A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 23. szám - A magánjogi csalásnak egy neme. [Hozzászólás Stricker Adolf: A magánjogi csalásnak egy neme című cikkéhez. A Jog, 1900. 16. sz. 126. p.]

90 A JOG Nem létezvén törvényes alap arra, hogy a birtokbiróság előtt indított törlési perekben a perbíróság törlés eszközlése iránt hivatalból intézkedjék, az Ítéletnek kell arról rendelkeznie, hogy a törlés az ítélet alapján felperesnek a telekkönyvi hatósághoz intézendő kérvénye folytán foganatosítandó. (A m. kir. Curia 1900 április 3. 5,758/99. sz. a.) Annak, hogy az Írásbeli magánvégrendelet alkotásánál a törvényben megszabott alakiságok megtartattak, magából az okiratból, mely a végrendelkezést tartalmazza, kell kitűnni s ennek hiánya tanúvallomások, vagy más bizonyítékokkal nem pótolható. A végrendeletben foglalt, azonban megtagadott tényeknek és körülményeknek tanúvallomás által való bizonyítása kizárva nincs. (A m. kir. Curia 1900 március 27. 4.886. sz. a.) Ha a testvérek a holtányilvánitási eljárásban a vérségi összeköttetést a lelkész által is aláirt haláleset felvétellel mutatták ki, ugy kérelmüket kérvényezési jogosultság hiányából elutasítani nem lehet. (A m. kir. Curia 1900 március 23. 25/900. sz. a.) Főszolgabírói határozattal megállapított tanudij nem képez oly megítélt követelést, melynek biztosítására a zálogjog előjegyzése megengedhető volna. (A m. kir. Curia 1900 ápr. 25. 1,718. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az írni nem tudó alperes, a ki fiát bizta meg a váltó aláírásával marasztaltatott, habár fia atyja nevét a meghatalmazási viszony feltüntetése nélkül vezette a váltóra. (Azonos határozatok: Dtár u. f. XI. 71; u. f. XIV. 103.) A szabadkai kir. törvényszék (1899. évi szept. 21. 16,806. sz. a.) B. András felperesnek K. Mihály alperes ellen 100 frt és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Az 1899. évi június 7-én 11,336 sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Tataházán 1897 okt. 16. napján 100 írtról kiállított váltó alapján mint elfogadó a kereseti 100 frt tökét stb. felperesnek megfizetni stb. Alperes tagadta a kereseti váltón látható nevét feltüntető elfogadó névaláírás valódiságát. Ezzel szemben a felperesileg hivatkozott és kihallgatot Sz. József és Sz. Antal tanuk azt vallották, hogy ők a kereseti váltó aláírásánál jelen voltak és hogy alperes a nevének a váltóra való Írásánál fiát K. Mártont bizta meg. Be van tehát ezen tanúvallomásokkal bizonyítva az, hogy K. Márton, mint az alperes meghatalmazottja irta a váltóra az alperes nevét. Minthogy pedig a váltótorvény 105. §-ának ama rendelkezéséből, mely szerint az, a ki valamely váltónyilatkozatot mint másnak meghatalmazottja ir alá a nélkül, hogy erre meghatalmazva lévén, személyesen telelős, kétségtelen, hogy viszont az, a ki váltónyilatkozatnak aláírására meghatalmazva volt, az aláírással megbízóját kötelezi. Minthogy továbbá a váltótörvény nem tiltja azt, hogy a meghatalmazás érvényesen szóbelileg is adható legyen és nem rendeli parancsolólag azt, hogy a meghatalmazott abbeli minőségét a váltón kitenni tartozik: ezeknélfogva alperes a szóbeli meghatalmazása folytán történt névaláírásból ennek tartalma szerint elfogadói minőségben váltójogilag kötelezve van és ugyan azért alperest a v. t. 23. §-ában megállapított felelősségéből folyóan a váltóösszeg megfizetésére stb. kötelezni kellett stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1900 január 4. 5,248. sz. a.) az elsőbiróság ítélete megváltoztattatik, s a 11,336/99. