A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 29. szám - Perújítás a községi biróság hatáskörét meg nem haladó polgári peres ügyekben

220 A JOG Külföld. A dán parlament nemrég egy törvényjavaslatot fogadolt el, melynek értelmében az összes Dániában működő életbiztosítási társaságok, ugy a bel- mint a külföldiek kötelesek lesznek 100,000 korona kauciót az állampénztárnál letétbe helyezni. Ez az intézkedés azoknak a szomorú tapasztalatoknak az eredménye, melyeket az utolsó években Dániában a tökeszegény biztosító társaságok működése okozott. A törvény egyelőre ez évre érvényes. Célja nyilvánvalón az, hogy a fölötte csekély tőkével rendelkező nagyszámú dán biztosító tátsaságokat rendszabályozza. A kopenhágai követség jelentése szerint osztrák társaságok közül e rendelkezés csak az Assicurazioni Generali-t érinti. A részvénytársasági congressust f. évi június 8-tól 13-ig tartották meg Parisban, Ly o n-C a e n, a kitűnő kereskedelmi jogász, az akadémia tagjának elnöklete alatt. Magyar részről résztvettek benne hivatalosan dr. K ő r ö s sy József, mint a congressus egyik választott diszelnökeés dr.Pap Dezső kereskedelemügyi miniszteri fogalmazó. A congressus következő fontosabb kérdésekkel foglalkozott : 1. Tárgyukra való tekintet nélkül különös szabályok alá kell-e a részvénytársaságot helyezni ? 2. al Az egész részvénytőke aláírása és az egésznek befizetése követelendő-e, megállapitsa-e a törvény a részvény névértékének minimumát ? b) Hogyan szabályozandó az apport-ok értékének felbecsülése ? Megnchezitendő-e az apportrészvényekkel való kereskedés ? c) Az alapítók részesedése, ennek szabályozása ; d) Privilegizált részvények, kibocsátásuk feltételei, a közgyűlés jogköre. 3. Az igazgatóság és felügyelő-bizottság jogköre, ez utóbbi függetlenségének megóvása ; a számadások felülvizsgálása külön meghatalmazottak által ; a közgyűlések jogköre, megváltoztathassa-e nevezetesen a többség tetszése szerint és korlátlanul az alapszabályokat. 4. A kötvénytulajdonosok védelmének szabályozása. Lehessen-e sorsolási kötvényeket törvényhozási felhatalmazás nélkül kibocsátani. 5. A nyilvánosság kérdése ; kell-e nevezetesen a részvénytársaságok nyilvánosságának biztosítására külön orgánumot creálni ? mit kell nyivánosságra hozni ? nyilvánosságra kell-e hozni ; a) az alapszabályokat még az aláírás előtt, b) a jóváhagyott évi mérlegeket, c) az igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok megválasztását és lemondását ? 6. Végül igen érdekes tárgyalásokat folytattak a nemzetközi és pénzügyi kérdésekben. A jelen congressus tudvalevőleg a második volt e tárgyban, a mennyiben 1889-ben tartották meg Brüsselben az első részvénytársasági congressust. A mostani congressuson résztvettek maga a kereskedelemügyi miniszter és a legfőbb pecsétőr is, és a kormány e tagjai kilátásba helyezték, hogy a congressus érdemes tárgyalásainak eredményeit már legközelebb érvényesíteni fogják a francia részvénytársasági törvény revisio-jára vonatkozó javaslat előterjesztése által. Nyílt kérdések és feleletek. Az elővásárlási jogról. Ezen cikk megírására egy praxisomban előfordult jogeset szolgáltat alkalmat s tulajdonképeni célom az, miszerint jogásztársaim véleményét erre vonatkozólag provocáljam. Az osztr. ptkv. 1,072. §-a szerint: «ki valamely dolgot oly kikötéssel ad el, hogy a vevő, ha azt ismét eladni akarja, őtet annak beváltásával megkínálja, az elővásárlási joggal bir.