A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 22. szám - A népakarat az esküdt bíróságoknál és rendes bíróságoknál. [1. r.]

86 A JOG kiigazítási perben az első telekkönyvi felvétel helyes vagy helytelen voltának elbírálása a tulajdonjog kérdésének eldöntésével szoros kapcsolatban áll. mivel kiigazítás utján érvényesíteni célzott tulajdonjogi igénynek csak akkor adható hely, ha igénylő bebizonyítja, hogy ö vagy jogelőde az igényelt ingatlant még a helyszínelés előtt megszerezte. (A m. kir. Curia 1900. márc. 30. 181/900. sz. a.) Házassági perekben az 1894: XXXI. t.-c. által me*ghatáro • zott. nevezetesen a 99. és 100. SS-ban szabályozott határidő mulasztása miatt igazolásnak helye nincs, hanem a mulasztás csak a 83. §. második bekezdésében foglaltak fenforgása esetében ennek bizonyításával orvosolható; ugyanazért tekintettel arra, hogy a 100. §. világos rendelkezése értelmében abban az esetben, ha a 99. §. szerint az ágytól és asztaltól való különélésre szabott idő letelte után három hónap alatt a házasság felbontása nem szorgalmaztatik, a perben érvényesített ok alapján, a házasság felbontása, a 83. §. második bekezdésében foglalt esetek kivételével, többé nem kérhető. (A m. kir. Curia L900. febr. 13. 67. sz. a.) Általánosan elfogadott jogszabály az, hogy a haszonbérbeadó, ellenkező kikötés nem létében, köteles a bérleményt az egész haszonbérleti időn át állagilag abban az állapotban fentartani a miben az a haszonbérlőnek átadatott, miből jogszerűen az következik, hogy a mennyiben a leltárilag átvett épületeken szükségkép oly javítások eszközlendők, a melyeknek teljesítése nélkül azok nem használhatók, az épület helyreállítására a haszonbérbeadó a haszonbérlet tartama alatt is kötelezhető. (A m. kir. Curia 1900. ápr. 3. G. 66. sz. a.j Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A k. t. 487. §-a értelmében az elévülés akkor vesszi kezdetét, midőn a biztosítási szerződésből eredő igények érvényesithetőkké váltak; az elévülés tehát attól az időponttól számit, midőn a biztosító fizetési kötelezettsége beáll. A kötvény értelmében III. táblázata biztosítottakról a biztosító által kiadott, és az ajánlattevő részére kitöltendő nyilatkozat (declaratio), továbbá a korkimutatás és az orvosi bizonyítvány együtt teszik a biztosítási ajánlatot. Mindaddig tehát, a mig ezek a biztosítás elvállalására beismerten befolyással levő tényezők előterjesztve nincsenek, az alapszabályok szerint tulajdonképen biztosítási ajánlatról szó sem lehet. A biztosítási szerződés visszterhes természeténél fogva, az ajánlattevő fél a biztosítással járó kockázat ellenértékül a biztosítási dijnak bekövetkezendő haláláig tartó fizetésére személyes, tehát az örököseire át nem háruló kötelezettséget szándékozik vállalni. Alperest, a ki az ajánlatot abban a tudatban fogadta el, hogy az ajánlattevőtől a kockázat ellenértékét (a biztosítási dijat) megkapja, az ajánlat elfogadása előtt meghalt ajánlatot tevő részére kiállított kötvény alapján a visszteher adás kizárt voltánál fogva, kötelezettség nem terheli. A pesti kereskedelmi és váltótörvényszék (1898 május 20. 40,053. sz. a.) K Mórné mint kiskorú K. Valéria gyámja felperes nek < férjhez menendő leányok kiházasitására alakult Gizella egylet* magyarországi vezérképviselősége alperes ellen biztosítási szerződés érvényesítésének megállapítása és jár. iránti perében következőleg ítélt. A Gizella egylet által Bécsben 1893. évi szept. 