A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 28. szám - A felekezeti anyakönyvek viszonya az állami anyakönyvekéhez. [Hozzászólás Raffay Ferenc: Vitás kérdések a házassági perrendtartás köréből című cikkéhez. A Jog, 1900. 13. sz. 100-101. p.]

A JOG 111 tebbiek szerint ö kereste föl alperest, vagy ennek közelében vagy legalább Magyarországon a szerzó'dés tárgyát képező fegyveragyak beszerzését megkísérelte és hogy az érintett helyek valamelyikén megtelelő fegyveragyaknak a másodbiróság Ítéletében kitüntetetteknél jutányosabb árakon való beszerzése nem sikerült ; és másfelől mert az 18(J8 február 28-án felvett tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt levelekkel nem igazolta azt, hogy a 20,000 drb fegyveragyat akár ennek mennyiségénél, akár más oknál fogva a rendeltetési helyen, vagy az ehhez közelebb eső helyen sem szerezhette be, s igy felperesnek az az eljárása, amelynél fogva az alperes által nem szállitottnak megfelelő mennyiségű fegyveragyak a rendeltetési helytől is feltűnően távol fekvő Valence-on és pedig a kikötött vételárnál sokkal magasabb áron szerezte be, kellően indokoltnak s az ily módon állítólag eszközölt fedezeti vétel kereskedői gondossággal eszközöltnek nem tekintethetvén, az a felperes kártérítési követelésének alapjául nem szolgálhat. A váltóhitelező az üresen kapott váltót csakis a forgalom ban rendesen használni szokott tartalommal töltheti ki. Ilyennek az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely kijelölése nem tekinthető. Az ily kijelölés c^ak akkor hatályos, ha abba a váltókötelezett utólag kifejezetten beleegyezett, vagy oly körülmények forognak fenn, melyekből következtethető, hogy az utólagos telepités a kötelezett felek szándékának meg fel 1, vagy hogy az a valtóforgalomban szokásosnak tekinthető. (A m. kir. Curia 1900 május 9. 191/900. sz. a.) Abból, hogy a külföldi részvénytársaság belföldön igazgatósággal nem bir. hanem annak helyét a képviselőség pótolja és annak hatáskörével is bir. önként folyik a K, T. an. S-ának 5. pontjában foglalt az a rendelkezés, mely szerint külföldi részvénytársaság belföldi fiókja cégének jegyzésére egyedül a képviselőség jogosított, ennek részére tehát cégvezető ki nem rendelhető. (A budapesti kir. Ítélőtábla 1900 május 30. 1.412. sz. a.) A törvény nem roja a vevőre azt a kötelességet, hogy az általa kifogasolt hiányokat szakértői szemle utján megallapittassa ennek mellőzése tehát nem szolgálhat okul a minőségi hiányra alapított kifogás elvetésére már azért sem, mert a kellő időben történt hiany-értesi! és és rendelkezésre bocsátás az eladóra haritja azon tény bizonyításának terhét, hogy az áru a kikötött kellékeknek megfelel. (A budapesti kir. kereskedelmi váltótörvényszék felebbezési tanácsa: 1900 febr. 1. 359/99. sz. a.) A K. T. 346. S-a, ha azt a mennyiségi kifogásokra hasonszerüen alkalmazzák is, nem rendeli, hogy a vevő, midőn a más helyről küldött áru ellen kifogást tesz, az áru ellen érvényesíthető minden egyes kifogását részletesen és tüzetesen sorolja fel, ha tehát a vevő a nélkül, hogy minden részletre kiterjeszkedne, egy általánosan megjelölt hiány miatt kifogást tesz s erről az eladót kellő időben értesiti, nincs elzárva attól, hogy a perben kifogását részletesen kifejthesse s az általánosságban megjelölt hiány mellett oly kifogásokat is érvényesíthessen, melyeket kifogásoló levelében kifejezetten fel nem említett. (A bpesti kir kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa : 1900. május 21. E. 133. sz. a.) Bűnügyekben. Sértettnek, bár hit alatt tett vallomása egymagában bizo nyitekul el nem fogadható arra nézve, hogy panaszlott erőszakos nemi közösülést vitt rajta végre. Ezen bizonyíték kiegészítést nem nyer azáltal, hogy panaszlott bíróságon kívül egy tanú előtt oda nyilatkozott, hogy pár száz forintot adna, ha neje az esetet meg nem tudná. A szegedi kir. törvényszék (1899 márc. 24-én 2,299. sz. a.) T. Mihály a btk. 232. §. 