A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 42. szám - A szerzői jog, kapcsolatban a kiadói jog keletkezésével

302 A JOG az ügyvédi kar egyetértése ebben az oly annyira fontos kérdésben nyilvánvaló legyen, és illetékes helyen egységes akciót indíthassanak. Ezután megkezdték a tanácskozásokat, a melyek során dr. Nagy Dezső a budapesti ügyvédi kamara titkára, ismertette a nyugdíj-intézet történetét, mire az elvi kérdések felett indult meg a vita. ^ A vitában részt vettek: Kornis Géza (Temesvár), Balázs József (Balassa-Gyarmat), Hering Zsigmond (Sopron), Márk Endre (Debrecen), Zakariás János (Brassó), Weisz József (Kolozsvár), Hajik István (Zala-Egerszeg), Hlatky Endre (Nagyvárad), Turcsányi Ödön (Besztercebánya), P 1 e i n i n g e r Ferenc (Pécs), S t e r n Sámuel (Budapest), dr. Kecskeméti (Kecskemét), dr. Nagy Dezső előadó ismételten. A vita folyamán a következőkben történt megállapodás. Az ügyvédi nyugdíj-intézet felállítását oly módon, hogy az kényszer alapon minden ügyvédre nézve belépési kötelezettséggel létesíttessék, az értekezlet egyhangúlag szükségesnek tartja. Kifejezésre jutott az a nézet is, hogy bár az ügyvédi kar saját autonómiájának keretén belül is felállíthatná az ügyvédi nyugdíjintézetet, de miután a miniszter a budapesti kamara ebbeli határozatát tudomásul nem vette, okvetlenül szükségesnek tartja, hogy a kérdéses irányban lehetőleg sürgősebb törvénykezési intézkedés történjék. Kimondották, hogy ezen törvény az ügyvédi rendtartás általános revíziójától eltekintve s az előtt alkotandó meg, nehogy az ügy késedelmet szenvedjen. Megállapittatott továbbá egyhanguJag. hogy azon törvényben a kamarai illetmények hatályosabb behajtása céljából szükséges, hogy a kamarailletményt kivető kamarai határozatok végrehajtható közokirat jellegével ruháztassanak íe\ és hogy megadassák a választmánynak az a jog, hogy a fizetésképes, de fizetni vonakodó tagot az ügyvédség gyakorlatától adminisztratív uton felfüggeszthesse. , U'alás történt különösen arra is, hogy e részben az 1892. évi Szilágyi Dezső-féle ügyvédi rendtartási javaslat a behajtás tekintetében szintén az itt elfogadott elvi álláspontra helyezkedett, így tehát semmi akadály nincsen, hogy az ügyvédség ezen óhaja és nézete törvényhozásilag is elismertessék. Az a kijelentés is történt azonban, hogy kívánatos, miszerint annak idején a kamarai tag-illetmények — mint ez a kereskedelmi- és iparkama, ráknál van — a közadók módjára az állam által hajtassanak be s hogy maezt nem sürgetik, csak az az oka, hogy az ügyvédi nyugdíj-intézet létesítésére nézve nem akarnák, hogy bármi tekintetben is késedelmet szenvedjen. A délután folyamán az értekezlet a budapesti ügyvédi kamara által kidolgozott alapszabálytervezet egyes tételeit vette tanácskozás alá. Rendkívül élénk vita fejlődött ki azon kérdés körül, hogy az egyes kamaráknak a kamaratagok nyugdíj-járulékáért való felelőssége mily arányú és mérvű legyen. Ezt a kérdést az értekezlet arra az esetre tette megfontolás tárgyává, ha a nyugdíjintézet felállítását megengedő törvény hozatnék, avagy a kérdés egyáltalán nem nyerne törvényhozási uton szabályozást, miután arra nézve mindnyájan egy véleményen voltak, hogy a nyugdíj-intézetbe belépésre minden egyes ügyvédet és minden egyes kamarát kötelező kényszer törvénybe iktatása esetén tárgytalanná válik az alapszabálytervezetnek ide vonatkozó két szakasza (15. és 25. .