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályon kívül helyezése mellett felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A váltótörvény 104. § a szerint azok a váltónyilatkozatok, a melyek névaláírás helyett keresztvonással, vagy más kézjegygyei eszközöltetnek, váltójoghatálylyal rendszerint nem birnak, a kivételeket maga a váltótörvény határozza meg. A kereseti váltón levő <K. Mihály elfogadom* szavak előtt, a melyekre mint elfogadói váltónyilatkozatra alapítja felperes az alperes váltókötelezettségét, keresztvonás (kézjegy) van. Minthogy a v. t. 104. §-ának 2. bekezdésében szabályozott kivételes eset fenn nem forog, minthogy a kihallgatott tanuk nem bizonyítják azt, hogy alperes fiát K. Mártont az ő elfogadói váltónyilatkozatának a váltóra vezetésével bizta meg. K. Márton tehát valójában csak névirónak tekinthető és nem az elfogadói váltónyilatkozatnak alperes nevében és megbízásából tételére meghatalmazottnak, míg annak dacára sem, hogy az «elfogadom> szót is irta és minthogy a keresztvonás egyenesen kizárja meghatalmazási viszonyt, mert a néviró arról tanúskodik, hogy a kézjegy valósággal attól származik, a kinek neve mellé helyeztetett és igy a néviró nem mint meghatalmazott, hanem mint tanú szerepel: alperest a v. t. 104. § alá eső hiányos nyilatkozat alapján a váltójogi kötelezettség nem terheli. Felperes ezért keresetével el volt utasítandó stb. A m. kir. Curia (1900 május 16. 230. sz. a.) a kir. ítélőtáblának ítélete megváltoztattatik és az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A felek egyike sem állította, hogy a kereseti váltón alperes neve előtt előforduló keresztvonást alperes vezette a váltóra és ekként nincsen kizárva az, hogy a keresztvonást az alperes fia feleslegből irta a váltóra; minthogy pedig a két felperesi tanúnak határozott vallomása szerint alperes a fiát megbízta azzal, hogy a kereseti váltón az ő (az alperes) nevét aláírja, a tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy alperes fiát felhatalmazta a váltónyilatkozatnak az ő nevében való kiállítására, a mint egyébként az a körülmény is, hogy az: .elfogadom, szó nyilvánvalóan ugyanattól a kéztől származik, a mely az alperes nevét irta a váltóra, arra vall, hogy alperes nem mint puszta néviró, hanem mint a váltónyilatkozat kiállítására felhatalmazott járt el. Ehhez képest a váltón előforduló keresztvonás a fenforgó esetben jelentőséggel bírónak nem tekintvén, alperes a fizetésre a váltótörvény 23. §-a és a prt. 251. §-a alapján az elsőfokú bíróság által helyesen köteleztetett. A szerződés, mely egy vasútnak átalányösszeg ellenében való építésére és igy nem épitési anyagnak mint ingó dolognak szállítására, hanem a vasút teljes építményének mint ingatlannak létesítésére vonatkozik, nem képez kereskedelmi ügyletet es ennek folytán az abból származó követelési jog elbírálására a tőzsdebiróság hatásköre nem köthető ki. A budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága (1900. január 15. 2,633. sz. a.) H. Henrik és B. Ferenc felpereseknek R. et Comp. cég illetőleg ennek egyedüli birtokosa R. Gotthard alperes ellen 28,000 frt biztosítéki összeg megfizetése, 10,000 frt értékű váltóknak kiadása vagy értéküknek megtérítése és 20,000 frt kárösszegnek megfizetése iránti petében a következő Ítéletet hozta: A bíróság magát ezen perben való eljárásra illetéktelennek mondván ki, felperest keresetével illetékesség hiányából elutasítja, stb. Indokok: Az A) alatti szerződésben felperesek az abban előadott feltételek alatt elvállalták a bocsány-trencséni vicinális vasútvonal kiépítését, melyből kifolyólag egyúttal átvették alperesnek Magyarszéken és Bakóca-Mindszenten levő összes anyag és szerszámkészletét. A kereset 1. az A) alatti szerződés szerint elvállalt munkálatokért biztosítékul adott 28,000 frt készpénz visszafizetésére; 2. az anyag és szerszámkészletre adott 1C,000 frt váltó eredetben leendő kiadása illetve névértékének visszafizetésére; végre 3. 