A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 17. szám - Tervezet a tisztességtelen eljárásnak a kereskedelemben való megakadályozására vonatkozó intézkedésekre nézve. [1. r.]

A JOG 47 alapján sikeresen megtámadható : mindazonáltal a másodbiróság ítéletét megváltoztatni és az elsöbiróságnak felperest keresetével elutasító ítéletét helyben hagyni kellett azért, mert a kir. Curia nem találja bizonyítottnak, ho?y a közadós fizetés akár 1897. június 6-án, akár azt követőleg lő nap alatt tényleg megszüntette volna. Az E. a. bizonyítvány ugyanis csupán arról tesz bizonyságot, hogy a közadósnak 1897 ápr. 2í-én és május 22-én keresetek kézbesittettek, ugyanaz évi június 9-én pedig ellene kielégítési végrehajtás foganatosítása iránt megkeresés érkezett az apatini kir. járásbírósághoz, mely azonban nem foganatosíttatott. R. Mór tanú vallja ugyan, hogy a közadós neje előtte már 1897 június 1-én kijelentette, hogy nem bir tovább fizetni, de minthogy ez a tanú egyrészt azt is vallotta, hogy a közadós csak azután t. i. 1897 június 12-én távozott hazulról, a távozása előtt, tehát oly időben, midőn ő még maga vezette az üzletet, felesége által tett nyilatkozatok a fizetés megszüntetésének tényére nézve sulylyal nem bírhatnak és minthogy másrészt ez a tanú arról is tett vallomást, hogy ezen általa bizonyító.t kijelentés dacára a közadós egészen 1897 június 15-éig külömböző hitelezőket elégített ki és igy fizetéseket még teljesített, ennek a tanúnak a vallomása és az E. alattiban bizonyított körülmények alapján nem lehetett bizonyítottnak venni azt a perdöntő körülményt, hogy a közadós a válságos időben fizetéseit tényleg már megszüntette volna. Bűnügyekben. A kir. Curia 79. számú büntetőjogi döntvénye. Ha valamely jogcselekvény (perbeli, perenkivüli vagy az anyagi jog körebe tartozó) teljesítésére megszabott határnap vagy határidő végső napja az 1898. évi V. t.-c. által ápril havának nemzeti ünneppé nyilvánitott 11-ik napjára esik, erre a napra a teljesítés tekintetében alkalmazandók-e a vasárnapok és közönséges ünnepnapokra, mint törvényes szünnapokra fennálló jogszabályok? (I. G. 231/1. 1899. polg. és 9,444,/B. 1899 számokhoz.) Határozat. Az 1898. évi V. t.-c. által április havának nemzeti ünneppé nyilvánitott 11-ik napjára a jogcselekményeknek e napra eső teljesítése tekintetében a vasárnapok és közönséges ünnepnapokra, mint törvényes szünnapokra fennálló jogszabályok alkalmazandók. Indokolás. Az 1898: V. t.-c. megalkotása előtt törvényes szünnapoknak az állam csak a vasárnapokat és a Gergely-naptár szerinti közönséges ünnepeket ismerte el. (1868: L1V. t.-c. 225. §., 1840: XV. t.-c. II. R. 201. §., 1875: XXXVII. t.-c. 329. §., 1876: XXVII. t.-c. 103. §., 1896: XXXIII. t.-c. 11. §.) Az 1898 : V. t.-c. azonban az ország történetében korszakot képező 1848-ik évi törvényhozási alkotások emlékére azt a napot, a melyen dicső emlékű V. Ferdinánd király az 1848-ik évi alapvető törvényeket szentesitette, nemzeti ünneppé nyilvánította: tekintve, hogy ezzel ápril hó 11-ik napja az állam törvényhozása által, az eddigelé kifejezetten törvényes szünnapoknak elismert ünnepek sorába emeltetett; mert kizártnak kell tekinteni l a nemzeti ünnep eszméjével és annak mély jelentőségével ellenkező azt a föltevést, hogy a törvényhozás a nemzeti ünneppé felavatott napot egyenrangúnak ne tekintse a többi elismert ünnepnappal; tekintve, hogy a nemzeti ünnepé nyilvánítás tényében már magában, annak célzatánál fogva, benrejlik egyszersmind a törvényes szünnap jellegének elismerése is: ezeknél fogva a kir. Curia teljes ülése indokoltnak találta annak kimondását, hogy április 11-ik napjára mint nemzeti ünnepre a jogcselekvények tekintetében a törvényes szünnapokra vonatkozó jogszabályok alkalmazandók. