A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 18. szám - A pactum reservati dominii ingók eladásánál

A J annak szakszerű és eriticai alapon álló ismertetésével. Dr. Zsögöd Benő (Fejezetek kötelmi jogmik köréből) valamint dr. Schwarcz Gusztáv adott alkalomkor, pl. egyetemi előadásaik vagy a szigorlat keretén belül, foglalkoznak ugyan néha eme kétségkívül fontos kérdéssel, de ugy ők, mint pl. dr. F a y e r László (Büntetőjog 2-ik kötet), valamint Z 1 i n s zky-Reiner (Magyar magánjog), meglehetős röviden végeznek e tárgygyal, a nélkül, hogy annak mélyebb és élesebb bírálatába bocsátkoznának. A magánjogi codificáló bizottság eddig megjelent jegyzőkönyveiben is hiába kutatunk a fentebbi tárgy megvitatása után. Egyedül dr. Schwarcz Gusztáv szentel nagyobb tért e kérdésnek «Magánjogi fejtegetések)) ciriiü müvében ; de elméleti szempontból ő is nyilt kérdésnek hagyja, gyakorlatilag pedig sorai nem birnak elég sulylyal. A gyakorlati jogászvilág szintén kevés figyelmet látszik szentelni a cimben emiitett kérdésnek, mert máskép alig volna megmagyarázható ama roppant ellentét, mely bíróságaink felfogásában és ítéleteiben megnyilatkozik. Midőn az igen tisztelt szerkesztőségnek szíves engedelmével e helyen fölszólalok, teszem ezt épp azon alkalomból, mondhatnám okból, mert a Curiának a legközelebbi múltban e tárgyban hozott két ellentétes ítélete nagyban fölkeltette érdeklődésemet és arra ösztönzött, hogy e lapok hasábjain szót kérjek azon reményben, hogy szerény soraim a nálam hivatottabb szakemberek figyelmét is felkeltve, tán e kérdésnek egy határozott irányban való megoldását, vagy legalább is alaposabb pertractálását fogják eredményezni. Tudvalevő dolog, hogy a kereskedelmi forgalomban a részletfizetésre kötött vételforma mind kiterjedtebb körben terjed, a mi különösen olyan árucikkek eladásánál áll, melyek a szegényebb módú és azért a fizetést csak részletekben törleszteni képes néposztályban örvendenek keresletnek. Ilyen különösen a kisebb gazdasági gépek, varrógépek, zongorák, könyváruk és több hasonlók iránt kötött vétel. Nem ritka eset azonban az sem. hogy kisebb-nagyobb kereskedők egymás közt is részletfizetésre szállítanak árukat. Hogy az ilyen részletfizetésre kötött üzlet ugy az eladóra, mint a vevőre nézve sok előnynyel jár és a kereskedelmi forgalmat nagyban élénkíti : az tagadhatlan. Viszont azonban tény az is. hogy az eladó részén nagyobb kockázatot eredményez és tételez fel. Ezen fokozott kockázatot már most az eladó olykép iparkodik ellensúlyozni, hogy az általa szállított árutárgy feletti tulajdonjogot a vételár teljes kifizetéséig különböző uton-módon magának biztosítani, illetve fentartani igyekszik, a tárgyat a vevőnek mintegy használatába és birlalatába adván. És itt vagyunk a pactum reservati dominii annyira gyakorlati kérdésénél. A tulajdonjog fentartásának. illetve biztosításának leggyakoribb módja az, hogy az illető eladó, ki az üzletet a legtöbb esetben ügynök által szokta megkötni, a vevő fél által aláírat egy «megrendelési lap-ot», mely azonban e mellett és főleg elismervény, jobban mondva kötelezvény az iránt, hogy a vevő az eladónak az átvett tárgy feletti tulajdonjogát mindaddig fennállónak elismeri, mig az egész vételár teljesen törlesztve nincs. Az esetek 95%-ban megtörténik, hogy az ily ((megrendelési lapot» (elismervényt) aláíró fél, az eléje tett és általa aláirt szöveget el nem olvassa, vagy tán nem is érti, 100 eset közül pedig talán háromban történik, hogy az ügynök, vagy más valaki, a ki a blanquettát a vevővel aláíratja, utóbbinak annak tartalmát megmagyarázza és őt a vállalt kötelezettségekre figyelmezteti. Már most alaki szempontból véve a dolgot: kérdés támad, vájjon az ilyen, a vevő fél által ugyan aláirt, de neki meg nem magyarázott, előtte tehát ismeretlen szöveg bizonyit-e az azt aláiró fél ellenében ? vagyis adott esetben van-e az eladónak joga az aláirt kötelezvényben (megrendelési lapon) részére fentartott joggal élnie és a vevő felet az általa öntudatlanul elvállalt kötelezettségteljesítésére szorítania? Eltekintve a váltótól, az általános gyakorlat az okirat illetve az abban vállalt kötelezettség érvényesithetéséhez, annak a fél előtt történt felolvasását, illetve megmagyarázását kívánja. Ily álláspontra látszik helyezkedni a kir. Curia is, midőn f. é. január 4-én 4794. sz. Ítéletével a kir. törvényszék azon indokolását, melylyel, egy pactum reservati dominiit azért is mond érvénytelennek, mert ez a félnek megmagyarázva nem lett, helybenhagyja. (Ügyv. lapja f. é. febr. 10. száma.) Anyagi