A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 29. szám - Perújítás a községi biróság hatáskörét meg nem haladó polgári peres ügyekben

218 A JOG mintha az eredetileg a szerződési időn tul köttetett volna; nem tekinthető azért a szerződés egyik része fönállónak, a másik része pedig hatályvesztettnek. Ha felperes a lakást a szerződés alapján birta tovább, a lakfelmondási kikötés is mindaddig hatályos, a mig a lakást ezen szerződés alapján tovább is birja. Felperes jogi érvelései az alábbi elsőbirósági ítéletben vannak részletesen felsorolva és méltatva. Ezen itélet igy szól : «1900. Sp. III/527. sz. Felperesnek a . . . . lakásra vonatkozólag történt felmondása érvényesnek kimondatik stb. Indokok: Felperes azt adja elő, hogy a C. és D. házában bérben birt lakást alperes házgondnoknak felmondotta, és hogy alperes a f. é. május hó 12-én történt felmondást nem fogadta el, ezért keresete oda irányul, hogy a bíróság a felmondás érvényességét kimondja. Felmutatta lakbérkönyvét annak igazolására, hogy a bérfizetést egyes esetekben alperes nyugtázta, és bemutatta az A alattit annak bizonyságául, hogy a felmondást kellő időben tette meg. Alperes a kereset elutasítását kéri azon az alapon, hogy felperessel szemben házkezelőnek nem tekinthető, mert a lakást nem ő adta bérbe, továbbá azért, mert a /. a. becsatolt levél tanúsága szerint kölcsönösen kiköttetett, hogy a ftlmondás nak az évnegyed 5-ik napja d. e. 12 órájáig kell történnie. Mire felperes azt vitatja, hogy az alperesi tényállításokat megcáfolja az A. (E. levele, melyben a felmondást el nem fogadja) és a '/. alatti. Ez utóbbiból kitetszik, hogy a mással, nem az alperessel kötött szerződésben foglalt megszorítás a peres felekre nézve nem kötelező, annyival inkább, mert a bérleti viszonyt a peres felek között nem a '/. alatti szabályozza, a szerződés az ebben foglaltaktól eltérő feltételek mellett jött létre. Minthogy házkezelőnek tekintendő nemcsak az, aki erre való megbízását meghatalmazással igazolja, hanem az is, akinek ily minőségére mutat az általa kifejtett ténykedés (?!) melynek folytán meghatalmazottul jelentkezik és igy házkezelőnek veendő alperes is, a ki a háztulajdonosok nevében a bérbeadások körül eljárt (?!), egyes esetekben a béreket felvette illetve nyugtázta, a felmondást elfogadta, vagy miként az A. alatti tanúsítja, azt el nem fogadta, mint ez irányban a házkezelő hatáskörét megállapító lakbérleti szabályzat 33. §-a intézkedik, ennélfogva az alperesség hiányára alapított kifogás mellőzendő volt, mert aházkezelőafelmondás érvényességének kimondása iránti perben alperesként perbe vonható. Tekintve pedig, hogy a '/. alatti szerződés 1898. évi április" 30 ig állt fenn és hogy a bérlet a bérlemény eladása által megszűntnek veendő lévén (sic!) a felperes és a bérlemény jelenlegi tulajdonosai között létrejött ujabbi szerződés a '/. alatti meghosszabbításának már azért sem tekinthető, mert az utóbbi szerződés az előbbitől eltérő bérösszeg megállapításával köttetett meg, nyilvánvaló, hogy a peres felek jogviszonyait nem a f. alatti szabályozza, hanem a bérlet határozatlan időre kötöttnek és a lakbérleti szabályzat szerint felmondhatónak tekintendő. Ily körülmények között felperesnek jogában állott a lakbérleti szabályzat 7. és 9 §. alapján a bérnegyed tizennegyedik napjának déli 12 órájáig félévre felmondani. Ezért a keresetnek a további eljárás mellőzésével helyt kellett adni » Az elsőbiróság tehát apodictice azt állapítja meg — nézetem szerint a szabályrendelet szellemével és betűjével ellentétben, — hogy házkezelőnek az is tekintendő, a kinek minőségére mutat az általa kifejtett tevékenység, melynek folytán meghatalmazottul jelentkezik. Nagyon szerettem volna, ha a felülvizsgálati bíróság ezen veszélyes elméletnek, döntő határozatával és a rendelet világos szövegének helyreállításával véget vetett volna. Ez nem történt, a felsőbíróság talán szándékosan kitért az értelmezés elől és igy nem marad egyéb hátra, mint ezen szakasz értelmezését a szaksajtóra bizni; örömmel venném, ha kartársaim, első sorban a lakbérleti szakirodalom mivelői : B erényi és Grá b er kollegáim e kérdéshez hozzászólanának. Nem mindennapi eredetiségre vall az itélet azon indoka is,hogy a abérlet a bérlemény eladása által megszűntnek veendő». Vájjon honnét szedte az első bíró ezen epochális elméletet ? Nyilván szeme előtt lebegett a «Kauf bricht Miethe» szintén már elavult és az uj német polgári törvénykönyvbe fel sem vett tantétel, csakhogy ez a ház vevőjének, nem pedig annak bérlőjének is ád jogot a szerződés felbontására. A pillanatnyi indokolási szükséglet érdekében tehát nem szabad ily tévhiteket felburjánozni engedni. — Vagy én volnék az, a ki téved? ... E.