A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 35. szám - Pertári kezelés a sommás eljárásban. [Hozzászólás Révai Lajos: Pertári kezelés a sommás eljárásban. 1-2. r. cikkéhez. A Jog, 1900. 31. sz. 225-227. p. és 33. sz. 233-234. p.]

A JOG 139 esetben nyerhet alkalmazást, midőn a közkereseti társaság a kizárandó tagon kivül még legalább két más tagból áll, a kik a kizárást egyetértően indítványozzák s midőn a társaság az egyik tag kizárása után is mint ilyen fennállhat. Nem alkalmazható azonban azon esetben, ha a társaság csupán két tagból áll, mert ezek bármelyikének kiválása által a társaság is megszűnik, és mert a kereskedelmi törvény 103. §-a mint a 100. §. alól kivételt megállapító intézkedés szorosan lévén magyarázandó, arra az esetre, a midőn a társaság csak két tagból áll. analógia utján sem terjeszthető ki, Minthogy felek előadásából s az elsőbiróság Ítéletében megállapitolt tényállásából kitelszőleg is a F. és L. közkereseti társaság csupán a peres telekből, tehát két tagból áll, kiknek mindenike a másiknak a társaságból kizárását és másodsorban a társaság feloszlását követeli, az elsőbiróság Ítéletének részben helybenhagyása, részben megváltoztatása mellett felek az egymás kizárása iránti kérelmeikkel kölcsönösen elutasittattak, a társaságnak feloszlása azonban kimondatott, s az elsőbiróság az ebből kifolyólag szükséges további eljárásra utasíttatott, mert a kizárási kérelmek elutasítása esetére a társaság feloszlását, felszámolásnak elrendelését mindkét fél kérte, és mert a felszámolás a kereskekedelmi törvény 108. §-a értelmében a társaság feloszlásának szükségszerű következményét képezi, s már azon körülmény, hogy felek egymás kizárása iránt kereseteket indítottak, tanúsítja, hogy a felek egymás között egyezségre jutni nem képesek. (1900 febr. 20. 3321. sz. a.) A m. kir. Curia : A másodbiróság Ítéletének nem felebbezett az a része, mely szerint F. V, L. G.-nak kizárása iránt előterjesztett kérelmével el lett utasítva, érintetlenül marad, a L. G által felebbezett többi része pedig a benne felhozott vona tkozó indokok alapján helybenhagyatik. Felperes az iparhatósági eljárást a kereset beadása után megindítván, az annak hiányára alapított pergátló kifogás tárgytalanná vált. Igaz ugyan, hogy az ipartörvény 90. §-a értelmében tiltva van a segédet addig felvenni, mielőtt előbbi szolgálata megszűnt s igy az ennek ellenére felfogadott segéd részéről szolgálatba nem lépéséhez kötött kötbér mefizetése az uj szolgálatadó által nem követelhető, ámde ez a szabály nem alkalmazható akkor, a mikor az uj szolgálatadó bizonyítja, hogy a kötbért kötelezett segéd öt megtévesztette az iránt, hogy előbbi szolgálatát felmondás által megszüntette. A kötbér károsodás kimutatása nélkül is megítélendő. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa. Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A felebbezési tárgyaláson alperes nem hozta föl az elsőbirósági eljárás során érvényesített és felperes felperességi jogának hiányára alapított kifogását fentartotta, azonban: 1. az ipartörvény 176. §-ára alapított pergátló kifogását, azt vitatván, hogy jelen pert a hivatkozott törvényszakasz értelmében iparhatósági eljárásnak kellett volna megelőznie; 2. továbbá az ipartörvény 90. §-ára alapított azt a kifogását, hogy felperes az alperest fel sem fogadhatta, vagyis a C) alatti szerződés — mely a kereset jogalapját képezi — eredetileg érvénytelen azért, mett alperes az előbbi munkaadójával — F. J.