A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 1. szám - Bolgár igazságügy (1898-1899)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 1 számához. Budapest, 1900. január hó 7. Köztörvényi ügyekben. Noha az árverés eredményének csökkentésére irányuló megállapodás a bíróság előtt érvényesíthető követelés alapjául nem szolgálhat, mégis megítélendő az annak alapján támasztott követelés, ha az adós az árverés jogerőre emelkedése után is ígérte a fizetést. A m. kir. Curia : (1899 szeptember 20. 2,520,99. sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik s felperes kereseti jog hiányából csak abban az esetben utasittatik el keresetével, ha mindkét alperes leteszi a főesküt arra, hogy valótlan, miszerint a M. Mária ellen 1892. május 20-án foganatosított árverés jogerőre jutása után F. P. felperes ügyészének a kereseti 1,200 frt kifizetését megígérték, ha azonban alperesek ezt a főesküt le nem teszik, felperes kereseti joga megállapíttatik s az elsőbiróság perköltségre is kiterjedő érdemleges Ítélet hozatalára utasittatik. Indokok : Amint az elsőbiróság ítélete indokaiban kifejtette, a C. a okiratban foglalt megállapodás az árverés eredményének csökkentésére irányuló megállapodásnak tekintendő ugyan s ebből folyólag a bíróság előtt érvényesíthető követelés alapjául nem szolgálhat, de mivel felperes azt állította, s főesküvel is bizonyítani is kívánta, hogy alperesek a fent említett árverés jogerőre jutása után is megigérték a kereseti követelés kifizetését, felperes kereseti jogának megállapítását az alpereseknek megítélt főeskü le- vagy le nem tételétől kellett függővé tenni, azért, mert ha alperesek nem teszik le a főesküt, bizonyítva lesz, hogy alperesek a felperes által állított uj fizetési ígéretet megtették és alperesek az ezen Ígéreten alapuló kötelezettség ellen sikerrel nem védekezhetnek azzal, hogy a C. a. okiratban foglalt korábbi kötelezettségük jogi hatálylyal nem bírt, mivel az ujabbi ígéret megtételekor ezt tudták vagy tudhatták, s dacára annak, azt az ígéretet megtették, minélfogva ennek az uj ígéretnek jogi hatálya nem hozható kapcsolatba a régi igéret jogi hatálytalanságával, amennyiben az uj ígéretből uj kötelezettség keletkezett. Törvényes vélelem, hogy mindenki ép észszel bir és képes a figyelem azon fokára melyet közönséges képesség mellett valamire fordítani lehet. E vélelemmel szemben alperes köteles bizonyítani azt a kifogását, hogy a váltóügylet létrejötte idejében eszének használatával nem bírt és következően nem volt képes, jogok és kötelezettségek megállapítására alkalmas ígéretet tenni vagy ilyet elfogadni. A deési kir. trvszék (1898. nov. 19. 4,061. sz. a.) G. Katalin felperesnek, X. Ódön mint Sz. Ida gondnoka alperes ellen 450 frt 60 kr és jár. iránti perében következőleg ítélt: Felperes keresetével az 1898. évi aug. 6-án 6,668.,'polg. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett elutasittatik. stb. Indokok : Az 1898. május 4-én 450 frt 60 krról kiállított és 1898. máj. 5-én lejárt kereseti váltó elfogadója Sz. Ida ellen a beszerzett gondnoksági iratok tanúsítása szerint 1898. május 12-én 4,171. polg. sz. a. beadott keresettel gondnokság alá helyezés iránti eljárás tétetvén folyamatba, nevezett a deési kir. törvényszéknek 1898. május 28-án kelt és jogerőre emelkedett 4,628. sz. Ítéletével az 1877 : XX. t.-c, 28. §. b) pontja alapján gyengeelméjűség miatt gondnokság alá helyeztetett. A gondnoksági iratoknál elfekvő, 1898. máj. 25-én tartott tárgyalásról felvett jgyzőkönyvben foglalt orvosszakértői vélemény szerint alperes Sz. Ida határozottan gyenge elméjűnek és mint ilyen vagy,na önálló kezelésére képtelennek találtatott. A gondnokság alá helyezés iránti keresethez hiteles másolatban becsatolt rendőr-kapitánysági jegyzőkönyvben foglalt K.Lajos városi alorvos véleménye szerint pedig Sz. Ida alperes gyermekkora óta gyenge elméjüségben szenved. Alperesi gondnok a kereseti váltó ellen beadott kifogásait Sz. Ida gyenge elméjüségére állapította, a melylyel szemben felperes arra hivatkozik, hogy az alperesi gondnoktól jobb tudomása ellenére tagadásba vett ugyan, de alapjában indokolatlanul kifogásolt elfogadói minőségben Sz. Ida eredeti aláírásával ellátott váltó Sz. Idára nézve elfogadói minőségéből kifolyólag érvényes váltói kötelezettséget szül, annyival is inkább, mert Sz. Ida még a váltó lejáratakor, annál kevésbé annak kiállítása, illetve elfogadása idejében gondnokság alá még nem helyeztetett, nem csak, de sőt ellene a gondnokság alá helyezés iránt eljárás sem volt még folyamatba téve. Jelen perben tehát elbírálás tárgyát egyedül ama körülmény képezi: vájjon a gyenge elméjüsége miatt gondnokság alá helyezett Sz. Ida gondnokság alá helyezése előtt jogérvényesen váltói kötelezettséget vállalhatott-e? vagyis a gondnokság alá helyezése előtt elvállalt váltóobligatio váltójogi hatálylyal bir-e reá nézve ? E kérdés eldöntésénél kiindulási pont a váltótörvény 1. §-a, a mely szerint szenvedő váltóképességgel bir mindenki, a ki terhes, jobban mondva visszterhes szerződéseket jogérvényesen köthet. E szerint tehát e kérdés eldöntéséhez köztörvényeinkhez utaltatunk. Ezek közül az 1877. évi XX. t.