A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 41. szám - Törvényjavaslat a biztosítási magánvállalatokról. [3. r.]

A JOG 293 járásbíróság bizassék meg a vizsgálat kérdésében való határozathozatallal és a vizsgálat teljesítésével. A mennyiben pedig a vádtanács a vizsgálat elrendelésének kérdésében a határozathozatalt a kir. törvényszéki vizsgálóbíró hatáskörébe utalná, ezen határozata ellen éljenek jogorvoslattal. A felfolyamodás indokolásában kiemelendő, hogy a B. P 110§-ának második bekezdése nem azt mondja, hogy a járásbíróság tagja a vizsgálat teljesítésénél mint vizsgálóbíró jár el, a mi felesleges kijelentés lett volna annyiban, mert a dolog természete szerint a vizsgálat teljesítésének módja független az avval megbízott bírói állásától, hanem a B. P. 110. §-ának második bekezdése egész általánosságban a «jelen törvénynek a vizsgálóbíróra vonatkozó intézkedéseid terjeszti ki «a járásbíróságnak arra a birájára>, a ki a vádtanács megbízása alapján eljár. Minthogy pedig a B. P. 105 §-a a vizsgálati indítvány feletti első fokú határozathozatalt is a vizsgálóbíró teendői közé sorozza : a vizsgálat elrendelését, illetőleg mellőzését sem lehet a kir. törvényszéki vizsgálóbíró fenntartott jogának tekinteni. Annál kevésbbé, mert az ellenkező felfogás megsértené a B. P.-ban is fentartott azt az alapelvet, a mely szerint csak felsőbbfoku biróság bizhat meg valamely általa elrendelt, egész közelebbről előre meg nem határozott birói cselekményekből álló eljárásnak teljesítésére valamely alatta álló bíróságot, mig az egyenlőfoku biróság csak ezen meghatározott cselekmények teljesítése iránt intézhet megkeresést. Alárendeltségi viszony azonban a kir. törvényszéki vizsgálóbíró és a kir. járásbíróságnak a vizsgálatok teljesítésével megbízott bírája között fenn nem forog, nem található tehát meg a törvényes támpont arra, hogy az utóbbi «teljesitse> azt, a mit az előbbi «elrendelt.» A törvény álláspontját megállapítja egyébiránt az a körülmény is. hogy a megbízott járásbiró a vizsgálat megszüntetése kérdésében, mely pedig az elrendeléssel egyenértékű jelentőséggel bir, kétségkívül önnállóan határoz. A mennyiben pedig a vádtanács a kir. ügyész indítványától eltérőleg, önmaga rendelné el a vizsgálatot, mielőtt a járásbíróságot annak teljesítésével megbizná : e határozat ellen hasonlólag jogorvoslat használandó, hivatkozzásal arra, hogy a bűnvádi perrendtartás 103. és 262. ij§-aíDan taxatíve sorolja fel azokat az eseteket, melyekben a vádtanács elsőfokulag a vizsgálat kérdésében határoz, és ennélfogva az idézett szakaszokban foglalt kivételes rendelkezést más esetekre kiterjeszteni nem szabad. Végül arra is felkérem az ügyész urakat, szíveskedjenek a kir. ügyészség által e tárgyban a kir. Ítélőtáblához használt jogorvoslatokról hozzám haladéktalanul jelentést tenni, hogy azoknak elintézése előtt a kir. Ítélőtábla elnökségénél a megfelelő lépéseket a vitás jogkérdésnek az 1891. augusztus hó 12-én 4,214. szám alatt kelt I. M. rendelet 4. §-ának 3. pontja értelmében teljes ülésben leendő eldöntése végett megtehessem. Budapesten, 1900. évi október hó 5-én. A budapesti kir. főügyész. Az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet létesítése tárgyában a országos ügyvédi kamarának kiküldöttjei értekezletüket október hó 10. és 11-ik napjain tartották meg a budapesti ügyvédi kamara Szemere-utcai épületében. Az értekezleten való részvételét 22 kamara jelentette be. Az értekezlet célja az ügyvédi nyugdíjügyben egységes akciót indítani. A budapesti ügyvédi kamara által formulázott kérdőpontok a következők : I. Kívánatosnak tartják-e a kamarák, hogy a kényszerfizetés elvére alapított országos ügyvédi gyám- és nyugdij-intézet felállítását megengedő törvény hozassék? s ha nem, mely okokból? i.Ig. min. rendelet. 2fi,827' 1900. sz.) Ezen ministeri kérdéssel kapcsolatosan, ha az értekezlet abban a véleményben lesz, hogy az intézet felállítását megengedő törvény hozassék, a következő kérdések vitatandók meg: Miféle intézkedések veendők föl a hozandó törvénybe ; különösen, a mennyiben annak főpontját a nyugdij-intézet létesítésére és fentaitására szolgáló kényszer-megadóztatás képezné, kívánatos és szükséges-e oly intézkedéseknek felvétele, a melyek szerint: 1. a kamarai illetmények közadók módjára és azokkal együttesen hajtandók-e be, avagy a behajtást, a kamara maga eszközölné aképpen, hogy a tagdij kivetése tekintetében való határozatai végrehajtható közokiratot képezzenek? 2. hogy a nemfizető tag az ügyvédség gyakorlatától felfüggeszthető legyen-e ? 