A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 42. szám - A szerzői jog, kapcsolatban a kiadói jog keletkezésével

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 42 számához. Budapest, 1Ö00. október hó 21. Köztörvényi ügyekben. Alperes gőzmalom-tulajdonosnak kártérítési kötelezettsége niegallapittatott azon alapon, hogy a gőzgépnél egy gépészi képesítéssel nem biró napszámost alkalmazott es ennek egyik kezet a gépkezelés körül ért szerencsétlenség következteben le kellett vágni. A nagykikindai kir. törvényszék (1899. okt. 5-én 10,552. sz. a.) K. Tija felperesnek K. István alperes ellen 400 kor. évi járadék és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetéhen előadja, hogy K. István 1896. évi július t-én felfogadta őt malmába garatosnak 10 ft készpénz és 70 kiló liszt havi fizetéssel. Az aratás időtartamára fizetését 2 írt havi készpénzzel felemelte, mert felperes arató munkába akart menni, mely többet jövedelmez. Ugyanazon évi augusztus hóban gazdája, kinél a fűtők gyakran váltakoztak — ismét fütő nélkül maradván, a fenálló törvények és rendeletek ellenére felperest alkalmazta, illetve kényszeritette a gőzgép fűtésére sőt a gép körüli teendők ellátására is, különösen pedig meghagyta neki, hogy a gépszivatyu szijját, mely gyakran leesett, rakja fel, mert különben a gőzgép elegendő viz hiányában felrobban. Szabadkozása dacára felperesnek, ezt ott hagyta a gőzgépnél s midőn felperes 1896. aug. 20-án gazdája távollétében az újból lehullott szivattyú szijját fel akarta rakni, az elkapta jobb karját és kiszakította, mire azt az orvosok később tőből elválasztották. Az annak folytán megindított bűnvádi eljárás nyomán K. István jogerős ítélettel bűnösnek kimondatott és marasztalva lett. Ezeknél fogva neki K. István ellenében feltétlenül kártérítési igénye van, mert napszámos létére jobbkara elvesztése által teljesen munkaképtelenné vált s vagyontalan létére nincs semmi jövedelme, hogy magát, feleségét és gyermekeit eltarthassa. Miután pedig törvényes és bírói gyakorlatunk szerint a kártérítés alapját jelen esetben a napszám vagy fizetés képezi, az ő fizetése pedig K. Istvánnál átlag 20 ft volt havonkint s végre n-iután K. István gyakori felszólalása dacára még alamizsnát sem h ijlandó adni, folyamatba tette ezen pert. Alperes előadja, hogy a kereset merőben alaptalan. A kereset tényalapját — mondja alperes — az képezi, hogy felperes 1896. aug. 20-án a lehullott szivattyú szijját visszahelyezni akarván, a gép jobb karját elkapta és kiszakította. Bár megfelel a valóságnak, hogy felperes karját a gép elkapta és kiszakította, miből folyólag felperes karja tőből levágatott, de hogy a szeiencsétlenségnek akár szándékos cselekményből akár gondatlanságból a legtávolabbi okozója is ő lett volna és igy ezért őt bármi nemű lelelőség terhelné, alperes határozottan tagadásba vesz . Előadja alperes továbbá, hogy felperes maga sem állítja, hogy alperes' valamely szándékos cselekmény vagy gondatlanság terhelné, legalább olyan tényt, melyből akár egyikre, akár másikra lehetne következtetni, fel nem hoz. Azon állítás, hogy alperes őt a malomban fütő gyanánt alkalmazta és kényszeritette lütésre — még ha megfelelne is a valóságnak — nem vonhatja maga után azt, hogy a felperest ért szerencsétlenség okozója ő legyen s azért a felelősség ipso facto őt terhelje, de tagadja is alperes, hogy ő felperest önálló fűtő gyanánt alkalmazta és a fűtésre kényszeritette, a minek semmi elfogadható értelme nincs is, mert valakit fűtésre kényszeríteni absolute lehetetlen. Tagadja azt is alperes, hogy ő különösen meghagyta volna felperesnek, hogy a szivatyu szijját rakosgassa fel. Ezt az állítást felperes azért kombinálta ki, mert a szerencsétlenség, állítása szerint, a SZÍJ felrakása közben történt volna. Alperes azonban tagadja, hogy az esemény idejében, akár más izben a szíj felrakására akár általános akár különös utasítást adott volna felperesnek. Valótlannak mondja alperes azon állítást is, hogy az esemény az ő távollétében adta volna elő magát, ő otthon volt azon időben is, csak éppen a szerencsétlenség pillanatában nem volt jelen a gépházban. Tagadja alperes, hogy ellene bűnvádi eljárás tétetett folyamatba és hogy ő a felperest ért szerencsétlenség miatt mondadott ki bűnösnek. Tagadja, hogy felperesnek vele szemben kártérítési igénye volna. Előadja alperes, hogy felperes 1896. máj- (és nem július l-től 9 frt (és nem 10 frtj készpénz s 50 (és nem 70) kiló liszt havi fizetéssel volt garatos