A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 22. szám - A népakarat az esküdt bíróságoknál és rendes bíróságoknál. [1. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 22. számához. Budapest, 1900 június hó 3. Köztörvényi ügyekben. A kassai kir. ítélőtábla 8-ik számú polgári döntvénye. Rendes perekben a tanuk és szakértők járandóságának előlegezésére a bizonyító fél ügyvédje is kötelezhető-e? Határozat: Rendes perekben a tanuk és szakértők járandóságának előlegezésére a bizonyító fél ügyvédje nem kötelezhető (az 1,416/1900. polgári számhoz; vonatkozással a budapesti kir. ítélőtáblának 6. számú polgári döntvényére.) Indokok : Az ügyvédnek, mint jogi képviselőnek e minőségéből eredő különös jogait és kötelességeit az 1874. évi XXXIV. t.-c. 38—53., 61. és 62. §-ai részletesen leisorolják. Ezeken kívül az ügyvédnek, miután a felétől nyert meghatalmazás a megbízásnak egyik neme, csak arra lehet joga, illetve csak az képezheti kötelességét, a mire őt a megbízási szerződés általános magánjogi szabályai feljogosítják illetve kötelezik. Az idézett törvényszakaszokban oly kötelesség, hogy az ügyvéd a fele képviseletében vitt rendes per során indítványozott tanú és szakértői bizonyítás folytán telmerülő költségeket előlegezni tartoznék, nem foglaltatik. A megbízás általános jogi természeténél fogva pedig a megbízott cselekményével járó mindennemű következmény a megbízóra háramolván, az ügyvédnek a kérdéses előlegezésre való kötelezése a megbízási szerződés általános szabályai alapján sem foghat helyt. Erre az előlegezésre az ügyvéd az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. §-a alapján sem kötelezhető. A most említett szakasz jogot ad ugyan az ügyvédnek arra, hogy felétől előleget követelhessen ; de az ügyvédnek e jogából a költség előlegezésére vonatkozó kötelezettségét következtetni nem lehet, mert az előlegvétel az ügyvédnek nem egyszersmind kötelessége is; és mert a bíróság a pernek előtte lévő adataiból arról, vájjon az ügyvéd a felétől tényleg vett-e s mily összegben előleget, rendszerint meg nem győződhetik. Az 1874: XXXIV. t.-c. V. és VII. fejezeteiben meghatározott és a megbízási jogviszony szülte általános kötelezettségeken felül tételes törvényeinkben kivételes intézkedések fordulnak elő, jelesül az 1873 : IX. t.-c. 7. §-a a bélyegrövidités következményeivel az ügyvédet sújtja, az 1881 : L1X. t.-c. 60. §-a s az 1893: XVIII t.-c. 205. §-a szerint a törvény által kizárt perorvoslat használata miatt kiszabandó bírságot első soroan az ügyvéd köteles viselni, de e törvényes intézkedések szintén nem képezhetnek támpontot arra, hogy az ügyvéd kötelessége az 1874: XXXIV. t.-cikkben meghatározott korlátokon és a megbízási viszony általános szabályain tul kiterjesztessék. Sőt éppen abból, hogy a törvényhozás szükségesnek találta az ügyvéd kivételes kötelezettségeit külön törvényekben megállapítani, az következik, hogy minden egyéb esetben az ügyvéd kötelességének meghatározásánál az 1874. évi XXXIV. t.-cikk intézkedései s illetve a megbízási szerződés általános szabályai szorosan alkalmazandók. Ezek szerint sem törvényes, sem jogos alapja nincs annak, hogy a kérdéses járandóságok előlegezése a rendes perben megbízott ügyvéd is kötelezhető legyen, és ezekkel az érvekkel szemben semminemű célszerűségi szempontok nem lehetnek döntők. Elvül kellett tehát kimondani, hogy rendes perekben a tanuk és szakértők járandóságának előlegezésére a bizonyító fél ügyvédje nem kötelezhető. Kelt Kassán, a kassai kir. ítélőtáblának 1900. évi május hó 11-én tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett Kassán, a kassai királyi ítélőtáblának 1900. évi május hó 17-én tartott polgári teljes ülésében. A biztosíték jogi természetével nem ellenkezik az, hogy a biztosíték tárgya valamely biztosítékot nyújtó részéről adósként kiállított adóslevél legyen ; az ekként kapott adóslevél tehát, arra nézve, a kinek biztosítékul adatott, megtartja biztosítéki minőségét és igy köztörvényi uton nem válik önálló követelés jogi alapjául, hanem ugyanaz első sorban netáni követelését köztörvényi uton csak magából abból az ügyletből és ennek eredményéhez képest érvényesitheti, a mely ügylet fedezésére a bizt siték adva volt. Váltónak kiállítása és átadása, úgyszintén jt;zálogi biztositék nyújtása magában véve fizetés jogi hatályával nem bir. (A m. kir. Curia 1900. febr. 7. G. 589. sz. a.) A peres félnek, ki nyereségvágyból elkövetett valamely cselekmény miatt bűnösnek ítéltetett, póteskü nem ítélhető. (A m. kir. Curia 1900. febr. 16. 