1-ső pontjába ütköző és minősülő erőszakos nemi közösülés bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért a Btk. 232. §-a alapján a Bik. 91. §. alkalmazásával két (2) évi fegyházra és a Btk. 250. §. alapján öt (5) évi időtartamban hivatalvesztésre ítéltetik. Indokok: H. Jánosné sz. K. M. sértett fél azt panaszolja, hogy 1897. évi október hó 27-én férje a háztól eltávozván a csongrádi szőlők között levő házukból, ö ott egyedül maradt. Ezen alkalommal oda jóit a szomszédja, a vádlott T. Mihály és értesülvén arról, hogy egyedül van, őt nemi közösülésre szólította fel; midőn pedig ezt megtagadta, karját megragadta, behurczolta a kamrába, ott egy bőrülésre ledöntötte, vele több mint félóráig küzködötf, mig végre minden ellenállás dacára sikerült vádlottnak szeméremtestét az övébe bedugni, és a közösülést elvégezni. Alig végezte el vádlott a közösülést, a házhoz a sértettnek férje közeledett, mire vádlott sértettet feleresztette, ez kiszaladt, vádlott az ajtót magára zárta, midőn pedig sértett nő férje a bezárt ajtóhoz ment, a ház egy másik ajtaján kiugrott és futva elmenekült. Vádlott T. Mihály a cselekmény elkövetését tagadja és azzal védekezik, hogy sértettel már régebben szerelmi viszonyt folytatott, vele beleegyezésével már többször is közösült, a kérdéses alkalommal egész bizalmasan kereste őt fel, közösülni is akartak, de sértett nő férje haza érkezett s a nő, hogy önmagát kimentse, találta ki azokat, a miket panaszol. Mivel azonban sértett nő vallomását esküvel is erősítette, mivel továbbá H. János tanú ama vallomása, hogy felesége elfojtott jajgatását a kapuból hallotta, V. Ferencné tanú ama vallomása, hogy vádlott előtte nyomban hangoztatta, hogy 200 frt fizetne, ha sértettek fel nem jelentenék, B. Sz. Józsefné tanú ama vallomása, hogy másnap sértett nőt megvizsgálván, combjain erőszakra mutató kékes foltokat talált, sértett nő előadásának valódiságát kétségtelenné teszi, a kir. törvényszék azt, hogy vádlott a sértett nővel a kérdéses alkalommal erőszakkal közösült, annál is inkább bizonyítva találja, mert vádlottnak ama védekezését, hogy sértett nő, illetve annak férje beismerték volna, hogy sértett nő vele szerelmi viszonyt folytatott és a közösülés beleegyezésével történt meg, kihallgatott tanuk által bizonyítani nem sikerült. Az ekként bebizonyult tényállás alapján vádlóit terhére a Btk. 232. §. első pontja alá eső erőszakos nemi közösülés bűntettének ismérvei állíttatván helyre, ugyanabban bűnösnek volt kimondandó. A szegedi kir. ítélőtábla (1899 szept. 6-án 3,318. sz. a.) a kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva helybínhagyja. A m. kir. Curia (1900 máj. 23-án 12,265. sz. a.) Mind a két alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával T. Mihály vádlott az ellene emelt vád és következményei alól felmentetik. Indokok: T. Mihály vádlott beismeri ugyan, hogy 1897 okt. 27-én ifjabb H. Jánosné sértettel ennek kamrájában együtt volt, tagadja azonban, hogy ekkor vele nemileg közösült és tagadja, hogy nemi közösülés céljából sértett ellen bármi módon erőszakot alkalmazott. Minthogy a nevezett sértettnek bár esküvé', erősített vallomása érdekeltségénél fogva teljes bizonyítékul el nem fogadható; minthogy vádlott, V. Jánosné tanú előtt sem tett olyan hatósá gon kívüli beismerést, melyből arra lehetne