A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 37. szám - Törvényjavaslat a tisztességtelen verseny ellen

262 A JOG felemelése s ezek büntetésének végrehajtására egyes fegyházak kijelölése. Az államfogház eltörlendő, ha azonban ez el nem fogadtatik, minimuma 14 napban állapítandó meg.1) Kétségtelen, hogy e reformok első pillanatra merészeknek és radicalisoknak tűnnek fel, de a bővebb vizsgálódás azokat a mai szabadságvesztési büntetések fokozatos fejlesztésének és javításának fogja elismerni. Épen az volt a kiinduló pontunk, hogy a szabadságvesztés-büntetések elvileg nem esnek kifogás alá s igy a mi Btk.-ünk szabadságvesztés-büntetési rendszere is elvileg egyáltalán nem kifogásolható, sőt épen az ir és angol börtönrendszert mi is a legkitűnőbbnek tartjuk. A reformra azonban a mi Btk.-ünk büntetési s különösen börtönrendszere rászorult. A 20 évi gyakorlat kimutatta annak hiányait, fogyatkozásait. E hiányok és fogyatkozások uegszüntetését célozzák épen a fentebb előadott reformjavaslatok, melyek a mai szabadságbüntetéseink hatását, sikerét óhajtanák fokozni. Hogy ajavitó intézetek emiitett reformja nem tul merész s nem utópisztikus kívánság, ezt az irodalom és a gyakorlat s a külföldi törvényhozások köréből felhozottak, azt gondolom, eléggé igazolják. Ha a büntetés célja nem csak a megtorlás, de a megelőzés is, e megelőzést semmi más eszközzel nem segíthetjük elő jobban, mint a javitó intézetek emiitett reformja által. Büntetőtörvényünk büntetési rendszere, sajnos, ép e tekintetben volt a leggyöngébb s 20 évi élete meg is termetté a maga rosz gyümölcseit, mert habár a kriminalitás hazánkban elég normálisnak mondható is, de a gyermekcriminalitás évről-évre n ő».2) A Btk. revisiója tehát e tekintetben elkerülhetetlen. A reformot azonban a törvényben levő alap, a javítóintézet felhasználásával és tovább fejlesztésével óhajtanánk elérni. Több javítóin tézetet s még több nevelő-intézetet állítani fel s az erkölcsileg mélyen elsülyedteket egy külön speciális intézetbe! E reform semmiesetre sem tulmerész s legkevésbbé sem kivihetetlen. A fogház büntetés revisiója, azt hiszem, a felhozottakkal szintén teljesen igazolva van. Communis opinio már ugy szak, mint laikus körökben, hogy a m i n i m a 1 i s tartamú fogházbüntetések nem váltak be. A fogházbüntetésnek is bizonyos malumot kell képeznie, ezt pedig csak egy bizonyos minimumtól lehet remélni. Ha csekély büntetéseket akarunk alkalmazni, akkor alkalmasabb eszközöket is találhatunk a néhány napi fogháznál vagy elzárásnál. Az ajánlott uj büntetésnemek pedig egészen reális és kipróbált intézmények. A bitói megdorgálás a régi magyar jogban is ismeretes volt, 1843-iki javaslatunk is felvette mint minimalis büntetést s elfogadta legújabban az olasz törvény. Ép ugy a feltételes elitélés történeti adatok szerint szintén ismeretes volt a régebbi jogunkban,8) az 1892-iki novella javaslat is beakarta hozni, a külföldi államok pedig egyértelemmel sietnek azt törvénykönyveikbe ültetni, Afelebbezésésa pénzbüntetésnek közmunkában való leróhatása talán idegenszerűbbek, de az olasz Btk., mely a legjelesebb büntetőtörvénynek van elismerve s a svájci és norvég büntetőjavaslatok, melyek szintén általános elismeréssel fogadtattak, elég ajánló levelet képeznek számukra. A pénzbüntetésnek fogházra való átváltoztatása egyenesen eltiltandó lenne. Hogy a többszörös visszaesőkre a fegyház szigorított alakját ajánlottuk, ezzel sem akartunk semmi inhumánus dolgot, mert ugy jogi mint politikai tekintetek egyaránt igazolják a többszörös visszaesők szigorúbb büntetését. S különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Btk.-ünk a fegyházbüntetés végleges maximumát (eltekintve az életfogytiglani fegyháztól) 15 évben állapította meg, mely se visszaesés, se bűnhalmazat esetén feljebb nem emelhető, holott más törvénykönyvek ily esetben 24—30 évi büntetés kiszabását is megengedik ; az ajánlott reformot inhumanusnak senki sem mondhatja. Maga az 1843-iki javaslatunk a visszaesőkre a büntetés kétszeresét engedi meg. 24 évi maximummal; pedig e javaslatunkat, mely a halálbüntetést sem ismerte, az inhumanusság vádja bizonyára nem érheti. Hangsúlyozom azonban, hogy az 5—20 évi fegyházat csak atöbbszörös (4—5szöri) és a súlyosabb cselekményekbe vissza») Szabadságbüntetéseink képe tehát e javaslat szerint ez lenne: 1. fegyház, a) életfogytig, b) 1—15 évig (nem visszaesőkre), c) 5—20 évig (visszaesőkre). 