A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 24. szám - Erdei kártérítés polgári peruton

186 A JOG Ezen felfogásból kiindulva az ex-lex idején, provocálandó a kii . közigazgatási bíróság határozatát, egy beadványt szándékosan bélyegtelenül terjesztettem be. A bírósági közeg ezt megleletezte és az illetékes adóhivatal az egyszerű illetéket és annak háromszorosát, mint felemelt illetéket előírta. A felebbezési határidőn belül meghozták és kihirdették az 1899. évi I. törvénycikket 1899 március 19-én, de én technikai okokból az egyszerű illetéket csak 1899 március 23-án fizettem be az adóhivatalba : a felemelt illeték törlése iránt elébb a pénzügyi igazgatósághoz folyamodtam, ahol kérvényemet elutasították. Ez ellen panaszszal éltem a kir. közigazgatási bíróságnál, ahol szintén előadtam azt is, hogy a bélyeget szándékosan nem róttam le, hogy a közigazgatási biróságnak alkalma legyen alkotmányos praecedenset létesíteni. Noha ily elvi kérdések megoldása a kir. közigazgatási bíróság valódi hivatását képezi, ez sajnos, nem élt az alkalommal, nem bocsátkozott az érdembe, hanem 9397/1899. sz. a. hozott ítéletében panaszomnak helyt nem adott, következő indokolással: O Felsége a király nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság Dr. Havas József szeredi lakosnak illetékügyét, melyben a szeredi m. kir. adóhivatalnál terhére 1899. évi Kj. 22. h. sz. alatt előirt 1 frt 44 kr. illeték 1 frt 8 krnyi felemelt részének törlése iránt beadott felebbezését a pozsonyi m. kir. pénzügyigazgatóság 1899. évi április hó 22-ik napján 148Ü5. sz. a. kelt végzésével elintézte, a nevezett magánfél által beadott panasz folytán 1899. évi október hó 24-ik napján tartott nyilvános ülésben tárgyalás alá vévén, következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyt nem ad. Indokok : A panaszló a néh. R e m e n á r Albert hagyatéka ügyében kicsomózás iránt beadott kérvényétől előirt 1 frt 44 kr. illeléknek 1 frt 8 krnyi felemelt része alól magát felmenteni kéri azért, mert kérvénye beadása idejében a kormány a kincstárt illető bevételek beszedésére fölhatalmazva nem lévén, az illetéknek lerovására ő kötelezve nem volt, a kormány részére a felhalmazást megadó törvény hatályának kezdetén pedig az illetéket befizette, ennélfogva mulasztást nem követvén el, az illetéket felemelt mérvben leróni nem köteles. Az 1899. I. h. c. 3. §-a szerint kihirdetése napján vagyis 1899. évi márc. hó 19-én lépett életbe. E napon panaszló által vitatott álláspontnak megfelelően is a lerovási kötelezettség függőben léte megszűnt ; ennélfogva ahhoz képest is az illetéknek 1899. évi március hó 23-án befizetésre kellő időben történt lerovásnak ellenkező kivételes törvényei rendelkezés hiányában nem tekinthető. Ily körülmények között a panaszban megvitatott az a kérdés, vájjon a felhatalmazásnak az idézett törvény 3. §-ában kimondott visszaható ereje az illetéknek felemelt mérvben való alkalmazására a kincstárnak jogot ad-e vagy sem, a jelen ügy elbírálására befolyással nem bir. Mindez okoknál fogva a panasznak helyt adni nem lehetett. A bíróság e határozat két példányát a pozsonyi m. kir. pénzügyigazgatóságnak 1899. évi június hó 30. napján 24560. sz. a. kelt jelentése mellékleteivel együtt foganatosítás végett azzal a meghagyással adja ki, hogy az egyik példányt panaszlónak az 1896. évi XXVI. t.-c. 138. §-a és a 21973./M. G. 96. sz. végrehajtási rendelet 24. pontja értelmében kézbesittesse. Kelt Budapesten, a m. kir közigazgatási biróságnak 1899. évi október hó 24. napján tartott üléséből. Draskóczy Imre másodelnök, S á r f y Guidó előadó. Az 1899. I. t.-c. 3. §-a szerint kihirdetése napján vagyis 1899. évi márc. 19-én lépett életbe. E napon a panaszló által vitatott álláspontnak megfelelően is a lerovási kötelezettség függőben léte megszűnt; ennélfogva ahhoz képest is az illetéknek 1899. március 23-án befizetése kellő időben történt lerovásnak ellenkező kivételes törvényi rendelkezés hiányában nem tekinthető. Ily körülmények között a panaszban megvitatott az a kérdés, vájjon a felhatalmazásnak a z i d. t ö r v. 3. §-á b a n kimondott visszaható ereje az illetéknek felemelt mérvben való alkalmazására a kincstárnak jogot ad-e vagy sem a jelen ügy elbírálására befolyással nem bír. Ezen gondosan és alaposan megszerkesztett indokolásból kitűnik, hogy a közigazgatási bíróság nem tudott megelégedni oly indokolással, hogy az id. t.-c. 3. t?