A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 1. szám - Bolgár igazságügy (1898-1899)

A JOG 3 mint kereskedő fizetéseit már megszüntette volt,kétségtelen, hogy ezen utóbbi tény 1894 okt. 18-án már beállott. Mivel utóbbi napon E. Adolfnak összes bárhol található ingóságai és activ követelései lefoglaltattak és ezeknek 1,434 frt 79 krnyi becsértéke még a végrehajtási tőkekövetelés erejéig sem képezett fedezetet. Miután pedig alperesi cégnek ugy az alperes beismerése, mint a XXII. és XXIII. a) hiteles cégjegyzéki másolatok szerinti tulajdonosa, L. Sámuel az A) a. lelkészi bizonyítvány szerint közadós vejének unokaöcscse, kétségtelen, hogy alperes ugy ezen sógorsági viszonyából folyólag, de főleg azon körülményből folyólag, hogy 1894 okt. 18-án épen ő foglaltatta le közadós összes meglevő vagyonát, a kielégítési végrehajtási jog megszerzése alkalmával tudatában volt annak, hogy E. Adolf, mint ki a XXI. a^ hiteles cégjegyzési másolat szerint is bejegyzett kereskedő, fizetését már megszüntette. Tekintve pedig, hogy a bírói végrehajtás csak a közadós jogcselekményét helyettesíti, kétségtelen, hogy alperes oly időpontban nyert követelésére kielégítést, midőn közadós már fizetéseit megszüntette s midőn alperesnek már erről tudomása volt. Miután pedig annak, hogy a megtámadott végrehajtás, a csődtörvény 27. §-nak 2, ponija alapján biráltassék el, akadályul nem szolgálhat azon körülmény, hogy a kereset kifejezetten ezen törvényszakasza 3. pontjára alapíttatott, mivel a perben kifejtett adatok és bizonyítékok alapján annak kimondása, hogy a megtámadott jogcselekmény hatálytalanítására a csődtörvény melyik szakasza intézkedése szolgál alapul, a törvényt alkalmazó bíróság feladatát képezi és ez a törvény helyes alkalmazásánál a felek előadásához kötve nincsen: a megtámadott végrehajtást összes következményeivel együtt a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján a csődtömeggel szemben hatálytalannak kimondani kellett stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1899 május 31. 1,395. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja,felperest keresetével egészen elutasítja stb. Indokok: A bíróság nincs ugyan kötve ahoz, hogy a felek előadásában felhozott törvényszakaszokat alkalmazza a vitás kérdés elbírálásánál, de kötve van ahhoz, hogy a felek által előadott tényeket vegye ítélete alapjául. Ezúttal pedig felperes keresetét a közadós fizetésének megszüntetésére nem alapította s keresetében nem adott elő olyan tényeket, a melyekből kitűnnék, hogy a közadós fizeiéseit megszüntette volna már akkor, midőn alperes megtámadott jogcselekmény utján biztosítást s illetőleg kielégítést nyert és ilyennek nem tekinthető az sem, hogy a közadós ellen 1894. okt. 5-én adóvégrehajtást foganatosítottak, a mit különben felperes szintén nem hozott fel és igy a kereset az 1881: XVII. t.-c. 27. §. 2. pontjára alapitottnak nem tekinthető és ezen az alapon el nem dönthető. Azt pedig az elsőbiróság indokai szerint sem bizonyította felperes, hogy a kérdéses 1,480 frtos váltó kiállítása alkalmával 1894. szept. 6-án annak lejárati ideje 4 hóra lett kikötve és hogy alperes a váltót 1894 okt. 6-ki lejárattal jogellenesen látta el és ily módon olyan biztosítást illetőleg kielégítést szerzett 1894 okt. 18-án, a melyhez akkor még joga nem volt. Erre nézve E. Manó tanú vallomása figyelembe azért nem vehető, mert azt S. Ferenc és S. Adolf tanuk vallomásával alperes megcáfolta. Az 1881: XVII. t.-c. 27. §. 