A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 29. szám - Perújítás a községi biróság hatáskörét meg nem haladó polgári peres ügyekben

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 29 számához. Budapest, 1900 július hó 22. Köztörvényi ügyekben. Felperes magyar állampolgár egy külföldi nöt Grácban nőül vett és nejével állandóan ugyanott lakott; az 1884 : XXXÍ. t.-c. életbelépése előtt a házastársakat a gráci cs. kir. törvényszék ágy- és asztaltól elválasztotta. Ezen külföldi bírósági elválasztó ítéletet a Curia az 1894: XXXI. t.-c. 141. §-a alapján felbontó ítéletté változtatta at. A szombathelyi kir. törvényszék (1899. évi dec. 30-án 13,971. sz. a.) báró L. P. Henrik felperesnek T. Jozefin alperes elleni házasság felbontása iránti ügyéhen következőleg itélt: A kir. tszék a gráci cs. kir. országos törvényszéknek 1895 jul. 2-án 17,3*24. sz. a. kelt azt az Ítéletét, a melylyel az 1881 szept. 28-án a Dráva melletti M-irburgban házasságra lépett peres feleket ágytól és asztaltól elválasztotta, felbontó Ítéletté átváltoztatja, — feljogosítja alperest, hogy férje nevét a házasság felbontása után is viselhesse, a házasságból 1882. jul. 17-én született Farkas nevü és 1889 febr. 6-án született Mária (V. Rozália) nevü gyermeket alperes gondozása alatt hagyja, elrendeli, hogy az ítélet jogerőre emelkedés után az illetékes anyakönyvvezetó'vel közöltessék. Indokok: Felperes az iránt indított keresetet, hogy az alperessel kötött házassága végleg felbontassék illetve a gráci cs. kir. országos törvényszéknek 1895 jul. 2-án 17,324. sz. a. kelt ágytól és asztaltól elválasztó ítélete felbontó Ítéletté átváltoztassék. Ebben a perben a kir. tszéknek hatáskörét az 1891: XXXI. t.-c. 114. §-ban foglalt rendelkezésből folyólag állapította meg azon okból, mert felperes az O. a. hiteles alakban csatolt 94,5fi9./I. 899. sz. a. kelt belügyministeri leirattal és Sáros vármegye alispánjának 12,860.'99. sz. a. kelt G. a bemutatott átiratával magyar állampolgárságát igazolta, illetékességét pedig azért ismerte el, mert a házasfeleknek Magyarországon állandó együttlakásuk nem volt, alperes külföldön lakott, felperes pedig az N. a. helyhatósági bizonyítvány tanúsítása szerint, az ezen kir. tszék területén Nagy-M. községbeli lakos. Minthogy pedig felperes O.és A. a. okiratok tanúsága szerint az alperessel Marburgban 1881. szept 28-án létrejött házassága megkötésének idejében is magyar állampolgár volt, ezen honosságát megtartva, ma is magyar állampolgár, minthogy az alperes részéről az 1894 XXXI. t.-c. hatályba lépte előtt 1895 márc. 14-én 7,064. sz. a. előterjesztett válókeresetnek elbírálására, későbbi hazai jogszabályok szerint — tekintettel arra, hogy felek a házasságot külföldön kötötték és együtt lakásuk is külföldön volt, a gráci cs. és kir. országos kir. tszék volt illetékes, minthogy a peres felek a most emiitett külföldi bíróság fenti ítéletével felperesnek oly tényei alapján lettek ágytól és asztaltól elválasztva, a melyek az 189Í: XXXI. t.-c. 8. § nak d) pontja értelmében bontó okot képeznének, minthogy végül e különválás a fenti ítélet folytán ezen keresetet megelőzőleg több mint 2 évvel történt s azóta a felek m. k. u. igazolása szerint állandóan külön élnek, mindezekre tekintettel s az 1894: XXXI. t.-c. 141. §-ai alapján felperes azon keresetével, hogy az ágytól és asztaltól elválasztó Ítélet felbontó Ítéletté átváltoztassék, e rendelkező rész szerint helyt kellett adni, és pedig figyelemmel az 1879 IV. t.-c. 2. §-ának 3. pontjára, a melynek értelmében alperes is magyar állampolgárnak volt tekintendő, mindkét peres félre kiterjedő halálylyal. A vétkesség kimondása azonban mellőzendő volt, mert e részben az ágytól és asztaltól elválasztó ítélet már intézkedett s ez a kérdés a jelen per keretén kivül esik. Mig alperes azon kérelmének, hogy férje nevét a házasság felbontása után is viselhesse, a H. T. 94. §-a értelmében helyt kellett adni. Az ítéletnek a gyermekek elhelyezésére vonatkozó rendelkezése a peres felek közös megegyezése folytán a H. T. 95. §-án alapul. A győri kir. itélö tábla (1900 márc. 7-én 408. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztajta, felperest keresetével s alperest viszonkeresetével elutasítja (és a perköltséget a felek között kölcsönösen megszünteti). Indokok: A m. kir. belügyministernek 1899. évi szept. hó 19-én 94,569 /1. szám a. Vasmegye alispánjához intézett s a 11,039/1899. számú jegyzőkönyvhöz A. alatt csatolt leirata szerint felperes születésénél fogva magyar állampolgár. Alperes pedig az által, hogy 1881. évi szept. hó 28-án magyar honosságú felperessel házasságra lépett, a magyar állampolgárságot az 1879: 4. t.