A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 43. szám - Felebbezésünk és a sommás eljárás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 43 számához. Budapest, 1900. október hó 28. Köztörvényi ügyekben. Alperes vasúttársasága megelőző közigazgatási eljárás után, amelynek helye es határideje közzétetetett és amelynek megtartása alkalmával a telektulajdonos felperesnek is módjában állott volna megjelenni és ellenvetéseit előadni, a megállapított és felsőbb hatóság által is jóváhagyott terv alapján jóhiszeműen és jogosan építette ki a vasutat. Ez által tehát alperes jogtalan cselekményt el nem követvén, felperes, ki az érintett közig, eljárás alkalmával kifogásait elő nem adta és ez által a vállalatot abba a helyzetbe hozni önmaga elmulasztotta, hogy ez a felperes állítólagos serelmét annak idején orvosolja, vagy az építési tervet megfelelő módon módosítsa, — utóbb, a midőn a megállapított terv alapján engedélyezett vasutepitkezés már megtörtént, nincs jogosítva arra, hogy a mü létesítése folytán állítólag szenvedett vagyoni hátrányokért kártérítést követeljen. A budapesti kir. törvényszék (1899 febr. 7-én 36,780. sz. a ) H. Vencel felperesnek Budapest—Újpest—Rákospalotai villamos vasút alperes ellen 56,400 korona kártérítés és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Az alperes köteles a felpereseknek 1,620 frt tökét, továbbá annak 1896 okt. 6-tól járó kamatát meglizetni. Indokok: I. Az alperesnek azt a kifogását, hogy a felperes ' állítólagos kárigényét a kisajátítási eljárás folyamán tartozott volna orvosoltatni s mert ezt nem tette, a biróság előtt igénynyel most már fel nem léphet, nem lehetett figyelemre méltatni, mert a felperes háza és telke kisajátítás alá nem került s mert ennélfogva a szenvedett károsodás alapján a felperes csakis a rendes bírósághoz fordulhat keresetével. Nincsen továbbá jogos alapja annak a védekezésnek sem, hogy az alperes, a ki az arra hivatott hatóságok részéről kijelölt helyen és módon építette meg vasutját, a felperesnek ennélfogva kártérítéssel egyáltalán nem tartozhatik, mert bár az építkezést az illetékes hatóságok engedélye alapján teljesítette is, mindazonáltal azokért a károkért, a melyeket az építkezés által másoknak tényleg okozott, az általános magánjog szabályai szerint felelős. Ezen az alapon tehát az alperes kártérítési kötelezettsége megállapítandó. II. Csak az lehet tehát a további kérdés: mennyire rug annak a kárnak a pénzbeli összege, a melyet az alperes a felperesnek okozott. A kir. törvényszék ebben a tekintetben felperesiés a biróság szakértőjének azt az indokolt véleményét fogadja el, a mely szerint a felperes ingatlanának az értéke 45°|0-al vagy 1,620 írttal csökkent, azon oknál fogva, hogy az alperes a telek előtt elvonuló utcát a felperesre nézve a töltés felemelése által a kocsiközlekedést illetőleg hozzáférhetetlenné tette. tLs ez az összeg a felperes javára feltétlenül megítélendő,mert ugyanazok a szakértők megállapították azt is, hogy a villamos vasút kiépítése folytán az ingatlan értéke éppen annak az utcától elzárása következtében nemcsak hogy nem emelkedett, sőt a mondott összeggel tényleg csökkent, s mert az utca hozzáférhetetlenné tétele tetemes akadályokba ütközvén, a felperes joggal nem kényszeríthető arra, hogy az utca kiszélesítésnek alperes által bizonytalan idő alatt eszközölhető keresztülvitelét bevárja. A kereset egyéb részével azonban felperest el kellett utasítani, mert a szakértők egybehangzó véleménye azt állapítja meg, hogy az ingatlan teljes egészében nem vált értéktelenné s mert ezt a körülményt, hogy az esetleg a telken építendő ház is kisebb értékű lesz az utca elzárása folytán, azért nem lehet figyelembe venni, mert ugy az építkezés, mint az értékkevesblet bizonytalan s mivel a biróság a ház mennyiségét csak tényleges alapon határozhatja meg. A budapesti kir. ítélőtábla (1899 okt. 17-én 2,276. sz. a.) -az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : Az elsőbiróság Ítélete a felhozott indokokból és azért hagyatott helyben, mert alperes elleniratában beismerte, hogy a közigazgatási bejá rás alkalmával a jegyzőkönyv végén megjegyeztetett, hogy a mennyiben a m. államvasutak rákos-palotai állomását áthidaló műtárgy feljárói nem lennének akként elhelyezhetők, hogy az annak mentén levő házak és telkek használata biztosíttatnék, az érdekelt tulajdonosokkal és igy nyilván a felperessel szemben i-; alperes egyezkedésre utasíttatott, a miből kétségtelen, hogy ezt a kérdést a közigazgatási hatóság nem tartotta a maga hatáskörébe tartozónak ; s alperes, hogy felperessel megegyezésre jutott, soha nem is állította, másrészről pedig a jelen ügyben foganatosított birói szakértői szemle adatai azt bizonyítják, hogy a feljáró az alperes telkére károsító hatással volt, elzárva ennek a főútra való kilátását, de kocsikijárót is s a szakértők többségének indokolt véleménye alapján szabályszerűen állapította meg az elsőbiróság az értékveszteség összegét is, és mert a kár összegének megállapítása birói határozatot igényelvén, felperessel szemben a perköltség megszüntetése indokoltnak nem mutatkozik. A m. kir. Curia (1900 szept. 