A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 20. szám - Felebbezési rendszerünk és a járásbirák mai helyzete. [Hozzászólás Paulus: Felebbezési rendszerünk és a járásbírák mai helyzete című cikkéhez. A Jog, 1900. 16. sz. 121-22. p.] - Szabadságbüntetéseink reformjához. [3. r.]

155 elérhessük. Ajánlja ezért a hosszú szabadságbüntetések helyett a deportatiót, a 10 évi kényszermunkát, szigorú, testfárasztó munkával, időnkénti koplalással, a rövid szabadságbüntetések helyett pedig a testi fenyítést, a közmunkával megváltható p é n z b ü n t e t é s t. A fiatal bűnösökre az állami javító- és nevelő-intézeteket, az üzletszerű tolvajokra, csavargókra a határozatlan időre vagy élet fogy tigla nra dologházba utalást indítványozza s végül védi a halálbüntetést, mint a legszélső bűnösök elleni védekezés nélkülözhettél], igazságos és jótékony eszközét.1) E tagadhatatlanul mély elmélettel, vagy a gyakorlati érzékkel megirt munka, mely leplezetlenül és őszintén tárta fel a mai büntetési rendszerek hiányait és hibáit, volt aztán a többi támadások előidézője is és lehet mondani, az ujabb célszerűségi irók semmi ujat nem mondanak, a mit meg nem találnánk Mittelstádt érdekes munkájában. Különösen nevezetes Liszt és az ő híveinek agitatiója a szabadságbüntetések ellen, annyival inkább, mert lehet mondani: ezek a támadások s a szabadságbüntetések reformjának keresztülviteli módozatai feletti irodalmi viták hozták létre a nemzetközi büntetőjogi egyesületet is. Tér hijján legyen szabad ezen uj irányzatot csak pár sorban összefoglalnom. Liszt maga, ezen irányzat vezére több rendbeli becses dolgozatában2)főleg a rövid tartamú szabadságvesztésbüntetések elit n száll sikra, miután nézete szerint ezek idézték elő főleg a visszaesők számának óriási felszaporodását. Ktiminálpolitikai programtnja a szabadságbüntetések reformjára nézve lényegileg abban áll, hogy már a büntetési rendszer megállapításánál különbséget kell tenni a bűnösök két, illetőleg három' osztálya közt. Ugyanis más büntetési rendszer kívánatos a visszaeső bűnösökre a kiket előbb szokásszerü. javíthatatlan, ujabban állandó vagy állapot-bűnösöknek nevez, más a fiatal bűnösökre, a kik javítást igényelnek és más az első izben bűnösökre, a kiket alkalmi vagy pillanatnyi bűnösöknek nevez. Az első osz'álybeliekre. a többszörös visszaesőkre az ártalmatlanná tétel végett az életfogytiglani, vagy határozatlan időre terjedő kényszerdologházat ajánlja, a mely kemény büntetőszolgaság (Strafknechtschaft) lenne, fegyelmi fenyítékül testi fenyítéssel s becstelenitő következménynyel. A második osztálybeliekre a javításra szorult s a bűnre hajlandósággal bíró (első-, másodizü visszaeső) egyénekre a javítóintézetet ajánlja, a melynek minimalis tartama azonban egy év lenne, maximuma 5 év. A komoly és tartós kényszer nevelés által az ideutalt egyének még megmenthők a bűn lejtőjétől. Testi fenyíték itt nem lenne, sem becstelenitő következmény, hanem az illető a javítóintézet elhagyása után még öt évre rendőri felügyelet alá jönne Végül a harmadik osztályra, az alkalmi bűnösökre, kiknél a bűncselekmény csak egy epizód, a külső körülmények által okozott megtévelyedés volt s a kiknél a büntetés célja tisztán az elrettentés, lényegileg ! megtartaná a mai szabadságbüntetéseket, de a hat heti minimummal s 10 évi maximummal. Ugyanezen eszmék és javaslatok, de a legtarkább változatban olvashatók a német és osztrák irók egész seregénél (Stippel, Rosenfeld, Schütze, Seuffert, Sic h art, Bruck, Lammasch, Zucker. Aschrott, Appelius stb.). A legtöbben csak a rövid tartamú szabadságbüntetéseket óhajtják feltétlenül eltörölni, némelyek, mint különösen Bruck, általában az összes szabadságbüntetéseket. A hosszú szabadságbüntetések helyett Bruck «Fort mit den Zuchtháusern» című nagy port felvert füzetében az angol transportatio felelevenítését ajánlja s ez iránt törvény javaslat-tervezetet is dolgozott ki. A transportatio iránti lelkesedés azonban utóbbi időben nagyon lelohadt, a miben nagy tényező volt Aschrot t-nak az angol börtönügy történelméről és jelen állapotáról irott kitűnő munkája3, mely a transportatio sikertelenségét meggyőzően mutatja ki, ellenben élénken bizonyítja az angol fegyházbüntetés (penal servitude) szép eredményeit. A nemzetközi büntetőjogi egylet legutóbbi pályázatán is éppen Kor n-nak4) a transportatiót élesen elitélő munkája lett jutalmazva. Mások, így Brauné, a transportatio helyett a belföldön létesítendő kényszergyarmatok, munkás-colóniák mellett törnek lándzsát. i) MittePstádt : id. h. 63—88. lap. *) L i s z t F.: Kriminalpolitische Aufgaben. 1887. der Zwcckgedanke im Strafrecht. 1883. A jövő büntetőjoga (Magyar Jogászegyl. Értekezések 70. sz.) 1892; I.ehibuch des deutschen Strafrecht. s) Aschrott. Strafensystem und Gefángnisswesen in England. 1887. Kiegészítő füzet ehhez 1896. Ugyancsak tőle: Aus dem Strafenund Gefángnisswesen Nordamer.kas 1889. 