A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 17. szám - Tervezet a tisztességtelen eljárásnak a kereskedelemben való megakadályozására vonatkozó intézkedésekre nézve. [1. r.]

68 A JOG gától, a melyet a csendörök nyomban felvettek és a vádlottak jelenlétében felnyitván, megállapították, hogy abban 300 drb 10 dináros szerb papírpénz volt, a melyeket az osztrák-magyar bank és a szerb nemzeti bank üzletvezetősége szakértö'leg megvizsgálván, velin papiroson, utánzott vízjellel ellátott mindkét oldalon táblanyomással előállított meglehetősen sikerült hamisítványnak ismerték fel. Bebizonyított tény tehát, hogy a vádlottak egyikének B. Károlynak birtokában nagy mennyiségű 3,000 frank értékű hamis pénz volt. A vádlottak ezen nagyobb összegű hamis pénzre minden felvilágosítást megtagadták, sőt B. Károly a csendőröknek esküvel is megerősített vallomásával szemben mindvégig tagadta, hogy a hamis pénzt tartalmazott csomagot ő dobta volna el magától és ifj. K. Ferenc és T. József vádlott is tagadta, hogy ők a hamis pénzről tudomással birtak volna. Már magában az a körülmény, hogy B. Károly a hamis pénznek teljesen bizonyított birtoklását tagadta, súlyos terhelő adatot szolgáltatott ellene arra nézve, hogy a hamis pénzt (ha arra nincs is bizonyíték, hogy azt maga készítette), abból a célból szerezte meg, hogy azt forgalomba hozza és pedig annál is inkább, mert kizártnak tekintendő, hogy valaki ily nagy mennyiségű hamis pénzt más célból szerezzen. Hogy vádlottak egyetértőleg jártak el, azt a B. és ifj. K. közt fennálló illetve sógorsági viszonytól eltekintve, a kir. ítélőtábla azzal találta bizonyítva, mert K. Ferenc hamis pénz csalárd forgalomba hozatala által elkövetett pénzhamisítás büntette miatt már büntetett egyén, továbbá azzal, hogy vádlottak Uj-Moldovára való jövetelüket elfogadhatóan indokolni nem tudták, de legkevésbé sem tudták megmagyarázni azt a körülményt, hogy a kora reggeli órákban mit kerestek a községen kívül a kukorica földeken és éppen azon a helyen és abban az időben, a hova és a mikorra a csendőrséghez érkezett bizalmas feljelentés szerint szerb alattvalók voltak hamis pénz átvétele végett a határon átjövendők, kik azonban ismeretlen okból át nem jöttek. A vázolt ténykörülményekből vont okszerű következtetés annak a megállapítására késztette a kir. itélő táblát, hogy a vádlottak odamenetelének, a helyszínén időzésének célja tényleg nem volt és nem lehetett más, mint hogy ők a magukkal hozott nagy mennyiségű hamis pénzt az arra a helyre megrendelt szerb alattvalóknak átadják és igy forgalomba hozzák és B. Károly a hamis pénzt tartalmazó csomagot az ott lesben állott csendőrök közbelépésekor csak azért dobta el magától, mert ez által a bűnjeltől akart megszabadulni. T. József vádlottnak a bűnösségét bizonyította a felhozottakon felül még az a körülmény, hogy a kocsiját, lovát a községben hátrahagyva, a pénz átadására kijelölt helyre vádlott társaival együtt ő is kiment, a mi csak azzal magyarázható meg, hogy nem csak ismerte ezek szándékát, hanem hogy a bűnös üzelemre nézve azokkal teljes egyetértésben is volt, mert el sem képzelhető, hogy ő csupán felfogadott fuvarosa volt volna B. és K. vádlottaknak, ezek őt a hamis pénz átadásához magukkal vigyék, ilyetén tilos és titkolandó merényletnél maguknál tűrjék. A kir. törvényszék a btk. 206. §. 