A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 22. szám - A népakarat az esküdt bíróságoknál és rendes bíróságoknál. [1. r.]

A JOG 87 tárgyát a biztosítási szerződés érvényességének kimondása, tehát ugy a jövőben érvényesítendő igény jogosságának kérdése képezi, fenn nem foroghat. A per érdemét nézve a B. alatti kötvény értelmében a szerződő felekre egyaránt kötelező B. alatti alapszabályok 6. §-ának negyedik bekezdése szerint a III. táblázata biztosításoknál (mind a jelenlegi,) a biztosító által kiadott, s az ajánlattevő részéről kitöltendő nyilatkozat (declaratio), továbbá a korkimutatás és az orvosi bizonyítvány együtt teszik a biztosítási ajánlatot Mindaddig tehát, a míg ezek a biztosítás elvállalására beismerten befolyással levő tényezők előterjesztve nincsenek, az alapszabályok szerint tulajdonkép eni biztosítási ajánlatról szó sem lehet. Az ajánlatot tevő K. Mór azonban a 2 B. alatti felhívásra adott s valódiságra nem kifogásolt 5". a. válaszlevélből kitetszőleg a 4É,'. a. ajánlatában (declaratio) a kedvezményezettnek a biztosítás elvállalására befolyással levő életkorát eredetileg nem jelölte meg, hanem az ajánlatnak ebbeli hiányosságát csak a 2 B. alatti felhívás folytán az 1893. évi szept. 5-én kelt 5/. alatti levelével pótolta. Vitatta ugyan alperes, hogy a kedvezményezett életkorát tanúsító anyakönyvi kivonat a í\ alatti ajánlattal egyidejűleg küldte el; azt azonban, hogy alperes a szóban levő anyakönyvi kivonatot a v . alatti ajánlat beküldésével egyidejűleg, tehát a 2. B. alatti felhívó levél kelte előtt kézhez vette, nem bizonyította, sőt ez a tényállítása a felhívó levélre adott 5 /. alatti válaszlevéllel, mely a vitatott körülményre utalást nem tartalmaz, egyenesen valószinütle-'. Minthogy pedig alperes az 5 /. alatti levelet, melylyel az eredetileg hiányos ajánlat az alapszabályok idézett szakaszának megfelelőleg kiegészíttetett, az arra vezetett pósta keletjelző bélyeg szerint csak 1893. évi szeptember 7-én vette kézhez, e napig pedig az eredetileg hiányos ajánlat elfogadása a 2. B. alatti felhívó levél helyes értelme szerint függőben tartatott; és minthogy alperes az ekként helyesbített ajánlatott a B. alatti kötvény kiállításának tényével az arra vezetett kelet szerint csak 1893. évi szeptember 9-én, tehát a K. T. 468. §-ában megjelölt határidőn belül, de az ajánlattevő K. Mórnak időközben (1895. szeptember 8-án bekövetkezett halála után fogadta el: kétségtelen, hogy alperesre az ajánlat elfogadásával egyidejűleg kiállított kötvényből kötelezettség nem származik, mert a biztosítási szerződés visszterhes természeténél fogva az ajánlatot tevő fél a biztosítással járó kockázat ellenértékéül a biztosítási díjnak bekövetkezendő haláláig tartó fizetésére személyes, tehát az örököseire át nem háramló kötelezettséget szándékozik vállalni; K. Mór azonban az ajánlatának elfogadása előtt bekövetkezett halála miatt az elvállalni szándékolt ebbeli kötelezettségnek megfelelni képtelenné vált. Kétséget nem szenvedhet tehát, hogy alperest, a ki az ajánlatot abban a tudatban fogadta el, hogy az ajánlattevőtől a kockázat ellenértékét a biztosítási dijat) megkapja, az ajánlat elfogadása előtt meghalt ajánlatot tevő részére kiállított kötvény alapján a visszteher adós kizárt voltánál fogva kötelezettség nem terhelheti. Jóllehet tehát a jelen esetben a K. T. 465. §. 2. pontjának alperes által vitatott esete fenn nem forog, mindazonáltal az elsőbíróság ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével a kifejtett okoknál fogva el kellett utasítani stb. A m. kir. Curia (1900 ápril. 25. 