A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1900 / 23. szám - A magánjogi csalásnak egy neme. [Hozzászólás Stricker Adolf: A magánjogi csalásnak egy neme című cikkéhez. A Jog, 1900. 16. sz. 126. p.]
JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 2S számához. Budapest, 1900. június hó 10. Köztörvényi ügyekben. A győri kir. Ítélőtáblának 9. számú polgári döntvénye. A szakértők és tanuk járandóságának előlegezésére a bizonyító fél ügyvéde, avagy a bizonyító fél maga k'ótelezendö-e ? (Vonatkozással az 1029/900. polg. számú ügyben felmerült jogkérdésre, valamint a gyön kir. Ítélőtáblának a határozattárba felvett 24. számit polgári határozatára s a budapesti királyi ítélőtáblának 6. számit polgári döntvényére.) Határozat. A szakértők és tanuk járandóságainak előlegezésére a biroi ügyviteli szabályok 261. §-ában foglalt eset kivételével — első sorban a bizonyító fél ügyvéde kötelezendő. Indokok : Általános jogszabály ugyan az, amint ez az 1874. évi XXXIV. t.-c. 62. §-ában is ki van fejezve, hogy a jogi képviselő cselekményéből eredő jog és kötelezettség arra a személyre hárul át, a kinek nevében a cselekmény történt, de ezenkívül jogszabály az is, amint ez az 1868. évi L1V. t.-cz. 252. §-a és az 1874. évi XXXIV. t.-c. 58. és 54. §-aiban szintén ki van fejezve, hogy a megbízó tartozik a megbízottaknak mindazokat a kiadásokat megtéríteni, melyek a megbízás teljesítésével és végrehajtásával járnak s a megbízott ezek fedezésére a megbízótól aránylagos előleget is követelhet. Az utóbbi szabály keletkezése azon alapul, hogy a meghatalmazott azoknak a kiadásoknak és költségeknek megfizetését, melyek a megbízás végrehajtásával járnak, harmadik személyekkel szemben magától rendszerint el nem háríthatja, mert ha ezt megtehetné, a fentebb emiitett jogszabályra szükség nem volna. Mind az a költség, mely a per célszerű vitelével egybe van kötve, milyen a tanuk és szakértők járandósága is, jogilag nem tekinthető másnak, mint oly költségnek, mely a megbízás teljesítése közben és céljából állt elő. Amint tehát általában a meghatalmazott első sorban felelős a harmadik személyek irányában a megbízás teljesítésével és végrehajtásával felmerült minden költségért, ugy a per vitelével megbízott ügyvéd is, minthogy az 1874. évi XXXIV. t.-c. mint az ügyvédi megbízásra vonatkozó külön törvény az általános jogelvek és jogszabályoktól eltérően nem rendelkezik, első sorban, íelelős a perbeli eljárásban a tanuk és szakértők járandóságáért. E mellett szól az az állandó birói gyakorlat is, hogy a megbízott ügyvéd által a perbeli eljárásban helyettesitett ügyvéd dijáért és kiadásáért a helyettesítő ügyvéd felelős. A megbízott ügyvédnek fentebb megjelölt felelősségét meg nem szünteti sem az 1868. évi LIV. t.-c. 208. és 218. §-ainak, sem az 1893. évi XVIII. t.-c. 83. §-ának a rendelkezése. Az első azért nem, mert az emiitett szakaszok nem a meghatalmazási viszonyból eredő jogok és kötezettségekről, hanem az iránt rendelkeznek, hogy a két perbeli fél közül addig, mig a bíróság a perköltség viselése kérdésében határoz, — ki előlegezze a tanuk és szakértők járandóságát ; a második pedig azért nem, mert az emiitett 83. §. a bíróságot csak joggal ruházza fel, de nem teszi annak kötelességévé, hogy a perbeli felet a költség fedezésére szorítsa. Kelt Győrött, a kir. ítélőtáblának 1900. évi május 14-ik napján tartott tejles ülésében. Hitelesítette a győri kir. Ítélőtáblának 1900. évi május hó 28-án tartott teljes ülése. A végrehajtási jegyzőkönyvben használt előterjesztés birói figyelembe nem vehető, mert azt vagy írásban kell külön benyújtani, vagy külön jegyzőkönyvbe kell felvétetni. A pécsi kir. ítélőtábla : Az elsőbiróság neheztelt végzését oly értelemben, hogy az előterjesztést nem el, hanem visszautasítja, helybenhagyja. Indokok: Tekintve, hogy a végrehajtási törvény 26. §-ának aj fj pontjai alatt felsorolt végrehajtási jegyzőkönyvi kellékek között nincsen felemlítve a felek által a végrehajtási eljárás ellen netán bejelentendő szóbeli előterjesztés ; tekintve, hogy ahhoz képest a felek részéről a bírósági kiküldöttnél bejelentett szóbeli előterjesztés a végrehajtás foganatosításáról felvett jegyzőkönyvnek tárgyát nem képezi, tekintve végül, hogy a végrehajtó képviselőjének helyettese által a foganatosított végrehajtás alkalmával a teljesített végrehajtási eljárás ellen bejelentett és a végrehajtási jegyzőkönyvben is felemlített szóbeli előterjesztésről külön jegyzőkönyv nem vétetett fel és előterjesztés írásban sem nyújtatott be, a fentebbiek szerint szóval bejelentett előterjesztés birói figyelembe vehető nem volt, az elsőbiróság neheztelt végzését a jelen végzés rendelkező részében körülirt értelmezéssel az itt felhozott indokok alapján helyben kellett hagyni. (19 10 április 2. 