A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 20. szám - Vélelmezett fórum contractus - A bűnvádi perrendtartás 110. §-áról

156 A JOG szabad lábon, hogy az illető egy bizonyos idő alatt jól viselkedjék. Az 1887-iki törvény tehát csak az 1879-ikinek a tovább fejlesztése, illetőleg a sommás bíróságot 1879-től megillető jogosítványnak a több bíróságokra való kiterjesztése. Valamint megemlítendő, a mit A s c h r o 11 az angol börtönügyi viszonyok alapos ismerője állit, hogy Angliában is a szakkörökben mindjobban meggyőződnek a belga-francia ((feltételes elitélés » intézményének helyesebb voltáról s remélhető, hogy ezt fogják átvenni «a próbára bocsátása intézménye helyére.1 A feltételes ítéleteket a belga minta után törvénybe igtatták még az európai államok közül Port u gall 1893-ban, Norvégia 1894-ben, Luxemburg 1892-ben ; Poroszország rendelettel léptette életbe ; Ausztriában, Svájcban és hazánkban törvényjavaslatok vannak behozatala iránt. (Folytatása következik.) N/Vélelmezett fórum contractus. Irta : Dr. FRANKFURTER SÁNDOR ügyvéd, Miskolcon. Ilyen is van már, — igazi lucus a non lucendo. Szerződésileg kikötöttnek vélelmezett illetékes bíróság, mely a szerződésben sem megnevezve, sem a felek választására fenhagyva nincs. És miután ezt a fából való vaskarikát kír. tábla csinálta, mely illetékesség kérdésében végérvényesen dönt, — ellene még csak jogorvoslat sem használható. Még illetékességi összeütközés alakjában sem kerülhet a kérdés a kír. Curia elé. mert ugy az illetéktelennek kimondott, mint az illetékesnek vélelmezett törvényszék ugyanazon kir. tábla területéhez tartozik, — eltérő másodfokú végzés lehetősége tehát ki van zárva. Ezért viszem az ügyet a nyilvánosság ítélőszéke elé. — megjegyezvén, hogy semmiféle animositás nem vezet, sőt azt a birói testületet, amely az én nézetem szerint ez esetben tévedett, kiváló tehetségű jogászokból összeállítottnak ismerem, a kik maguk is szívesen veszik az ily kérdések szakszerű kritikáját. És nagyon is kívánatosnak tartom, hogy azon birói határozatok, melyeknek harmadfokú elbírálását a törvény akkor is kizárja, ha két bíróság homlokegyenest ellenkezőleg döntött, jelentősebb esetekben nyilvános kritika tárgyává tétessenek. A jogesetet, mely a kir. tábla határozatának alapjául szolgált, következőleg ismertetem. Vállalkozó és alvállalkozó közt írásbeli szerződés köttetett Miskolcon. A szerződés egyik pontja akként szól, hogy per esetén, ha a vállalkozó lenne alperes, a kassai járásbíróság, ha pedig az alvállalkozó pereltetnék, a miskolci járásbíróság lesz illetékes. Az alvállalkozó 2,000 frton felüli követelés iránt indit keresetet, még pedig a miskolci törvényszék, mint kereskedelmi bíróság előtt, mert a szerződés Miskolcon köttetett s a munkálatok is ott teljesíttettek. Alperes illetékességi kifogást tesz, mert sommás eljárás s a kassai járásbíróság illetékessége van szerződésileg kikötve. Felperes utal az 1893: XVIII. t.-c. 1. §-ának 5. a) pontjára, mely szerint sommás eljárás csak ((meghatározott összegben kötelezett készpénz» iránti perre köthető ki, a szerződésben pedig összeg meghatározva nincs A törvényszék, mint kereskedelmi bíróság ugyanezen az alapon elveti a kifogást, és megállapítja a saját illetékességét a prts 35. §-a alapján, mert ugy a szerződés létrejöttének, mint teljesítésének helye szerint illetékes. Alperes (a ki Budapesten lakik) felfolyamodással él azon az a apon, hogy sommás eljárás van kikötve s a kereseti öszszeg a szerződésszerű egység-árakból kiszámítható. A kassai kir. tábla 184/p. 900 sz. alatt megváltoztatja az elsőbiróság végzését, helyt ad az illetékességi kifogásnak a következő indokolással: «Helyesen állapította meg a kir. törvényszék, hogy a peres felek között létrejött kölcsönös megállapodásnak alapján a jelenleg keresetben álló felperesi követelés a sommmás eljárásra nem utalható, mert az 1893 : VIII. t.-c. 1. §-ának 5-ik pontjában megkívánt előfeltételek fenn nem forognak és indokoltan mellőzte a tárgyi illetékesség ellen emelt alperesi kifogádt; — minthogy azonban a 2. sz. a. okirat idézett 10. pontjának az a helyes értelme, hogy abban a mostani alperes részéről a kassai kir. járásbíróság illetősége a helyi illetékesség szabályozása céljából lett kikötve, ennek okszerű következése pedig az, hogy a mikor a 2. sz. alattiból kifolyóan az alperes ellen indítandó per, a sommás perutra nem tartozik, annak illetékes bírósága ') Aschrott: Strafensystem und Gefángniswesen in England wáhrend des letzten Jahrzehnts. 