A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1900 / 36. szám - Orvosi titoktartás és életbiztosítás. [Hozzászólás Stiller Mór: Orvosi titoktartás és életbiztosítás című cikkéhez. A Jog, 1900. 34. sz. 237-238. p.]
254 A JOG által megőrzendő titok legyen, akkor áll az a biztosító társaságokkal szemben is. Ehelyütt már is megjegyzendőnek tartom, hogy nézetemnek a btrvkv. 328. §-a nem mond ellent. Mert igaz ugyan, hogy csak az ott minősített esetben lehet szó a titoktartás büntetendő megsértéséről, de abból nem következik, hogy erkölcsi szempontból helyeselhető bármilyaz orvosra bízott egészségi titok felfedezése. De nézzük az érem másik oldalát: minek kéri a biztosító társaság a kezelő vagy házi orvostól a post mortem bizonyítvány kiállítását. Lényeges ezen kérdés, mert napfényre kerül, vájjon az orvost nem akarják-e felhasználni arra, hogy olyas valamit tegyen, mi erkölcsi felfogásának ellentmond. Cikkíró ur maga is kijelenti, hogy a biztosító társaságok a post mortem bizonyítványokat «a biztosítottnak bekövetkezett halálesetében a kárigénybejelentés alkalmával kérik a végből, hogy a biztositásiszerződésmegtámadására alapot nyerje n e k. A végből fordulnak a házi orvoshoz, hogy az állítson ki bizonyítványt, mely megcáfolja collegája, a biztosító társaság bizalmi orvosának véleményét és mely bizonyítvány alkalmas legyen arra, hogy a biztosító társaság a biztosított illetve örökösei hátrányára a fizetéstől szabaduljon. Megvallom, nagyon furcsa kérelem! Ha az orvos a biztosító társaság kérésének enged, több irányban erkölcsileg súlyosan vét. Vét a collegialitás ellen, mert megcáfolja collegájának bizonyítványát, jóllehet nem tudja, nem-e jóhiszeműen járt-e ő el, vájjon a baj már fel volt-e ismerhető, stb., vét továbbá azon bizalom ellen, melylyel az elhunyt családja őt felruházta, mert eszközt nyújt a biztosító társaságnak arra, hogy a család érdekeit megkárosítsa. Hogy kap-e az orvos ezen spicli-szolgálatért 3—5 frtot, az ugyan mellékes, de a világ előtt mégis ugy áll ott, mint aki egy csekély összegért a bizalmat megszegte. De kérdem, hol a garantia arra nézve, hogy a post mortem bizonyítvány, mely az alapvéleménynyel ellentétes, a helyes, hisz a kezelő'orvos is tévedhetett. Vagy talán a biztosító társaság több hitelt hajlandó adni a házi orvosnak, mint saját bizalmi orvosának, csak azért, mert ezen bizonyítvány reá nézve kedvezőbb ?! Még érthető volna a dolog, ha a biztosító társaságok igazolt súlyos gyanuokok alapján kérnék az illető bizonyítványt, mert akkor a társaság a bűnvádi eljárás folyamatba tételére is el fogja magát határozni, és ezen esetben a valódi tényállás homályban ugy sem maradhat, de ha a társaság minden egyes vagy legalább gyakori esetben kér ily bizonyítványokat, az nem jelent mást, mint az orvost felhasználni arra, hogy félretéve minden erkölcsi tekinteteket a biztosító társaságnak bizonyítási anyagot szolgáltasson. Ezt az orvos kereken visszautasíthatja. Hiszen a biztosító-társaság az életbiztosítást saját bizalmi orvosának véleménye alapján kötötte meg, módjában állott | tehát oly orvost választania, akihez feltétlen bizalommal viseltetik. A kezelő orvos semmi esetre sem fogja magát eszközül j felhasználtatni arra, hogy a biztosító társaság orvosának véleményét oly könnyen és esetleg tévesen lerontsa és azzal a biztosított, illetve a kedvezményezett érdekeit megkárosítsa. De a cikkíró ur jogi érvelése az, melynek különösen kitérni óhajtok. Azt állítja a cikkiró ur, hogy az orvosok állásfoglalása nekik ugy sem használ, mert biztosító társaságnak könnyen meg van a módja arra, hogy a post mortem bizonyítvány- " nyal igazolandó felvilágosítást megkapja, amennyiben az orvosra mint tanura hivatkozik és az orvos mint tanú az 1893 : XVIII. t-c. 86. §-ának esetén kivül, úgyszintén a btkv. 238. §. esetén kivül a vallomástételt meg nem tagadhatja. Teljesen osztom cikkiró ur azon nézetét, melyet a tanúságtétel megtagadásának esetére felhoz, csakhogy ezen §-ok nézetem szerint ezen orvosokra nem alkalmazhatók. Nem pedig azért, mert sem a kezelő, séma házi orvos ily bizonyitványkiállitásakörülitevékenységébennemminősithetőtanunak, hanem szakértőnek. A tanú és szakértő közötti különbség ugyanis abban van, hogy a tanú registrálja a tényeket ugy, amint azok rá benyomást tettek, ehhez semmi hozzátennivalója sincs, és következtetések, vagy vélemények előterjesztésétől is tartózkodik. A szakértő ellenben az adott tényálladékból vonja c o n clusioit és felfogása és tudása szerint minősiti a tényálladékot. Ha ezen megállapítást a post mortem bizonyítványokra