szempontból szemlélve a tulajdonjog fentartásával kötött vételt: kérdés támad ismét, vájjon ez a magyar magánjog és a bírói gyakorlat szerint, mely codexünk hiányáéi G 141 ban igen fontos tényező a jogszolgáltatás terén, érvényesen köthető-e, vagy nem, más szóval az ily vétel kötése megfér-e magánjogunk elveivel, vagy sem? E kérdésre, sajnos, alig adható meg a felelet, mert Curiánk, mely nálunk a jogegységet van hivatva képviselni, elvi határozatai hozatalában oly következetlen, hogy iránvadóul alig vehető. Pedig magánjogi codexünk hiányában egyedül a Curia van hivatva arra. hogy a fenti kérdésben határozott álláspontot foglaljon el és hogy állandó következetes gyakorlatával biztos irányt nyújtson a gyakorlati jogászvilágnak. Pedig, hogy a különböző bíróságoknak ugyanazon elvi kérdésben megnyilatkozó különböző nézete és az ennek következményekép jelentkező jogbizonytalanság mily káros és súlyos következményekkel jár : azt szükségtelen a gyakorlati jogászok előtt külön is hangoztatni. De épp a Curiának ítélkezésénél mit tapasztalunk ? Azt, hogy a felmerült esetek majdnem mindenikében más-más elvi határozatot hoz! Igaz ugyan, hogy az egyes esetek individualitása is nagy befolyással van a felmerült kérdés elbírálására, csakhogy itt minden concrét esetben ugyanazon jogi elv alkalmazhatóságáról vagy ennek ellenkezőjéről van szó. Az elv ugyanis az: 1. vájjon a tulajdonjog fentartásával kötött vétel haíasztó vagy bontó feltétel alatt megkötöttnek tekintendő-e ? 2. vájjon az ilyen feltétellel kötött adásvevési szerződés magánjogunk elvei szerint érvényes-e vagy nem ? Birói gyakorlatunk, valamint a Curia is ez irányban határozott álláspontot még el nem foglalt, habár ujabban, ugy látszik a tulajdonjog fentartásával kötött adásverési szerződést halasztó feltétellel megkötöttnek tekinti. Lássuk nagyjában a curiai joggyakorlatot: 1. Dtár uj foly. XII. k. 43 sz. . oly kikötések, hogy az eladott ingó csak a vételár teljes kifizetése után válnék a vevő tulajdonává: harmadik személyek irányában joghatálylyal nem birnak. (Igényperbenj (1885 május 26-án.) azaz a pact res. dom. hatálytalan. 2. u o. 51. sz. A pactum reservati dominii a magyar magánjog szerint nem lévén joghatálylyal köthető : az, ki ily megállapodás mellett megvett tárgyat elidegenít: n e m követ el sikkasztást. (1885 ápr. 23) 3. Dtár XXX. kötet 1891 máj. 26. 1,514. sz. Az átadás és átvétel tényénél fogva az áru a vevő tulajdona lett ; azon kikötés pedig, hogy az áru az árnak megfizetéséig eladónak tulajdonát képezi: figyelembe nem vehető, (a pact. res. dom. tehát hatálytalan) 4. Ügyvédek Lapja f. é. 6. szám. A törvényszék a pactum reservati dominii a magyar magánjog elveivel meg nem egyeztethetőnek tartja, és ha a tulajdonjog fentartása ki is köttetett, az érvénytelennek tekintendő! A tábla és Curia helybenhagyták. (1900. január 4-én 4,794. sz. a.) Az ilyen tulajdonjog fentartása mellett vett tárgyaknak a vétel utáni elidegenítését csalásnak minős it ették! Hasonlók a Curiának 1887. márc. 9-én 6022/86. és 1891 május 26-án 1,511. sz a. hozott ítéletei. Az «audiatur et altéra pars» elvénél fogva már most lássuk az ellenkező joggyakorlatot: a) Dtár u. f. XIII. k. 125. sz. Ingóknál a tulajdonjognak felfüggesztő feltétel melletti átruházása helyt foghatván, a pactum reservati dominii mellett kötött vétel pedig felfüggesztő feltétel mellett kötöttnek lévén tekintendő: jogi hatály lyal bír? (1885 január 9. 8,364/84. sz. a.) b) Dtár XVIII. k. 134. sz. A vétel egymagában, mint kötelmi jogi szabályok szerint megbírálandó jogügylet, a dologi jog szerinti elbírálás tárgyát képező tulajdon megszerzésére még nem elegendő; a vétel által ugyanis csak a jog szereztetik meg a tulajdonjog követelhetéséhez ; maga a tulajdon azonban, mint dologi jog, csak a megvett tárgynak az attól való megválási szándékkal történt átadása által, az eladó részéről, —- és a tulajdon megszerzésére irányzott szándékkal történt birtokba vétele által, — vevő részéről — szereztetik meg végérvényesen. Az iránt, hogy az eladó mily időben és módon köteles a tulajdont a vevőre átruházni: a szerződő felek akarata irányadó, épp ugy. mint irányadó az iránt is, hogy mily időben és módon köteles a vevő a vételárt fizetni; oly tételes jogszabály pedig, mely az adásvevési szerződést követő esetleges átadás esetén, az eladó részéről a tulajdonjog fentartását tiltaná: nem létezik; vagyis nincs oly jogszabály, mely a szerződési szabadságot ez irányban korlátozná (1887 októb. 6. 4,509. sz.) Kétségkívül classicus indokolás a pactum reservati dominii