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári és büntető szakosztályainak 1900. évi március hó 16-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi március hó 23-án tartolt teljes ülésben. A másodbiróság vádlottak bűnösségét megállapította azon alapon, mert a csendőrök azt vallották, hogy I. r. v ádlott letartóztatását közvetlenül megelőzőleg a bűnjeleket magától eldobta. Ha ezen ténykörülmény bizonyítottnak vétetnék, az csak I. r. vádlottat, nem pedig társait is terhelhetné ; ezen vádlott ellen sem lehetett a bűnösséget teljes megnyugvással kimondani, mert a csendőrség titokzatos eljárásának indokai iránt a felvilágosítást megtagadta és igy a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy a csendőrök tanúvallomásának értékét mérlegelhesse és különösen az érdekeltség vagy közömbösség szempontjából bírálat tárgyává tehetné. A bizonyítás eme lényeges hiányossága folytán a felhozott távoli gyanuokok is értéktelenekké váltak A budapesti büntető kir. törvényszék (1897. évi április 14. 28,249. sz. a.) B. Károly, ifj. R. Ferencz és T. József vádlottak az ellenük a btk. 206. §. 2. pontjában meghatározott pénzhamisítás illetve hamispénz forgalomba hozásának büntette miatt emelt vád és következményei terhe alól felmentetnek és szabadlábra helyeztetni rendeltetnek stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint az uj-moldovai csendőrörs, mely S. József őrmester, P. György, J. András és T. Milán csendörökből állott, bizalmas értesítést kapott, hogy vádlottak 1896. évi aug. 22 én a reggeli órákban Uj-Moldova községén kivül a kőhid melletti kukorica föld mellett meg fognak jelenni, hogy a magukkal hozott hamis szerb 10 dinárosokat szerb alattvalóknak eladják. A kérdéses nap reggeli 8—9 óra között a megjelölt helyen tényleg együtt megjelentek ifj. K. Ferenc és T. József, kiket 30—40 lépésnyi távolságban B. Károly követett. A csendőrök a kijelölt helyen a kukorica földön elrejtőzve vártak a vádlottakta. Minthogy a környéken a várt szerb alattvalók nem jelentkeztek, még pedig a csendőrök véleménye szerint azért maradtak el, mert az előző éjjelen duló vihar miatt a határon át nem kelhettek, a csendőrök a hamis pénzeket le akarták foglalni és előugrottak a rejtek helyökből, T. Milán T. Józsefet, P. György és J. András pedig K. Ferencet és B. Károlyt fogták el. P. György és J. András azt is látták, hogy B. Károly, midőn a kukoricásból előbukkanó csendőr őket észrevette, egy csomagot dobott el, melyet J. csendőr nyomban felemelt és mely a bűnjelként lefoglalt 300 darab szerb 10 dinárost tartalmazta. A 10 dináros bankjegy Szerbiában forgalomban levő papírpénz. Az osztrák-magyar bank üzletvezetőségének 10 n. sz. a. véleménye szerint a lefoglalt 10 dináros bankjegyek velin papiroson, utánzott vizjegygyei ellátott, mindkét oldalon tábla nyomattal előállított meglehetősen sikerült hamisítványok. Vádlottak ugy a nyomozat, mint a vizsgálat során, valamint a végtárgyalás alkilmával tagadták, hogy hamis pénzt akartak volna eladni; tagadták, hogy ilyen pénzt készítettek és hogy ilyen pénz birtokukban lett volna. B. Károly azt is tagadta, hogy a csendőrök által bemutatott hamis pénzt tartalmazó csomagot ő dobta volna el. Vádlottak lakásain a csendőrség által eszközölt házkutatás eredményre nem vezetett. Arra nézve sem merült fel a nyomozat és vizsgálat során semmi adat, hogy a bűnjelként lefoglalt 10 dinárosokat ki készítette, ugy vádlottak ellenében az