2. pontja esetét tehát felperes nem bizonyította, de nem bizonyította 29. §-ában körülirt esetet sem, mert arra az állítására nézve, hogy alperes a közadóssal összejátszott s illetőleg alperes a közadós eilen színlelt követelést érvényesített volna, bizonyítékot egyáltalában nem hozott fel és ilyennek nem tekinthető pusztán az, hogy a közadós a jogos alapon hozott sommás végzés ellen kifogásokat nem adott be. A birói hatáskör ellen tett alperesi kifogásra nézve az elsőbiróság Ítéletének indokait a kir. Ítélőtábla is elfogadja, stb. A m. kir. Curia (1899 október 17. 1,154. sz. a.) a kir. itélő tábla Ítélete megváltoztatik és az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben stb. In dokok: Peres ügyekben a biró a per folytán kifejtett tények és előadott bizonyítékok alapján a törvények szerint hoz határozatot, habár a törvényekre nem hivatkoztak is a felek ípts 245. §.) Ennek megfelelően helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által megtámadott kielégítési végrehajtási jogcselekvény hatálytalanításának nem állhat útjában az, hogy felperes, a ki az általa felhozott tények és előterjesztett bizonyítékok alapján az emiitett jogcselekvénynyel szemben megtámadási jogát a csődtörvény 27. §. 2. pontja rendelkezéseivel alapulvétele mellett sikerrel érvényesítheti, megtámadási jogát az idézett 27. §-nak nem ezen 2. hanem 3. pontjára alapította, valamint az sem, hogy alperes sem keresetében, sem a per folyamán kifejezetten elő nem adta, hogy a megtámadott jogcselekmény hatálytalanságát a közadósnak az ez ellen vezetett kielégítési végrehajtás tűrésében nyilvánuló fizetés megszüntetése tényéből következteti, mert már a kereset mellett •/.—•///. a. bemutatott okiratok tartalmából nyilvánvaló, hogy a közadós, a ki bejegyzett terménykereskedő, az ellene az alperes követelésénekbehajtására a csődnyitást 8 nappal megelőzően a 7//. a. jkönyv szerint foganatosított kielégítési végrehajtás alkalmával fizetéseit már megszüntette és erről alperes ugyanakkor már tudomással birt és mert a felperes által előterjesztett tényekben és bizonyítékokban foglalt ez a megtámadási jogalap egymagában elegendő — a mint ezt vonatkozó indokaiban az első bíróság helyesen fejti ki, — az érintett kielégítési végrehajtási zálogjognak hatálytalanítására. Ezeknél fogva és megemlítésével annak, hegy a megtámadott kielégítési végrehajtás alapját képező váltókövetelés nem képezvén megtámadás tárgyát, a követelés létrejöttére, valóságára és lejáratára vonatkozó szóváltások és bizonyítékok a per tárgyát képező kérdés elbírálásánál figyelembe nem vehetők, az erre vonatkozó indokok mellőzésével egyébként az elsőfokú biróság Ítélete a benne foglalt többi helyes indokoknál fogva volt helybenhagyandó. Bűnügyekben. A btk. 350. §-ában meghatározott zsarolás vétség tényálladékának létesüléséhez megkívántatik, hogy a tettesnek akarata arra irányuljon, miszerint magának vagy másnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen. A nyíregyházi kir. törvényszék (1899. jul. 31. fi,062. sz. a.) j D. János vádlott a P. Artdrásnén elkövetett, a btk. 232. §. 1. pontjába ütköző s minősülő erőszakos nemi közösülés bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért 2 évi és 6 hónapi fegyházbüntetésre és 3 évi hivatalvesztésre ítéltetik stb. Ellenben vádlott az ellene emelt, a btk. 344. §-ba ütköző rablás bűntettének vádia és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: A bizonyítási eljárás anyaga szerint P. Andrásné a f. évi ápr. 30-án reggel bement Ujfehértóra a templomba. A templomi szertartás befejezése után, ugy 11 óra tájban haza felé indult Hugyajra. De mivel egyébként is beteges asszony volt, útközben az ujfehérí.