> Abból hogy a törvény szövegében az elővásárlási jog fogalmának meghatározásánál vevő és eladó van egymással szembe állítva, valamint abból, hogy az 1,074. §. szerint ez a jog sem egy harmadiknak át nem engedtethetik, sem a jogosított örököseire át nem ruháztalhatik, nagyon sokan azt a következtetést vonják le, hogy az egy a szerződő feleken kivül álló harmadik személy javára sem köthető ki. Ezen nézet helytelenségét akarom — a mennyire csekély képességem megengedi — kimutatni. A már előbb emiitett jogeset a következő: A. összes ingatlanait átruházza B.-re olyan feltétel mellett, hogy ha B. 1925-ig az ingatlanokat áruba akarná bocsátani, tartozik azokkal előbb C.-t megkínálni. Az elővásárlási jog tehát nem az eladó, hanem a vevő beleegyezésével egy harmadik személy javára van kikötve: az ügylet létrejöttének feltétele, hogy elővásárlási joggal C. bírjon. Az a kérdés most már, hogy az osztr. ptkv. 1,072. §-a a kényszerítő vagy engedélyező törvények közé tartozik-e ? csak akkoi lép-e előtérbe és alkalmazható, ha a felek máskép nem rendelkeztek vagy pedig annyira megszorító, hogy teljesen kizárja, miszerint a felek közös megegyezéssel az elővásárlás jogát egy harmadik személy javára kiköthessék s kizárja, hogy a vevő beleegyezésével az eladó elővásárlási jogát egy harmadik személy javára átruházza? Azok, kik az átruházást lehetetlennek tartják, abból indulnak ki, hogy azt kizárja az elővásárlási jog fogalma, mely mint esetleges jogosítottat csak az eladót illeti meg a törvény szövege szerint. Ugy de az üzlet keretében a vevő beleegyezésével az eladó helyét elfoglalhatja egy harmadik személy is, mely esetben a korlátlan tulajdonjog 2 személyt illet: az eladót és azt a bizonyos harmadik személyt, kik közül is előbbi PALLAS S8ZV6MTTAKSASA tulajdonjogát az eladás által, az utóbbi pedig az a Ital gyakorolja, hogy az elővásárlási jogot magának fen tartja. Tehát igy felfogva a dolgot, az elővásárlási jog nem is képezi átruházás tárgyat. De szerintem át is ruházható az, ha abba a vevő beleegyezik. A törvény, mikor az átruházást megtiltja, a vevő tulajdonjogát akarja az örökös megszorítástól megóvni s ezért nem engedi meg az elővásárlásra jogosítottnak, hogy jogát tovább adhassa, — mint pl. a jelzálogos hitelező zálogjogát. De ez az intézkedés csak arra az esetre szól, midőn a vevő akarata e tekintetben nem nyilvánul, mert ha a vevő beleegyezik az átruházásba, akkor az föllétlenül meg is történhetik. Windscheid szerint a tulajdonjog azon dologbeli jog, melynél fogva valamely dolog egész teljességében jogos uralmunk alatt áll; Stobbe a legfőbb jogi uralomnak nevezi valamely dolog felett, a melyből vezethető le minden más jog; Gareis szerint azon jog, a melynél fogva tetszés szerint lehet bánni a dologgal s abból minden mást ki lehet zárni. Kétségtelen tehát, hogy a tulajdonjog korlátlan uralmat jelent a dolog fölött, miből következik az is, hogy ezen jogi uralom a törvény korlátai között bármely módon gyakorolható. Tiltó törvény nem létezik arra, hogy tulajdonjogom gyakorlását megszorításokhoz — ellenérték mellett vagy a nélkül — ne köthessem,miért is ha nekem ugy tetszik, beleegyezhetem abba, hogy az elővásárlási jog az általam megvett ingatlanra vonatkozólag ne az eladó javára, hanem egy harmadik személy javára költessék ki, a mi ezen jog személyes jellegét legkevésbé