-nek felülvizsgálati kérelme folytán a felülvizsgálati birosag határozott állást foglalt az elsőbirósági itélet azon állításával szemben, hogy a házkezelő a felmondás érvényességének kimondása iránti perben alperesként volna perbevonható. Ezen itélet következőkép szól : «(1900. III. E. 134. sz. a.) A felülvizsgálati kérelemnek hely adatig ennek következtében az első bíróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével e 1 u t a s i 11 a t i k. Indokolás: Felperes alperesként a há/.tulajdonosok házkezelőjét vonta perbe és a lakfelmondást a házkezelőnél történt felmondás alapján érvényesnek kérte kimondatni. Az elsőbiróság ítéletében megállapította, hogy alperes a háztulajdonosok házkezelőjének tekintendő. E ténymegállapítás alapján (? I) is a házkezelő a tulajdonosok meghatalmazottjaként szerepelvén, az általános jogszabályoknál fogva a meghatalmazott cselekményéből keletkezett jogok és kötelezettségek a meghatal nazót illetik. Ily jogállás mellett a meghatalmazott alperesként perbe nem vonható, a per vitelére irányadó különös felhatalmazás nélkül. Felperes nem is vitatta, mintha az alperesként perbe vont házkezelőnek ilyen felhatalmazása volna. Azon az alapon pedig, ho„'y a házkezelőnél a felmondás joghatállyal es/.közölhető, annak perképessége nincsen; mert az a kérdés, hogy a felmondás a házkezelőnél hatályosan történhetik-e? anyagi, nem pedig perjogi kérdés. Az erre alapított felülvizsgálati panasznak tehát, egyéb panasznak vizsgálata nélkül, helyt adni és ehhez képest a neheztelt itélet megváltoztatásával felperest keresetével alperesség hiányából elutasítani kellett. . . . Feltűnő, hogy a felülvizsg. bíróság E. názkezelői minőségét az elsőbiróság ténymegállapítása folytán véli beigazoltnak Nézetem szerint ez tisztán jogi kérdés és jogi elvek, nem pedig tények alapján megoldandó, főleg ott és akkor nem, a midőn a szabályrendelet ez iránt világosan intézkedik. Csak nem tekintette a bíróság a kérdést tulfogasnak, hogy előle kitért ? Ugy ez, mint azon másik kérdés, hogy a felmondás az évnegyed 5-ik napján tul érvényesnek volt-e tekintendő továbbr? is megoldatlan marad. Minden ily megoldatlan kérdés pedig alapja az ujabb pereknek és egyenetlenségnek . . . Dr. Révai Lajos. Perújítás a községi bíróság hatásköréi meg nem haladó polgári peres ügy ekben. Irta: BARTÓK JÓZSEF, kir. járásb. albiró, Kolozsváiott. Tudva levő dolog, hogy a sommás eljárásról alkotott 1893. XVIII. t.-cikk életbe léptetése előtt a községi bírósághoz tartozó peres ügyekben perújításnak helye nem volt, mert az 1877. évi XXII. t.-c. 63. §-nak intézkedése szerint csak azokban a kisebb jelentőségű polgári ügyekben lehetett perújítással élni, a melyek egyenesen a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartoztak. Kérdés tárgyát képezheti, hogy ezen az állapoton az 1893. XVIII. t.-c. életbe léptetése változtatott-e vagy pedig e tekintetben ez idő szerint is a megelőző eljárás követendő, illetve a községi bíráskodás hatáskörét meg nem haladó polgári ügyekben perújításnak hely ez idő szerint sem adható. E kérdésben több oldalról ellentétes nézeteket hallottam a mi arra ;,nditott, hogy ezt a kérdést nyilvános felszóllalás tárgyává tegyem és az esetleges hozzászólások által a kérdés tisztázását elősegítsem. Azok, a kik ebben a kérdésben a megelőző jogállapot érintetlenségét s ehhez képest azt vitatják, hogy a kérdéses ügyekben ez idő szerint sem lehet perújítással elni, azzal érvelnek, hogy az 1893. XVIII. t.-cikk az átmeneti intézkedések közt a 225. §-ban a községi bíróságnál követendő eljárásra vonatkozó szabályokat fentartotta, illetve ez a törvény kifejezett intézkedést nem tartalmaz a szóban forgó ügyekben a perújítás megengedhetőségét illetően; tehát kétségtelen, hogy e tekintetben a megelőző eljárási szabályok egyáltalában változást nem szenvedtek, más szóval a perújítás a jelzett ügyekben továbbra is ki van zárva. Én a magam részéről ehhez a véleményhez nem csatla-