A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 40. szám - A végrendelkezésről

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a <>Jog» 40. számához. Budapest, 1900. október hó 7. Köztörvényi ügyekben. A személyállapotra vonatkozó kérdés birói útra csak annyiban tartozik, a mennyiben valamely családi állásból folyó jognak vagy kötelezettségnek lehet alapja ; a pusztán máséval hasonló név viseléséhez való jogosultság kérdése azonban birói útra nem tartozik. A szolnoki kir. törvényszék (1900. jan. 17-én 21. sz. a.) dr. Szapáry J. felperesnek gróf Szapáry Gy. alperes elleni jogviszony megállapítása iránti perében következő v é g z é s t hozott: A kereset az 1868. évi LIV. t.-c. 8. §-nak a) pontja alapján, mint a bíróság hatósága alá nem tartozó, hivatalból visszautasittatik. Indokok: Felperes keresetében azt terjesztette eló', hogy bár keresztelési anyakönyvi kivonatában «Szapár»-nak van feltüntetve, ö nem ezen, hanem mindig a Szapáry nevet használta, ettől azonban — állítólag gróf Szapáry Gy. kérelmére — a belügyminister által eltiltatván, jövőben a keresztlevélben feltüntetett «Szapár» név használatára utasíttatott; ennek alapján tehát oda irányul kérelme, hogy: a bíróság az ő : felperes és gróf Sz. Gyula közt lévő jogviszonyt (:) állapítsa meg annak kimondásával, hogy elbirtoklás jogcímén felperes a <Szapáry> névhez jogosult s alperes ennek tűrésére, illetve elismerésére köteles. Az a kérdés tehát, hogy a fel- és alperes közt a mindkettő által használt «Szapáry» névből kifolyólag valamely jogviszony forog-e fenn s ha igen, minő az és annak általános vagy praejudicialis elbírálása a bíróság hatásörébe tartozik-e ? Ezen kérdésekre pedig a határozott felelet: a nem! mert két jogalany közt valamely jogviszonyról csak az esetben lehet szó, ha közöttük oly jogi tény merül fel, a melynek alapján egyik a másiknak, valamely reális értékkel biró vagy arra legalább is visszavezethető activ vagy passiv szolgáltatásra köteles, úgyde felperes azt, hogy közte és alperes közt a névből kifolyólag ilyen jogi tényen alapuló jogviszony jött volna valaha létre, nemcsak tartalmilag meg nem jelölte, hanem fel sem emiitette, abból a mindkét fél akaratelhatározási körén kívül lévő esetlegességből pedig, hogy véletlenül az egyik is és a másik is a «Szapáry» vezeték nevét használja, közöttük éppen nem származik semmi néven nevezendő jogviszony ; egyébiránt a keresetből magából s illetve annak tartalmából is kétségtelen, hogy tényleg fel- és alperes közt nem — miképen kellene lenni — valamely már létező jogviszony birói praejudicialis eldöntésére céloztatik, hanem éppen ellenkezőleg az azonos vezetéknév alapján, azt peres felek közt jogi ténynek vévén, egy uj jogviszony birói megteremtése szándékoltatik, mert hiszen felperesre nézve ugy anyagilag, mint jogilag teljesen közömbös: családjogiig egy vele semmi összeköttetésben nem levő személy elismeri-e az ő nevét «Szapáry»-nak vagy sem, annak pedig éppen nincs semmi értelme, ho^y valaki az ő hatalmi körén kivül éppen a felperes hatalmi körébe eső ténykedés tűrésére köteleztetik. Ezek szerint tehát fel és alperes közt az azonos vezetéknév tekintetében semmiféle magánjogi jogviszony fenn nem forogván, egyáltalán nem tartozik a bíróság hatáskörébe annak elbírálása, hogy felperest a «Szapáry» név viselése bármely jogcímen is megilleti-e vagy nem ; de nem különösen azért sem, mert a név minden magánjogi — családi — vonatkozás nélkül, csupán az államigazgatás szempontjából, mint a személyazonosság meghatározásának biztos eszköze jön tekintetbe, következésképpen az, hogy valamely név hang és betütanilag mikép választassák meg, — tisztán a közigazgatási hatóság tevékenységi körébe tartozik, ide nem zavarható nem lévén a közigazgatási hatóság által már hang-és betütanilag megállapított s igy e tekintetben nem vitás névnek családjogi szempontból nyújtott magánjogi védelem, mivel ez utóbbi esetben a bíróság nem a felett határoz, hogy valaki a nevét hang és betütanilag miképen köteles használni, jelen esetben pedig éppen ez a kérdés, hanem a felett, hogy valamely családnak már megállapítva lévő hang- és betütanilag nem vitás nevét a családi hozzátartozandóság s illetve bizonyos családjogok megállapítása és biztosítása céljából van-e valaki jogosítva hordozni vagy nincs, miképpen ez az özvegy vagy az elvált nő s illetve gyermekek családi név viselésénél bírósági eldöntés tárgyát képezheti ; ugy de felperes még csak nem is állítja, hogy őt a perbe idézni kivánt gróf Szapáry Gyulához valamely családjogi kapocs fűzné, tehát bírósági eljárásról e tekintetben sem lehet szó. Általában