2. fogház, 14 naptól 5 év. 3. nevelő-, javitó- és kényszerjavitó intézet. -i L. Vargha Ferenc: A gyermekkorban levő bűnösök 29. lap. 3) Fayer László: A m. büntetőjog kézikönyve I. köt. 174. 1. eső aljas motívumokból bűnösök ellen óhajtanám alkalmazni. Végrehajtási módjára nézve pedig sem a L i s z t-féle kényszerdologházat, sem a Otvoss Verwahrungsanstaltját nem ajánlom, hanem 3—4 nagy fegyházunkat tartanok e célra kijelölendőnek, hol az ir rendszer szerint hajtatnék végre a büntetés, de a mainál szigorúbb módon és súlyosabb munkanemekkel. Ez tehát egyálta'án nem a L i s z t-féle ártalmatlanná tétel végetti letartóztatás, hanem a visszaesők speciális büntetése lenne, melyet a bíróság mondana ki a meghatározott időre. Aviszaesés tekintetében különben a Btk-et szintén gyökeresen revideálandónak vélem s elodázhatlannak tartom a speciális visszaesés rendszerével való felhagyást. Semmi jogosultsága sincs annak, hogy csak a vagyon elleni delictumba visszaesők legyenek szigorúbban sújtva, a többiek nem. A visszaesést tehát a Btk. ált a 1 ános részében kell részletesen szabályozni, mint ezt jogirodalmunk kitűnőségei, igy különösen Balogh Jenő régóta sürgetik. Végül e hézagos és szaggatott munkálat befejezéséül legyen szabad azon óhajomat is kifejeznem,vajha aszabadságbüntetések végrehajtásáról valamikor egészen önálló részletes törvényünk is lenne. Az 1843-iki örök büszkeségünket képező javaslatok harmadika kizárólag «a börtönrendszerről)) szólt, a finn büntetőtörvénykönyv végén is ott van függelékül a végrehajtásról szóló utasítás. Büntetőjogi codificatiónk betetőzésének azt tekinteném, ha egy ily speciális törvényt hoznánk, mert a legszebb, a leghumánusabb anyagi törvény s a leg liberálisabb büntető perrendtartás sem ér semmit, ha a büntetések végrehajtása tökéletlen s nem a törvényhozó szándékának megfelelő. Ezzel kapcsolatban, jóllehet börtönügyünk belső kérdéseire, a végrehajtás módozataira szándékosan nem terjeszkedtem ki, csak annyit óhajtok még kiemelni, hogy ha e törvény nem lesz is a közel jövőben remélhető, a Btk.-nek az elitéltek munkáltatására vonatkozó szakaszait is oly értelemben módositandóknak tartom, hogy a törvény utaljon arra, miszerint a fegyencek és foglyok a közös munka ideje alatt ne csak ipari, de földmivelési, szőlőmivelési, építési s más szabadlevegőn végzendő munkákra is alkalmazhatók legyenek. Az 1885-iki római börtönügyi congressus ezen kitűnő eszméjét Balogh Jenő ajánlotta nálunk1) már 1887-ben s lelkes és meggyőző érveléseinek ma már szép sikere is van, mert az igazságügyministerium jelentése szerint 29 törvényszéki fogháznál lett meghonosítva az elitéltek ilynemű foglalkoztatása és szórványosan egyik-másik fogházban is kísérletet tettek vele. Hogy ezen eszme teljes keresztülvitele börtönügyi viszonyainkat alaposan megjavítaná, erre legyen szabad csupán Balogh Jenő itt emiitett és Vámbéry Rusztem2) becses dolgozataira hivatkoznom, hol az erre vonatkozó külföldi irodalom ismertetése is feltalálható. * Jól tudom, hogy igénytelen fejtegetéseimmel a nagy kérdés minden ágát egyáltalán nem merítettem ki, de ezt éppenséggel nem tekintettem célomul. Részemről csak igénytelen véleményemet akartam elmondani szabadságbüntetéseink tervbe vett reformjáról s ha esetleg sikerült annyit kimutatnom, hogy a c 1 a s s i c u s i s k o 1 a e 1 v e i a 1 a p j á n a reform és a haladás 1 e h e t s é g e s s B t k v.-ü n k a 1 a p e 1 v e i ve 1 nemkelléshelytelendolog lenne a kívánt reformok végett szakítani: célomat teljesen elértnek tekinteném, A reform módozatai iránt döntsenek az arra illetékesek és hivatottak, csak ne téveszszék soha szem elől Btk.-ünk két alapelvét: az igazságos szigort és a humanizmust! Belföld. .^Törvényjavaslat a tisztességtelen verseny ellen. A kereskedelemügyi minisztérium nagy jelentőségű törvényjavaslatot tesz közzé, a mely Nagy Ferenc kereskedelemügyi államtitkár tollából került ki. Hivatalba való lépése óta első sorban ennek a törvnyjavaslatnak az elkészítésére törekedett. A magyar kereskedelem és ipar megelégedéssel fogadja ezt a tervezetet, amelynek intézkedései közül nagy erővel domborodik ki a hazai termékek pártolása. íme a tervezet : ^Balogh Jenő : Börtönügyi viszonyaink reformjához. 1887 88 lap. *) V á m b é r y Rusztem : A relegatio eredményei és bünt rendszerünk reformja. 1898. 51. lap.