A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 42. szám - A szerzői jog, kapcsolatban a kiadói jog keletkezésével

166 A. JOG ho^v az ítélet jogerőre emelkedésével a kártérítés összege felett határozzon stbi. Indokok: Való ugyan, hogy alperes ellen a B. T. K. 310. §. alapján a gondatlanságból okozott testi sértés vétsége miatt indított eljárás jogérvényesen megszüntettetett.jde a jelen esetben az a körülmény nem ok a kártérítési igény elutasítására, mert alperes a K. B. T. K. 111. §. alapján testi épség elleni kihágás­ban bűnösnek ítéltetik ugyan azon mulasztás alapján, mely a B. T. K. 310. §-ba ütköző vétség miatt való perbevonását idézte elő; aZjdőbbi ügyben ugyanis azért szüntettetett meg az eljárás alpe­res ellen, mert az bizonyittatott, hogy felperes maga vállalkozott a fűtői teendőkkel kapcsolatos gépszij áthelyezésére is, az utóbbi ügyben pedig azért Ítéltetett el, mert alperes a kazánfűtőkre nézve fennálló ministeri rendelet 13. §. rendelkezése ellenére alkalmazta a felperest, arra való képesítés kimutatása nélkül. Nem kétséges tehát, hogy felperes az alperes szolgálatában oly teendővel bízatott meg, a melyre való alkalmaztatása tilos volt és az a körülmény, hogy arra felperes, mint közönséges nap­számos béremelés mellett maga vállalkozott, alperesnek mint vizsgázott gépésznek felelősségén mit sem változtat, mert felperes mint szolga az alperes utasításait volt köteles teljesíteni; a perben kihallgatott H. Péter molnár azt bizonyította, hogy felperes több­ször kijelentette, hogy ne alkalmaztassék a fűtéshez, mert ő a géphez nem ért és ő garathoz szegődött munkás, ennek dacára alperes parancsolta, hogy felperes fűtse a gépet s bár azt nem hallotta tanú, hogy a gépszijnak k;rékre helyezését is utasításba adta volna alperes, ezt felperes volt kénytelen teljesíteni, mert más egyén a fűtésnél nem volt alkalmazva. A szakértők továbbá azt az egybehangzó véleményt adták a perben, hogy a fűtésnél és szivatytyuszij felvonásánál nem okvetlen szükséges ugyan szak­ember alkalmazása, de okvetlen szükséges a munkálatnál a gépész jelenléte; ugyanama szakértők azt is megállapították, hogy az alperes gőzgépjénél, mint minden stabil gépnél egy gépszij-regu­latornak kellett volna lennie, mely éppen a gépszij levétele és feltételénél elővigyázati rendszabály; hogy ez nem volt meg, alpe­res maga beismerte. Ezek szerint alperest nem közvetlenül a fel­peres kezének összemorzsolása alkalmával terheli a gondatlanság, hanem terheli őt a mulasztás a már előzetes óvrendszabályok be nem tartásából folyóan, melynek alapján a K. B. T. K. 111. §-hoz képest bűnösnek találtatott és minthogy a felperes kárigé­nye az alperes eme mulasztásával áll okozati összefüggésben, az első bíróság ítéletét megváltoztatni, az alperes kártérítési kötele­zettségét megállapítani s az első bíróságot további eljárásra uta­sítani kellett. A m. kir. Curia (1900. szept. 27-én 2,028. sz. a.) a kir. Ítélőtábla ítéletét helybenhagyja. A zálogjog előjegyzése nem rendelhető el. ha a bemutatott könyvkivonatból nem tűnik ki, hogy a követelés kereskedelmi ügyletből eredt. (A m. kir. Curia 1900 szeptember 13. 3.557/900. sz. a.) táláig azontúl pedig csak abban az esetben élhet, ha a trdts 8. és 53 S-aiban meghatározott és a rendes l.iroi illetőségtől való ettérhetést kizáró esetek valamelyike fenforor, ellenben a per­felvételre határidőt kitűző s arra a felek n.egidézését tartalmazó végzés meghozatala után, ha a 8. és 5,3 § okban meghatározott esetek fenn nem forognak, a kereset többé hivatalból vissza nem utasítható. (A kassai kir. ítélőtábla 1900. július 25. 