A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 33. szám - A bprdt. 33. §-ához

236 A JOG nézve, a pályázat eredményéhez kötve nincs, — de hát kérem, ha már egyszer a Miniszter ur a priori meg van arról győződve, hogy valamelyik birói állásra — szerinte — ugy sem lesz alkalmas pályázó, miután arra neki már meg van az eleve kiszemelt embere, hát sajátkép minek hirdettet pályázatot? Ekkor a pályázat csak arra jó, hogy egy csomó ember, a fenti esetben például 89, egy koronás bélyeggel ellátott folyamodást adjon be, s ezzel az államkincstárt gazdagítsa akkor, amidőn nyomorúságos fizetéséből élni sem tud, s hogy eme 89 emberből legalább is 40 audientiára jelentkezzék s ezzel hiábavaló tetemes költségbe verje magát. — E mellett a javaslattétel jogával felruházott hatóságok is csak felesleges munkával terheltetnek. Méltán kérdhetjük tehát, hogy ilyen esetben mire való a pályázat ? Egy pórul járt pályázó. Irodalom. Az ügyvédek nyugdíjintézete. E cimmel dr. Nagy Olivér pozsonyi ügyvéd egy brosürát adott ki, melyben ezt a most nagyon is aktuális kérdést fejtegeti. Meggyőző érvekkel bizonyilja, hogy azoknak aggodalma, a kik a kötelező ügyvédi nyugdíjintézet behozatala miatt az ügyvédi pályának még nagyobb tultómöttségétől félnek, alaptalan, mert az ügyvédi nyugdíj nem rúghat ezrekre, néhány száz forint penzióra való kilátás pedig nem oly kecsege tető valami, a mi az egy pályára való mértéktelen tódulásl megokolná. Dr. Nagy brosürájában a budapesti ügyvédi kamara titkárának, dr. Nagy Dezsőnek e kérdésre vonatkozó tervezetét is széles alapon bírálja. A füzet Pozsonyban Í0 fillérért kapható. A Közigazgatási hatóságok elé tartozó kihágások betiisoros jegyzéke, összeállította Fényes Vince borosjenői kir. aljárásbiró, revidiálta Éder Géza főszolgabíró. Ára 1 korona. A törvényekben, ministeri és szabályrendeletekben megá'lapitott kihágások oly sokfélék, hogy azok evidentiában tartása csaknem lehetetlen. Hozzájárul, hogy a külömböző kihágások felett I., H.ésIII-ad fokulag különböző hatóságok intézkednek és a befolyó pénzbüntetések is különböző célra fordítandók. E zűrzavaron iparkodik szerző oly módon segíteni, hogy betűrendben felsorolja mindazon cselekményeket, melyek 1898. év végén a fenti jogforrásokban kihágássá voltak minősítve, feltünteti ezek illetékes h, II., III. fórumát, fő- és mellékbüntetésül és a pénzbüntetés hováforditását. A kizárólag pénzbüntetéssel sújtott cselekmények és mulasztások azonban, — amik kihágást nem képeznek, nincsenek felvéve a kimutatásba. Azon kihágásokról, melyeknél az őket megállapító jogszabály nem mondja ki az illetékes birót és a pénzbüntetés hováforditását, a revideáló f ' szolgabíró jelölte meg a fennálló gyakorlatot. Gyakorlati közig, tisztviselők részére tehát igen hasznos munkát teljesített a szerző, ki a szakirodalom terén egyébként sem ösmeretlen és kit lapunk munkatársai közt is tisztelhetünk. Vegyesek. Dr. PIopu György vissói kir. járásbiró a nagyváradi kir. táblához biróvá ki lett nevezve. Mindenütt, hol valódi jogászi tehetség és tudás méltánylást talál, e kinevezés csak megelégedést fog szülni. Mi pedig, kik az uj táblai biró urat munkatársaink közé számithatni szerencsések vagyunk, kinek kitűnő tollából csak utóbb közöltünk egy nagyérdekü, mély tudásra valló tanulmányt a birtokállásról, igaz szivből szerencsét kívánunk kiváló munkatársunknak kineveztetéséhez. Házassági perekben a házaeság fentartása vagy bontása kérdésében az eljáró bíróság nyomozó hivatásánál fogva jogosítva, de kötelezve is van a felek között létező viszonyok felderítésére nézve, nemcsak a felek által felhívott, hanem azok előadásától és kérésétől függetlenül is a szükséges bizonyítékoknak beszerzésére. A m. kir. Curia (1899. évi ápril. 