-a kivétel nélkül visszaható hatályt tulajdonit a kormány és közegei intézkedéseinek, mert ellenkezőleg ezt igen kérdésesnek és megvitatható nak tekinti és igy még inkább érdekes lett volna egy érdemleges határozat. A törvényjavaslat tárgyalása alkalmával vita tárgyát képezte ugyan az a kérdés, jogos-e annyira menni a visszaható erőben, hogy az ex-lex idejére az adó után késedelmi kamatot szedjenek ; és ez a kérdés helyesen oldódott meg igenlő értelemben, mert jogilag igen helyes, hogy az, aki a mást megillető tőkét, bár jogcim nélkül élvezi, köteles eme tőke után a törvényes késedelmi kamatot fizetni. Ámde ami a késedelmi kamatra nézve áll, az a felemelt illetékre uem alkalmazható és meg vagyok győződve, hogy a törvény értelmezése esetén a közigazgatási bíróság sem terjesztette volna ki a törvény visszaható erejét a felemelt illetékre. Conclusiom tehát az, hogy 1. törvényesen fel nem hatalmazott kormány részére bélyegilletéket nem kell leróvni ; 2. aki az illetéket a pénzügyi felhatalmazási törvény kihirdetése után az adóhivatalba azonnal befizeti, attól felemelt illetéket követelni nem lehet és 3. hogy az 1899. évi I. t.-c. jogászilag hézagos, amidőn az illetékrerovásra bizonyos határidőt nem szabott, és nem intézkedett olyképen, hogy csak ennek elmulasztása esetére részesiti hatályban az előbb kiszabott felemelt illetékeket. Jelen soraim megírása után örvendetesen tapasztalom, t. lapjukban közölt közig. bir. határozatokból, hogy a kir. közig, biróság 19814/99. sz. a, már kifejezetten is kimondja, hogy az ex-lex alatt le nem rótt illeték után felemelt illetéknek nincsen jogalapja. Sőt 12557/99. sz. a. még a késedelmi kamat be-zedését sem találja alaposnak ; de már ezzel igénytelen nézetem szerint ugy a törvényhozás akaratán mint a jogászi helyes állásponton tulment. Erdei kártérítés polgári peruton. Irta: KOVÁCS BÉLA, karánsebesi kir. járásbiró. Az 1879. évi XXXI. t.-c. 69. §-a szerint a második cim II fejezetének A. és B. pontja alatt meghatározott lopások és másnak erdejében elkövetett károsítások erdei kihágást képeznek, ha a lopott dolog értéke s az okozott kár összege 30 frtot tul nem halad. A 73. ik § szerint: ha a lopott dolog értéke vagy okozott kár összege 30 frtot felülhalad, a cselekmény a büntető törvénykönyv értelmében vétséget illetőleg büntettet képez. Ugyanígy minősülnek vétséggé, vagy bűntetté az erdőtörvény 100—108 §-aiban körülírt különös károsító cselekmények is. Büntető bíróságaink ezen ekkép elhatározott vétségek és büntettek elbírálásánál tehát a btkv. rendelkezéseit kötelesek alkalmazni, a btkv. 418 §-ára, tekintettel az erdőtörvény 100 — 108 §-ai alá eső erdei kártételeknél, csak a mennyiben szándékosság forog fenn. A büntető bíróságok gyakorlata, a mi a bűnösséget, vagy vétkességet s a büntetési tételt illeti, teljesen egyöntetű és megállapodott, nem mondhatjuk azonban ugyanezt 'a büntető bíróságok ítéleteinek azon részére nézve, a melyekben az erdei károkat bírálják el. Az 1879. évi XXXI. t. c. 90—96., 100, 102—108. §-ai egyenes útmutatásokat foglalnak magukban a lopások és kártételek által okozott különböző kárösszegek meghatározása tekintetében, s a 85-ik §. azon érték- és árszabályzatokról intézkedik, melyeket a közigazgatási bizottságok 3 évenként elkészíttetni és megújítani tartoznak. A feljelentéshez ezen érték és árszabálynak megfelelő erdőkárkimutatás lévén csatolandó, a büntető bírót mi sem akadályozza, hogy a kimutatott és igazolt kárösszeget is ítélet tárgyává tegye. Több büntető biróság részéről mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy a kezök ügyébe eső kár megállapítását mellőzik és károst magánjogi igényével polgári perre utasítják, — egyszer azért, mert vádlott a kárösszeg mennyiségét tagadja, mássszor, mert a kimutatott kárösszeget a büntető biró elfogadhatónak nem tartotta. Ebből aztán némely büntető biróság egy oly chablont fejleszt, a melyet — akár van rá szükség, akár nincs — a magánjogi igény perre utasítására használ fel. A bűnvádi feljelentéshez már a büntetőbírósági hatáskör szempontjából is csatolandó erdőkár-kimutatás oly rovatokat tartalmaz, a melyekből világosan látható a kérdéses kár összege, pl. 38 drb kecske legeltetése, 30 drb élő lucfenyő kivágása s ellopása által okozott kár, falopásnál továbbá az el'opott fa tényleges becsértéke s az erdőtörvény fennebb hivatkozott §-aihoz alakuló külön kártérítési összeg valamint állatok okozta kárnál a felmerült hajtópénz. A kimutatást az erdögondnokság állítja ki s az erdőhivatal vizsgálja felül és hitelesiti, annak hitelessége ekkép a bünperben eléggé garantirozott. A büntető biró már akkor, midőn a bűnösséget megállapítja, helyesnek és valódinak kell, hogy elfogadja a kimu-