A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 28. szám - A felekezeti anyakönyvek viszonya az állami anyakönyvekéhez. [Hozzászólás Raffay Ferenc: Vitás kérdések a házassági perrendtartás köréből című cikkéhez. A Jog, 1900. 13. sz. 100-101. p.]

110 A JOG Besztercén 1898 február 26-án kiállított nyilatkozat tartalmának valódiságát elismerte s ezért a törvényszék e nyilatkozat kiállítójának szabályszerű birói meghallgatását melló'zte. Felperesnek ama védekezése, hogy ó' a magyarországi viszonyokat nem ismerte és nem ismeri figyelembe vehető nem volt, mert ezen körülmény az alperes kárára nem szolgálhat. A kolozsvári kir. itélö tábla (1899 nov. 30-án 2455 sz. a.) következőleg itélt : Az elsőbiróság ítélete megváltoztattatik s ha felperes leteszi a pótesküt arra, hogy ö az 1899. év folyamán G. L. és társa velencei cégtől több mint 20,000 darab nyers fegyveragyat vásárol, darabját nagyobbrészt 2 márka 80 filléren, részben pedig 2 márka 75 filléren és 2 márka 90 filléren, az alperes köteleztetett hogy a felperesnek 6610 frt tőkét és ennek 1899 dec. 3 — 1895 jul. l-ig 6°/0 azon innen a kifizetésig 5»/, kamatát megfizesse, ha pedig felperes az esküt le nem teszi, a felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A keresethez A. alatt csatolt s valódiság tekintetében nem kifogásolt kötlevéllel bizonyítva van, hogy az alperes a felperesnek készítendő 20,000 drb nyers fegyveragyat adott el, mel\et 1888 nov. 1-től 188;). octóber végéig volt köteles folytatólagosan a deésaknai vasúti állomásra szállítani, a vételár darabonként 1 frtban volt megállapítva, mely akkor volt vevő által fizetendő, ha a fegyveragyak a íegyvergyárnak átadassék. Nem szenved kétséget az sem, hogy az alperes a fegyveragyakat nem szállította s hogy azokat szállítani nem is hajlandó. Felperes ez okból és mert a kérdéses fegyveragyak szállítása iránt szintén kötelezettséget vállalt s minthogy azokat darabonként 36 krajcárral drágábban kellett beszereznie, mint amennyiben neki az alperes által szállítani kötelezett agyak a fuvar és vámmal együtt került volna az ekként mutatkozó árkülönbözetből származó 7200 frt kára megfizetésére kéri köteleztetni az alperest. Azonban 6640 frton felüli követelésével a felperes jogérvényesen elutasítva lévén, csak az érintett összeg képezi jelenleg ítélet tárgyát. Alperes a kereset ellen azzal védekezik, hogy az A. alattiban nem lévén meghatározva az áru minősége, ő a kereskedelmi törvény 321. §-a szerint csak középminőségü árut volt köteles szállítani, minthogy pedig felperes tőle az 1 /. szerint ág-, görcs- és repedés mentes, tehát első minőségű árut követelt, az idézett törv. 358. §-a alapján joga volt a szerzdéstől elállani. Eltekintve attól, hogy a kereskedelmi törv. többi §-ában hivatkozott 352. §. szerint az eladót a szerződéstől való elállási jog csak akkor illeti meg, ha a vételár megfizetésével késik, mi jelen esetben tekintettel arra, hogy a vételár fizetése az áru átvétele után a fegyvergyárnak leendő átadás idejére volt megállapítva — nem forog fenn, az alperes védekezése még azért sem volt figyelembe vehető, mert ha való is volna, hogy az áru minősége nem volt kifejezetten meghatározva, az esetben is, minthogy az A. alatti szerint a kérdéses áru kifejezetten fegyvergyári használatra vásároltatott, e célra való használhatósága jelezve volt. Ebből a körülményből, valamint a szállítandó fegyveragvak nagy mennyiségéből minden kétséget kizáróan következtethető volt, hogy az a katonai célokra kellett, hogy alkalmas legyen. Már pedig a fegyverszakértők egy hangú véleménye szerint a katonai fegyverekhez feltétlenül csak ág, göcs- és repedésmentes agyak használhatók, minélfogva a per eldöntésére nem bir befolyással, hogy az agyak minősége kifejezetten és részletesen meg volt-e állapítva az A. alatti kötlevélben. Azonban az sem való, hogy az