-c. 5. §-a értelmében szintén megszerezte. Minthogy pedig az 1894: XXXI. t.-c. 114. §-a szerint magyar állampolgár házassági perében csak a magyar biróság ítélete hatályos; a gráci cs. kir. országos törvényszéknek 1895 jul. hó 2-án 17,324. sz. a. kelt ítélete, — a mely szerint a peres házastársak ágytól és asztaltól elválasztattak, - joghatállyal nem bir. Ennél fogva ezt az Ítéletet az 1894: XXXI. t.-c. 141. §-a alapján felbontó Ítéletté átváltoztatni, sem annak az Ítéletnek alapján a házasságot a 115. §. értelmében felbontani nem lehet. Az a körülmény, hogy a felperes a gráci cs. kir. helyőrségi bíróságnak P. alatti Ítélete és a 12,228/99. szám alatt érkezett büntetési lajstrom kivonat szerint csalás büntette és katonai vétség miatt hat hónapi börtönre ítéltetett, az 189Í: XXXI. t -c. 80. §. d) pontja alá eső házasságbontó okul szolgálna ugyan, de nem az elitélt férj, hanem házastársa javára, felperesnek tehát ezen az alapon kereseti joga nincs. Alperes az 1899. évi október hó 2-án 11,039. szám alatt felvett jegyzőkönyvben előterjesztette ugyan azt a kérelmét, hogy a házasság felperes vétkességéből, annak csalás büntette miatt történt elitéltetése okából felbontassék s ez a kérelem tartalmánál fogva viszonkeresetnek tekintendő ; minthogy azonban a D. alatti Ítéletből kitűnik, hogy alperesnek a hadbírósági Ítéletről már akkor tudomása volt, midőn az ágytól és asztaltól elválasztás iránt keresetét a gráci cs. kir. országos tszékhez 1895. évi márc. hó 14-én beadta, mert azt a keresetet férjének elitéltetésére alapította, alperesnek a házasság felbontása iránt a hadbírósági Ítéletre alapitható kereseti, illetve viszonkereseti jogát az 1894. XXXI. t.c. 83. és 145. §-ai értelmében csak az 1896. évi április hó 1. napjáig lehetett érvényesítenie. Ennek a határidőnek elteltével kereseti joga megszűnt. Ezeknél fogva felperest viszonkeresetével el kellett utasítani. A magyar kir. Curia (1900 jun. 6-án 2,830. sz. a.) a másodbíróság ítéletének megváltoztatásával az első biróság ítélete hagyatik helyben, de az első biróság ítéletében foglalt azok a rendelkezések, melyek szerint alperes a férje nevének viselésére feljogosittatott és az Ítéletek az illetékes anyakönyvvezetővel közlandők mellőztetnek. Indokok : Azok az ítéletek, melyek a magyar állampolgárok házassági pereiben az 1894: XXXI t.-c. hatályba lépte előtt, az akkori jogszabályok szerint illetékes bíróságok által hozattak, az 1894 : XXXI t. cikkének életbelépte folytán nem vesztették el joghatályukat. Minthogy pedig a gráci cs. k. országos törvényszék az előtte 1895. március 14-én 7,064. sz. a. folyamatba tett házassági perben a peres házastársakra nézve, kik akkor is magyar állampolgárok voltak, az akkor hatályban volt jogszabályok szerint illetékes volt eljárni, minthogy továbbá az 1894 XXXI. t.-c. 141. § a értelmében a 107. §-ban foglalt feltételek mellett felperes is kérheti az ágytól és asztaltól elválasztó ítéletnek felbontó Ítéletté való átváltoztatását : Ezekből és az elsőbiróság ítéletében felhozott indokokból a másodbiróság Ítéletét megváltoztatni s az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, a mely szerint a gráci cs. k. országos törvényszéknek 17,324/95. számú ítélete bontó Ítéletté átváltoztatott, helyben hagyni kellett. Tekintve azonban, hogy abban az esetben, ha a korábbi jogszabályok szerint hozott ágytól és asztaltól elválasztó Ítélet az 1895:XXXI. t. c. 141. §-a alapján bontó Ítéletté változtatik át, a vétkesség kérdésének önálló vagy ismételt eldöntése, az átváltoztató ítéletben helyt nem foghat, mert e részben a 141. §. intézkedést nem tartalmaz és ennél fogva a nő által férje nevének megtarthatása iránt a 94. §. alapján előterjesztett kérelem mint a vétkesség kérdésével szoros kapcsolatban álló kérdés sem képezheti ítélkezés tárgyát: az elsőbiróság ítéletének azt a részét, mely szerint alperes nő férje nevének viselésére feljogosittatott, továbbá figyelemmel arra, hogy a peres felek közötti házasság az 1894: XXXIII. t.-c. hatályának területén kivül köttetett, az elsőbiróság Ítéletének azt a rendelkezését is, mely szerint az ítéletek az illetékes anyakönyvvezetővel közlendők, mellőzni kellett. A S. E 64. §-a értelmében a biróság a bizonyitékok mér legelésénél, az e szakaszban emiitett kivételektől eltekintve, a törvényes bizonyítási szabályokhoz nincs kötve ugyan, azonban a törvény összes rendelkezéseivel kapcsolatban és egybevetésével az idézett szakasznak helyes értelmezése szerint, a bizonyitékok e szabad mérlegelésének elengedhetetlen feltétele az, hogy az Ítéletben nyilvánuló birói meggyőződés a szolgáltatott összes