-c. intézkedéseit pótló és módosító 1885. évi VI. t.-c. 8. §. szerint az elmebetegség esetében az, hogy a gondnokság alá helyezésnek, vagy az ugyanezen t.-c. 5. §. rendelkezéséhez képest gondnokság alá helyezést rendelő ítélet hozatala előtt elrendelt zárlatnak hírlapi első közzétételét követő nap előtt kötött jogügylet érvényesnek tekinthető-e vagy sem, az e részben fennálló anyagi jogszabályok értelmében ítélendő meg. Igaz ugyan, hogy ezen szakasz rendelkezése határozottan az elmebetegség esetére vonatkoztatandó, ámde anyagi jogszabályaink ennek az elmegyengeség esetétől való lényegi megkülömböztetését nem ismerik s az o. ptk. 865. §-a a gyenge elméjű vagy elmebetegről általában csak mint olyanról emlékezik meg, mint «a ki eszének használatát nem birja», szabályul állítván, hogy az ilyen személyek csupán az ő javukra tett ígéretet elfogadhatnak ugyan, de ha azzal járó terhet vállalnak föl vagy maguk ígérnek valamit, a szerződés érvényessége a képviselő vagy gyámhatóság beleegyezésétől függ. Az alatt tehát, «a ki eszének használatát nem birja» az e fogalomnak megfelelő elmebeli fogyatkozást általában, legyen az elmebetegség vagy elmegyengeség illetve gyenge elméjüség, kell érteni. Kétségtelen tehát, hogy az o. ptk. hivatkozott szakasza szerint a valósággal fenforgott elmegyengeség alatt kötött szerződések szerződési képesség hiányánál fogva kötelező eiővel nem bírhatnak. Ebből még nem következik, hogy az ily egyén a szerződési képességgel biró másik fél részéről teljesített szolgáltatást minden ellenérték nélkül magának megtarthatja, mert hiszen az o. ptk. 877. §. kimondja ama további jogszabályt, hogy a ki valamely szerződésnek a beleegyezés hiánya miatti megszüntetését kívánja, tartozik visszaadni, a mit az ily szerződésből a maga hasznára kapott. Az elősoroltak az 1876. évi XXVII. t.-c. 1. §. alapján a szenvedő váltóképesség elbírálásánál is érvénynyel bírván, miután a kir. törvényszék a gondnoksági iratoknál elfekvő fennebb hivatott orvosszakértői vélemények alapján megállapitandónak találta, hogy Sz. Ida váltóelfogadó a kereseti váltón elvállalt váltói kötelezettség létesítésekor is, különösen a váltó kiállítása és az orvosszakértői véleményadás közti rövid pár heti időre tekintettel az elmegyengeség ugyanazon fokában szenvedett, mely gondnokság alá helyezését indokolta, a kereseti váltón elvállalt váltói kötelezettségét annyival is inkább érvénytelennek tekinteni és ennek folytán a kibocsátott sommás végzés hatályon kivül helyezésével felperest keresetével elutasítani kellett, mert az a körülmény, hogy alperes már előbb gondnokság alá nem helyeztetett, mint hozzátartozóinak mulasztása az ő hátrányára nem szolgálhat. A mennyiben azonban felperes keresete csak odáig terjedhet, hogy a váltó obligatio létesülése előtti állapot helyreállitlassék, az o. ptk. 877. §-ából önként következik, hogy a felperes által a kereseti váltó ellenében kiszolgáltatott áruk visszaadása, esetleg megfelelő kártérítés iránti igény érvényesítése külön köztörvényi perutra marad fenn. Miután felperes az alperesi beismerés szerint is aváltóelle nében árukat szolgáltatott ki, melyeknek a szakértők általi megbecslése, a mint alperes részéről kéretett, az elősoroltak szerint a jelen per keretén kivül esik s az ellenszolgáltatás iránti igény érvényesítéséhez eddig csak a kereseti váltó alapján nyilt joga, felperes oly konok perlekedőnek, mely a perköltségekben való marasztalást vonná maga után, nem tekinthető, miért is a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők voltak stb. A kolozsvári kir. ítélő tábla (1899. ápr. 6. 867. sz. a.) az első bíróság Ítélete megváltoztattatik, a 6,668. sz. sommás végzés hatályban tentartása mellett alperes köteles a Deésen 1898. évi május 4-én 450 frt 66 krról kiállított váltó alapján 450 frt 66 kr tőkét stb. felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Törvényes vélelem, hogy mindenki ép észszel bir és képes a figyelem azon fokára, melyet közönséges képesség mellett valamire fordítani lehet. E vélelemmel szemben az alperes volt köteles bizonyítani azt a kifogását, hogy a szóban forgó váltóügylet létre jötte idejében eszének használatával nem bírt s következően nem volt képes jogok és kötelezettségek megállapítására alkalmas