§§.). Ez a két szakasz azt a szigorú szempontot érvényesíti, hogy a mennyiben a kamara az országos nyugdíjintézet kötelékéből kilépne vagy pedig a kiszabott egy évi határidőn belül az egyes tagokért járó nyugdij-járulékot a központba be nem szolgáltatná, ez esetben a kilépő vagy kizárt kamara tagjai összes nyugdij-igényeiket elvesztik. Ez a szakasz igen heves ellenzésre talált több oldalról, különösen Balázs József (BalassaGyarmat), Turcsányi ,Ödön (Besztercebánya), Ziska Antal (Győr), Hering Zsigmond (Sopron), Kovács István (Pozsony) ezen szakasz törlését indítványozták és indítványukat azzal okolták meg, hogy semmiképen sem méltányos az, hogy az egyes nem fizető tagok renitenciája s a közgyűlésen a kilépést kimondók többségének határozata folytán az illető fizetni és az intézetben benmaradni akaró tagok befizetéseiket és igényjogosultságukat elveszítsék. Szerintük hasonló szakasznak fentartása képes volna esetleg a nyugdíjintézet létesítését megakadályozni. Ezzel a felfogással szemben dr. Nagy Dezső előadó, dr. Győ ry Elek elnök, Révész Dezső (Balassa-Gyarmat), Stern Sámuel (Budapest), Zakariás János (Brassó), Weisz József (Kolozsvár), Bogyó Sámuel keresk. akad. tanár, szakértő, M e ny hár t Gáspár (Kolozsvár) azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy a sanctio fentartása ugy, a mint a budapesti kamara alapszabálytervezetében benne van, elengedhetlenül szükséges, mert különben az intézet fennállása mathematikailag és pénzügyi- ! leg veszélyeztetve volna és az az állítólagos igazságtalanság, a melyet az ellenvélemények elébük tartanak, korántsem oly fenyegető, mint a hogy azt feltüntetik és még kevésbbélesz fenyegető akkor, ha a szigorú sanctio megmarad, a mely vissza fogja tartani a kamarák tagjait, hogy a nyugdíj-intézettel szemben renitenskedjenek. Végül a behajtásra nézve oly hatékony eszközök állanak a kamara rendelkezésére, hogy ezek kellő alkalmazása mellett hasonló bajtól tartani nem igen lehet. Miután Márk Endre, a debreceni ügyvédi kamara elnöke közvetítő indítványt terjesztett elő, az elnök ennek a kérdésnek a tárgyalását, mint a mely ugy szólván sarkpontját képezi az egész nyugdíjügynek, f. hó 11-ére tűzte ki. Okt. 11. Az országos ügyvédi gyám- és nyugdij-intézet tárgyában az ország kamaráinak küldötteiből alakult értekezlet okt. 11-én folytatta tanácskozásait Győry Elek orsz. képviselő elnöklete alatt. Az értekezlet először az alapszabálytervezet 15. es 25. szakasza felett az előző napon megindult vitát folytatta, azután pedig a nyugdij-intézet létesítésének egyéb főelveit vitatta meg. A 15. és 25. szakaszt illetőleg körülbelül a következőkben történt megállapodás: A 15. szakaszban: A kamarák részéről az esedékes nyugdij-járulék befizetésére az alapszabályban foglalt határidőnél hosszabb határidő szabatik, a nyugdij-járulékoknak kellő időben és a végső határidőig való be nem szolgáltatása esetén ugy tekintetik az illető kamara, mintha a nyugdij-intézet kötelékéből kilépett volna. Ilyea esetben való kilépés nem vonja maga után az összes befizetett összegek elvesztését, hanem^ a mennyiben már nyugdíjigények származtak, az ezek biztosítására szükséges tőkeérték kihasittatik és a központi intézet által visszatartatik, az ezentúl fenmaradó összeg pedig, illetőleg annak nagyobb része, az illető kamarának visszatérittetik. A 25. szakaszra nézve: Ha valamelyik ügyvédi kamara közgyűlési határozatával kijelentené, hogy az országos gyám- és nyugdíj-intézetnek tagja maradni nem kiván, ez ugyanazon anyagi és jogi következményeket vonja maga után, mint a hogy az az előbbi esetben van. Nehogy azonban az egyes kamarai tagok egy helytelen kilépést bejelentő közgyűlési határozat veszélyeinek legyenek kitéve, azon