4,694-. sz. a.) A hagyatéki leltár bemutatása örökösödési perekben az ügy érdemi elbírálásához nem múlhatatlanul szükséges, mert a hagyaték miségét és értékét a felperes a periratokban is előad­hatja s azt, amennyiben szükséges, egyéb módon is bizo­nyíthatja. Ha a pert örökösödési eljárás meg nem előzte, a hagya­ték állaga, valamint a felperes örökösi minősége és az örökö­södési arány csak az örökösödésre hivatott összes személyek meghallgatása mellett állapitható meg. (A m. kir. Curia 1900. szeptember 13. 1,022/900. sz. a.) Valamely kereset beadására vonatkozó felzet nem fogad­ható el alapul annak a meghatározására, hogy a megindított per lényegileg mire irányul és vájjon olyan természetü-e a kere­set, melynek megindítása esetében a telekkönyvi rendeletek értelmében a perfeljegyzésnek helye van. iA m. kir. Curia 1900. április 10. 1,317. sz. a.) A tulajdonjog bekeblezését elrendelő végzés ellen a jelzá­logos hitelező felfolyamodási joggal nem bir. (A m. kir. Curia 1900. szeptember 13. 3,661/900. sz. a.) Igaz ugyan, hogy a házasság alatt közösen szerzett vagyon kezelése a férjet illeti s a felett a közös gazdálkodás folytatása céljából rendelkezni is jogosult; ámde ez a rendelkezési jog nem terjedhet addig, hogy a férj jogosítva legyen a közösen szerzettet közszerző házastársnak beleegyezése nélkül elajándékozni; mert habár a közszerzeményi jog tartalma a házasság megszűnte előtt meg nem határozható s ép azért nem is érvényesíthető, mindamellett a hivestársnak közszerzeményi joga már a szerzés idejében létezővé válik és azt a férj a nő beleegyezése nélkül egyoldalulag meg nem szüntetheti. A színleges ügyletek csak akkor érvénytelenek, ha a felek valódi akaratuk szerint jogügyletet kötni nem szándékoztak, egyébként pedig azok a bennük rejlő valóság szerint itélendők meg. (A m. kir. Curia 1900. szept. 13. 1,026. sz. a.) Az 1868: LIV. t.-c. 5i. §-a első bekezdése értelmében a kir. törvényszék, mint a rendes perek birája jogosítva van ugyan az olyan keresetet, amely a kereset tárgyának értéke szerint a sommás eljárásra tartozik, hivatalból visszautasítani, ezzel a jogával azonban a kir. törvényszék általában csak a perfelvé­telre határidőt tüzö s arra a feleket megidéző végzés meghoza­Kereskedelmi csöd- és váltó-ügyek Semmis a közgyűlési határozat, mely szerint a részvénytár­saság által kibocsátott uj részvények jegyzése tekintetében az alapításkor részvényt jegyzőknek elsőbbségi jog biztosíttatik,— feltéve, hogy ez az előjog a társaság alapításakor annak terve­zetébe és ennek alapján az alapszabályokba fel nem vétetett. A nyitrai kir. törvényszék mint keresk. bíróság (1899. nov. 3-án 9,928. sz. a.) S. Bsrnát felperesnek a vágmhelyi népbank részvénytársaság alperes elleni közgyűlési határozat megsemmisi­tésn iránti perében következőleg itélt: Indokok: A felperes annak a közgyűlési határozatnak megsemmisítése iránt indítja a keresetet, a mely szerint az alperes részvénytársaság által kibocsájtandó uj részvények tekintetében az alapításkor jegyzést eszközölt részvényeseknek elsőbbség biz­tosíttatott harmadik személyekkel szemben; az alperes részvény­társaság ellenben a keresetnek elutasítását és a felperesnek a perköltségben leendő elmarasztalását kérte. A kir. törvény­szék ily tányállás mellett és a felek perbeszédeire való tekintet­tel ugy határozott, hogy a felperes keresete helyt nem állhat és ezért felperest keresetével elutasította még pedig a következő indokokból: a felperes maga sem vette tagadásba, illetve nem is állította azt, hogy a vonatkozó közgyűlés szabályszerűen össze­hiva nem lett volna és illetve, hogy a közgyűlés a megjelent részvényesek száma tekintetében határozatképtelen lett volna. Ha már most ez a szabályszerűen egybehívott és kétségtelenül hatá­rozatképes közgyűlés az alapszabályokban megengedett ujabb részvénykibocsátás módozatát illetőleg szavazás utján ugy hatá­rozott, hogy a részvénytársaság alapító részvényeseit az újonnan emittált részvények jegyzése tekintetében elsőbbség illette és hogy ekként nem az első részvényesek birtoka legyen a mérv­adó: a közgyűlés mint a részv.