A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 40. szám - A végrendelkezésről

158 A JOG ellenkező kikötés nem létében a bérlemény kiegészítő részének tekintendők még akkor is, ha e tekintetben a szerződés kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, már pedig ahhoz nem fér kétség, hogy a kutak a gazdaság viteléhez oly nélkülözhetetlenek, hogy azok nélkül a gazdaság rendeltetésének meg nem felelhet. Jogszabály az, hogy a haszonbérlő a bérlemény vagy annak egy része használatától mindenkit kizárhat. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati binóság 1900 G 83.) Kötbér az a vagyonérték, a mi valamely szerződési kötelezettség teljesitésének biztosítására köttetik ki és a kötbér mellett rendszerint az illető kötelezettség teljesülése vagy nem teljesüléséből származó kár is követelhető. A szerződő felek a bérlet idejét, a bér összegét és ennek az egész bérleti időre állandóságát vagy változását az akaratelhatározásuk szabadságán alapuló tetszésük szerint állapithatják meg ; következőképen a bérnek felemelését bármely olyan körülménytől tehetik függővé, a mi a törvénybe, vagy a jó erkölcsökbe nem ütközik és ilyen megállapodásnak az a jogi hatálya, hogy az illető körülmény megtörténte után a bér az ez esetre meghatározott felemelt összegben követelhető. Altalános jogszabály az, hogy valamely tüzetesen meg- i határozott szerződési szolgáltatás, ellenkező szerződési kikötés hiányában, minden külön felhívás nélkül, ott és akként teljesítendő, a hol és miként a teljesítést az illető szolgáltatás természete megengedi és ama szolgáltatás iránt a szerződő feleknek a szerződésből kitetsző érdeke megkívánja. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1900 jun. 7. G. 197. sz. a.) Alperesnek az a ténye, hogy a különválás után egy idegen 1 nővel összeállt s azzal ágyassági viszonyban é), a házasságtörést ! mint bontó okot nem állapítja meg s ekként alperes a kérdéses [ nővel való házasságkötéstől ebből az okból sem tiltható el. Ily | ágyassági viszony az erkölcstelen élet megátalkodott folytatását képezi. (A m. kir, Curia 1900. jun. 12. 652. sz. a.) A felperesi kereset a végr. törv. 168. § a alapján több ! hitelező ellen indíttatott s végeredményként oly célból, hogy azok zálogjoga kitöröltessék ; minthogy ahhoz kétség nem fér, hogy az egyes hitelezők követelése nem lenne külön-külön önálló s a mennyiben nyilvánkönyvileg jogosult hitelezők érdekei nem is lehetnek egységesek, hanem a legtöbb esetben éppen egymással ellentétesek: ezeknélfogva nyilvánvaló az, hogy az alperesekként perbe vont hitelezők nem egy és ugyanazon az alapon állanak, s hogy ennélfogva a köztük és a felperes közt külön fenforgó vitás kérdés nem egységesen, hanem mindegyik féllel szemben külön oldandó meg. Az ingatlan volt tulajdonosának özvegyét, mint védelmezett általános törvényes örököst, megilleti az a jog, hogy a végr. törv. 168. §-ával szabályozott keresettel felléphessen. (A m. kir. Curia 1900 máj. 25. 2,870. sz. a.) A nő nem tagadhatja meg azt a kötelességét, hogy férjét I követni tartozik, azon az alapon, hogy ugy ment nőül férjéhez, hogy ez a nő házában lakjék. (A m. kir. Curia 1899. jan. 18. ! 5,917/98. sz. a.) I Az ingók mindaddig, míg annak ellenkezője nem bizonyít- [ tátik, annak tulajdonának vélelmez endök, a kinek a birtokában j tal áltattak. Igaz ugyan, hogy felperesek felülvizsgálati kérelmüket egye- I dül a S. E. i85. §-ának aj pontjára alapították, mindamellett annak '•• tartalma szerint mint sérelmet kifejezetten azt is panaszolják, hogy ! a felebbezési bíróság szerintük jogszabályt sértett azzal, hogy tulajdoni igényük bizonyítására csatolt okiratok bizonyító erejét j nem mérlegelte. i A felülvizsgálati kérelem eme tartalma szerint tehát fel- i peresek eljárási szabály megsértését is panaszolván, a felülvizsgálat a panasznak eme részére ki volt terjesztendő. (A m. kir. j Curia mint felülvizsgálati bíróság 19G0 G. 213. sz. a.) Perújítás következtében a felek perben állása, nem változik. Az 1894 : XXXI. t.