A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 37. szám - Szabadságbüntetéseink reformjához. [8. r.]

A JOG 261 Különösen érdekes azonban az ítéletnek a «res judicatára> vonatkozó része, mely igy szólt : • Alaposnak találtatott* felperesnek az a panasza, hogy a 113 frt 75 kr költségösszeg helytelenül számíttatott be az ö tökekövetelésébe ; mert a telekk. hatóság, midö'n az 1881 : LX t. c. 1% §. értelmében a kielégítési sorrendet megállapítja, a sorrendi tárgyalás során előterjesztett összes igények felett határoz abban a kérdésben, hogy mely igény, mely összegben 's mely rangsorozalban nyerjen kielégítést az elárverezett ingatlan vételárából ; ebben a kérdésben tehát a jogerős sorrendi végzés valamennyi érdekek ellenében mérvadó ; s mert eszerint helytelen a fel. bíróság azon rendelkezése, amelynél íogva az M. s társainak Cv. Mladen ellen lefolytatott végrehajtási ügyében keletkezett jogerős sorrendi végzésben felperes javára költségek cimén sorozott 229 frt 20 kr. összegből 113 for 75 krt a felperes tőkekövetelésének leszállítására történtnek mondotta ki. Minélfogva felperes követelését tőkében 602 frt 30 krban meg kellett állapítani. E megállapodással szemben alaptalannak találtatott alperesnek a vitatott további törlesztések okából előterjesztett panasza; mert a felebbezési biróság ítéletében az első bíróság ítéletéből elfogadott s a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint Sz. Laza a kereseti tőkekövetelés törlesztésére mitsem fizetett; az F. Lipót által befizetett bérösszegek pedig nem felperes kezéhez, hanem magába a végrehajtási tömegbe fizettetvén be, azok ezzel a végrehajtási tömeggel együttesen utalványoztattak a jelzálogos hitelezők jogerősen sorozott követeléseire; s mert ha Sz Laza mint jelzálogtulajdonos magát kötelezte volna is arra, hogy a kereseti követelésre felperes részére 115 frt összeget fizet, ez a körülmény nem gátolhatja felperest abban, hogy alperes mint szintén jelzálogtulajdonos ellenében még fennálló egész jelzálogi követelését érvényesitse>. Ezzel ki van javítva a hiba és helyrehozva a tévedés, mely az idézett, a sorrendi végzésektől a jogerősséget megtagadó felebbezési ítéletben nyilvánult. És tisztáztatott a res judicata eszméje a modern jogfejlődés szellemében. Ez ugyanis e tekintetben az Ítéletek s végzések közt különbséget nem ismer, miután utóbbiakban is vitás jogviszonyok érintethetnek, melyekkel a félre nézve jogi hátrányok lehetnek összekötve ; ahol tehát a jogbiztosság érdekében szinte kell a jövőie is intézkedni. «Die Wahrnehmung dieser Mángel führte zu dem klaren Bewusstsein, das es darauf, und nur darauf ankomme : jeder richterlichen Entscheidung ihre unzweifelhafte Wirksamkeit für allé Zukunft zu sichern. Ferner ist unter dem Urtheil dieses Index, als Grundlage der Rechtskraft nicht blos die eigentliche Sententia zu verstehen (condemnatio oder absolutio), sondern auch die vorgehende Pronunciatio. Man kann auch bei manchen Aussprüchen des Richters, welche nicht zur Entscheidung des Rechtsstreits selbst, sondern nur zur Vorbereitung dieser Entscheidung bestimmt sind, z. b. bei processleitenden Decreten oder bei Beweisserkenntnissen, die Unabánderlichkeit — die Rechtskraft — annehmen.> i° Németországban csakugyan ily szellemben fejlődött ki a törvényszéki joggyakorlat. Franciaországban nem is volt az iránt kétség az ujabb kor codificatiója után, főkép miután az ítéletek s végzések megkülönböztetése fenn nem forgott. .Mert a francia jogászok csak igy találják megvalósíthatónak a res judicata intézményét, melyről legjelesbjeik egyike irta: «Sans laquelle la société ne saurait subsister ; loi qu'il faut respecter, parce qu'une injustice privée' ne peut entrer en balance avec l'intérét public et général; parceque les lois seraient anéanties si les jugements n' avaient aucune force et si chaque particulier pouvait les rescinder*. 11 Szabad ságbüntetéseink reformjához.*) Irta : Dr. FINKEY FERENC, sárospataki jogtanár. I (Vége.) A javító-intézetek tekintetében mindenekelőtt a Btk. 42. §-a az, mely a szakemberek egyhangú véleménye szerint lényeges változtatást igényel. E §. azon korlátozása, hogy a 20 éven aluli bűnös csak egy félévi fogház helyett küldhető javitó-intézetbe, semmi elfogadható alappal nem bir. Vagy van szükség speciális intézetekre a fiatalkorú bűnösök számára, vagy nincs. Az előbbi fejezetekben kifejtettek szerint ugy a szakirodalom, mint a legújabb törvényhozások egyértelemmel a külön intézetek mellett foglalnak állást. Úgyde, ha a fiatal bűnösöknél csakugyan a javítás, a pótnevelés a főcél, semmi értelme sincs annak, hogy valakit csak 6 hónapra helyezzünk a javitó-intézetbe s büntetésének többi részét fogházban töltessük ki vele. A Btk. 42. §-át teljesen törlendőnek