alperes az irányban ne lett volna tájékozva, hisz az A. alattiban magát arra kötelezte, hogy a fegyveragyakat az adott minta és utasítás szerint készíti, sőt a felperesnek 1888. évi június 17-től keltezve hozzá intézett C. alatti levele tartalma szerint ahhoz csatoltan utólag Írásban is megküldött utasítás hiányáról C. alatti levelében, melyben a C. alatti vételét elismeri nem szól semmit s annak megküldését később sem sürgeti, sőt a szállítás megkezdését E. alatti levelében december hóra kilátásba helyezi, és 1888. évi december 15-én 3 fegyveragyat azzal küld el mutatóként a felperesnek, hogy azok a szerződésnek megfelelők-e? Mindezen körülményekből arra következtethető, hogy alperes nem volt tévedésben az iránt, hogy minő árut köteles szállítani és pedig annyival kevésbbé nem, mert felperes 1. •/. alatti 1899. január 13-in kelt levelében újra figyelmeztette, hogy a fegyveragyaknak ág-, göcs- és repedésmenteseknek kell lenniök, mely időtől fogva is kevés ideje állott még rendelkezésére a szerződés teljesítésére, mivel 1888 június 26-ról keltezve felpereshez intézett levele szerint a szükséges száraz diófa törzsöket is már beszerezte és mert a 2. •/. valamint az F. a. levélben is, melyek az 1. /. alatti kelte utáni időből valók, midőn már a fegyveragyak ág, göcs- és repedésmentes szállításának kötelezettsége iránt kétsége nem lehetett a teljesítésre vonatkozó készséget jelenti ki, és csak áremelést kedvezőbb fizetési határidőt s módozatokat kívánna felperestől kieszközölni. Mindezeknél fogva tehát a királyi itélő tábla megállapítja, hogy alperes a szerződéstől egy oldaluan elállani nem volt jogosult s e jogellenes ténye folytán a felperesnek okozott tényleges kárért felelős. Minthogy pedig a felperes G. Lajos tanú vallomásában részbizonyitékot szolgáltatott arra nézve, hogy azon időben, midőn az alperes részéről a szerződés teljesítendő volt s az alperes által már a szerződéstől való egyoldalú ellátásról értesíttetett, G. S. és társa cégtől 20,000 darabnál több nyers fegyveragyat szerzett be, legnagyobb részt 2 márka 80 fillér, részben pedig 2 márka 75 fillér és 2 márka 90 fillérért, s hogy az áru nagyobb részben az erfurti katonai fegyvergyárba szállíttatott. Nevezett, valamint B.Richárd tanú vallomásával bizonyítva van, hogy a felperesek az erfurti katonai fegyvergyár irányában fegyveragyakra szállítási kötelezettsége volt. Hogy pedig a szükséges fegyveragyakat tényleg beszerezte es minő árban G. Lajos vallomása mellé felperesnek odaítélt pótesküvel leend bizonyítva. Az eskü letétele esetén bizonyítást nyer, hogy felperes a fegyveragyak legnagyobb részét darabonként 2 márka 80 filléren, részben 2 márka 75 filléren, 2 márka 90 filléren, tehát átlagban két márka 82 05 filléren szerezte be, az ár megállapításnál tekintettel arra, hogy úgyis a fegyvergyárak legnagyobb része 2 márka 80 filléren szereztetett be, a kereseti számítás vétetett irányadónak. E szerint tehát a 20,000 darabnak beszerzési ára, a márkát a budapesti áru- és értéktőzsde J. alatti hiteles árfolyamjegyzése szerint 59 krban számítva kitesz 33010 frtot osztrák értékben. Minthogy azonban az alperest megilleti vételeár cimén 20,000 frt az ő javára esik a szállítási dij és vám cimén 6400 frt, tehát összesen 26400 frt, mit a beszerzési árból levonva, minthogy a fegyvergyár tőzsdei vagy piaci árral nem bir 6640 frt mutatkozik, mely összegnek, mint tényleges kárnak a megfizetésére az alperes a felperesnek odaítélt póteskü letétele esetére kötelezendő volt és pedig annyival inkább, mert felperes az 1898. évi február 28-án tartott tárgyalásról felvett jegyzőkönyvhöz csatolt levelekkel kimutatta, hogy kedvezőbb árt elérni nem tudott, az alperes pedig mivel sem igazolta, hogy reá nézve teljesítési helyet képező Deésaknán, vagy közelében illetőleg Magyarországon e szerződési minőségében és mennyiségében