okszerű következtetést vonni, hogy vádlott erőszakkal kényszeritette a sértettet arra, miként vele a kamrába menjen s ott vele nemileg közösüljön, az a körülmény pedig, hogy vádlott eme tanú előtt ugy nyilatkozott, miként «szivesen fizetne egy pár száz forintot, csak a felesége meg ne tudná a dolgot, vagy, hogy a sértettek őt fel ne jelentsék* azért sem tekinthető, mert vádlottnak családi békéje céljából is elég oka volt neje előtt titkolni azt, hogy a sértett növel ennek kamrájában együtt volt; minthogy a sértettet orvosszakértő a kérdéses időben meg nem vizsgálta, az tehát, hogy azok a kékes foltok, melyeket a sértett testén B. Sz. Jánosné állítólag látott, külerőszaknak következményei voltak, éppen ugy meg nem állapitható, mint az, hogy azok vádlottnak cselekvőségétől származtak. minthogy az eljárás egyéb adatai sem nyújtanak olyan bizonyítékot, melyből vádlott ellen az erőszakos nemi közösülés vagy kísérlete bűntettének elkövetése megállapittathatnék, ezeknél fogva mind a két alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és vádlottat az e[lene emelt vád alól felmenteni kellett. Vádlott rabbi növendék, a ki a rabbi megbízásából a hitközség világi elöljáróinak ellenzése dacára a templomban egy hirdetményt akart felolvasni, ezen szándékában azonban az utóbbiak által erőszakosan megakadályoztatott, a vallás elleni vétség vádja alól a Btkv. 75. §-a alapján felmentetett, mivel vádlottnak szándékában a vallásos szertartásnak botrányos zavarása nem állott, hanem akarata csak arra volt irányozva, hogy főnökének — az egyházközség lelkészének — az ő felfogása szerint jogos rendeletét foganatosítsa. Az egri kir. törvényszék (1899 jan. 25-én 6,049/98. sz. a.) N. Farkast a btkv. 121. §-ában meghatározott vallás elleni vétségben bűnösnek kimondja és ezért a btkv. 12. és 191. §-ai alapján 30 frt pénzbüntetésre mint fő és 10 frt mint mellékbüntetésre itéli. Indokolás: Vádlott beismerése és a végtárgyaláson kihallgatott tanuk vallomása alapján vádlott ellenében a következő vád nyert beigazolást: Az egri orth. izraelita hitközség templomában N. Márton hitközségi elnök bevezette a villanyvilágítást, a mi ellen S. Simon rabbinak annyiban volt kifogása, hogy az imádkozást egyedül villanyvilágítás mellett, gyertyák nélkül, vallási szempontból nem engedte megengedhetőnek. Ezen okból 1899 dec. 31 én elküli dött egy hirdetési cédulát V. Jakab hitközségi elöljáróhoz, a kegyházi dolgokban hirdetni szokott, azzal a felhívással, hogy annak alapján hirdesse ki a templomban, hogy a hivek villanyvilágítás mellett gyertyát is használjanak az imádkozás alkalmával. Minthogy a hitközségi alapszabályok szerint akár világi, akár egyházi dolgokat érintő hirdetéshez a hitközségi elnök engedélye szükséges, V. Jakab előljáró közölte a hirdetési cédulát N. Márton hitközségi elnökkel, ez azonban a hirdetés foganatosítását azon okból, hogy más nagy városokban is csak villanyt használnak az imádkozásnál, eltiltotta. Másnap 1893 jan. 1-én V. Jakab elöljáróhoz oda jött. N. Farkas vádlott, a ki S. Simon rabbinak mint talmudista papnövendék tanítványa volt és elkérte a hirdetési cédulát, hogy azt a rabbinak visszaadja. A visszakapott cédulával aztán U. Samu templomgondnokhoz ment, a ki azonban a hirdetést neki szintén megtiltotta. Ennek dacára azonban, akkor a midőn a thóra már ki volt téve és a hivek az imádsághoz kezdtek, vádlott felment a hirdetési emelvényre, kopogtatott és hirdetni akart. Erre V. Jakab előljáró és U. Soma templomgondnok felmentek az emelvényre és vádlottat a hirdetésben megakadályozni akarták, de vádlott ellenszegült, a hirdetőszékbe fogódzott, hogy csak erő-