biztosíték állítandó fel, hogy a kilépést csak olyan közgyűlés határozhatja el, melyen a kamarai tagoknak legalább kétharmadrésze jelen van és ez is csak kétharmad többséggel. Tárgyaltatott azután az a kérdés, vájjon a várakozási (karenc) idő előtt vagy elhalálozás esetén visszatéritendők-e a [befizetett dijak vagy azoknak egy része. Erre nézve Bogyó Samu szakértő felvilágosításai után abban történt megállapodás, hogy ily visszatérítésnek helye a mathematikai számitások szerint egyáltalában nem lehet, miután a kényszer-belépésnél az orvosi vizsgálat helyt nem foglalhat, mert a kényszer belépésnél ugy a beteg, mint az egézséges emberrel szemben egyenlő kulcs alkalmaztatik, egyenlő kulcs számíttatik a díjbefizetéseknél és éppen ezen nagyobb kockázat kiegyenlítéséül szolgál az öt évi karenc-idő. Végül azt a kérdést tárgyalták: 1. fentartassék-e az alapszabályok 6. §-ának azon intézkedése, a mely szerint az országos ügyvédi gyám- és nyugdij-intézet tisztikarát a budapesti ügyvédi kamara tisztikara képezte, avagy külön tisztikar választandó-e és melyek legyenek ezen választásnak módozatai ? 2. a központi választmány és az ügyvezető igazgatóságnak az alapszabályokban foglalt szervezetén történjék-e változás és mily irányban ? Az értekezlet egyhangúlag kijelentette, hogy ebben a tekintetben semmiféle változást nem óhajt, nemcsak, de nagy köszönettel tartozik, hogy a budapesti ügyvédi kamara tisztikara az országos központi gyám- és nyugdij-intézet ügyeinek öt terhelő ellátására vállalkozik és ebben a tekintetben a budapesti ügyvédi kamara tisztikara iránt a lehető legnagyobb bizalommal viseltetik. Több vidéki felszólaló kijelentette, hogy már maga azon tény, hogy a budapesti ügyvédi kamara, dacára annak, hogy önmaga megcsinálhatta volna az intézetet saját kebelében a maga számára, de ezt nem tette, hanem ellenkezőleg csatlakozásra az ország összes ügyvédi kamaráit fetszólitotta és nekik alkalmat kívánt ez által nyújtani arra, hogy a nyugdíjintézet jótéteményeiben részesüljenek és hogy e tekintetben nem kiméit sem költséget, sem fáradságot, mindez azt az érzést kelti a vidéki tagokban, hogy a budapesti ügyvédi kamara irántuk a lehető legjobb érzéssel és indulattal viseltetik és hálájukat fokozza az, hogy nemcsak a megalkotásnál, hanem még a további adminisztráció vitelénél is a teher oroszlánrészét magára vállalja. Zachariás János (Brassó) az elnöknek és előadónak a vidéki kamarák nevében köszönetét fejezte ki, mire Győry Elek elnök megköszönte a vidéki tagok résztvételét, s élénk tetszésnyilatkozatok közt berekesztette az értekezletet. Nyilt kérdések és feleletek. Adalék az ajándékozás kérdéséhez. A. vagyonát ajándék cimén átruházza B.-re, és ezen ajándékozás felett a királyi közjegyző előtt közjegyzői okiratba foglalva ajándékozási szerződés köttetik meg, — mely szerződést csak az ajándékozó irja alá, — az ajándékozott pedig tán véletlenség vagy feledékenységből — nem. Minthogy az elajándékozott vagyonok között ingatlan birtokok is foglaltatnak: annálfogva azoknak az ajándékozott nevére való átíratása végett kérvény nyujtatik be az illetékes királyi telekkönyvi hatósághoz, — a midőn is a kérvénynek elintézése alkalmából az illető telekkönyvi ügyeket elintéző birája azt veszi észre, hogy a közjegyzői hiteles kiadványból hiányzik az ajándékozottnak a névaláírása, — miért is a kérvényt elutasítja. Mielőtt az elutasító végzés kikézbesittetnék, az ajándékozó meghal. Es amennyiben az eljáró királyi közjegyző által közjegyzői okiratba foglalt ajándékozási szerződést az ajándékozott való-