92. sz. a.) a másodbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A est. 167. §-ában a jogorvoslatra nézve foglalt megszorító intézkedés csak a 166. §-al kapcsolatban, vagyis, ha a tömeg hitelezői és az összes csődhitelezők a megszüntetésbe mind beleegyeznek és ennek folytán a tárgyaláson a csődmegszüntetés tekintetében ellenzés nem nyilvánittatik, nyerhet alkalmazást; ellenben akkor, ha az emiitett hitelezők a megszüntetésbe mind bele nem egyeznek, a 168. §-ban előirt eljárásnak van helye, s tekintettel arra, hogy ebben a §-ban a jogorvoslatra nézve megszorítás nem foglaltatik, az érintett esetben a jogorvoslatra nézve a 78. íj. első bekezdése irányadó. A brassói kir. törvényszék, mint csődbíróság (1899 nov. 14-én 8,312. sz. a.j R.Jakab csődügyében a következő végzést hozta: R. Jakab csernátfalusi kereskedő ellen 1899. évi június 28-án 4,694. sz. a. végzéssel megnyitott csőd a csődtörvény 166. §. alapján miután a csődhitelezők nagyobb része a megszüntetésbe beleegyezett, a bele nem egyezettek követelései pedig biró letétbe helyeztettek, megszüntettetik. Tömeggondnoknak a tárgyaláson tett azon előterjesztése, hogy közadós az utólagosan felmerült s a választmány által megállapított 120frt költségeinek kifizetésére utasittassék, —elutasittatik; mert közadós által becsatolt levél, illetve elszámolás által igazolva van, hogy tömmeggondnok közadóssal dijaira nézve kiegyezett s a közadós kikerülésével s annak meghallgatása nélkül a választmány által megállapított dijak kifizetésére a kiegyezéssel szemben közadós nem kötelezhető, annál is inkább, mivel a jelen csekély fontosságú s nem bonyolult csődben tömeggondnok a 2000 frton felül kapott összeggel teljesen kielégítettnek tekintheti magát. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla. (1900 február 13326. sz. a.j a csődtömeggondnok felfolyamodását visszautasítja; mert az 1881. évi XVII. t.-c. 167. §-a szerint a csó'dmegszüntetés tárgyában hozott végzés ellen jogorvoslatnak csak annyiban van helye, a mennyiben valamelyik hitelezőt a csőd megszüntetése tárgyában beadott kérvénye elrendelt tárgyalásra szabályszerűen meg nem idézték; a csődtömeggondnok azonban e tárgyalásra meg volt idézve és azon meg is jelent. A m. kir. Cnria. (1900 ápril 25. 423. sz. a.) a másodbiróság végzése megváltoztattatik és a csődtömeggondnok által az első bíróság végzése ellen benyújtott felfolyamodás elfogadtatik ennélfogva a másodbiróság az elsőbiróság végzésének érdemleges megvizsgálására utasittatik ; mert a csődtörvény 167. §-ában a jogorvoslatra nézve foglalt megszorító intézkedés csak a 166. §-sal kapcsolatosan az abban megjelölt esetben, vagyis ha a tömeg hitelezői és az összes csődhitelezők a megszüntetésbe mind beleegyeznek és ennek folytán a tárgyaláson a csődmegszüntetés tekintetében ellenzés nem nyilvánittatik, nyerhet alkalmazást; ellenben akkor, ha az emiitett hitelezők a megszüntetésbe mind bele nem egyeznek, a 168. g-ban előirt eljárásnak van helye s tekintettel arra, hogy ebben a §-ban a jogorvoslatra nézve megszorítás nem foglaltatik, az érintett esetben a jogorvoslatra nézve a 78. §. első bekezdése irányadó. Minthogy pedig felfolyamodó tömeggondnok a csőd megszüntetésébe csak feltételesen, vagyis csak arra az esetre egyezett bele, ha az utólagosan felmerült és a csődválasztmány által 120 frtban megállapított dija a közadós által kifizettetik, közadós azonban ezt a dijat sem ki nem fizette, sem nem biztosította az elsőbiróság végzése ellen, tömeggondnok részéről beadott felfolyamodás a 167. §. alapján vissza nem utasítható. A Vt. 93. §-a szerint a váltóadós azzal a