9-én kiállított 71,698. sz. kötvény szerint az 1893. évi március hó 4-én született K. Valéria mint kedvezményezett javára megkötött biztosítási szerződés érvényessége megállapíttatik stb. Indokok: Mellőzni kellett alperesnek a keresetjog elévüése tekintetéből felhozott kifogását, mert a K. T. 487. sj-a, melyre alperes ezen kifogását alapítja, a biztosítási szerződésből eredő gényekre határozza azt, hogy azok egy év alatt elévülnek attól az időponttól számítva, a midőn érvényesíthetők lettek volna. Felperes azonban nem a biztosítási szerződésből eredő igény érvényesítése, hanem ezen szerződés érvényességének megállapítása, tehát olyan előzetes kérdés tisztába hozatala és birói határozattal való megállapítása iránt indította keresetét, melyhez a még csak később érvényesíthető igénye tekintetéből érdeke fűződik. A megállapítási keresetre nézve a kereskedelmi törvényben külön elévülési idő megállapítva nincsen, ennélfogva és a dolog természete szerint is, ennek elévülési ideje egybeesik a biztosítási szerződésből eredő igények elévülésére nézve a k. t. fentebb idézett §-ában meghatározott elévülési idővel; amannak elévülése csak akkor következhetik be, ha azon biztosítási szerződésből eredő igények, a mely szerződés érvényességének megállapítása iránt a kereset indíttatott, a kereskedelmi törvény értelmében elévültek. Ez eset azonban fenn nem forog, mert a kérdéses biztosítási szerződésből eredő igények érvényesithetökké még nem lettek. Alperes a biztosítási szerződést K. Móriccal ennek 4\. alatt csatolt ajánlata alapján a K. T. 468. §-a szerint megkötötte. Igazolva van ez a most idézett törvényszakasz második bekezdéséhez képest csatolt ajánlat alapján kiállított B. alatti kötvénynyel, mely kötvényben fel is van említve, hogy a biztosítási szerződés az 1893. aug. 20-án kelt ajánlat (a 4 /. alatti 1 alapján köttetett meg. Alperes a kereset ellen azzal védekezett, hogy a megkötött biztosítási szerződés azért nem érvényes, mert az megszűnt, még mielőtt a biztosítás kezdetét vette volna. Erre nézve ugyanis azt hozta fel, hogy mivel a neki beküldött ajánlatban a kedvezményezett születésének éve kitéve nem volt ez iránt biztosított K. Mórichoz kérdést intézett, ki ezen felszólításra a kivánt felvilágosítást az 1893. szept. 5-én kelt 5-/. alatt csatolt levelező-lapon adta meg, a mely levelező-lap alpereshez szeptember 7-én érkezett. Minthogy pedig a keresethez D. alatt csatolt halott-levél tanúsága szerint, még mielőtt az b'J. alatti levelezőlap vételétől számítva 48 óra eltelt \olna, K. Móric szept. 8-án meghalt, a megkötött biztosítási szerződés hatályát vesztette, miről alperes felperest a 27. alatt csatolt levelében értesítette is. A felhozott kifogásra tekintettel azt a kérdést kellett tisztába hozni és eldönteni, hogy a biztosítás hatálya mikor vette kezdetét, hogy tehát azon időpontban, a mikor K. Móric meghalt viselte-e már, illetve tartozott-e viselni alperes a megkötött biztosítási szerződés folytán a kockázatot. E kérdésnél tekintetbe venni kellett, hogy felek a perben fel nem hozták, hogy a biztosítás hatályának kezdetére nézve valamely külön megállapodás jött volna létre, és miután a kir. Ítélőtábla által elrendelt póttárgyaláson felperesek alperessel megegyezően nyíltan ki is jelentették, hogy az iránt, hogy a biztosítás hatálya mikor kezdődik, semmiféle megállapodás nem volt, s végre mert ez abból a felszólításból sem állapitható meg, melyre választ az 5 /. alatti képez: a fenforgó kérdést a k. t. 468. §-ának utolsó bekezdése értelmében kellett eldönteni. A biztosítás hatályának kezdetére nézve az idézett törvény szakasz szerint az lévén