vélem. De épugy gyökeres átalakítást igényel szerény véleményem szerint a 10 S a v i g n y : System d. röm. Rechts. VI. pag. 286., 299. "Raymond Bordeaux: Philosophie de la Procédur Civile, pag. 375. *j Előző cikkek a «J o g» 17., 18., 20., 23., 25., 26. és 35.számaiban. problematikus beszámítás korhatára és ezen korban levőkre megállapított büntetések végrehajtása felett rendelkező 84. és 85. §§. E kérdés is teljesen ismerős lévén jogászközönségünk előtt, csak a reformnak általam gondolt irányát jelzem. E reformot részemről asvájcijavaslat és az angol reformatory és industrial school mintául vételével óhajtanám kereresztül vinni. Mindenekelőtt a büntetőjogi beszámítás korminimumát a 1 2 évről a 14-ik é v r e óhajtanám tenni. A problematicus beszámítás korát ennek megfelelőleg s 14—18. évre, s ezen korban nem a «bünösség felismerésére szükséges belátás»-tói, hanem a «szellemi és erkölcsi fejlettségtől)) óhajtanám függővé tenni a beszámítás kérdését. Az eddigi egy-féle javító intézetünk helyett továbbá 1 e galább is 3-féle, sajátos rendeltetésű intézetre lenne szükségünk. Felállitandók lennének mindenekelőtt nevelőintézete k1), az angol industrial school mintájára, ide tétetnének azok, akik 10—14 éves korban lévén, valamely büntetendő cselekmény elkövetése miatt büntetés alá nem vehetők, de előbbi környezetükbe az erkölcsi romlás veszélye nélkül nem bocsáthatók vissza. Ugyanide helyeztetnének azok, kik 14—18 éves korban bűncselekményt követtek el, de szellemi vagy erkölcsi fejletlenségük miatt a biróság által a beszámítás alól kivétettek. Ugyanide jöhetnének esetleg, a csavargó, züllésnek kitett, vagy a családban fegyelmezhetetlen gyermekek, ha ezek számára külön nevelőintézet nem létesíttetnék, a mit ugyan egyedül helyesnek tartanék. A második intézetet képeznék a mai javító intézeteink, (reformatory schools) ahova azonban csak a 14—18 éves és büntetésre ítélt fiatal bűnösök kerülnének. Az itt elhelyezés legalább 2,2) s legfeljebb 6 évre, de csak a 20-ik életévig terjedhetne. Végül azok, kik a többiek megrontásának veszélye nélkül a két előbbi intézetben nem lennének tarthatók, egy külön javitóintézetbe helyeztetnének el és pedig esetleg hosszabb időre, 10 évi maximalis tartamra. Ez utóbbi a javítóintézetnek egy szigorúbb neme lenne s ezt lehetne elnevezni kényszerjavító intézetnek. Hogy ezen uj intézetekre fordított költségek mennyire megtérülnének azon óriási erkölcsi haszon által, melyet azok felállítása által egész biztosan elérhetnénk, azt felesleges mondani is. Hogy Angliában a criminalitás nem nő, de apad, azt első sorban a 141 industrial és 53 reformatory school-nak kell tulajdonítani. (L e n z : Zvvangserziehung in England. 66. 1.) E vázlatos kritika után lássuk még röviden összefoglalva a reformálandókat és a megvalósitandónak vélt kívánalmakat. Teljesen osztom Balogh Jenő véleményét, hogy ha börtönügyi visszonyainkat javítani akarjuk, azalján, a gyökerén kell kezdenünk a dolgot. A legsürgősebb reform igénytelen felfogásom szerint a fogház, elzárás és s javítóintézetek tekintetében óhajtandó. Ha tehát Btk.-ünket revideáljuk, legelső elodázhatatlan teendő a törvény idevágó szakaszait venni gondos revízió alá. 1. Legelső a fiatalkorú bűnösök büntetési eszközeinek reformja. A Btk.-nek idevágó szakaszai (42., 84., 85. §.) gyökeresen megváltoztatandó k. Szabályozandó a nevelő és javitó intézet s ez utóbbinak két alakja, mint a fiatal bűnösök büntetésére, illetőleg javítására szolgáló három intézmény. Megállapítandó, kik mily intézetbe utalandók, milyen osztályozás legyen ezen intézetekben is, meddig terjedjen a beutalás s ki határozzon az intézetből elbocsátás felett. 2. Másik fontosabb teendő a fogházbüntetés refoimja. Erre szolgálnának: a börtön s esetleg az elzárás büntetések eltörlése, továbbá a fogház minimumának felemelése 14 napra és a rövid fogházbüntetést feleslegessé tevő e g y e s uj büntetési nemek behozatala, igy abirói megdorgálás, a bele bb e z é s vagy házi fogság behozatala, afeltételes Ítéletek meghonosítása és a pénzbüntetésnek közmunkában való leróvhatása. 3. Végül következnék a fegyház és az államfogház revisiója. Ezt céloznák: a fegyház minimumának 1 évre leszállítása (de csak a börtön eltörlése esetén) továbbá a többszörös visszaesőkre a minimumnak 5 évre, a maximumnak 20 évre való ') A «kényszer» nevelő intézet kifejezést nem tartanám meghonositandónak. Ebben az intézetben a nevelés a fő, nem a kényszer. A közönségesen használt «kényszernevelő» intézet a német «Zwangserziehungs anstalt» szónak szolgai fordítása s nem passzol ez intézményhez. :) Angliában egy 1893-iki törvény a reformatory school legkisebb tartamát 3 évre emelte fel. Eddig 2 év volt a minimum. A reformatoryban csak 19 éves koráig lehet valaki.