-társaság legfőbb közege csak a törvényadta szabad jogával élt és a szavazattöbbséggel hozott határozatnak a kisebbségben maradt részvényesek engedni tar­toznak, természetesen azon feltétel alatt, ha a hozott határozata törvény és az alapszabályok határozmányaival összeegyeztethető. Az adott esetben a sérelmesnek tartott határozat sem a törvény tiltó szabályaiba, sem az alapszabályokba nem ütközik, ugyanis kereskedelmi törvényünk nem tartalmaz oly jogszabályt, a mely az uj részvények kibocsátására a felperesileg vitatott módozatot kötelezőleg rendelné, de másrészt az alperes részvénytársaság alap­szabályai sem tartalmaznak erre vonatkozólag, még pedig magának felperesnek az előadása szerint normativumot, miből nyilvánvaló, hogy az alperes közgyűlésének teljesen szabad keze volt e módo­zatnak megállapítása kérdésében és illetve teljes szabadsággal részesítette előnyben az alapító részvényeseket, a kik annak ide­jén pénzüket az alapításkor még bizonytalan jövőjű részvénytár­saságra kockáztatták. Kiemelendő még ezek után az a körül­mény, hogy a megtámadott határozatát a közgyűlés egyhangúlag hozta meg és hogy így ez a határozat az alperes részvénytársa­ság egységes akaratának íelel meg, melyben felperesnek, ki a közgyűlésre meg nem jelent, annál is inkább kell megnyugodnia, mert nem is valószínűsítette felperes azt, hogy a pernek meg nem indítása esetében reá uj részvény nem jutott volna. A kere­setet mindezeknél fogva el kellett utasítani. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1900. jan. 31-én. 35. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kereskedelmi törvény 177. §-a szerint a részvényes a közgyűlési határozatot keresettel csak az esetben támadhatja meg, ha a törvénynyel vagy az alapszabályokkal ellenkezik. Az ily keresetek elbírálásánál tehát egyedül az a kér­dés képezheti megvizsgálás tárgyát, hogy a megtámadott határo­zat ellenkezik e a törvénynyel vagy az alapszabályokkal, ellenben az a további kérdés, vájjon a neheztelt közgyűlési határozat egyes részvényesek vagyoni érdekeire nézve lehet-e és mennyire sérelmes? ily perben nem jön figyelembe. A felperes kereseté­nek alapjául csak azt hozta fel, hogy a kérdésben forgó határo­zat a keresk. törv. 163. §-ába ütköznék, mely szerint minden részvényest a társasági vagyon aránylagos része megilleti. Tekintve; azonban, hogy a megtámadott határozatban, mely szerint a közgyűlés az újonnan kibocsátandó 1,000 darab részvényt első sorban az eredeti aláírók részére tartotta fenn, a meglevő tár­sasági vagyonra nézve a részesedés aránya iránt mi rendelke­zés sem foglaltatik és így az a határozat a kereskedelmi törvény 163. §-ában foglalt általános szabálylyal nem ellenkezik; tekintve továbbá, hogy a felperes maga sem állította, mikép az alapszabá­lyokban a közgyűlés annak a meghatározásától el volna zárva, hogy az újonnan kibocsátandó részvényeket kiknek fogja juttatni, a neheztelt közgyűlési határozat nem olyan, mely akár a törvény­nyel, akár a társasági alapszabályokkal ellenkezik , * ™-.k?r Curia (1900 szePl- 6-á" 786. sz. a.) mindkét alsob.roság íteletet megváltoztatja, az alperes részvénytársaság­nak 1899. február 5-en tartott közgyűlésén hozott az a határozat

Next

/
Oldalképek
Tartalom