2. pontjára alapított vád alóli felmentést azzal indokolta, hogy a pénzhamisítás tettese illetve részese nem volt kinyomozható. Ez az indok azonban el nem fogadható, mert ily felfogás mellett a pénzhamisítás tettesének, illetve részesének kinyomozása nélkül a hamis pénz birtokában talált egyének bűnössége egyáltalában soha sem volna megállapítható. Igaz ugyan, hogy a jelen esetben a pénzhamisítás tettese vagy részese kinyomozható nem volt, ez a körülmény azonban a vádlottak felmentésének indokául nem szolgálhat, mert bizonyított tény, hogy a vádlottak birtokában nagy mennyiségű hamis pénz találtatott, ő nekik állott tehát érdekükben illetve kötelességükben bizonyítani, hogy azt nem a büntető törvénybe ütköző módon és nem a btk. 206. §. 2. pontjában megjelölt célból szerezheti. A vádlottak azonban a hamispénz eredetéről és miként és kitől szerzéséről minden felvilágosítást megtagadtak s ily körülmények között, ha nem is a pénz hamisítás tényét, de leginkább azt kellett bizonyítottnak találni, hogy a náluk talált hamispénzt a hamisítótól vagy a bűnrészestől szerezték és pedig nyerességvágyból, vagyis a fent előadottak szerint abból a célból, h ,gy azt forgalomba hozzák. A vádlottaknak bűnösségét tehát meg kellett állapítani. A büntetés kiszabásánál figyelembe vette a kir. Ítélőtábla mint rendkívül nyomatékos enyhítő körülményt azt, hogy a vádlottak cselekményéből kár nem származott. B. Károlynál még a büntetlen előéletet, súlyosítóul azt, hogy a hamisítványok meglehetősen sikerültek és oly készülékkel készíttettek, a mely azoknak nagy számban való előállítását tette lehetségessé; ifj. K. Ferenc vádlottnál ezenfelül még azt is, hogy visszaeső stb. A m. kir. Curia (1900. március 13 4,350. sz. a.) a kir. ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság felmentő ítélete hagyatik helyben. Indokok: A másodbiróság ítélete vádlottak bűnösségét megállapította, ezek tagadása ellenében, azon az alapon, mert P. György és J. András csendőrök azt vallották, hogy letartóztatását közvetlenül megelőzőleg B. Károly vádlott a bűnjeleket magától eldobta. Tekintve már most, hogy ha ez a ténykörülmény bizonyítottnak vétetnék, az csak B. Károlyt, nem pedig társait is, kik előtte 30—40 lépésnyire haladtak, terhelhetné, — ezen vádlott ellen sem lehetett a bűnösségét teljes megnyugvással kimondani, mert a csendőrség titokzatos eljárásának indokai iránt a felvilágosítást megtagadta és igy a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy a névszerint megnevezett két csendőr tanúvallomásának értékét mérlegelhesse s különösen az érdekeltség vagy közömbösség szempontjából bírálat tárgyává tehetné. A bizonyítás eme tényleges hiányossága folytán a felhozott távoli gyanuokok.is értéktelenekké váltak. Ezen okokból, valamint az elsőbiróság ítéletében kifejtett indokok alapján tehát a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság felmentő Ítélete volt helybenhagyandó. A m. kir. közigazgatási biróság pénzügyi osztályának határozatai. Üzleti adó megállapításánál az üzlet nyers jövedelméből le nem vonható az a kamat, a mely a bevételi éven tul terjedő időre előre fizettetik, habár az a bevételi év mérlegébe n a jövő évre eső átmenő kamatként lenne is kitüntetve. (10,830/1899. P. sz.) Oly okirat, melyben valaki kinyilatkoztatja, hogy valamely cég ellen fennállott követelése