesített. A balassa-gyarmati kir. törvényszék (1898. nov. 21-én 714. sz. a.) R.Jánosné felperesnek, E. József csődtömege és «Nógrádmegyei népbank Losoncon> cég alperesek elleni 2,000 frt tőke és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik s köteles lesz I. r. alperes E. József csődtömege részére 20 frt 50 kr., II. r. alperes részére pedig 15 frt 50 kr. perköltséget 15 nap és végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Felperes keresetéhez A) alatt eredetben csatolt 2,000 írtról szóló váltón alapuló követelését azon alapon kérte a csődtömeg és a kifogásoló csődhitelező ellenében valódinak megítélni, mert a váltó a csődnyitást jóval megelőző vagyis 1896. szeptember hó 1-től származik. Habár csődtömeggondnok és a kifogásoló csődhitelező nem is vették tagadásba, hogy az A) alatti váltón látható elfogadói aláírás E. József közadóstól származik, tagadásba vették azonban azt, hogy felperes arra bármi, vagy hogy éppen 2,000 frt értéket adott volna 1896 szept. 1-én közadósnak. Felperes azt, hogy közadósnak a 2,000 frtot kölcsön adta és pedig 1896 szept. 1-én S. Béla tanúval és megajánlott pótesküjével kívánta bizonyítani. Azonban a kihallgatott S. Béla, aki a felperes és közadóshoz való családi viszonyánál fogva (lévén felperes neki anyósa, közadós pedig sógora), teljes érdektelen tanúnak nem is tekinthető felperes azon állítását, hogy a váltóra alapított 2,000 frtot felperes adta a közadósnak kölcsön, nem csak meg nem erősítette, de sőt felperes állítását megcáfolta, a mennyiben azt vallotta, hogy a 2,000 frtot a felperes megbízásából ő adta kölcsön közadósnak s hogy a közadós neki adta a váltót, melyet azután tanú a felperesnek adott át, minthogy pedig S. B. vallomása által felperesnek fél bizonyítékot nem sikerült előállítania, melyet pótesküvel kiegészíthetett; minthogy a követelés valódisága tekintetében felperesnek az egyoldalú fŐeskü sem volt megítélhető, mivel a kölcsönadás tényét még csak valószínűvé sem tette, sőt abbeli állítását, hogy ö adta a kölcsönt, S. B. vallomása teljesen megbízhatatlanná tette; minthogy magában véve azon körülmény, hogy alperesek a váltónak közadóstól eredetét tagadásba nem vették, a követelés fennállására és valódiságára nézve felp res mellett bizonyítékul nem szolgálhat; különösen, ha figyelembe vétetik a felperes és közadós közötti családi viszony (bírván közadós felperes unokáját) és figyelembe vétetik, hogy a váltón kibocsátóként D. István szerepel aki pedig sem a felperessel, sem a közadóssal jogviszonyban nem állott s igy azon 2,000 frtra, melyet állítólag felperes adott közadósnák kölcsön, közadós a 2,000 frtos váltót nem érvényesíthetett; sőt mert éppen a körülményekből következtetoleg a kereseti váltó keletkezése aggályos és mert nem egészen alaptalan a feltevés, hogy a 2,000 frtos váltóelfogadmány célja a sóhiszemü csődhitelezők károsítása, ezeknél fogva felperest kerejetével elutasítani s az 1868: LIV. t.-c. 251. §-a alapján a költségben is marasztalni kellett. .„,,/, v A budapesti kir. itélő tábla (1899 dec. 13-án 3,446. sz. a.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja, a felperes által E. József csődtömege ellen érvényesített 2,000 frt váltótöke követelést valódinak kimondja és alpereseket a perköltségben marasztalja. I n d o k o k: A Cs. T. 145. §-a az ott megjelölt külön perekre nézve csak az eljárást szabályozza, rendelvén hogy azok a keresk. elj. szabályai szerint tárgyalandók, azonban az anyagi jogot egyáltalán nem érinti, miből következik, hogy minden ügyben az érdemleges elbírálás tekintetében azok az anyagi jogszabályok irányadók, melyek alá az ügy mivoltánál fogva tartozik. A jelen per elbírálásánál tehát tekintettel arra, hogy felperes csődbejelentését