-c. 90. S-nak az a rendelkezése, hogy a j vétkes férj nejét csak annyiban köteles eltartani, a mennyiben I ily tartásra a nő jövedelme elégtelen, — az ideiglenes tartási j perekre ki nem terjed, mivel ha ezekben az nyer megállapítást, | hogy a házastársi együttélést a férj tette lehetetlenné, ez neje ] tartásában is elmarasztalandó, s a tartásdíj összegének megállapításánál a felek társadalmi állása mellett figyelembe veendő | ugyan a nő vagyoni helyzete is, azonban főirányadóul a férj j vagyoni viszonyai szolgálnak. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1900 I. G. 227. sz. a.) A felebbezési bíróság mérlegelte a peres felek közt megkötött szerződés tartalmát és a szakértő véleményét, és nem sértett eljárási jogszabályt azzal, hogy akár a szerződésnek, akár pedig a szakértői véleménynek minden adatát ítéletében fel nem említette. Eljárási jogszabály az, hogy a bíróságok a szakértő véleményének bizonyító erejét szabadon mérlegelhetik, s ebből folyólag is, a felebbezési bíróság az első bíróságnál kihallgatott szakértő véleményét az ítélete alapjául való fektetésben, jogszabály megsértése nélkül mellőzhette, a szakértői bizonyítást más szakértő közbenjöttével külön indokolás nélkül ismételhette, ez utóbbi szakértőnek véleményét elfogadhatta és ítéletét erre alapíthatta, továbbá ujabb szakértői szemlének 3 szakértő közbenjöttével elrendelése iránti alperesi kérelmet mellőzhette, a mennyiben indoka szerint a vitás ténykérdéseket a már kihallgatott szakértő véleményével eléggé megvilágitottnak találta, s a mennyi- ' ben a szakértők számát meghatározhatja. (A m. kir Curia mint felülvizsgálati bíróság 1900 I. G. 196. Felperes keresetében mint ügygondnok a behajtási perekben és eljárásoknál eddig felmerült dijai és kiadásai megítélését kéri, és pedig úgyis mint a végr. 'törv. 124. §-a szerint őt megillető előleget. A 124. §. rendeli ugyan, hogy a lefoglalt követeléseknek ügygondnok által való behajtása esetén a behajtásra szükséges költséget a végrehajtató köteles előlegezni. A mennyiben felperes keresete ily előleg adására irányzottnak tekintetik, ily keresetnek helye nincs, mivel a végr. törv. 124., 125., 126. és 128. §-ban foglalt intézkedésekből kizártnak kell azt tekinteni, hogy a behajtás iránt megindítandó vagy meginditott perre szükséges előleg iránt előzőleg még egy per tétethessék folyamatba, az előlegadás elrendelése a végrehajtás foganatosító, mint e részben ügybiróság hatáskörébe tartozik, tehát az ügygondnok ez iránt a végrehajtást foganatosító bírósághoz fordulhat, ha ennek meghagyása ellenére a végrehajtató a szükséges előleget be nem szolgáltatja, a kinevezett ügygondnoknak módjában áll ügygondnok-megbizótától el nem fogadni, vagy abbanhagyni. A mennyiben pedig felperes a pereket a 124. §. szerint a maga rendes utján kérhető előleg nélkül tette folyamatba; a perekben felmerült dijainak és kiadásainak megtéritését a végrehajtatótól nem követelheti, mivel a végr. törv. 126. §. szerint a behajtott összig felosztásánál dönthető el, hogy a perben megítélt dijai és kiadásai a behajtott összegből fedezhetők-e ? és ugyanez alkalommal állapittatik meg, hogy forognak-e fenn az ügygondnoknak oly költségei