a cégnek vele együtt folytatott vállalatában szenvedett veszteséggel teljesen kimerittetett, vétbizonyitványnak nem minösithetö s mint ilyen az illetéki díjjegyzék ~8. tétel u. b) pontja alatt megszabott bélyeg alá esik. (14,918/1899. P. sz.) A mellékletként használt levél és ennek kiegészítő részét képező levélboriték illetékezés szempontjából egy mellékletnek tekintendők. (17,561/1899. P. sz.) Végrehajtás korlátozása iránti előterjesztésre hozott bírói határozat illetékmentes. (10,551/1898. P. sz.) Közadók behajtása alkalmából foganatosított árverésnél elkövetett szabálytalanság és visszaélés miatt a községi közegekkel szemben kimondott kártérítési kötelezettség ellen irányuló panaszok elbírálására a m. kir. közigazgatási biróság nem illetékes. (13,320/1898. P. sz.) A munkaadó a keresetadó esedékessége idején alkalmazásban álló oly cselédek keresetadóját is fizetni tartozik, a kik nála az előző évben történt összeíráskor még nem voltak alkalmazva. (11,251/1899. P. sz.) Tómeggondnoki számadás fölött hozott birói ítélet ellen a csődtömeggondnok részéről benyújtott felebbezés bélvegmentes. (11,808/1898. P. sz.) Aggpapok nyugdíjintézete javára tett hagyományok illetékkötelesek (9.517/1899. P. sz.) Dologi végrehajtást elrendelő közigazgatási bizottsági határozatok elleni panaszok elintézésére a m. kir. közigazgatási biróság nem illetékes. (13,302/1899. P. sz.) Ha az Ítélet 5o frt = wo korona értéken aluli ingatlan rész birtokába bocsátása iránt indított kereseti- és ugvanezen ingatlan tulajdonjogának megítélése iránt támasztott viszonkereseti követelés érdemében dönt: a felebbezésen az 5o frton alóli értéktől rovandó le a bélyigilleiék. (11,528/1898. P. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Heiszler Zoltán e. Filipova, zombori trvszék, bej. máj. 22. félsz. jun. 8. csb. Keméndy Béla. tmgg. dr. Gombos Ignácz.' — Stenner György e. Brassó, u. o. trvszék. bej. jun. 16. félsz. jul. 11. csb. Göldner Károly, tmgg. Borosnyai Dániel. — Jelűnek és tsa e. Budapest, u. o. ker. váltótrvszék, bej. máj. 22. félsz. jun. 21. csb. dr. Tomcsányi László, tmgg. dr. Zuna Béla. — Martin Fülöp e. Uj-Verbász, zombori trvszék, bej. máj. 3. félsz. jun. 1. csb. Keméndy Béla. tmgg. dr! Récsei Ede lemondása után dr. König Soma. — Szabó Kálmán e Budapest, bej. máj. 22. félsz. jun. 21. csb. dr. Zoltán Béla, tmgg. dr Sebestyén József. — Schapira A. és fiai e. Bártfa, bej. jul. 5. félsz, aug. 2. csb. Demién Zoltán, tmgg. Biloveszky József. — Füber Nándor e. Bpest, u. o. trvszék, bej. jun. 18. félsz. jul. 18. csb. bogáti Hajdú Imre, tmgg. dr. Horváth Kálmán. - Liedermann Mihály e. Debreczen u. o trvszék. bej. máj. 31. félsz. jun. 8. csb. Deák Ferencz tmgg dr Magoss György. — Weisz Manó, e. Kalocsa, bej. jul. 2. félsz iui 31. csb. dr. Papp Gyula, tmgg. dr. Valkányi János. — Lányi Benő e Kolozsvár, u. o. trvszék, bej. jun. 9. félsz. jul. 4. csb. Pozsoni Antal, tmgg. dr. Ötvös Lajos. Pályázatok : A beregszászi trvszéknél aljegyzői áll. máj 4. -- A hajdu-böszörményi jbiróságnál j á r á s b i r ó i áll máj 5 — A nyitrai trvszéknél aljegyzői áll. máj. 6. - Az egri kir. ügyészségnél a 1 u g y é s z í áll. máj. 6. — A gyulai trvszéknél aljegyzői áll máj. 8. — A szegzárdi trvszéknél aljegyzői áll. máj. 10. — A técsői jbiróságnál a 1 b i r ó i áll máj. 1Ú. fÉK7VÍ KTTÍMAfÍQ NYOMDÁJA BÜD1PIKTIN