13. 592 sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítélete feloldatik és utasittatik az elsöbiróság, hogy az érdemleges tárgyalás alkalmával felhívott tanukat az alperes által megkisérlett visszatérés körülményeire és annak idejére részletesen hallgassa ki, nyújtson alkalmat a feleknek, hogy a tanuk vallomására érveléseiket megtehessék és a kifejlendőkhöz képest újonnan határozzon; mert házassági perekben a házasság fentartása vagy bontása kérdésében az eljáró bíróság nyomozó hivatásánál jogva jogosítva, de kötelezve is van a felek között létező visszonyok felderítésére nézve nemcsak a felek által felhívott, hanem azok előadásától és kérésétől függetlenül is a szükséges bizonyítékoknak beszerzésére, minél fogva az a körülmény, hogy alperes, a felperes keresete ellenében felhozott védelme bizonyítása végett felhívott tanuk kihallgatásától utóbb elállott, nem állhatja útját annak, hogy a biróság ugyanazokat a tanukat, kiknek vallomása az ügy alapos megbirálására szükségesnek mutatkozik, kihallgassa. A m kir Curia ügyforgalma s tevékenysége 1900. január hó i-étöl július hó 31 dikéig. I. Elintézésre várt 7,429 polgári, 1 280 váltó 112 úrbéri, 540 felülvizsg. sommás, 11,701 büntető, 486 fegyelmi 227 felszólalási ügy (orsz. gyűl. képviselő vál. jog kérdésében) összesen 21,805 ügy. II. Elintéztetett: 4,381 polgári, 744 váltó 85 úrbéri, 392 felülvizsgálati, 7,678 büntető, 337 fegyelmi, 218 felszólalási, összesen 13,835 ügy. III. Hátrálék: 3,048 polgári, 536 váltó 27 úrbéri, 148 felülvizsgálati, 4,053 büntető, 149 fegyelmi, 9 felszólalási, összesen 7,970 ügy. IV. Hátralékkülönbözet a mult év ugyanazon időszakával szemben: polgári +376, váltó +203, úrbéri +2, felülvizsgálati —34, büntető —815, felgyelmi +±ö, felszólalási +9, összesen —213 ügy. A természetes atya törvénytelen gyermekét oly anyakönyvvezető előtt is elismerheti, a ki sem a születést nem anyakönyvezte, sem a szülők házasságkötésénél közre nem működött. Az elismerésről az ily anyakönyvvezető is jegyzőkönyvet felvenni s ezt a születést nyilvántartó anyakönyvvezetőnek megküldeni köteles. (A belügyminiszternek 24,759/1900. sz. a. K. város polgármesteréhez intézett rendelete.) Cimed kérdést intézett hozzám az iránt, vájjon a K.-án 1896. évben törvénytelen ágyból született B. Vilmosnak a természetes atyja által történt elismerését magában foglaló és a l.-i kerület anyakönyvvezetője által felvett jegyzőkönyv az 1894. évi XXX11I. t.-c. 41. §-a által kivánt közokiratot képez-e, s hogy annak alapján a szóban lévő gyermek elismerése, valamint a gyermek szülői között Sz.-ben kötött utóházasság a vonatkozó születési anyakönyvi lapon feljegyezhető-e ? A felvetett kérdésre az igazságügyminister úrral egyetértőleg a következőkről értesítem a Cimet: Arra nézve, vájjon a l.-i anyakönyvvezető által felvett jegyzőkönyv alapján a fentebb körülirt anyakönyvi feljegyzések megtehetők-e, közömbös az a körülmény, vájjon a jegyzőkönyv közokiratot képez-e, vagy sem? Mert az 1894. évi XXXIII. t.