A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 24. szám - Fenyitö zárlat és biztosítási végrehajtás

190 A JOG A jeien esetben L. K. H. losonci lakos, képviselve F i s c h e r József ügyvéd által G. L végrehajtást szenvedett elleni végrehajtási ügyében vitatja, hogy nem állhat meg a fennforgó esetben elfoglalt álláspontja az illető kii. itélő táblának, mely szerint : «a bünfenyitő uton foganatosított zárlat joghatálya a polgári bíróság által elrendelt végrehajtás hatályával ugyanazonos.» Nevezett kartársunk hivatkozik Székács Ferenc curiai bírónak: « Magyar büntető eljárás kézikönvvére» (1881-iki kiadás), mely 33. lapján azt tanítja : «Jól különböztessük meg e két fogalmat, mert zárlat zálogjogot nem ad, ilyet csak a biztosítási végrehajtás nyújt.» Vonatkozik továbbá Fayer László: «Magyar bűnvádi perrendtartás vezérfonala)) c. munkájára (370. 1.), mely szerint: A zárlat és a biztosítási végrehajtás közt lényeges a különbség. Az előbbi nem ad zálogjogot. . . Az előbbit hivatalból is, az utóbbit csak a sértett fél kérelmére rendelik el. (Ezzel ellenkezik a Curia 69. sz. t. ü. határozata.) Végül eltérés van a foganatosítás tekintetében annyiban, hogy zárlatot a bűnügyi bíróság megkeresésére a végrehajtási eljárás szabályai szerint a polgári bíróság hajtja végre.» Végül felhozza felfolyamodásában a kir. Curia 1889 iki 09. sz. döntvényét, mely szerint «A bűnvádi eljárás folyamán való biztositásnak két neme különböztetik meg, u. m. a terheltnek csupán ingó vagyonára a «bünügyi zárlat» a terhelt rendelkezési jogának korlátozása céljából és annak bárminemű vagyonára «biztositási végrehajtás» zálogjog elnyerése végett. A ubünügyi zárlatot» elrendeli s fognatositja a nyomozatot vagy vizsgálatot teljesítő bíró. a biztosítási végrehajtást pedig a per bírósága, de annak foganatosítása végett köteles a polgári végrehajtási törvény szerint illetékes bíróságot megkeresni.)) Felemlíti még az 1896: 38. t.-c. 492. § át, mely szerint «a bünfenyilő zárlat nem nyújt zálogjogot.)) A kérdés körül felmerült joggyakorlat nem szűrődött még teljesen le s igy nem kristályosodott ki határozott formában, a mi pedig kívánatos lenne. Mert a Curia 91. jun. 24. 4,238. sz. a. határozatában kimoi dja, hogy : «A lopott dolognak, mint bűnjelnek közvetlenül azon célból való lefoglalása és zár alá vétele azonban, hogy azok az állítólag vagyonában kárositottt fél kártérítési igényeinek biztosítására szolgáljanak, a fennálló bűnvádi eljárási gyakorlat szerint helyet nem foghatván, stb. stb.» Ezzel ellenkezőleg a Curia 89. jul. 1. 612. sz. határozatában, ugyancsak a felfolyamodó által sérelmezett táblai határozat értelmében dönt és pedig: A 69. sz. t. ü. határozatából kitűnik, hogy a bünfenyitő bíróság is az 1881 : 60. t.-c. 228. §-ban emiitett perbiróságnak tekintendő, a mely biztosítást elrendelni jogosított és ennélfogva a bünfenyitő tszék által elrendelt és az I—III. ker. jbg. által foganatosított biztositási zálogolás is az 1881 : 60. t.-c. 230. §-b a n foglalt jogi hatálylyal bir, miért is, miután a tisztviselő-egylet később eszközölt felülfoglalást, a bp. főv. egyes, tptár. elsőbbségi jogát megállapítani.... kellett. Az egyöntetű eljárás azt hiszem egyrészt a folyamodó félnek, ki a bünfenyitő per folyamán, illetve annak kezdetén a bűnügyi zárlatot kérelmezi, a határozottan körülirt kérelme által volna elérhető olyképpen, hogy a kérelmező a bünperbeli kérelmében határozottan tüntesse ki, hogy ő biztosítási végrehajtást is kifejezetten kér, hogy igy a határozat nemcsak azon irányban intézkedjék, hogy a terhelt a kérdéses ingók feletti rendelkezésében, a bünper pártatlan elbirálhatásának szempontjából, korlátoztassék, hanem intézkedjék egyszersmind a biztosítási végrehajtás el vagy el nem rendelése iránt is. Másrészt azonban a bíróságok kétes esetekben, tehát ha a kérelmező szándékából kitűnik a biztosítási végrehajtás elrendelésének a szükségessége, még ha ez expressis verbis kérve nem lett volna is, rendeljék el a biztosítási végrehajtást, hogy a kétségnek eleje vétessék ; vagy pedig, ha a biztosítási végrehajtás elrendelhetőnek nem látszik, ugy ez iránt is a bíróság a végzés rendelkező részében határozzon. Mert ámbár megvesztegető hasonlóság van a bűnügyi zárlat és a biztosítási végrehajtás közt, de a kettő mégsem azonos. Azért, ha a kérvényező kérvényéből az ki nem világlik, hogy ő csakugyan biztositásilag a kérdéses ingókat vagy ingatlanokat lefoglaltatni akarja, ugy ez esetben a biztosítási végrehajtás nemcsak hogy nem rendelhető el, hanem az ilyen bűnügyi zárlat elrendelése iránti kérelemnek később nem