4,844. sz. a.) Az 1881. LX. t.-c. 253. §. értelmében a zárlati költségekre nézve az 1881. LX. t.-c. 25o. és 25i. §-ok rendelkezései megfelelően alkalmazandók, az 1881. LX. t.-c. 25o. §. értelmében a zárlat tartama alatt felmerülő költségek a 234. §. f) pontjának esetét kivéve, a zárgondnok kezelése alatt befolyt jövedelemből fedezendők, azok közé a költségek közé a zárgondnoki dijak és kiadások is tartoznak. E mellett a jogszabály mellett az a kérdés, hogy a zárlatot kérő és a zárlatot szenvedő között minő jogviszony áll fenn, valamint hogy a zárlat helyesen rendeltetett e el és hogy a zár alá vett vagyon egy harmadik személy igénykeresete következtében a zár alól feloldatott, a zárgondnokra nem tartozik és a dijaira és kiadásaira nézve az idézett 25o. S-ban biztosított jogát el nem enyészteti. (A m. kir. Curia 1900. febr. 9. I. G. 585. sz. a.) Nincs ugyan oly kötelező biztositási szabály, mely szerint a bíróság, ha azt az ügyfelek valamelyike kérelmezte is, az ügyfél esküjével való bizonyítást alkalmazni tartozzék, de az eskü alatti kihallgatás a bizonyításnak egyik megengedett módját képezvén, ha azt valamelyik ügyfél megajánlotta, a S. E. 64. §-ának kötelező rendelkezése szerint, a bírósági jogi méltatás alá köteles venni, hogy a megajánlott bizonyítás alkalmazásának van-e helye? és a mennyiben azt mellőzendőnek találta, az erre szolgáló okok az ítéletben tüzetesen előadandók. (A m. kir. Curia 1900. febr. 8. G. 600. sz a.) Az örökhagyó végrendeleti intézkedése megtételénél korlátolva nincsen az által a körülmény által, hogy valamely örökösének hitelezői vannak, mivel ő az örökösének hitelezőjével semminemű jogviszonyban nem áll, a hitelezőnek érdekét tekintetbe venni nem tartozik, tehát az örökös hitelezőjének érdekével szemben is joghatályosan rendelkezhetik. Nem létezik olyan tételes törvény, vagy birói gyakorlat, mely a hitelezőt feljogosítaná arra, hogy az illető marasztalt örököp által érvényesíteni nem kivánt azt az igényt, hogy a törvényes osztályrész kiegészítését kérheti, az örökös hitelezői végrehajtás utján lefoglalhassák és érvényesíthessék, következéskép az érvényesítésnek az örökös részéről való elmulasztása a kijátszási szándékkal való elidegenítés fogalmi körébe nem esik. (A m. kir. Curia 1900. febr. 14. G. 210. sz. a.) Az adóstársaknak egymás iránti jogviszonyán mi változás sem történik annak folytán, hogy a hitelező az adóstársak közül egyet vagy többet a kötelezettség alól felment. A kezes csak a fizetés ténye által szerez viszontkereseti jogot és pedig az egyenes adós ellen a helyette kifizetett egész összegre, a kezestárs ellen pedig annak felére. Minthogy már a fizetés ténye a kezestárs ellen a a visszkereseti jogot megállapítja, nyilvánvaló, hogy a kezes azt előbb az egyenes adós ellen érvényesíteni nem tartozik. A követelés behajtása körüli késedelem tehát, mely egyedül a hitelező követelésének megítélésére lehet befolyással, a fizetést teljesítő kezes ellen kifogásként sikerrel fel nem hozható. (A budapesti kir. ítélőtábla 1900. febr 16. G. 356/99. sz. a.) Ingókra vonatkozó adásvételi szerződésnél ellenkező kikötés hiányában eladó ott tartozik átadni, illetve vevő ott tartozik átvenni a vétel tárgyát tevő ingót, a hol az a szerződés megkötése idejében tényleg volt. Ha pedig az átadás és átvétel helyéül a megállapodáshoz képest más hely köttetett ki, mint a hol az az ingó szerződés megkötése idejében tényleg volt. annak az ingónak ama más helyre való elszállítása az eladót terheli. (A m. kir. Curia 1900. márc. 13. 36/900. sz. a.) Az 1889: XXXVIII. t.-c. 35. §. 6. pontjában foglalt felhatalmazás alapján 1899 december 20-án 35.041. sz. a. kiadott igazságügyministeri rendelet g i?-ában foglalt abból a rendelkezésből, hogy az úrbéresek osztatlan közös tulajdonát képező legelő, erdő vagy nádas számára nyitott telekjegyzőkönyvben, illetve betétben további bejegyzésnek a B. lapon csupán a közös birtokra mint egészre, vagy annak egyes részeire van helye : kétségtelen, hogy az úrbéresek az osztatlan közös tulajdonukat képező legelő, erdő és nádas felett a törvény által előirt alakszerűségek megtartása s a felettes hatóság jóváhagyása mellett rendelkezhetnek. (A m. kir. Curia 1900. márc. 30. 1,000/900. sz a.) Sommás eljárásban is a perletételre nézve az 1893. évi XVIII. t.-c. 13. §-a értelmében az 1868. évi LIV. t.-c. 7o. §-a nyer alkalmazást, mely szerint a perletétel a pervesztéssel egyenlő hatályú, mi ellen csak perújításnak van helye. — A telekkönyvi