ói határban a kertek alatt egy szé; a-boglya tövében leült pihenni. Bundáját maga mellé teritette és arra reá tette kendőjét, melyben 53 kr. körüli pénz és 2 drb túrós béles volt bekötve. E közben hirtelen valami láz fogta el s fejét bágyadtan hajtotta tenyerébe. Aléltságából csak akkor tért magához, midőn vádlott hátulról megragadta a vállát s ülőhelyzetébol a földre hátra döntötte, majd elibe kerülvén, ruháját felemelte, térdével lábát igyekezett szétfeszíteni e szavakkal: «adjál pénzt is, picsát is,» rá akart feküdni. De P. Andrásné magát védelmezendő, igyekezett kicsúszni támadója alól és segítségért kiabált. Vádlott azonban, nehogy valaki a segélykiáltást meghallja és cselekményének valaki tanuja legyen, e szavakkal: «csitt, csitt, büdös kurva, ugy megbaszlak, hogy megI halsz!» a P. Andrásné mellét ütlegelte, majd pedig, hogy kiáltani ne tudhasson, piszkos, földes kezével a száját befogta. Minthogy P. Andrásné a hosszas dulakodásban, egyébként is le lévén gyengülve, kimerült, ellenállani nem volt képes, vádlott rajta a közösülést végrehajtotta. Ennek megtörténte után P. Andrásné attól tartva, hogy vádlott ismét közösülni fog vele, rimánkodott neki, ne tegye | tönkre, inkább oda adja neki pénzét és ennivalóját, a mi a kendőjébe be van kötve, csak hagyjon neki békét. Erre vádlott meglátva a P. Andrásné segélykiáltására arra siető F. Mihályt, a bélest magához véve szaladni kezdett és F. . Mihály azon kérdésére: «mit csináltál azzal az asszonynyal!• kitérő| leg azt válaszolta: «nincs abba F. bácsinak semmi befolyása!* majd pedig a szintén segélykiáltásra oda érkező K. Ferenc előtt P. Andrásnét e szavakkal: «megállj büdös kurva, hatszor baszlak meg a Rózsásban!» fenyegetve elmenekült. A feldúlt külsővel oda érkező P. Andrásné aztán elpanaszolta F. Mihály és K. Ferencnek mindjárt, hogy vádlott vele az ő akarata ellenére erőszakkal közösült. Erre még F. Mihály taná1 csolta P. Andrásnénak, hogy jelentse fel vádlottat a csendőröknek. Ezen tényállás alapján emeltetett vád D. János ellen erőI szakos nemi közösülés büntette miatt. Az ennek folytán megtartott vizsgálat és bizonyítási eljárás j során beismerte ugyan vádlott, hogy a jelzett helyen és időben | P. Andrásnéval közösült s igy a közösülés ténye további bizonyiI tás nélkül megállapítható, azt állítván, hogy P. Andrásné, midőn ő j a vasúti állomás felé haladt, oda hívta a széna-boglya mellé beszélgetni s beszédközben e szavakkal: «nem'pináznánk egyet ?» ő maga 1 szólította fel a közösülésre ső csakis ennek folytán közösült P. I Andrásnéval, de határozottan tagadja, hogy a közösülésével P. | Andrásné ellen bármily erőszakot avagy fenyegetést használt volna és P. Andrásné a közösülés után biztosan csak azért kiabált, mert észrevehette, hogy valaki őket meglátta és csupán a gyanút akarta magáról elhárítani. E szerint vádlott mindenek előtt azzal védekezik, hogy a közösülésre P. Andrásné szóllitotta fel. Vádlott ezen állításának megcáfolására a sértettnek eskü alatti vallomásán kivül egyéb positiv bizonyíték nincs, mivel a közösülés tanuk jelenléte nélkül történt. Annak elbírálásánál, hogy vádlottal szemben sértett vallomásának mily bizonyító erő tulajdonittassék, figyelembe vette a kir. törvényszék ugy sértettnek, mint vádlottnak személyi viszonyait, életkorát és lelki állapotát. Sértett tényleg 50 éves, de kinézésre még ennél is idősebbnek látszó egyén, gyenge, beteges asszony, kinek férje van s már 12 gyermeke volt, kiről egyébként F. Mihály tanú is akkéI pen nyilatkozik, hogy «Lázár» asszony s igy nemcsak koránál, | hanem egészségi állapotánál fogva már azon helyzetben van, mely ! szerint ha közösülésre képtelennek nem is mondható, de mindenesetre nemi ösztön kielégítésének vágya nála már nem léphet fel