irányadó, hogy mikor küldetett el a biztosító által vissza nem utasított ajánlat, erre nézve alperes a megtartott póttárgyaláson most már azt vitatta ugyan, hogy a 47. alatt csatolt ajánlat nem az annak kiállítását követő napon, hanem a mint ezt a 4083. alatt csatolt orvosi bizonyitványnyal bizonyítani akarta, csak 1893. évi augusztus 28-án küldetett be hozzá; de ezen ujabbi állítása, szemben azon kétségen kívüli körülménynyel, hogy az ajánlatot a szerződő K. Móric haláláig vissza nem utasította, közömbös. Ugyanis az ajánlatnak augusztus 28-iki átvételétől, kezdve is az ideig a mikor K. Móric a hozzá intézett felszólításra az b'j. alatti levelező-lapot küldötte, az ajánlatnak visszautasítására a K. T. 468. §-ában meghatározott záros határidő többszörösen eltelt. A most idézett törvényszakasz értelmében tehát már az emiitett felszólítás idejekor is, s igy K. Móric halála előtt alperes a megkötött biztosítási szerződés folytán a kockázatot viselni tartozott. Azon kétségen kívüli körülmény mellett, hogy alperes az ajánlatot soha vissza nem utasította, figyelembe nem jöhet az az állítása, hogy a hozzá aug. 28-án érkezett ajánlatban észlelt hiány pótlása iránt a 2. alatt csatolt levelében azonnal intézkedett és figyelembe nem jöhet a póttárgyaláson először felhozott, de bizonyítani meg sem kísérlett az az állítása sem, hogy az ajánlatot csak szept. 7-én vagyis K. Móric halálát közvetlen megelőző napon vezette könyveibe. Mert habár az iránt kétség nem forgott fenn, hogy a kedvezményezett életkora a biztosítási dijak nagyságára befolyással bír, az a hiány, hogy az életkor nem pontosan jelöltetett meg, tekintve, hogy a 4/. alatti ajánlatban a dijak nem állapíttattak meg, hanem az ajánlatot tevő az alperes alapszabályai szerint járó biztosítási dijak megfizetésére kötelezte magát, nem a szerződés érvényességére kiható ok, hanem az a hiány pótolható volt a szerződés megkötése után is. Alperes azt a hiányt az által, hogy az ajánlatot vissza nem utasította, maga sem találta olyannak, hogy a miatt szerződés meg nem köthető. De hogy alperes a szerződés jelzett hiányát a szerződés megkötése után is pótolhatónak találta, kitűnik abbói is, hogy mivel a 4/. alatti ajánlaton a biztosítási dijakat a gyermek életkorához képest még az 5-/. alatti levelező-lap beérkezése előtt számította ki, tudta, hogy az 1893. éyben kiállított ajánlatban megnevezett gyermek ugyanabban az évben született. A 2- . alatti levélben nyílt kifejezést is adott ennek azzal, hogy az ajánlatot közvetítő ügynökét a hiány pótlására a végből szólította fel, hogy a már megkötött biztosítási szerződésről a kötvény kiállítható legyen. ^ A hiány pótlással tehát csakis azt kívánta, hogy a kiállítandó kötvényhez egész biztos adatot birjon. Minthogy ezek szerint alperes olyan tényt vagy eseményt nem igazolt, mely azt eredményezné, hogy annálfogva a felhozottak szerint a K. T. 468. §-a értelmében érvényesen megkötött biztosítási szerződés hatályát vesztette: a keresetben körülirt biztosítási szerződés érvényességét itéletileg megállapítani kellett stb A budapesti kir. ítélőtábla (1899. okt. 18 2 082 sz a) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Alperesnek elévülésj kifogását az elsőbiróság he yesen vetette el; mert a K. T. 487. §. értelmében az elévülé! akkor veszi kezdetet, midőn a biztosítási szerződésből eredő igények érvényesithetökké váltak; az elévülés tehát attól az időponttol számit, midőn a biztosító fizetési kötelezettsége beáll Ez az eset azonban a jelen megállapítási pernek, melynek