A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 33. szám - A bprdt. 33. §-ához

A JOG 235 s tudomásul vehetek ismét valamit, a mi eddigi tétlenségemből kiragadva, a tevékenységnek további kötelmeit szabja elém. Ezek szerint a törvényben éppen a s u 1 y s z ó nincs kifejezve, vagyis, hogy az tőlük egyszerű magántudomást, vagy csupán hivatali hatáskörükben szerzett tudomást kiván-e meg ? De az idézett §-nál mindjárt ne állapodjunk meg, hanem a törvényben tovább kutatva, a kérdés tárgyában keressünk ujabb támpontokat. Némileg megfelelő útbaigazításra találunk a 87. §. rendelkezésében, mely előirja, hogy az összes hatóságok és hatósági közegek kötelesek a hivatali hatáskörükben tudomásukra jutott, nem magáninditványra üldözendő bűncselekményeket a birtokukba került adatoknak közlésével s a bizonyító tárgyaknak áttétele mellett a kir. ügyészségnek feljelenteni. Tehát a hatóságok és hatósági közegek előirt kötelessége a kir. ügyészségekénél látszólag enyhébb feladatkörben csúcsosodik ki, mert míg azok csak a hivatali hatáskörükben tudomásukra jutott bűncselekmények feljelentésére kötelezvék, addig ezeknél ily megkülönböztetés nem tétetvén, a tudomásukra jutott bűncselekmények tárgyában az előírás szerinti intézkedésre vannak utasítva. Ugyanígy rendelkezik a 93. §. is, elrendelvén, hogy a kir. ügyészség a tudomására jutott bűncselekményeket, melyek nem magáninditványra üldözendők, nyomoztatja s a/, ismeretlen tettesek kipuhatolása céljából intézkedik. A következő 9-L §. pedig a rendőri hatóságok és közegeinek csak imént említett látszólagos enyhébb intézkedési jogát akként bőviti ki, hogy a rendőri hatóságok és közegek kötelesek a nem magáninditványra üldözendő büncsélekményeket külön felhívás nélkül is hivatalból nyomozni és a tudomásukra jutott adatok megjelölésével, valamint a bizonyító tárgyak áttétele mellett a kir. ügyészségnél feljelenteni. Miután a törvénynek idevonatkozó indokolásával nem rendelkezem, ezen kimutatott különböző intézkedéseknek létalapját se fürkészhetem. El kell tehát fogadnunk mint tényt, hogy kir. ügyészségeink minden, még olykor kósza hir alapján is eljárásra kötelezvék, míg ugyanettől rendőri hatóságaink megkimélvék. Hasonló kijelentés foglaltatott a kir. ügyészségek részére 1872-ben kiadott utasításban is, mely kir. ügyészségeinknél a nyomozás megindítását szintén a tudomásszerzéstől kívánta meg. A jól felfogott kötelességérzetnek egy öszszerü esetére kell itt hivatkoznom, midőn a kir. ügyészségnek egyik itteni volt tagja szószerint véve az utasításnak ezen kívánalmát, a vendéglőben vele ugyanegy asztalnál helyet foglaló társaságnak egymásközt folytatott azon párbeszédjét, mely lehetett célzatos is, hogy ma itt s itt N. és N. között párbaj ment végbe, nemcsak tudomásul vette, hanem másnapon, miután a rendőrségi feljelentés kimaradt, a bűncselekménynek megtorlása iránt a bűnvádi eljárást önként bevezette. A kir. ügyészség ezen tagjának a helyi társadalomnak ellenszenves hangulatát sokáig kellett e miatt elszenvedni. Hogy helyén van még ma is mindenben hasonló felfogásnak hódolni, többé alig lehet kétséges, midőn a törvény is csak hasonlókép rendelkezik. A törvény ugyanis, mint láttuk, a kir. ügyészségek részéről az egyszerű tudomásul szerzést, a rendőrhatóság alkalmazottjainál a hivatali hatáskörükben szerzett tudomás vételt kívánja meg. Belföld. A kassai kir. közjegyzői kamara jubiláris ülése. A kassai kir. közjegyzői kamara július hó 29-én tartotta meg a magyar közjegyzőség 25 éves jubileumának megünneplésével kapcsolatos közgyűlését. A közgyűlés előestéjén a karhoz tartozó közjegyzők és a ka-sai jogi notabilitások részvételével fényes banquette volt, melyen több lendületes felköszöntő hangzott el. A Szmrecsányi László kamarai elnök vezetése alatt tartott jubiláris közgyűlés fénypontja gyanánt dr. Markó Sándor rozsnyói kir. közjegyzőnek ünnepi beszéde szerepelt. Hatalmas történeti visszapillantás ez a beszéd a hazai közjegyzői intézmény történetére, ^mely a közjegyzői hivatás minden ágára kiterjeszkedve, a fejlődő vagy hanyatló állapotoknak alapos kritikáját foglalja magában. Egyszersmind rámutat Szmrecsányi László kamarai elnök és dr. O f f e n h e i m e r Gyula alelnök s titkár érdemeire, melyeket immár negyedszázados hivataloskodásuk alatt szereztek. A hallgatóság részéről a lelkesedés jeleivel kisért ünnepi beszéd után a közgyűlés a szónok ünneplésével, a lefolyt évről szóló jelentéssel és a kamarai tisztviselői kar megválasztatásával ért véget. Fényes bizonyítéka e jubileum annak, hogy a magyar közjegyzői kar helyzete színvonalán áll s teljesen átérzi hivatásának magaslatát. 