807/900. sz. a.) Ha a tartásdij fizetésére kötelezett által a tartásdíjra jogosult halála után ügyvédje kezéhez fizetett összeg, már a fizetés előtt tényleg arra a célra, a melyre megítéltetett, felhasználtatott, ez az összeg nem tárgya az öröklésnek. (A m. kir. Curia 1900. ápr. 3. 4,907/99. sz. a.) Az ügyvédi hivatás természetéből következik, hogy az ügyvéd dijának és kiadásának megtérítését azért igényelheti megbízójától, mert ügyfelét megbízásához híven képviseli: a miből ellenkezően önként folyik, hogy az ügyvéd, a ki megbízását túllépve s kötelességét megszegve, ügyfelét megkárosítja, az illető képviseleti ügyben díjazást nem érdemel és céltalan kiadásainak megtérítését nem igényelheti. (A m. kir. Curia 1900. ápr. 9. 4,830. sz. a.) A visszterhes szerződéseknek abbeli jogi természetéből, hogy a teljesítésnél mindkét fél részéről értékbeli szolgáltatás szükséges, továbbá a visszterhes szerződéssel történt lekötelezés szerződésszerű teljesüléséhez jogosult bizalomból jogszerűen következik az, hogy az egyik fél részéről szerződés szerint előzetesen kötelezett szolgáltatás a kikötött időben teljesítendő, hogy az ilyen szolgáltatás teljesítése kölcsönös megegyezéssel elhalasztható, ilyen halasztás nélkül pedig annak utólagos teljesítését a másik fél nem köteles elfogadni akkor, ha neki a szolgáltatás teljesítése a kikötött időhöz mérten aránytalanul hosszú idő múlva ajánltatik fel, avagy reá nézve a szolgáltatás elfogadása az időközben változott és jogilag az ö terhére számításba nem vehető helyzeténél fogva az illető szerződésből kitetsző érdekkel már nem bir. (A m. kir. Curia 1900. ápr. 6 án G. 77. sz. a.) A tartozatlan fizetés csak abban az esetben követelhető vissza, ha a fizetés tévedésből, vagy megtévesztés következtében történt, vagy ha a fizető a fizetett összeg fennállását a fizetéskor el n^m ismerte és visszakövetelési jogát fentartotta, ellenkező esetben a fizetés kölcsönös megállapodás eredményének lévén tekintendő, mint ilyen vissza nem követelhető. A perrel való fenyegetést a tartozatlan fizetés teljesítésére alkalmas kényszernek tekinteni nem lehet. (A budapesti kir. ítélőtábla 1,290/1899. sz. a.) A végrendeletet részben is lehet érvénytelennek kimondani, de az ítélet hatálya csupán a perben állo felekre terjed ki. Az a körülmény tehát, hogy valamely hagyományos perbe nem idéztetett, pusztán azt a következményt vonhatja maga után, hogy annak irányában a végrendeletet érvénytelennek kimondani nem lehet és ez nem szolgál akadályul arra, hogy a végrendelet érvényessége a perben álló felek irányában megbiráltassék és a perben álló felek öröklési igénye e hagyomány épségben hagyásával, a végrendelettel esetleg a törvény alapján szabályoztassék. (A m. kir. Curia 1900. március 27. 4,739/99. sz. a.j Ha a hagyatéki bíróság a telekkönyvi hatóságot a hagyatékot képező ingatlanokra bekebelezett utóöröklési jogok kitörlése iránt is megkereste, ugy az örökös tulajdonának bekebelezésénél az egyidejűleg kitörlendő utóörökösödési jogok feljegyzése telekkönyvi akadályt nem képez. (A szegedi kir. tábla 1900 március 30, 1.039/900. sz. Az arról való tudomás, hogy a vétel tárgya előzőleg már egy harmadik által megvétetett, megállapítja a későbbi vevőnek rosszhiszeműségét. A telekkönyv nem szolgálhat a rosszhiszeműen szerzett jogok védelmére. (A m. kir. Curia 1900 március 28. 6,019/900. sz. a.) A kötelesrész kiszámításának alapjául az a vagyonértek szolgál, melyet az örökhagyó gyermekeinek még életében előre adott, továbbá, a melyet még eletében ajándékozott, végül a halála utan birtokában maradt. Kötelesrész minden korlátozástól menten készpénzben azonnal adandó ki a jogosítottnak. — Kötelesrész után kamat jogosan követelhető. — A kötelesrész kiadására köteleztetni kért megajándékozott elleni perbe az ajándékozó örökösei nem vonandók. (A m. kir. Curia 1900. április 4. 4,091/99. sz. a.)