-c. 41. §-a értelmében a törvénytelen gyermeknek természetes atyja által való elismerése nemcsak akkor jegyezhető be a születési anyakönyvbe, ha az elismerés közokiratba van foglalva, hanem akkor is, ha ezen elismerést maga a természetes atya az anyakönyvvezető előtt személyesen jelenti ki. Az a kérdés tehát, hogy a szóban forgó személyes Isijelentést okvetlenül a születést nyilvántartó anyakönyvvezető előtt kell-e megtenni, avagy fel van-e jogosítva más anyakönyvvezető is a gyermek elismeréséről jegyzőkönyvet felvenni, nemcsak az, aki előtt a szülők házasságukat kötötték ? Vagyis a kérdést a jelen esetre alkalmazva : az döntendő el, hogy a l.-i anyakönyvvezető előtt történt elismerés a A. T. 41. §-ában körülirt feljegyzés alapjául szolgálhat-e? Kijelentem, hogy a természetes atya törvénytelen gyermekét oly anyakönyvvezető előtt is elismerheti s a személyesen kijelentett elismerés felől jegyzőkönyvet felvenni, s azt a házassági utasítás 77. §-ának utolsó bekezdésében megjelölt módon a születést nyilvántartó anyakönyvvezetőnek megküldeni oly anyakönyvvezető is köteles, aki sem a születési esetet nem anyakönyvezte, sem á szülők házasságkötésénél közre nem működött, Mert az A. T. 41. §-a nem tartalmaz korlátozó intézkedést a tekintetben, hogy melyik anyakönyvvezető előtt jelentheti ki személyesen a természetes atya az elismerést ; s mert fordulhatnak elő esetek, amelyekben az elismerés anyakönyvi feljegyeztetése tekintetében az érdekeltek részére biztosított jog akadálytalanul csak ugy érvényesíthető, ha az elismerésről jegyzőkönyvet felvenni bármely anyakönyvvezető jogosítva és kötelezve van. Mindezekhez képest a l.-i anyakönyvvezető részéről 1899. évi november hó 8-án felvett jegyzőkönyv alapján a szóban levő gyermek elismerése a k.-i születési anyakönyv 1896. évi 926. számú lapján, a jelenleg ott lévő szabálytalan feljegyzésnek előleges birói töröltetése után feljegyzendő. Felhívom tehát a (cimet), hogy a megfelelő eljárást haladéktalanul tétesse folyamatba s annak eredményéről jelentést tegyen. A tárgyaló biró szobája megjelölésének az idéző végzésből elmaradása esetén mulasztás nem forog fenn. A budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa : Az elsöbiróság ítélete feloldatik s utasittatik a kir. járásbíróság, hogy a per tárgyalására tűzzön ujabbi határnapot, arra a feleket idézze meg és annak megtörténte után hozzon a perben, a kifejlendőkhez képest, ujabb Ítéletet. Indokok: Az elsőbirósági ítélettel felperes, az első érdemleges tárgyalás elmulasztása alapján, keresetével elutasittatott. Felperes felebbezési kérelmét arra alapítja, hogy a tárgyaláson való megjelenés elmulasztása, a S. E. T. 128. §-ának 1. pontja szerint, torvény értelmében mulasztásnak nem tekinthető, mert a felebbezéshez B) alatt csatolt idéző végzésben a tárgyalás helye nincs meghatározva, abban nincs megjelölve sem az emelet, sem a tárgyaló biró szobája, minélfogva a tárgyaló birák szobáiban való keresgélés es szaladgálás folytán a tárgyalásról megkésett Figyelembe véve azt, hogy a felperes előadása a becsatolt B) alatti idezo vegzes tartalmával bizonyittatott : a kir. törvényszék ugy találta, hogy felperes részéről a tárgyaláson való megjelenés elmulasztása a törvény értelmében mulasztásnak nem tekinthető; EtetVs ETeZei^kéÍ7l he'yt 3dni' 32 elsőbirósági íteletet a b. E. l. 165 §-ának 4. pontja alapján feloldani a a júlfusTs ID'&I6) E'JÁRÁSRA UTASÍTANÍ KEL,ETT (190°-