1 Nyílt kérdések és feleletek. Az egyházszemélyek utáni örökösödési jog köréből. Egy magyarországi társas káptalan egyik tagja végrendelet hátrahagyása nélkül hunyván el, hagyatéka tekintetében a törvényes öröklési rend szabályai, illetve tekintettel arra, hogy a javadalmát kir. adományozásból nyert róm. kath. főpap hátrahagyott vagyonáról van szó, a Kollonich-féle egyezmény intézkedései irányadók. Ennek folytán, mivel az elhunyt kanonok az atyjától régebben 50,000 koronát készpénzben örökölt, felmerült az a kérdés, vájjon az egész hagyaték osztandó-e fel a Kollonich-íéle egyezmény értelmében három részre a kir. kincstár, az egyház és a rokonok részére, avagy ezen felosztási müvelet eszközlése előtt a hagyatékból 50,000 korona mint ági vagyon az ági örökösök részére kihasítandó és csak az ennek utána még fenmaradó vagyon képezi a hármas felosztás tárgyát. Én e kérdést akként tartom megoldandónak, hogy az ági örökösök az ági vagyonnak elkülönítését, illetve a felosztás alól való kivonását joggal követelhetik. Következik ez mindenekelőtt azon körülményből, hogy a Kollonich-féle egyezmény csak a javadalmaikat kir. adományozásból biró róm. és görög katholikus főpapoknak ezen kir. adományozásból nyert java dal maik j övedelmeiből származó szerzeménye ire vonatkozik, és igy a nem javadalomból származó szerzemény, minta főpap családi vagyona, a közönséges magánjogi szabályok alá esik, melyek értelmében pedig az ági vagyon visszaszáll azon izig, illetőleg elődig, a kitől ezen vagyon eredett. De ugyanezen eredményre jutok, ha a kérdést a magyar magánjog szelleme, a magyar öröklési jog rendszere szempontjából vizsgálom is. Örökösödési jogunk ismeri az üres, sőt passiv hagyaték fogalmát is, a mennyitjen lehetséges, hogy valaki mint universalis örökös bírja ugyan az örökösi cimet, azonban a hagyatékot az adósságok, a hagyományok, az ági örökségi vagyontárgyak, illetve az ezek helyébe lépő értékek teljesen kimerítik. így különösen addig nincsen szabad, u. n. «közönséges örökösödési* hagyaték, a mig az ági örökösök igénye kielégítve nincsen, következésképen a javadalmaikat kir. adományozásból birt róm. és görög kath. főpapoknak is csak akkor van közönsé g e s örökösödési hagyatékuk, ha a hagyatékból első sorban kielégítendő jogok kielégítése, pl. a jelen esetben az á g i vagyon elkülönítése után valami még marad. Annak, hogy öröklési jogunk első sorban az ági örökösöket kívánja kielégíteni, egyik további bizonyítéka az ági örökösnek a szerzeményből való kielégítési jogosultsága is. Mindezek alapján pedig az ági örökösöknek a közönséges örökösökkel szemben fennálló erősebb joga — mert közönséges örökösöknek tekintendők a Kollonich-féle egyezmény szerint öröklésre hivatottak is — csak akkor nem volna érvényesíthető, ha ezen egyezmény az ági vagyon különleges háramlási természetét is megváltoztatta volna és igy e tekintetbeni, speciális jogszabálynak volna tekintendő. Ily intézkedést azonban az egyezmény nem tartalmaz. Tekintettel a kérdés fontosságára, kérem jogásztársaimat, hogy véleményüket pro vagy contra e lap hasábjain ismertetni szíveskedjenek. Heres. Sérelem. Mire való a birói pályázat?* A «J o g» folyó 1900. évi 31. számában X. Y. szóvá tette a sérelem rovatban az igazságügyi pályázatoknak az Igazságügyi Közlönyben szokásos sorrendjét, s annak helytelenségét kimutatta, itt pedig egy birói állás betöltésénél előfordult sérelem miatt emelünk panaszt a következőkben: Az e . . i kir. törvényszéknél megüresedett birói állás betöltésére 1900. március hava végén pályázat nyittatván, valami 89 biró folyamodott részint áthelyezés, részint kineveztetés iránt. A kir. törvényszék megtette javaslatát, s azt hiszem a kir. Ítélőtábla elnöki tanácsa is, mégis két hónapi vajúdás után az lett az eredmény, hogy egy oly albiró neveztetett ki, a ki a pályázók között nem is szerepelt. Azt már tapasztaltuk, hogy egyes birói állásokra hirdetett pályázat időközben visszavonatott, de hogy egy lejárt, s az illetékes tényezők szabályszerű javaslattételével is befejezett pályázat eredményének mellőzésével, egy nem pályázó egyén neveztessék ki, azt egészen újnak tartjuk. A birói ügyviteli szabályok 2. §-a szerint ugyan joga van az Igazságügyministernek, ha fontos okokból célszerűnek találja, az állás betöltése iránt pályázat hirdetésének mellőzésével intézkedni, — valamint az is meg vagyon ott irva, hogy az itélőbirói állások betöltésénél, az O Felségének teendő előterjesztésre * Mindent elhittünk volna, csak azt nem, hogy P 1 ó s z alatt ilyesmi történhetnék. Szomorú jele az időknek. A szerkesztőség. 1*