kifogással, hogy a váltón akkor, a midőn arra az elfogadást vagy más nyilatkozatot reá. vezették, valamely lényeges kellék hiányzott, csak annyiban élhet, a mennyiben bebizonyítja, hogy ez utólagos kitöltés a létrejött megállapodás ellenére történt. Ha azonban a kereset beadásakor már kitöltve levő váltó szerepel és az ugyanazonos kiállítási és fizetési helyet felperes a kereset beadása után megváltoztatta, vagyis a már egyszer kitöltve lévő lényeges kelléket másra változtatta át, akkor nem még hiányzó lényeges kellék tekintetében a váltó kitöltéséről, hanem a már kitöltött váltó tartalmának önhatalmú megváltoztatásáról van szó, a mire nézve a váltóbirtokost a Vt. fel nem hatalmazza. Ily körülmények közt alperesnek a tartalom megváltoztatásának megtörténtét illetőleg bebizonyított kifogása folytán, felperest terheli a bizonyítás arra nézve, hogy e megváltoztatás alperes beleegyezésével történt és a megállapodásnak megfelel. A brassói kir. törvényszék (1899 nov. 21. 5,319. sz. a.) W. Lőrinc felperesnek N. József alperes ellen 90 frt tőke és jár. iránti perében következőleg ítélt: Alperes mint elfogadó köteles az Apácán 1898 jul. 16-án 90 írtról kiállított váltó alapján 90 frt tőkét stb. felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Felperes keresetét az eredetiben becsatolt Apácán 1898 július 16-án 90 frtról kiállított váltóra alapítja, a mely alperes által alá'rva és felperes rendeletére kiállítva, 1899 január Í6-án Apácán fizetendőnek jelöltetett meg. Minthogy a kereseti váltó intézményezett saját váltó alakjában állíttatott ugyan ki, de a váltótörvény 5. §-ának meg nem felelt, a mennyiben a váltón megnevezett kiállítási és fizetési hely egy és ugyanaz, azért a váltó a váltótörvény 5. §-ában körülirt intézvényezett saját váltónak nem tekinthető és minthogy kibocsátó aláírva nem volt, a kir. törvényszék a válttkeresetet a váltótörvény 6. §-a alapján annak idején elutasította és felperesnek az eredeti váltóval együtt visszaadta. Felperes az elutasító végzés ellen felfolyamodással élvén, a váltót kiigazította, a mennyiben kiállítási helyként szereplő «Apáca» mellé «Cs» betűt a fizetési helyként megnevezett «Apáca» mellé «B» betűt irva, kérte a váltót intézményezett saját váltónak tekinteni és a váltókeresetnek helyt adni. A marosvásárhelyi m. kir. Ítélőtábla azonban a kir. törvényszék végzését azért, mert az nem tanácsülésben intéztetett el, alaki okokból semmisítette meg; mire a kir. törvényszék, minthogy a kereseti váltót az emiitett kiigazítások folytán nem tekintette aggálytalannak, a kereset tárgyalására határnapot tűzött ki, a melyen alperes beismeri, hogy a kereseti váltón levő N. József névaláírás tőle származik, de a váltón egyébként hamisítottnak jelenti ki, mert alperes a kereseti váltót felperesnek aláírásával ellátva átadván, felperes azt megállapodás ellenére töltötte ki és kéri, hogy felperes keresetével, minthogy a kereseti váltó a kereset beadásakor kellék hiányában szenvedett és azt utóbb alperes tudta és beleegyezése nélkül igazította ki, elutasittassék. Tekintve azonban, hogy alperes a kereseti váltón levő N. József névaláírását valódinak ismeri el; tekintve, hogy a váltótörvény 93. §-a értelmében: «a váltóadós azon kifogással, hogy a váltón akkor, midőn arra az elfogadás vagy más nyilatkozat vezettetett, valamely lényeges kellék hiányzott sikerrel csak annyiban élhet, a mennyiben bebizonyítja, hogy az utólagos kitöltés a létrejött megállapodás ellenére történt;> tekintve, hogy alperes felperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy a váltón a kiállítási és fizetési hely megállapo-