s igy jelen keresetét is az A) alatt csatolt váltóra alapította, a váltójog anyagi szabályai alkalmazandók, a miből azután önként folyik, hogy felperes a valóságra nézve alperesek által kétségbe nem vont kereseti váltón kivül, semmiféle más bizonyítékot szolgáltatni nem tartozik, hanem alpereseket terheli a bizonyítás kötelezettsége arra nézve, hogy közadós a kereseti váltó elfogadása által a többi hitelezők megkárosítására irányuló és a csődtörvény III. fejezete értelmében megtámadható koholt jogügyletet létesített. Minthogy alperesek ezt az utóbbi körülményt bizonyítani meg sem kisérlették, egyéb kifogást pedig fel nem hoztak: a kereseti követelés valódiságát megállapítani és tekintettel arra, hogy az osztályozás a felszámolás alkalmával vitássá nem is tétetett, az osztályozás megállapítását mellőzni kellett. A perköltség viselésére az 1868: LIV. t.-c. 251. §-a alapján a teljesen pervesztessé vált alperesek voltak kötelezendők. A csődtömeg azonban a perköltségből reá eső aránylagos rész megfizetésére végrehajtás terhe mellett marasztalható nem volt, mert a csődtömegnek ez a tartozása a csődtörvény 48. §-a szerint tömegtartozást képez, melynek kielégítése a felhívott törvény 50. §-ában meghatározott módon eszközlendő. A tömeg képviseletére vonatkozó költség viselésére a tömeggondnok saját személyében kötelezhető azért nem volt, mivel a perre utasított kereseti követelést a tömeggondnokon kivül, másodrendű alperes is megtámadta, és mert a csődtörvény 150. §. szerint a külön perből felmerült költségeket a tömeggondnok csak abban az esetben köteles viselni, ha a perre utasított követelést csak maga a tömeggondnok támadta meg és kifogásai nyilván alaptalanoknak bizonyulnak. A magyar kir. Curia (1900 szept. 25-én 714/v. sz. a.) a másodbiróság Ítéletét a benne felhozott indokokból helybenhagyja. Bűnügyekben. Tekintve, hogy a fennálló bírósági gyakorlat szerint az ítélet csak marasztaló vagy felmentő lehet s igy a büntetés alol való felmentésnek a bűnösségnek egyidejű megállapítása mellett helye nincs, — a btk. 105. ij-ának eseteiben és igy elévülés esetén is a bűnvádi eljárás ki lévén zárva, ily esetben egyszerűen a felmentést kell kimondani a nélkül, hogy az ítélet rendelkező része a bűnösségre vagy a büntetésre vonatkozást tartalmazhatna. A nagyváradi kir. törvényszék (1899 márc. 5-én 6,220. sz. a.) I. r. vádlott N. Imrét, II. r. v. K. Lajost, III. r. v. F. Eleket a btkv. 301. §-ába ütköző és a 306. § szerint minősülő halált okozott súlyos testi sértés bűntettében mint a btkv. 70. §-a szerinti tettestársakat bűnösöknek mondja ; azonban a btkv. 106. §. 3.. pontja alapján elévülés indokából büntethetők nem lévén, a büntetés súlya alól őket felmenteni s azonnal szabad lábra helyezni rendeli. Indokolás: Az 1886. évi szeptember hó 12-én délután az okányi határban lévő bölcsi pusztán a tengeriföld szélében agyonverve találta Sz. Ferenc pusztai csőszt a neje, szül. Cs. Erzsébet. A következő nap, vagyis 1886 szept 13-án, majd szept. hó 21-én foganasitott orvos-törvényszéki boncvizsgálat adatai szerint az elhalt fején szenvedett 4 súlyos sérülést, s a bal alkarja is el volt törve. Halálát a boncolást eszközlő orvosok egybehangzó véleménye szerint a fejére történt külerőmüvi behatolás következtében létrejött, a koponyacsontot is betörő és az agyra nagy nyomást gyakorló vérömlényt termelő, az agy működését tökéletesen beszüntető sértések okozták. Az akkor nyomban folyamatba tett csendőri és birói előnyomozatnak azonban tetteseket kipuhatolni nem sikerült, miért is a bűnvádi eljárás miként ez a 16 sz a iratoknál levő 3126/887. B. sz. határozatból kitűnik, tettesek előkerültéig abban hagyatott. Tettesek kilétére nézve az előadottat II. r. v. K. Lajos