20,000 frt kártérítési tőke és jár. megfizetésére irányul. A keresetnek a szerszámok és anyagkészletért adott 10,000 1 frtnyi váltó visszaadására illetve névértékének visszafizetésére irányuló 2-ik része nem az A) alatti szerződésen alapulván, hanem egy külön jogügyleten, melyre ezen választott bíróság illetékessége beismerten kikötve nem lett: a keresetnek ezen részére az illetékességet alkalmatos jogalap hiányában le kellett szállítani. De le volt szállítandó ezen bíróság illetékessége a kereset többi részére nézve is, mert a kifejezettekből kétségtelen, hogy a kereset alapját képező A) alatti szerződés, melyben _ezen választott bíróság illetékessége per esetére kiköttetett, ingatlan létesítésére, tehát ingatlan tekintetében keletkezett ; az ingatlanok tekintetében keletkezett szerződések pedig a kereskedelmi törvény 262. §-ának határozott intézkedésénél fogva kereskedelmi ügyleteknek nem tekinthetők. Miután pedig az ezen választott bíróság hatáskórét és illetékességét szabályozó 1881: LIX. t.-c. 94. §-a értelmében ezen bíróság ügy körébe csakis kereskedelmi ügyletek utalvák, ilyen pedig itt fenn nem forog, a jelen kereset alapját képező ügyletre nézve ezen választott bíróság illetékessége a törvény értelmében joghatályosan kiköthető nem volt; minélfogva hatáskör hiányában az illetékességet leszállítani kellett stb. A budapesti kir ítélőtábla (1900. febr. 22. 227. sz. a.) az első bíróság végzésének azt az intézkedését, mely által a keresetnek 10,000 frt értékű váltók kiadására vagy névértékének megfizetésére irányzott részét hatásköréhez nem tartozónak nyilvánította és felperest keresetének ezzel a részével bírói illetékesség hiányában elutasította, helybenhagyja, azonban annak azt az intézkedését, mely által a keresetnek az 56,000 korona (28,000 frt) biztosítéki összeg visszaadására és a 40,000 korona (20,000 frt) kár megtérítésére irányzott részét hatásköréhez nem tartozóknak mondotta ki, megváltoztatja és az eljáró bíróságot a keresetbeli követelés ezen részei felett illetékesnek nyilvánítja és az első bíróságot az emiitett követelések érdemleges elbírálására utasítja, stb. A m. kir. Curia (1900. május 18. 448. sz. a.) A másodbiróság végzésének nem neheztelt része érintetlenül marad, neheztelt az a része pedig, mely szerint a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságának illetékessége az 56,000 korona (28,000 frt) biztosítéki összeg visszaadása és a 40,000 korona (20,000 frt) kárösszegnek megtérítésére irányuló kereseti követelésre nézve megállapittatott, megváltoztattatik, s ezek tekintetében az elsőbiróságnak végzése hagyatik helyben stb. Indokok: A kereset alapjául szolgáló A •/. alatti szerződésnek tárgyát, miután abban a felperesek az alperes irányában vasútnak kiépítését átalányösszeg ellenében vállalták el, nem épitési anyagnak mint ingó dolognak szállítása, hanem a vasút teljes építményének mint ingatlannak létesítése képezte. Az elsőbiróság a kir. Curia joggyakorlatának megfelelően helyesen fejtette ki végzésének vonatkozó indokolásában, hogy az ily szerződés ingatlanra vonatkozván, a K. t. 262. §-a rendelkezéséhez képest kereskedelmi ügyletet nem képezhet; következőleg