tehát, miképpen azt a kereset maga előadja, a Szapáry név viselhetése kérdése nem felperes és a perbe idézni kivánt gróf Sz. Gyula, hanem tulajdonképen felperes és a közigazgatási hatóság közt controvers, ez utóbbi pedig felperes szerint is ez ügyben határozván, a biróság nem bír hatáskörrel ama határozat felülbírálására. A budapesti kir. itélő tábla (1900. máj. 3-án 8,521. sz. a.) az első biróság neheztelt végzését helybenhagyja: mert a személyállapotra vonatkozó kérdés birói útra csak annyiban tartozik, a mennyiben valamely családi állásból folyó jognak vagy kötelezettségének lehet alapja a pusztán máséval hasonló név viseléséhez való jogosultság kérdése azonban birói útra nem tartozik. Minthogy pedig felperes nem is állította, hogy annak a családnak volna tagja, melyhez az alperes tartozik, a pusztán hasonló névviseléshez való jogának megállapítása iránti keresetet helyesen utasította vissza. A m. kir. Curia (1900. szept. 11-én 4,662. sz. a.) a kir. it. tábla végzését helybenhagyja. A különélésnek közös elhatározásánál is a férjet terheli az ideiglenes tartás, és arról a nő csak közjegyzői okiratban mondhat le. A házastársak közti életközösség megkezdése és folytatása a férj kötelessége. Az elválás meg nem történte tehát akkor is a férjnek képezi hibáját, ha a nő e tekintetben kísérletet sem tetf. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1900. máj. 25. I. G. 171. sz. a.) A felülvizsgálati határidő elmulasztása miatt a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatosan előterjesztett igazolási kérelem elbírálása a felülvizsgálati kérelem felett ítélni hivatott biróság hatáskörébe tartozik. A felek tényei a bírósági eljárás szabálytalansága dacára érvényben maradnak. (A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebviteli tanácsa 1900, ápi. 5. 94/900. sz. a.) Felperesek a S. £. i85. §-ának a) és b) pontjára alapított felülvizsgálati kérelmükben a felebbezési biróság ítéletét elsősorban azért támadják meg, mivel az anyagi jog szabályait tudják megsértettnek abban, hogy az igény alapjául felhozott adás-vevési szerződés alperessel szemben hatálytalannak nyilváníttatott. E panasznak azonban nincs megállható alapja; mert a törvényes birói gyakorlat szerint igényperben a hitelező a vele szemben érvényesíteni célzott átruházási jogügylet hatályosságát megtámadni jogosult az esetben, ha az által kielégítési jogában megkárositatott, mire nézve előfeltétel az, hogy az átruházás által a hitelező elől a vagyon elvonassék, és hogy a megkárositási szándékról az átruházást nyert szerző fél is tudomással birjon, mely esetek fenforgásakor aztán az átruházási ügylet a hitelezővel, szemben joghatálylyal nem bír. Minthogy pedig a felebbezési biróság ítéletének a felülvizsgálati eljárásban és irányadó tényállásában azt állapította meg, hogy az igény alapjául felhozott B) alatti adás-vevési szerződés megkötésekor felperesek tudomással birtak arról, hogy végrehajtást szenvedett ama 6oo frtnyi kártérítési összegben, melynek fejében később a biztosítási végrehajtás foganatosítva lett. bíróilag elmarasztaltatott; és hogy nem bizonyittatott, hogy végrehajtást szenvedettnek a biztosítási végrehajtás foganatosítása idejében a lefoglalt vagyonokon kivül más a foglalás tárgyául szolgálható vagyona is volt, annak megjegyzésével, hogy ez irányban a bizonyítás felpereseket — kik a szerződés hatályosságát vitatták. — terhelte, a felebbezési biróság az anyagi jog szabályait nem sértette meg, midőn a kérdéses jogügyletet alperessel szemben hátálytalannak nyilvánította. Arra nézve, hogy a felek minő bizonyítékokra hivatkoztak, a S. E. 197. §-a értelmében bizonyítékul az ítéleten kivül csak a vonatkozó tárgyalási jegyzőkönyvek és azok mellékletei szolgálhatnak. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1900 L G. 186. sz. a.) Haszonbérleti szerződésén alapuló jogviszonyból kifolyóan indított perben, ha a kereset a kötelezett ellen a S. E. 1. §. 5. h. pontja alapján ugyan, de nem az egész bérlemény, hanem annak csak egyes részei átadására irányul, ugy az értékhatár megállapításánál rendszerint az a használati érték ugyan az irányadó, a melylyel a kereset tárgya bir, mindamellett ha a per tárgyához oly gazdasági érdek fűződik, a mi az egész birtok használhatóságára a közönséges használati értéket túlhaladó befolyással van, ugy a felülvizsgálati értékhatár meghatározásánál a pertárgyához kötött különleges érdek figyelmen kivül nem hagyható. A haszonbérleti szerződés jogi természetéből következik, hogy a bérleményhez tartozó mindazok a létesítmények, amelyek szükségképpen a gazdáság céljaira szolgálnak és szükségesek.