gyanánt alkalmazva. Azonban azt a fizetést kénytelen volt alperes 10 frt készpénzre és 70 kiló lisztre emelni, azért, mert kierőszakolta azt tőle azzal, hogy aratási munkára megy, de ez a fizetésjavitás nem azt jelentette, a minek felperes tulajdonítani akarja, hogy t. i. fűtővé léptette elő. Határozottan tagadja alperes, hogy felperesnek a gép körül, akár fütő, akár gépkezelő minőségben valamely teendője, vagy épen önálló működési köre vagy teendője lett volna. Erre szükség nem is volt, mondja alperes, mert ő maga vizsgázott gépész, ki á gép körül felmerülő szakszerű teendőket mindig maga végezte, felperes mint szolga, mint bármikor elbocsátható cseléd volt nála alkalmazásban, a mit a törvény nem tilt. Neki a felperest ért szerencsétlenség nem impulálható és igy felelősség semmi irányban nem terhelheti. Tagadja végül alperes, hogy bármi nemű utánjárási és gyógykezelési költség fizetésére kötelezhető volna — s hogy ezen címen felperesnek 50 frt kiadása volt; tagadja, hogy a kártérítést életjáradék alakjában követelhetné s hogy a számítás alapját a nála élvezett fizetés képezhetné, hogy az átlag 20 ftot tenne havonkint és 200 ftot évenkint. Jelen esetben döntés tárgyát az képezi, hogy a felperest ért szerencsétlenség előidézésében mulasztás illetőleg egyáltalán gondatlanság terheli-e alperest. A perhez 6,660/P. 899. sz. a. csatolt büntető iratok adatai szerint kétségtelen, hogy felperes maga vállalkozott azon gép melletti munka teljesítésére, a mely gép felperes karját összezúzta. Kétségtelen továbbá az, hogy alperes felperest a gép mikénti kezeésére vonatkozólag utasítással látta el. Minél fogva alperes ellenében súlyos testi sértés vétsége miatt folyamatba tett büntető eljárás 603/B. 897. sz. a. beszüntettetett és csupán a K. B. T. K. 111. §. alapján közegészség és testi épség elleni kihágás miatt 70 ft pénzbüntetésre ítéltetett. H. Péter tanúnak hit alatti vallomása szerint, előtte kijelentette alperes K. Tija a tanúnak, miszerint a gőzgépnél alkalmazott molnárnak rendelkezésére állt garatosképen. De nem hallotta tanú, hogy alperes a szíj felrakását meghagyta volna felperesnek s hogy ennek nem teljesítése esetében felperest elkergetésstl fenyegette volna. Tanú csak arról tud, hogy alperes megszabott bért adott felperesnek csupán azért, „hogy aratónak ne menjen és n;''la maradjon. Elbocsátásról azonban mit sem tud. B. Stefán tanú pedig egyáltalában mit sem tud. Azon kereseti állítás tehát, hogy alperes kényszeritette volna felperest a gépszivattyu leesett szijjánik felrakására, bizonyítást nem nyert. Habár tehát kétségtelen a per adataiból, hogy felperes a karját alperes gőzgépénél teljesített munka közben veszítette el, mégis a kártérítési kötelezettség alperes ellenében me<* nem állapítható, mert ki van derítve a hivatkozott büntető eljárás folyamán, hogy a baleset mely felperest érce, egyedül az ő vigyázatlanságának tulajdonitható. A munkaadó az alkalmazottak által a szolgálatuk körébe tartozó munkák végzése közben a szenvedett sérelmeik és károsodásaikért csak annyiban felelős, ha az ily személyek saját vétkük nélkül szenvednek sérelmet. Csak aki saját vétkességén kivül szenvedett kárt, kívánhatja annak helyrepótolását attól, a kivel a kárt okozó cselekmény kapcsolatba hozható. Kárkövetelésnek csak az oly jogellenes cselekmény, vao-y mulasztás szolgálhat alapul, melynek elhárítása az illetőnek'tehetségében nem állott. A felperest ért baleset, nem alperes ténykedése vagy mulasztása által idéztetett elő; ezért alperes felelősségre nem vonható és felperes részére kártérítésben el nem marasztalható. A 9,708/B. 899. sz. a. foganatosított szakértői szemle szerint alperes gőzgépének fűtésénél, szivattyuszij felrakásánál és levételénél nem okvetlen szükséges szakember alkalmazása s különben is a szakértők nyilatkozata szerint felperes nem lett teljesen munkaképtelenné, — önfentartásra képes és kenyerét megkeresheti. Nem volt alperes az utánjárás és gyógykezeltetés cimén felszámított 50 ftban sem marasztalható, mert az 1876: XIII. t.-c. 32. és 35. §-ai szerint ezen költségek csak azon ejetben követelhetők, ha a cseléd saját hibáján kivül betegszik meg, mely eset azonban ezen ügyben az előadottak szerint fenn nem forog. Mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani kellett. A szegedi kir. itélö tábla által (1900. jan. 31-én 5,792 99. sz. a.) az elsőbiróság ítélete megváltoztattatik, az alperes kártérítési kölezettsége megállapíttatik és az első bíróság utasittatik.