tulajdonitható a biztosítási végrehajtással egyenlő joghatály. Ideje volna, hogy e részben a curiai joggyakorlat egyön'etü álláspontra helyezkednék és kimondaná, hogy a bűnügyi zárlat sem az előfeltételeiben, sem a következményeiben nem egyenlő a biztosítási végrehajtással. Igy tehát, ha a bűnügyi zárlat a biztosítási végrehajtást megelőzte, e körülmény a zárlat elsőbbségét a biztosítás fölött meg nem állapíthatja, illetve amannak a biztosítás joghatálya nem tulajdonítható. «Et vice versa.» Azt sem vitatja senki, hogy a bűnjelek lefoglalása, meg biztosítási, sőt annál kevésbbé kielégítési végrehajtás joghatályával nem bir és igy nemcsak az eddigiekből, hanem per analógiám ebből is következik, hogy a bűnügyi zárlat a biztosítási végrehajtás joghatályával nem azonos. A kettőnek azonban vannak egészen megegyező előfeltételei is, melyeket a fenti t.-ü. határozat következőkben foglal össze. «Mindkettő csak a károsított fél kérelmére, a kár valószínű összegéig, a büntetendő cselekmény megállapítása, a nyomatékos, terhelő, bizonyító adatok fenforgása és veszély kimutatása esetén rendelhető el.» Ennek dacára a bűnügyi zárlatnak inkább a büntetőjogi oldala és célja domborodik ki és kétes esetben én inkább azon nézetet osztom, hogy a zárlat joghatálya a biztosítási végrehajtás joghatályával azonosnak nem tekinthető. Belföld. A perrend reformja. P 1 ós z Sándor igazságügyi minizter dr. Fodor Ármin és dr. Térfy Gyula törvényszéki bírákkal, szakadatlanul dolgozik a polgári perrendtartásról szóló törényjavaslaton, melynek előadói tervezete még ezen a nyáron megjelenik. Az előadói tervezet több mint nyolcszáz szakaszból fog állani. A munkálatok alapját az igazságügyi minister által évekkel ezelőtt kidolgozott perrendtartasi javaslat képezi. Ezen törvényjavaslat keretében a váltóeljárásról és a házassági pörös eljárásról, valamint az eljárások minden különösebb nemeiről intézkedés történik. A házassági eljárásra vonatkozó rész az eddigi, úgynevezett táblai szabályzat alapján fog elindulni. A váltókeresetek pedig az 500 forint értékhatáron belül a királyi járásbíróságok hatáskörébe lesznek utalva. Az 500 forinton felüli váltókövetelések lesznek csak ezután a törvényszéknél pörölhetők. A büntetőtörvénykönyv módosítása. F. hó 13-án az igazságügyministeriumban szaktanácskozás volt dr. P I ó s z Sándor, igazságügyminister elnöklésével a büntetőtörvénykönyv módosítása tárgyában. Az értekezletre Vörösm a r t h y Béla és B e r n á t h Géza államtitkárok, H a m m e r sb e r g Jenő koronaügyész, dr. P a i z s Andor curiai tanácselnök, Székács Ferencz curiai biró, Chorin Ferencz orsz. képviselő, Fayer László dr. és B a 1 o g h Jenő egyetemi tanárok, T a r n a y János kir. táblai biró, dr. Baumgarten Izidor osztálytanácsos, E. Illés Károly, Po 1 o ny i Géza, K o mj á t hy Béla, Mohay Sándor, Friedmann Bernát és Vámbéry Rusztem voltak hivatalosak. A tanácskozást Plósz igazságügyminister nyitotta meg üdvözölve a megjelenteket. A miniszter tanácskozás tárgyául azt a kérdést jelölte meg, hogy minő keretekben mozogjon általában a büntetőtörvénykönyvek novelláris módosítása, mert a jelen tanácskozások alapján egy tervezet kidolgozását fogja elrendelni, illetőleg a már kész tervezetet módosíttatni, a mely munkálat azután egy őszszel egybehívandó értekezlet részletes tárgyalásainak képezi majd alapját. A kitűzött kérdések lényegükben a következők : 1. Milyen korlátok közt kellene a büntető törvénykönyvet módosítani, nevezetesen az 1892. és 1898. évi tervezetek alapja elegendő-e, avagy teljesen át kell dolgozni a kódexet, pl. ugy, hogy a börtönbüntetést a büntetések sorából kiküszöböljük ? 2. Helyes a büntetések minimumának eltörlése, mégis a kódex büntetési rendszerének sérelme nélkül? 3. Helyes volna-e a fegyház miniumát egy évre és a börtönét 3 hónapra leszállítani? 4. Helyes volna-e rövid tartamú büntetéseknek magánzárkában való kitöltése ? 5. A föltételes szabadonbocsátásra nézve több vagy kevesebb időt kellene-e megállapítani, mint a mennyit a btk. 48. szakasza megenged ? 6. Helyes-e a föltételes elitélés behozatala s vájjon az a pénzbüntetésekre is ki volna-e terjesztendő ? 7. Leróható legyen-e a pénzbünetés egyenlő értékű közmunkával is ? 8. Milyen módosítások szükségesek a kódexben a kiskorú bűntettesek büntetésére, nevezetesen pedig azoknak javitó intézetbe való küldése tekintetében ? 9. A sértett fél inditványozási jogát helyes volna-e kiterjeszteni, avagy megszorítani ? A mint a kérdésekből kitetszik, a minister ezúttal a btkv. általános részére vonatkozó kérdésekben hallgatja meg a szaktanács véleményét.