3. egyáltalában miféle intézkedések volnának felveendők a törvénybe a kamarai tagilletmény kényszerbehajtásának hatályosabbitása tárgyában ? II. A fent hivatkozott ministeri rendelet azon 2-ik kérdését illetőleg, hogy pártolják-e a kamarák a budapesti ügyvédi kamara által tervbe vett országos gyám- és nyugdíj intézetnek az ugyanazon kamara által kidolgozott alapszabályok mellett leendő felállítását vagy sem - — és mely okokból? — esetleg mily módosítások mellett hajlandók ezen alapszabályokat elfogadni. — a következő részlet-kérdések szolgálnak vitatárgyul: 1. Megállapitandó-e az egyes kamarának mint ilyennek a nyugdíj-járulékokért való és az alapszabályok 15. íjában körülirt felelőssége ? — esetleg mily irányban lehetne ezen a felelősségen enyhíteni ? 2. Megengedhető-e, hogy az egyes ügyvédek nemcsak a kamarájuk által, hanem egyenként is beléphessenek az intézet kötelékébe ? 3. Az alapszabályok 15. és 25. §§-aiban foglalt és az egyes kamarát mint ilyet sújtó szankció szigora enyhithető-e, és mily irányban ? — nevezetesen megengedhető-e, hogy a kötelékből ily módon kivált kamarák tagjai egyénenkint továbbra is megmaradjanak ez intézetnek tagjai? 4. Kivánatos-e, hogy az alapszabályok 27. §-ában érdemtelenség címén a kamarai tagoknak nem csupán 10, hanem ennél magasabb százaléka legyen kizárható a nyugdij-intézetből ? 5. A várakozási (karenc) idő előtt való elhalálozás esetén visszatéritendők-e a befizetett dijak, vagy azoknak egy része? III. Az intézet szervezetét illetőleg: 1. Fentartassék-e az alapszabályok 6. §-ának azon intézkedése, a mely szerint az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet tisztikarát a budapesti ügyvédi kamara tisztikara képezze, avagy külön tisztikar választandó-e és melyek legyenek ezen választásnak módozatai ? 2. A központi választmány és az ügyvezető igazgatóságnak az alapszabályokban foglalt szervezetén történjék-e változás és mily irányban? IV. Ezen kivül megbeszélés tárgyául fognak szolgálni a fent részletezett kérdésekkel összefüggésben levő, felmerülendő kérdések és végül oly szorosan a tárgyra tartozó kérdések és indítványok, melyek az értekezlet egyes tagjai által vettetnek fel és az értekezlet többsége által megvitatás tárgyául elfogadtatnak. Törvényjavaslat a biztosítási magánvállalatokról. \AVége.) III. FEJEZET. Kisebb biztosítási egyesületek. 31. §. Ha az állami biztosítási hivatal valamely egyesület alapszabályszerü feladatában azt találja, hogy az e törvény 3. §-ában meghatározott egyesületek közé tartozik, határozatilag kimondja, hogy az illető egyesületre nézve e törvény a következő szakaszokban foglalt módosításokkal nyer megfelelő alkalmazást. 32. §. Az állami biztosítási hivatal, a fenforgó összes viszonyok j figyelembe vételével megengedheti, hogy a 3. §-ban emiitett egyesületek a 4. §-ban előirt biztosítási tőkénél kisebb tőkével vagy ily tőke kimutatása nélkül működhessenek. 33. §. A 3. §-ban emiitett egyesületek az 5, 6, 7, 12. és 18. §§-ban megszabott követelményeknek csak annyiban kötelesek megfelelni, hogy alapszabályaiknak a tagsági járulékok és a teljesítendő biztosítási fizetésekről világos és könnyen ellenőrizhető rendelkezéseket kell tartalmazniok. Kötelesek továbbá évenkint a tagsági járuléknak az állami biztosítási hivatal által meghatározandó, de legalább egy ötöd ' részét mindaddig tartalék alkotására fordítani, mig ez a tartalék az utolsó öt számadási év átlagos évi kiadásának kétszeresét el nem érte, Ha ez a tartalék később csökken, mindaddig ismét I gyarapitandó, mig előbbi nagyságát újból elérte. 34. §. Ha a 3. §-ban emiitett egyesületek évi zárszámadásaiból az tűnnék ki, hogy a bevételek az elvállalt kötelezettségek fedezésére és a tartalék gyűjtésére nem elegendők, az állami biztosítási hivatal az egyesületet az államkincstárt illető 200 koronáig terjedhető rendbírság terhe alatt utasíthatja, hogy általa meghatározandó bizonyos határidőn belül vagy a tagsági járulékokat emelje I íel vagy a kötelezettségeket szállítsa le vagy a mutatkozó fogyatI kozásokat egyéb módon orvosolja. 35. §. A 3. §-ban emiitett egyesületek az általuk folytatott minj den biztosítási nemre nézve a vagyont elkülönítve kezelni és | külön számadást vezetni tartoznak. Az alapszabályoknak intézkedni kell az iránt, hogy a bevételek és igazgatási költségek a folytatott egyes biztosítási nemek között mily arányban osztassanak fel. 36. §. A 3. §-ban emiitett egyesületek kötelesek évenként, könyveik lezárása mellett és azok alapján zárószámadást készíteni és azt az évi jelentés és közgyűlési jegyzőkönyv kapcsán, a közgyűlést követő két hó alatt az állami biztosítási hivatalhoz beteri jeszteni. Az évi jelentések és zárószámadások, a vagyonkimutatások, j a segélyezések és teljesített szolgáltatások tartalmának összeállításánál irányadó mintákat, az állami biztotositási hivatal meghall' gatása után a kereskedelemügyi miniszter állapítja meg. 37. §. A 3. §-ban említett egyesületek vagyona és tartaléka belföldön helyezendő el, még pedig a tartalék 75%-a a 14. §. a, b, és