1896.27 — 31 lap. a kassai törvényszék, mint amely a kassai helyi iUe tékességre utalt peres eljárásban a kir. járásbíróság hatáskörébe nem tartozó ügyre nézve a helyi illetékes bíráskodást gyakorolja, ennélfogva ebben a perben a miskolci kir. törvényszék mint'kereskedelmi bíróságnak illetékessége az 1868 : LIV. t. c. 52. § ának a) pontja szerint ki lévén zárva, az ez ellen emelt alperesi kifogásnak helyt adni (stb.) kellett». Csodálatos, hogy a kassai kir. tábla épen az 1868: LIV. t.-c. 52. §-ának a) pontjára hivatkozik, mely szerint a rendes forumtói való eltérésnek az esetben van helye, ha a felek magukat valamely «e 1 e v e kijelölt... bíróságnak szerződésileg alávetették a. Ugyan kijelölték-e a felek szerződésileg a kassai kir. törvényszéket illetékes bíróságul? Szó sincs róla, mert ez a bíróság a szerződésben még csak felemlítve sincs. A kir. tábla csak következteti, hogy a kassai törvényszéket akarták a felek kikötni, — határozata tehát sem a felek akaratán, sem tényeken, sem szerződésen nem alapszik, hanem csak vélelmen. Maga az indokolás — beismerem — gyönyörűen van megszerkesztve, s okoskodásnak, következtetésnek teljesen beválik, de sem nem törvényes, sem nem igazságos. Nem törvényes, mert az idézett törvényszakasz megköveteli a bíróság előleges kijelölését, — és nem igazságos, mert kétség'.e len, hogy a felek épen a rendes bíróságokat akarták mellőzni a sommás perut kikötésével s ha ez a kikötésük meg nem áll, mint ahogy az 1893: XVIII t.-c. 1. §. 5. a) pontja szerint meg nem állhat, akkor az általános perrendtartási szabályok határozzák meg az illetékességet, t. i. vagy alperes lakhelye, vagy a prts 35. §-a lesz irányadó, — de semmi esetre sem az a bíróság, melynek területén alperes nem lakik, sem a szerződés létre nem jött, sem nem teljesíttetett. Vélelmezett fórum contractus már csak a fogalomban rejlő ellenmondás miatt sem erőszakolható a felekre. Sajnos, hogy a jogkereső közönség manapság folyton ki van téve az ily meglepetéseknek, melyek az 1893 : XVIII. t.-c. 64. §-a intentióinak félremagyarázásából származnak. A kassai kir. tábla tévedését is ennek tulajdonítom. Ezt a §-t, mely kellőkép alkalmazva a bizonyitékok mérlegelése terén megbecsülhetlen, — bíróságaink gyakran kivetkeztetik eredeti jelentőségéből s nem a bizonyitékok mérlegelésének eszköze, hanem a szabad Ítélkezés forrása gyanánt alkalmazzák ott is, ahol bizonyíték nem is áll rendelkezésükre Pedig e szakasz a bíró kezében olyan, mint a műtőorvoséban az éles eszköz, — helyesen alkalmazva gyógyít, mélyebbre bocsátva öl. A bűnvádi perrendtartás no. §-áról, Irta: GENCSY ZOLTÁN kir. aljbiró, Szász-Régen. Azon kérdés, hogy a bprts. 110. §. esetében ki rendeli el a vizsgálatot, már fontosságánál fogva is alkalmas arra. hogy irodalmat teremtsen és e kérdést illető, irodalmilag fejtegetett nézetek mindkettőiének uralomra jutását —bár egyiknek buknia kell — erős indokok követelik. A nyilvánított vélemények többsége abban öszpontosul, hogy a vizsgálatot a bprts. 110. §. esetében is a törvényszék vizsgálóbírója rendeli el ; kimondatik azon vélemény is, hogy járásbíróság vizsgálatot el nem rendelhet. Ezzel szemben foglal állást a másik nézet, mely a felvetett esetben a vizsgálat elrendelésére az annak teljesítésével megbízott bíróságot tartja illetékesnek. Egyik kir. táblánál is. a mint magán uton nyert értesülésből tudom, azon nézet jutott uralomra, hogy a 110. §. esetében a vizsgálatot a törvényszék vizsgálóbírója rendeli el; egy másik kir. tábla az ellenkező nézeten van. Ha ezen végzés egyéb tartalmából kivehető nem volna az, hogy a vádtanács ezen esetben a vizsgálat elrendelésére a megbízott bíróságot tartja illetékesnek és ezt csak azért hangsúlyozza, mert a törvényszék vizsgálóbírója és a kir. ügyészséggel e kérdést illetőleg ellenkező nézeten van, a megbízott bíróság azt hihetné, hogy egy végérvényes határozattal a vizsgálat el is rendeltetett, neki pedig, a vádtanácsnak feltétlenül kötelező rendelkezése szerint, most már nincs egyéb feladata, minthogy öltöztesse formába. Nem tehető fel azonban, hogy a vádtanács ezt akarná, mert ha azon közbeszúrással, hogy a vizsgálat elrendelésével is megbiz, kötelező utasítást adna arra, hogy a vizsgálat rendeltessék el, akkor mint előbb emlitém, ezen végzésekben nem hangsúlyozná azt is, hogy jelen esetben a vizsgálat elrendelésére nem a központi vizsgálóbíró, hanem a vizsgálat teljesítésével megbízott bíróság illetékes. De nem akarhatja ezt a vádtanács azért sem. mert ha azon köz-