sem volt bizonyítható, hogy ők a tettes vagy részessel egyetértve a hamis pénzt forgalomba hozatal céljából megszerezték volna. Igaz ugyan, hogy vádlottak, kik orovicabányai, illetve román csiklovai lakosok, a kérdéses időben Uj Moldován történt megjelenésükre elfogadható indokot felhozni nem tudtak. B. ugyanis azt állította, hogy baromfi kereskedést akart kezdeni és baromfi vásárlás végett ment Uj-Moldovára, de hogy nem az volt a célja a Moldovára való menetnek, kitűnik azon körülményből, hogy saját beismerése szerint csak 1 frt 20 kr. készpénze volt, a miből baromfit nagyban vásárolni lehetetlen. Valótlan B. Károlynak a nála volt pénz csekély mennyiségét illetőleg előadott azon védekezése, hogy ő csak a baromfi árának megtudakolása végett jelent meg Uj-Moldován, mert saját előadása szerint a fuvarbér Oravicáról Moldovára 6 frtban volt kialkudva és igy fel nem tehető, hogy a szerény anyagi viszonyok közt élő B. csupán azért, hogy a baromfi árát megtudja, ily aránylag magas fuvarbér fizetésére szánta volna magát. K. Ferenc azt adta elő, hogy ő állás keresés miatt ment Moldovára, T. József pedig azzal védekezett, hogy őt B. fuvarosként fogadta fel. Az előadottak szerint vádlottaknak Uj-Moldován való együttes megjelenésök és ottani gyanús viselkedésük, továbbá azon körülmény, hogy B. hamis pénzt dobott el és hogy vádlottak egyike ifj. K. Ferenc hamis pénz csalárd használata miatt 6 havi börtönnel már büntetve volt, mind arra engednek következtetni, hogy vádlottak előzetes megállapodás folytán jöttek Moldovára és itt hamis pénzt akartak forgalomba hozni, a mi azonban ntm si érült. Tekintve azonban, hogy mint már fentebb jeleztetett, a házkutatás vádlottnál eredményre nem vezetett és a nyomozat vizsgálat és végtárgyalás adatai arra nézve bizonyítékot nem szolgáltattak, hogy vádlottak a lefoglalt hamis pénzt maguk készítették, illetve, hogy szerb 10 dinárosokat utánoztak vagy utánoztattak volna, tekintve, hogy a tettes a bünper folyamán ismeretlen maradt és vádlottak egyetértése a tettessel vagy részessel ki nem mutatható, tekintve, hogy a forgalomba hozatal céljából való megszerzés sem állapitható meg vádlottaknál, mert Uj-Moldován a hamispénznek átvétele végett senki sem jelent meg és az sincs bizonyítva, hogy ott szerb alattvalóknak kellett volna megjelenni; tekintve, hogy ifj. K. Ferenc és T. József ellenében még az sem bizonyítható, hogy náluk hamis pénz lett volna és egy vádlott ellenében sincs terhelő adat arra, hogy a hamis 10 dinárosokat forgalomba hozni megkisérlették volna, a kir. törvényszék vádlottak határozott tagadásával szemben nem látta beigazoltnak. hogy ők forgalomba hozatal végett a tettessel vagy részessel egyetértve szerezték meg a hamis pénzt, miért is őket az ellenük emelt vád és következményei terhe alól felmentette stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898 dec. 6. 10,861. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja és vádlottakat a btk. 206. §. 2. pontja szerint minősülő hamis pénznek forgalomba hozatal céljából való megszerzése által elkövetett pénzhamisítás bűntettében, mint a btk. 70. §. szerinti tettestársakat bűnösnek nyilvánítja és ezért a btk. 204. §. 1. bekezdése alapján a btk. 92. § alkalmazásának K. Károlyt 2 évi és 6 hónapi, ifj. K. Ferencet 3 évi és T. Józsefet 2 évi fegyházra és 5 évi hivatalvesztésre ítéli őket stb. Indokok: Az elsöbirósági ítélet indokaiban helyesen előadott és itt is elfogadott tényállás szerint minden kétséget kizáró módon bizonyítva van, hogy B. Károly a csendőrök által történt letartóztatása pillanatában egy csomagot dobott el ma-