is, melyek a vhjtást szenvedő adósa elleni eljárásban meg nem Ítéltettek és a melyek a felosztási eljárásnál kielégithetők-e ? (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1900. I. G. 223. sz. a.) Kereskedelmi csöd- és váltó-ügyek Alperesnek az az érvelése, hogy a felperesi részvénytársaságnak képviselője a kereset küllapján és aláírásánál kitüntetve nem lévén, a részvénytársaság felperesként nem szerepelhet, alappal nem bir, mivel annak kitüntetését a kereskedelmi eljárás nem rendeli. Felperes az alperestől neki sörszállitmányokkal használatra küldött, természetben visszaszolgáltatható, de vissza nem küldött hordók stb. egyenértékét követeli, kijelentvén, hogy ezeket a tárgyakat kész természetben is elfogadni. Habár e szerint felperes a keresetben a peres tárgyak természetbeni kiadását nem is kérte, tekintettel felperes kijelentésére még sincsen perjogi akadálya annak, hogy alperes első sorban természetbeni kiadásra és kifizetésre csak másodsorban köteles. A temesvári kir. törvényszék (1899 ápril 24-én 8,830. sz. a.) «Gyártelep sörfó'zde részvénytársaság Temesvárott> cég felperesnek, P. Zsigmond alperes ellen 2,295 frt 75 kr töke és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt felperesi cégnek 1,366 frt tökét fizetni, stb. A temesvári kir. Ítélőtábla (1899. nov. 6-án 2,287. sz. a.) az elsöbiróság iléletének neheztelt részét megváltoztatja, felperest I, 724 frt 75 kr. töke és járulékaira leszállított keresetével egészben elutasítja és öt arra kötelezi, hogy alperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett 40 frt perbeli és 34 frt 65 kr felebbezési költséget megfizessen. Indokok: A bejegyzett részvénytársaság jogok szerzésére és kötelezettségek vállalására képesítő jogalanyisággal birván, mint ilyennek felperesi jogosultsága kétségbe nem vonható, alperesnek az az érvelése tehát, hogy a felperesi részvénytársaságnak képviselője a kereset küllapján és aláírásánál kitüntetve nem lévén, a részvénytársaág felperesként nem szerepelhet, alappal nem bir, mert a kereskedelmi eljárásnak alperes által felhívott II. §-a oly rendelkezést, mely alperes állítását támogatná, nem tartalmaz és a felperesként fellépő félre nézve, pusztán azt irja elő, hogy mint bejegyzett kereskedő cége szerint nevezendő meg, a mi a fenforgó esetben megtörtént. Mindazonáltal felperes az eisöbiróság ítélete neheztelt részének megváltoztatásával leszállított keresetével egészben «1 volt utasítandó, mert keresetében az alperesnek eladott sör szállításánál felhasznált és a bemellékelt könyvkivonatban részletesen felsorolt tartályok vételárát követeli, válasziratában azonban beismeri, hogy azokra a tárgyakra, illetve tartályokra nézve alperessel nem vételi, hanem oly tartalmú szerződést kötött, a mely szerint, ha alperes a kapott tartályokat bármikor vissza nem adja, felperes jogot nyer azoknak előre megállapított egyenértékét követelésbe venni; az ily szerződés pedig a haszonkölcsönök természetével bir. Alperes azt állítja, hogy felperestől kölcsön cimén átvett tárgyakkal felperest már megkínálta és hogy azok most is rendelkezésére állanak. Tartozott volna felperes tehát keresetét első sorban a kérdésben forgó ingóságoknak természetben leendő átadására irányozni, azoknak egyenértékére pedig csak abban az esetben támaszthat igényt, ha alperes birói köteleztetése dacára átadási kötelezettségeinek meg nem felelne. Minthogy azonban felperesnek a válasziratban leszállított keresete egyedül az egyenérték megfizetésére irányul, öt keresetével egészben elutasítani és mint pervesztest a költségek megfizetésében el kellett marasztalni.