nyers fegyveragy áru egyáltalában és kedvezőbb árban készletben kapható volt a korludat szerint is a szerződésszerű minőségben és mennyiségben raktáron nem található — G. János asztalosmester 4. •/. alatti levele csak arról szól, hogy a kérdéses időben száraz diófa palló köbméterenként 25—30 frton volt kapható. H. Károly beszterczei fakereskedő 5. •/, alatti levelében pedig csak azt jelenti ki, hogy 80—1 árban nyers, illetve kidolgozatlan diófa fegyveragyakat szívesen szállított volna, miből még koránt sem következik, hogy a kérdéses minőségű és mennyiségű fegyveragyakat az illetők szállítani képesek voltak, vagy egyáltalán ily áruk készítésével vagy szállításával foglalkoznának. A szállítási dij és várn összegének megállapítása céljából meghallgatott szakértők a 20000 nyers fegyveragy súlyát 80,000—100,000 átlagban 9,0000 kilogrammra teszik s e szerint 9 kocsira számították a szállítási dijat. Azonban tekintettel arra, hogy e szerint nincs kizárva, miszerint 20000 fegyveragy súlya csak 80,000 kilogrammot tett ki, a szállítási dij valamint a vám, mely utóbbit métermázsánként 3 márkában állapittatik meg 8 kocsira vonatkozóan a szakértők véleménye alapján 5,448 márkát vagyis 3212 frt 32 krt tesz ki, minthogy pedig az összeg kevesebb, mint amely összeget e címen a felperes keresetében az alperes javára beszámított a keresetben e cimev krtüntetett 6400 frt és a vételáraként kialkudott 20,000 frt, összesen tehát 26,400 frt volt a fegyveragyak beszerzési árából levonandó. A magyar kir. Curia (1900 május 29-én 151. sz. a.) következőleg itélt : A másodbiróság ítélete a per főtárgyára vonatkozó részében megváltoztattatik s e tekintetben az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: ítéletének vonatkozó indokai alapján helyesen mondotta ki ugyan a másodbiróság, hogy alperes nem volt jogosult a szerződéstől elállani, s igy felperesnek kártésitéshez joga van, — mégis a másodbiróság Ítéletét a per főtárgyára vonatkozó részében megváltoztatni s e tekintetben az elsőbiróságnak felperest keresetével elutasító Ítéletét kellett helybenhagyni, ^ mert a vevő a fedezeti vételt rendes kereskedő gondosságával lévén köteles eszközölni, következésképen a fenforgó esetben tekintettel arra, hogy a felperesnek a válasziratban foglalt előadása szerint felperes jött a szerződés megkötése végett Németországból Deésaknára az alpereshez s az A) alatti szerződés Deésaknán jött létre, — hogy felperes üzleti telepe Berlin s a szállítandó áru rendeltetési helye Erfurt volt, a fedezeti vétel pedig ugy a szerződés megkötésének helyétől, mely ebben az esetben az alperesre nézve is teljesítési helynek tekintendő, — mint felperes üzleti telepétől és az áru rendeltetésének helyétől feltűnő távolságban fekvő Valence-on Franciaország déli részében jelentékenyen magasabb árban köttetett meg, felperesnek képezte feladatát — a mint erre a kir. Curia feloldó végzésében kifejezetten útmutatást is nyert — s olyan ténykörülményeket és adatokat felhozni és igazolni, melyekből megállapítható lenne, hogy a szerződésben érintett s az eladó alperes által nem szállított fegyveragyak helyett más hasonminőségü és mennyiségű fegyveragyak jutányosabb áron sem a szerződés teljesítésének helyén, sem saját üzleti telepén, sem a rendeltetési helyén, sem ennek közelében a kereskedői gondosság kifejtése mellett is be nem szereztetvén, kénytelen volt azokat s fent emiitett helyen a kikötött vételárnál jóval magasabb áron beszerezni s hogy igy annak a jelentékeny árkülönbözetnek felmerülése, mely a fedezeti vételnél előállt s melyet felperes keresetileg érvényesített, a fenforgó körülmények által indokolva van, felperes azonban ily tényeket és adatokat fel nem hozott, sem nem igazolt, egyfelől mert sem azt nem mutatta ki, hogy az eladó alperesre nézve teljesítési helyül tekintendő Deésaknán, ahol a fen-