4) Korn A., fct die DeportaHon unter den heutigrn Verhnltnissen als Kraftmiticl praktisch verwendbar 1 Btriin. tí-9.1. A rövid lartamu szabadságbüntetések helyett pedig ajánlják a feltételes elitélést, a pénzbüntetés kiterjesztését, mely utóbbit nem fogházra, de közmunkára lehessen átváltoztatni, a botbüntetést, a békekezességet (Friedensbürgschaft). a rendőri felügyelet alá helyezést, a birói megdorgálást, házi fogságot stb. Ugyanezen támadások és hasonlatos reformeszmék olvashatók a francia, olasz és orosz irodalom legújabb termékeiben s ezen iiodalomnak legújabb iránya szintén két eszme körül csoportosul, először a visszaesők szigorúbb büntetése s a fiatal és az első izben bűnösök enyhébb büntetése körül. A visszaesőkre általában hatástalannak tekintik a mai hosszú szabadságbüntetéseket s vagy a transportatiót vagy a rendes büntetés után kényszerdologházba utalást kívánnak rájuk, a fiatal bűnösökre ellenben mindenütt a javítást helyezik előtérbe, az első izben bűnösökre pedig általában elvetik a rövid tarlamu szabadságvesztésbüntetéseket s azokat részint a feltételes ítéletekkel, illetőleg az ítélet felfüggesztésével, birói dorgálással, házi fogsággal vagy belebbezéssel, közmunkával, pénzbüntetéssel óhajtanák pótolni. Sőt Francia-, Olaszország és Belgium e tekintetben nem is maradtak az elméleti vitánál, hanem a jelzett és óhajtott reformok egyikét-másikát törvénybe is igtatták. Nevezetesen : Franciaország már 1885-ben törvényt hoz a visszaesők szigorúbb büntetésétől (Máj. 27 Loi sur le moyen de prevenir de la recidive), a mely a visszaesőket, t. i. a kik tiz éven belül két súlyos, vagy 3—4—7 kisebb sulyu szabadságvesztéibüntetésre lettek elitélve, a rendes büntetés után életfogytiglani relegatióval. vagyis a francia gyarmatokra való száműzéssel sújtja. Az első izben bűnösökre ellenben az 1891. márc. 2fJ-iki törvény behozza a feltételes ítélet intézményét, illetőleg megengedi az itéletileg megállapított fogház vagy pénzbüntetés végrehajtásának felfüg gesztébét. Felette tanulságos az 18)S9 június 30-án kelt olasz büntetőtörvény, mely a legjelesebb modern büntetőtörvénynek van elismerve s mely bizonyságot tesz arról, hogy a classicus iskola elveire épített büntetőtörvény is mennyire felveheti azuj íeformokat, ha azok reálisak, tehát hogy az összetett elmélet fejleszthető s javítható. Az olasz btv. eltörli a halálbüntetést s annak helyére az életfogytiglani ergastolo büntetést állítja s ennyiben a szabadságbüntetések uralmát még jobban kiterjeszti. A fegyház (reclusione) és fogház (detenzione) mellett, melyek taitama egyenlően 3 naptól 24 évig terjed, behozza a belebbezés (confino) büntetést, ami 3 hónaptól 3 évi tartamra valamely községbe való internálást jelent, ezenkívül a kihágások miatt bizonyos esetekben az egy hónapi logház, vagy elzárás, vagy három havi belebbezés helyett a birói megdorgálást engedi meg büntetésül. A feltételes elité1 é s behozatala iránt már 1893 ban törvényjavaslat készült, ugyancsak törvényjavaslat van 1899-ből a visszaesők szigorúbb büntetéséről s e tekintetben a javaslat az 1885-iki francia törvényt vette mintául, a mennyiben a visszaesőkre a büntetés kiállása után az életfogytiglani relegációt akarja behozni. Belgium 1888-ban hoz törvényt afeltételes ítéletekről s ezen intézményre nézve ez a törvény iett az európai á'lamok mintája. E törvény megengedi, hogy a ti hónapot meg nem haladó fogházbüntetés végrehajtását, ha az elitélt bűntett vagy vétség miatt még i em volt elitélve, a bíróság bizonyos időre - legfeljebb 5 évre — felfüggeszthesse. S ha az elitélt ezen határidő alatt bűntett vagy vétség miatt ujabban el nem ítéltetett, ez az elitélés meg nem történtnek tekintetik. A feltételes ítélet gondolatát különben, miként majdnem minden büntetőjogi intézményt, az európai államok Angi iától vették át, mely ezen intézményt már egy 1887-iki törvénynyel behozza. Kétségtelen azonban, hogy az intézményt Anglia is másunnan, nevezetesen Amerikából vette át, hol Massaschusets állam már 1878-ban törvényt hoz oly vádlottak próbára bocsátásáról, kiknek javulása büntetés nélkül is remélhető,' S Anglia és Amerika több állama (Massaschusets, Kanada, Uj-Seeland) tulajdonképen nem is a feltételes itél et intézményét hozzák be, hanem az ítélethozatal felfüggesztését, a mennyiben a tettesre az ítélet az illető esetekben nem is hozatik meg. hanem a tettes csak arra hivatik fel, hogy a megjelölt idő a'att jó magaviseletet tanúsítson, mert ezzel érdemli meg a büntetés alóli felmentését. Az igazság kedvéért megkell azonban említenem, hogy Anglia már 1879 ben életbeléptet egy a belga feltételes ítélethez hasonló eljárást, nevezetesen a sommás bűnvádi eljárásban (summary jurisdiction) megengedi, hogy a bűnösnek talált egyént a sommás bíróság kezesség mellett azon fehétel alatt hagyhasson