sem szünteti meg, mert ezen személyre nézve is áll, hogy az én beleegyezésem nélkül jogát másra át nem ruházhatja. Tehát az én akaratom első sorban az irányadó s csak az esetben foglalhat helyet a törvény tiltó rendelkezése, ha akaratom az elővásárlási jog átruházhatása tekintetében nem nyilvánul. Az általam emiitett esetben különben nem átruházásról van szó, mert az elővásárlás tekintetében első jogosított az eladó és vevő által együttesen kijelölt harmadik személy. Ha csak az eladó javára köthető ki az elővásárlási jog -- a mi különben Zlinszky felfogásával is ellenkezik — akkor tekinthetjük átruházásnak, melybe a vevő önkényt beleegyezett, illetve mint feltételt elfogadott. Az eladó neki nem korlátlan tulajdonjogot adott, hanem egy harmadik személy javára kikötött elővásárlási joggal terhelt jogot s ő ilyet fogadott el, a mit akarata szabad voltánál fogva — szerény nézetem szerint — meg is tehetett. Igyekeztem, a mennyire tőlem kitelt, a kérdést kellő világításba helyezni, nagyon leköteleznének jogásztársaim, ha nézeteiket e tárgyról nyilvánítanák. Ady Endre. B.-Hunyadon. Irodalom. Az értékpapirforgalom megadóztatása. (1900 : XI. t.-c.) Irta : Dr. Rusz Andor ügyvéd. (Budapest, Grill Károly, 1900.) Alig néhány hete, hogy az értékpapír-forgalmi adóról szóló 1900. évi XI. törvénycikk szentesítést nyert. Ezen adónem, melyet ugy sociális, mint adópolitikai szempontból csak helyeselni lehet, mivel első sorban a tehetősebb és igy adóképesebb osztályokat éri, Németországban és Ausztriában már néhány éve fennáll — nálunk csak imént foglalták törvénybe.' Dr. Rusz Andor becses munkát végzett, hogy még a törvénynek életbeléptetése előtt kibocsátott müvében ugy a törvénynek commentárját, mint az idevágó kérdéseknek elméleti feldolgozását is nyújtja. A mü az indokolásnak kimerítő felhasználása mellett a nyugati törvényhozást is figyelemmel kiséri — és a mi törvényünk intézkedései mellett az osztrák és német törvényeknek megfelelő intézkedéseit is párhuzamosan tárgyalja. Helyeslendőnek találjuk, hogy a könyv nem marad meg szorosan tulajdonképeni tárgyának, az adótörvénynek keretében hanem a lárgygyal összefüggésben lévő más kérdésekre, igy pl. á szokásos tőzsdeügyletek különböző fajaira is kiterjeszkedik elmélet és praxis szempontjából. Tekintve azt, hogy a törvény ugy azon ügyletek és értékpapírok megjelölésénél, melyek az uj adó tárgyát képezik, mint az adó lerovásának és viselésének tárgyalásánál igen complikált intézkedéseket tartalmaz, továbbá tekintettel arra,&hogy ezen adónemnek is, mint minden uj adónak behozatala, a gyakorlatban'sok nehézséget okoz, a szerző a jogászvilág elismerését érdemelte ki müvével, mely az egész kérdés-complexumot szakavatottan — és a mi nem utolsó szempont — a laikusra nézve is érthetően jó magyarsággal tárgyalja. " . Dr. Melcaer István. Budapest. Vegyesek. Helyreigazítás. Lapunk mult heti 28. számában közölt *A cégbitorláskérdéseamaijogállapotésakeresk törv.revisiója szempontjából, cimü cikkben több sajtóhiba jelent meg, melyek közül az értelemzavarókat a következőkben igazitjuk helyre: a 214-ik lapon az első hasábon felülről számítva a 44. sorban foglalt .korlátlanul* szó helyett olvasandó <kor lá tozni». Ugyanott a 47. sorban «magamnak» helyett «magasnak» Ugyanazon lapon a második hasábban felülről számítva a 34. sorban foglalt *kiváltható-e> szó helyett «kiszabh a tó-e» olvasandó.