26-án 1,051. sz. a.) annak előrebocsátásával, hogy felperes az elsőbiróság Ítélete ellen felebbezéssel nem élvén, az elsőbiróság Ítéletének felperes elutasítását tárgyaló része a másodbiróság által érintetlenül hagyottnak tekintendő, az alperes marasztalását illető felebbezett részében mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja és felperest keresetével egészben elutasítja stb. Indokok : A kártérítési kereset azon tényre van alapítva, hogy alperes a vasút kiépítése által felperesnek a rákospalotai 1,065. számú telekjegyzökönyvben felvett, a kisajátítás által nem érintett telkét értéktelenebbé tette, mert a vasúti töltés felperesnek házát és ksrtjét egész szélességében a főútra való kilátásban, sőt az azzal való közlekedésben megakadályozza, lehetetlenné tevén, hogy ezen telke a főútra nyiló és kocsiközlekedésre alkalmas bejáróval birjon, minélfogva a kocsiközlekedés s ezzel együtt telke és háza rendes kihasználása teljességgel meghiúsítva lett ; miután pedig telkének szélessége a csatolt térkép szerint 23-90 m., hossza pedig 37 00 m. tehát 88430 vagyis 284 d-öl területű telke a villamos vasút által létesített átkelés folytán teljesen alkalmatlanná vált olyan használatra, hogy a főútra homlokzattal és a főútra nyiló és kocsiközlekedésre alkalmas kapuval birjon ; háza és telke ez által felperesnek elértéktelenedett és használhatatlanná lett. Vizsgálandó tehát az, hogy feltéve, miként az alperes cselekménye és az állított vagyoni hátrány között az összeegyezés helyreállítható, vájjon fenforog-e alperes részéről jogtalan cselekmény f Kétségtelen tény, hogy alperes a megelőző közigazgatási eljárás után, a melynek helye és határideje közzététetett és amelynek megtartása alkalmával felperesnek is módjában állott volna megjelenni és ellenvetéseit előadni, a megállapított és a felsőbb hatóság által is jóváhagyott terv alapján jóhiszeműen és jogosan építette ki a vasutat. Ez által tehát alperes jogtalan cselekményt el nem követvén, felperes, ki az érintett közigazgatási eljárás alkalmával kifogásait elő nem adta és ez által a vállalatot abba a helyzetbe hozni önmaga elmulasztotta, hogy ez a felperes állítólagos sérelmét annak idején orvosolja, vagy az építési tervet megfelelő módon módosítsa, utóbb, a midőn a megállapított terv alapján engedélyezett vasutepitkezés már megtörtént, nincs jogosítva arra, hogy a mű létesítése folytán állítólag szenvedett vagyoni hátrányként kártérítést követeljen és pedig annál kevésbbé, mert felperes nem is állította, hogy az építés a rr egállá pitott és helybenhagyott tervtől eltérőleg történt volna. Felperes tehát keresetével annál inkább el volt ujtasitandó, mert habár a perben kihallgatott szakértők értékcsökkenést megállapítottak és ennek értékét pénzben ki is fejezték, a kir. Curia tekintettel azon köztudomású tényre is, hogy a vasúti közlekedés létesítése által a telek értéke rendszerint és jelentékenyen emelkedik, kárt ebben az esetben meg nem állapithat. Alperes az által, hogy nejét és gyermekét 1883-ban elhagyta és róluk a kereset beadásáig (i8gg. nov. 15.) sem gondoskodott, házastársi kötelességét állandóan és súlyosan megsértette, mely mulasztásának folytonossága miatt felperesnek kereseti joga nem enyészett el. A szegedi kir. törvényszék (1899 nov. 15-én 18,402. sz. a.) A. Lídia felperesnek T. Péter alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti ügyében következőleg itélt: Felperes keresetéve! elutasittatik. Indokok: Felperes keresetében előadta, hogy az A) alatti eskelési anyakönyvi kivonat szerint alperessel Hódmezővásárhelyen 1869 évi november 8-án az ev. ref. vallás hitelvei szerint házasságra lépett, ez azonban 1883. évi pünkösdkor hűtlenül elhagyta, ismeretlen helyre eltávozott, s mert sem ő, sem az időközben férjhez ment Zsófia nevü egyetlen leánygyermeke tartásáról nem gondoskodott, a házastársi kötelességeket szándékosan és súlyosan megsértette. Minthogy pedig ily körülmények között alperessel a házas-