-vel — kötött szolgálati szerződése megszűnését nemcsak hogy nem igazolta, de felperes a szerződés fennállásáról egyenesen tudomással birt ; 3. végül azt a kifogását is, hogy felperes nem bizonyította, hogy alperes szerződésszegése folytán kárt szenvedett és igy részére a kötbér sem ítélhető meg. Felperes a felebbezési tárgyaláson törvényszerűen történt idéz tetése dacára nem jelenvén meg, alperes a S. E. T. 162. §. alapján a felebbezési tárgyalás megtartását kérte. Ezen ügyállás nvomán a kir. törvényszék magáévá tette az elsőbiróság ténymegállapítását és jogi döntését a felebbezett ítélet indokaiból és még azért is : ad 1. mert felperes az iparhatósági eljárást a kereset beadása után megindítván, az annak hiányára alapított kifogás tárgytalanná vált ; ad 2. mert igaz ugyan, hogy az ipartörvény 90. §-a értelmében tiltva van a segédet addig felvenni, mielőtt előbbi szolgálata megszűnt s igy az ennek ellenére felfogadott segéd részéről szolgálatba nem lépéséhez kötött kötbér mefizetése az uj szolgálatadó által nen követelhető, ámde ez a szabály nem alkalmazható akkor, a mikor az uj szolgálatadó bizonyítja, ugy a mint azt jelen perben felperes a N.B. 7. alatti alperesi levéllel bizonyította, hogy a kötbér kötelezett segéd őt megtévesztette az iránt, hogy előbbi szolgálatát felmondás által megszüntette ; ad 3. mert végül a K. T. 273. §-ának rendelkezése nyomán kifejlődött bírói gyakorlat a kötbér összegében a felek részéről rendszerint előzetesen meghatározottnak tekinti azt a kárt is, a mely bekövetkezhetik a kötbér által biztosított szerződésszegés által, minélfogva a kötbér károsodás kimutatása nélkül is megítélendő. A kifejtettek alapján az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni kellett. (1900. évi július hó 11-én D. 429. sz.) Habár a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint alperes felperest sertéseknek bizományban megvételére bizta meg és felperes az illető eladók részéről az illető sertéseknek bizományban eladására is meg volt bízva, s igy felperes az illető eladóktól is a bizományi dijat megkaphatta, felperes alperestől is a bizományi dijat az ügylet után szintén követelheti. Igaz ugyan, hogy a keresk. törvény 377. s. szerint a bizományi díj határozott megállapodás hiányában a helybeli kereskedelmi szokásnak megfelelőleg állapítandó meg, szemben azonban azzal, hogy felperest alperestől a bizományi díj megilleti, abból a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállásból, hogy a felek a bizományi dij összege iránt előre meg nem állapodtak és a sertés vételi bizományra nézve a bizományi dij összege iránt helybeli kereskedelmi szokás nem létezik, jogilag az következik, hogy ez az összeg az erre befolyással biró egyéb körülmények számbavételével állapítandó meg. Az. hogy ilyen alapon a felperes bizományosi működésének minő összeg felel meg, nevezetesen, hogy megfelelő-e a felebbezési bíróság által e címen minden sertés után elfogadott 25 krajcár, ténykérdés, a mire nézve tehát a S. E. 64. §. szerint a felebbezési biróság kötelező bizonyítási szabály alkalmazásának fen nem forgása esetében a bizonyítékokat szabadon mérlegelhette és ténybeli meggyőződését a per anyagából kellő indokolás mellett belátásához képest alkothatta meg. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság G. 160/1900. sz. a.) A felülvizsgálati biróság csak oly bizonyítékot tekinthet a felebbezési eljárás folyamán felajánlottnak, a melynek felajánlása a felebbezési tárgyalás jegyzőkönyvéből vagy ennek mellékleteiből kitűnik; a mennyiben a bizonyítékok felajánlása ilyeténképen nem állapitható meg, az felajánlottnak nem tekinthető, és annak a felebbezési biróság által való mellőzése, valamint a mellőzésnek a S, E. 64. §-a szerint nem indokolása, eljárási szabályba nem ütközik. A kötbér követelhetésének nem lényeges feltétele a károsodás kimutatása. A kötbérnek kikötése nem birván önálló szerződés jellegével, a kikötött kötbér egy már létesített szerződési viszony biztosítására szolgál és igy magából a főszerződésből kell kitűnnie annak a vagyoni érdeknek, a minek biztosítására a kötbér szolgál. Két kereskedő kötbér terhe alatt kölcsönösen kötelezte magát egymás javára bizonyos áruk nem árusítására. Az első kereskedő eladta üzletét, a nélkül, hogy a bizonyos áruk elárusitásának korlátozására vonatkozó jogát és kölelezettségét utódjára átruházta és erről a másik kereskedőt értesítette volna. Utóbbi szabadult a főszerződés és kötbér alól, mivel a főszerződés a másik hibája miatt vált nem teljesíthetővé. |A m. kir. Curia G. 128/1900. sz. a.) A kereskedő, a ki megengedi azt, hogy az ő nevében és különös címéből álló be nem jegyzett cége alatt, melyet egy darabig az üzleti világban ő használt, más személy kereskedelmi üzletet folytasson, kifelé, harmadik személyekben, kik arról, hogy a cég másé, nem szerezhetnek maguknak meggyőződést a nyilvános cégjegyzékből, azt a látszatot költi fel, hogy ö az üzlet valódi tulajdonosa, ez a látszat pedig, melyet az ő hozzájárulása idézett elő, elég ahhoz, hogy az ö személyes felelőssége a neve alatt, bár más által folytatott üzletet jóhiszemű hitelezőivel szemben, kik a használt névben és cimben bizva, hiteleztek az üzletnek, megállapittassék. (A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa 1900. január 13. D. 542. sz. a.) A vasútnak átalány-összeg ellenében elvállalt kiépitáse nem építési anyagnak mint ingó dolognak szállítására, hanem a vasút teljes építményének, mint ingatlannak kiépítésére irányulván, az ily szerződés a kereskedelmi törvény 262. §-ahoz képest kereskedelmi ügyletet nem képez. (A m. kir. Curia 1900. május 18. 448. sz. a.) Bűnügyekben. A zsarolás vétségének befejezéséhez nem szükséges, hogy a tettes az erőszak vagy fenyegetés által elérni óhajtott vagyoni hasznot tényleg elétte legyen, ennek a vétségnek befejezéséhez elegendő, hogy a tettes a kényszerítő erőszakot illetőleg a fenyegetést vagyoni haszon céljából tettleg használta legyen. A budapesti kir. büntető törvényszék: A budapesti királyi büntető törvényszék bűnösnek mondja ki T. G. újpesti születésű, 21 éves, r. kath., hajadon, volt bárczás kéjnő, jelenleg foglalkozás nélküli cseléd, vagyontalan, írni, olvasni tudó büntetlen előéletű vádlottat D. M. sérelmére elkövetett s a btkv. 350. §-ban meghatározott zsarolás vétségében s ezért őt a hivatkozott §. alapján, a 92. §. alkalmazása mellett, az 1892: XXVII. t.-c.-ben meghatározott célra fordítandó 2 frt, behajthatatlanság esetében 1 napi fogházbüntetésre átváltoztatandó pénzbüntetésre itéli s kötelezi az 1890: XLII. t.-c. alapján a felmeiülő bűnügyi s esetleg felmerülhető rabtartási költségeknek a m. kir. állampénztár javára leendő megtérítésére, ez esetben azonban az id. t.-c. 4. §-a alapján egyellőre behajthatlanokká nyilvánítja. Indokok: T. G. vádlott a végtárgyalás során beismerte azt, hogy D. M. panaszosnak, a kit előzőleg gyermektartás miatt beperelt, de a mely pert elvesztette, a panaszhoz (n. 1.) csatolt levelet irt, a melyben D. M.-t azzal fenyegeti, hogy az esetre, ha neki egy bizonyos összeget nem fizet, megakadályozza a házasságot oly módon, hogy viszonyukat panaszos menyasszonya előtt felfedezi, sőt a gyermeket panaszos bicikli iskolájában ki is teszi, hogy ily módon az újság utján is tudomást szerezzen panaszos menyasszonya viszonyukról. Miután pedig a vádlott ezen beismerése által megerősített tényállás a btkv 350. §. tényálladékát