alkalmazzuk, nyilvánvaló, hogy azokban az orvostól szakvéleményt kérünk. Mert eltekintve attól, hogy bíróságon kívüli tanuvallomástétel nem létezik, és ilyet a biztosító társaság sem kérhet, ily vallomásból a társaságnak haszna nincs. Ha az orvos a tapasztalt symptomák puszta felsorolására szorítkoznék, azzal a biztosító társaság még nem nyer alapot a biztosítás megdöntésére, nekik vélemény kell, ezt pedig az orvos jogosult megtagadni. Tovább menve tehát nem áll jogában és módjában a biztosító-társaságnak a post mortem bizonyítványt kiforszirozni azzal, hogy az orvosra, mint tanura hivatkozik, mert utóbbi azt mondhatja, hogy a post mortem bizonyítvány helyettesitője nem a tanúvallomás, de a szakértői vélemény, annak előadását pedig indokolatlanul is megtagadni jogosult. Még egy körülményre kívánok kitérni. A sommás elj. 91-. §-ának utolsó bekezdése azt mondja, hogy szakértői személyek, kik oly elmúlt állapotokról és tény| körülményekről tanúskodnak, melyek észleléséhez szakértelem i volt szükséges, tanuknak tekintetnek és reájuk a tanukihallgaJ tásra vonatkozó szabályok alkalmaztatnak. Ezen §. a szóban lévő post mortem bizonyítványok esei tében a kezelő, illetve házi orvosra nem nyerhet alkalmazást ! azért, mert ő nem elmúlt állapotokról, de a halált közvetlen megelőző állapotról ad véleményt. Az elmúlt állapot jelen esetben a biztosítás kötése idejében a biztosítottnál fennállott állapot — ennek hamis feltüntetése bir a társa; ságra érdekkel, erről azonban nem a kezelő, de a biztosító | társaság orvosa adhat véleményt, a kezelő orvos tehát továbbra i is szakértő, és nem tanu. Cikkiró urnák tehát igaza van abban, hogy a törvény az említett esetektől eltekintve nem fogja büntetni az orvost a post mortem bizonyítvány kiállítása esetében, de szerény nézetem szerint nem ad a törvény módot arra, hogy ily bizonyítvány kiállítására az orvost kényszerithesse. Különben is az orvosi felfogás szerinti titoktartási kötelesség — mely esküvel van megerősítve — tágabb, mint a jogi dogmák szerinti titoktartási kötelesség; esküszegésre tehát nem igen lehet az orvost kötelezni. Belföld A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetet, melyet a tavaszszal az igazságügyministeriumban nagyobb szaktanács is tárgyalt (és melyet a szaktanácskozmány véleményei alapján átdolgozott az igazságügyministerium megbízásából dr. Beck Hugó curiai biró), most a kereskedelmi minister véleményadás végett valamennyi szaktestületnek szétküldötte és a «Közp. Értesítőben* közzététette. Hát az igazságügyministerium miért őrzi még mindig titokként ? A törvényjavaslat fejezeteiméi a következők: I. Általános rendelkezések. II. A biztosítási vállalat üzletének megkezdése, berendezése és a vállalat működése. III. A kisebb biztosítási egyesületek. IV. Állami felügyelet. V. Büntető határozatok. VI. Átmeneti intézkedések. A javaslat mostani szövegezéséből a lényegesebb újítások közül a következőket emeljük ki: A biztosítási magánvállalatokat a javaslat állami felügyelet alá helyezi s a keresk. törvényben szabott föltételeken felül az uj törvény rendelkezéseinek megtartására is kötelezi. A külföldi biztosító vállalatok szintén alá vannak vetve ennek, hacsak külön törvény vagy államszerződés másképen nem intézkedik. A betegsegélyző, temetkezési, kiházasitási s ehhez hasonló egyesületek, a mennyiben biztosítási ügyekkel foglalkoznak, némely eltérésekkel szintén az uj törvény alá esnek. Az állami felügyeletet a budapesti m. kir állami biztosító hivatal gyakorolja. A. magánvállalatok kötelesek ennél kimutatni, hogy biztosítási üzletük minden főágára 600,000 koronára rugó, valósággal befizetett és belföldön elhelyezett biztosítási alaptőkével birnak. Csekélyebb biztosítási ágaknál 40 ezer korona tőkénél nem csekélyebb alap is megengedhető. A bizt. szövetkezetek kötelesek a biztosítási alap törlesztésének a törvényben megszabott módozatait is megtartani. Az alapszabályok az állami bizt. hivatalnál bemutatandók s a vagyonelhelyezésnek alapelveit és a külön tartalékok alkotásának s a nyereség kiszámításának és a veszteség fedezésének módjait is tartalmazniok kell. A szövetkezetek alapszabályai külön kellékekhez vannak kötve. Továbbá a vállalat az üzleti tervet is köteles bemutatni s különösen köteles feltüntetni a díjtartalék kiszámításának, megalakításának és gyűjtésének elveit. Az életbizt. társaságok azonkívül a díjszabást s a dijak kiszámításának elveit is kötelesek előterjeszteni. Erre vonatkozólag a javaslatban kötelező részletes rendelkezések vannak. Ezen föltételek teljesítéséről az állami hivatal igazolványt